Fáklya, 1948. december (3. évfolyam, 296-324. szám)
1948-12-23 / 318. szám
~r ¥ákiya f Kanin halat fő szellemű ame* rikai író ragyogó vígjátéka az „ócskavas nagyban"1 az Állami Magyar Színház soron következő újdonsága. A tipikus amerikai gátlástalan, harácsoló tőkés jól megrajzolt figurája köré csoportosulnak az események, a kérlelhetetlen pénzembert kemény küzdelemben találjuk egy „nagystílű“ üzlet lebonyolítása közben, amint szenátorokat vásárol meg, hogy kivédje a törvény következményeit. Mert mondani sem kell, hogy az üzlet, amit bonyolít, még a polgári liberális gazdálkodás nyújtotta vállalkozási szabadság írott törvényeit is érinti, jókora gazságot jelent minden becsületesen gondolkodó ember szemében, de büntetendő cselekedetet a törvények értelmében. A nyers, durva, pallérozatlan „parvenü“ tőkés találkozik egy fiatalemberrel, s akit éppen olyan fölényesen lekezel, mint mindenkit, aki munkával keresi meg mindennapi kenyerét. Ez a találkozás komolyan megzavarja terveit, hisz a fiatalember átlát gazságain, nem hagyja magát megvesztegetni és halomra dönti jól felépített taktikai rendszerét. A másik Amerika reprezentánsa a fiatalember, az újságíró, aki ott él Washingtonban, a Fehér Ház közelében, ismeri a tőkések praktikáit, tudja a törvények megszületésének hátterét és ismeri a szenátorokat, akiket dróton rángatnak a nagytőke urai. A fiatalember jól belelát az imperialista Amerika kulisszái mögé, mint ahogy látja a dolgozók széles táborának növekedő ellenállását a fékevesztett kizsákmányolással szemben. A tőkés ostobaságában maga csempészi be házába az újságírót, aki az első olyan ember életében, akit nem tud megvesztegetni és aki keresztezi útjait. Ragyogó figurája a vígjátéknak a tőkés szerelője, aki vakon és ostobán él, míg nem kerül házukba az újságíró, aki kinyitja szemét, megmutatja neki Amerika mindkét arcát. Csodálatosan formálódik át az igaz szó tanítása nyomán, maga is segít a tőkés leleplezésében, otthagyja barátját, aki minden földi jóval elhalmozta és beáll az egyszerű emberek millióinak táborába, hogy emberi, igazi életet élhessen. Nagyjában erről van szó ebben a kitűnő vígjátékban, mindez pedig a komédiaírás legjobb eszközeivel, a színpadszerűség törvényeinek helyes alkalmazásával történik és bőséges lehetőségeket nyújt a színészeknek képességeik tükrözésére. Kanin vígjátéka nagy sikert aratott a világ színpadain, hiszen nemcsak mondanivalójának elevensége, figuráinak ragyogó megrajzolása, de bőven ömlő humora, a szatirikus elemek szerencsés keverése vonzóvá teszi ezt a művet. Katlin amerikai író, aki jól ismeri hazája jellegzetességeit, jól látja a tőkések garázdálkodásait és a dolgozók sokaságának ébredő öntudatát, feszítő erejét. A cselekmény magából folyik, semmilyen mesterkéltség nem érződik rajta és meggyőző ereje annál teljesebb. A konfliktust a két világ figuráinak összetűzése robbantja ki, a két szembenálló labor harcát látjuk, amelyben győz a demokratikus gondolkodásúak igazsága. Ugyanúgy a színpadon, mint amilyen biztonsággal tekinthet győzelme felé az életben is. (7.) „ÓCSKAVAS NAGYBAN“ című amerikai vígjáték bemutatására készül az Miami Magyar Színház Kulturmunka az Oferútban Az utóbbi időben az Ötéiül vasáruházban is megindult a kulturmunka. Énekkórusuk már a múlt hónapban bemutatkozott, ez a való kórusuk most készül a bemutatkozásra és a nemrég kiválasztott tánctehetségek is szorgalmasan próbálnak. A színjátszó együttes is igyekszik, hogy teljesítményeivel ne maradjon a többiek mögött. A közel kétszáz személyt foglalkoztató üzem dolgozói közül számos, még ismeretlen tehetség kerülhet felszínre és együttes munkával az Otelul kulturcsoportja is elfoglalhatja méltó helyét a munkás-kulturgárdák között. Szepesi Gizella Otelul. & Efremov: A szélrózsa E könyv szer*jje fiatal korában tengerész volt és bekalandozta az összes tengereket. Kém több tudományos expedíciókkal beutazta Szibériát, a Távol-Keletet és Középázsiát. Ennek a sokféle világnak kalandjait és csodáit találjuk meg ezekben az izgalmas és gyönyörű elbeszélésekben, melyeket a zseniális szerző tudományos felkészültségén kívül, merési fantáziájával is színez. felejthetetlen történeteket mond el Djeni Djorről, a hegyi szellemek taváról, melynek valószinütlenül szépséges ragyogása odacsábítja az embereket, kik életükkel fizetnek kíváncsiságukért. Érdekes ön adja meg aztán a titokzatos tó legendájának tudományos magyarázatát. Egy másik elbeszélésének hőse, kinek hajója hajóronccsal ütközik össze, a búvárokkal együtt maga is a tenger mélyére száll. Életveszélyesen izgalmas körülmények között szabadítja meg hajóját , közben átkutatja a roncsot, melynek egyik fülkéjében ólomedényben egy 1793-ból való hajónaplót talál. Ez a napló rendkívül érdekes felfedezésekről számolt be, melyeknek hősünk utánakutat s így a történet újabb, merész változatokkal bonyolódik. De nem kevésbé érdekesek a „Hold alatti csúcs"”, as „Aller gorhoj Horhoj“ és a „Régi bányának útjai"* című elbeszélések, melyekben a természet sosem látott szépségeit idéző gazdag és színes tájleírások izgalmasa eseményekkel váltakoznak. A szerző, — amely belső igazságérzettől áthatott elbeszélésekben, — az embert ismeretlen, új utak feltárására ösztönzi. A Szélrózsa, — az „Orosz Könyv“ kiadó nagysikerű ifjúsági regénye, — most hagyta el a sajtót. Véget ért a „egészségügyi nővérek" iskolája A növendékek igen szép eredménnyel vizsgáztak Minta—érték nélkül... A napokban dolgom akadt a Hivatalban és ennek során beszélgettem Tisztviselővel, akit régens merek. Meg kell jegyeznem, hogy un.dok dolognak tartom a virág, nyelveni Való beszédet és álnevek használatát, mikor az író nem mondja meg becsületesen kiről és miről beszél. A Hivatal és a Tisztviselő nevét mégsem árulhatom el, mert a Szobán forgó ügy még nincs elintérve, a napokban dolgom lesz még ott és különben sem szeretem, ha távollétemben lennne, ■nőimről sértő módon nyilatkoaznak. Ezért nem mondhatom el azt sem, milyen ügyről volt szó, mert ebből kiderülne, amit titkolni akarok — cák áfznyit beszelhetek, hogy bizonyos űrlapoknak több példányban való töltését kellett eszközölnöm, melyek alapján utalványt kaptam, hogy bizonyos vállalat bizonyos igényeimet a lapokban közlendő helyen és időben kielégítse. Ennek során kerültem Hivatalnok szobájába is, aki, mint említettem, rég ismerősöm. hivatalnok ,dősebb ember, arrióta észéfBét fudomi, ugyan, rabban a szobában ül, ugyan ói széken. Ismerem a fekete csoitból készült könyökvédőjét tizenöt éve, ülőpárnáját pedig melyet gobénből varrt még régebben. Lassú mozdulatú, kimért beszédű ember, nem változott semmit, csak kissé megkopaszodott. Gla'ddi eredete ismeretlen, politikai állásfoglalása mítKig szilárd és határozott, öntudatos kormánypárti, ma is,a rendszer emberei, húsz éve is ez volt. No, de hagyjuk, mert még ráismernek. Amikor benyitottam hozzá, kezemben az űrlapokkal, éppen tolla hegyéről igyekezett valami piszkot lekaparni, szemüvegét feltolta homlokára és minden figyelmét a művelet szakszerű végzésére irányította. Azután észrevett. Hogy van, — nevezzük talán Kovácsnak — Kovács úr? — üdvözöltem vidáman. — Valami oktatni valót hoztam, de Vetnék. Azonnal kérem, megcsináljuk,felelte, — csak ezzel a fránya tollal jöjjek rendbe. —• Felállt, az ablakhoz lépett és félcsóválvs mustrálta az acélhegyet, — nem lehet manapság valamire való tollhegyet kapni, homlokét összeráncolta, 'átszőtt, heav '«Use mélyéig « van keseredve. Próbálja csak meg, biztosan jól ír már — indítványoztam. Ugyan, fiatalember — méla melankólia rezgett a hangjában. — 1927-ben olyan tollhegyem volt, amivel nyolc hónapig Ytam egyfolytában. — Lassan visszasétált a székig, megfordította az ülőpárnát, kényelmesen helyet foglalt és visszatolta szemüvegét a helyére. — Kérem a számot ... — Szólt felém. Nincs számom, Kovács úr ~~ Vallottam be — de nem is kell, csak az űrlapokat iktassa be kérem. — Nincsen száma? — Csodálkozott, — de hiszen ki volt függesztve! — Most levetik a szemüveget és maga elé :ette az asztalra — tessék a portás,tói számot kém!. No, de ne tessék most már leküldeni, hiszen annyi dolgom van még . . , iktassa be kérem. Nem lehet, — felelte ridegen és a hangjából érzett, hogy szívesen segítene rajtam, sajnál li, — de szabály, az szabál.. Kénytelenek vagyunk számokat osztani, a tolongás elkerülése végett — magyarázta. De hiszen most nincs tolongás — kísér? tem vitatkozni, — már azóta be» iktathatta volna. Ekkor fiytott az alsó és Öreg néni lépett be, valami kérvényt hozott. Nincs te’ohgds. Pergőé, hogy nincs — állapította meg Kovács elégedetten, — azért jelentettük, hogy az Egészségügyi Ministerium meghonosítja az „egészségügyi nővérek“ rendszerét. Ezeknek a nővéreknek az lesz feladatuk, hogy az iskola és a szülők között szoros kapcsolatot tartsanak fent. Igen szép eredménnyel vizsgáztak a tanfolyam növendékei, — pedig Török Anna és Bársony Éva elvtársak szerint, akik a szeminárium vezetői voltak — eléggé „megkínozták“ vizsgájukon az orvosok növendékeiket, számot osztogatunk. Nem tehetek kivétel, mit szólnának a többi felek? El voltam keseredve. — Nén, drága, — szóltam az öregasszonyhoz, — megengedi, hogy szám nélkül beiktassák az iratomat? — A néni csodálkozva nézett rám, de Kovács úr folytatta: Nem erről van szó. A feleknek nincs beleszóásuk az ügymenetbe. Ez elvi kérdés és nagyon csodálkozom, hogy pont ön akadékoskodik. Bűnbánóan hajtotm be fejemet, de azért még idegkíséret sérti egy ellenvetést. — De hisz f ez felesleges formalitás, bürokrácia . . . Úgy? kérdezte Kovács úr — szóval Ön is? — és fájdalmas pillantást vetett rám, hangjából kicsendült, hogy csalódott bennem. — ön is azt mondja, hogy bürokrácia. Hát mit akarnak tulajdonképpen? — és kétségbeesetten széttárta karjait, — a sajtós támad, gúnylódnak velünk. A napokban fent járt egy elvtárs és azt kérdezte, miért nem szüntetjük meg az elintézett ügyek betűsoros nyilvántartását. Érti kérem? A nyilvántartást megszüntetni ezt akarta! De Hát hová jutnánk így? Harmincöt éve vagyok ebben a hivatalban és mindig megvolt a nyilvántartás, mindig. Most egyszerre szüntessük meg?! — Ha felesleges? — rebegtem bátortalanul ... Az UFDR székbe zabin tartották a tanfolyam befejezésének ünnepélyét. Dr. Nica főorvos és Farkas Irén az UFDR titkárnője, beszédet intéztek a növendékekhez, sok szerencsét kívánva Bihar megye első „egészségügyi nővéreinek“, rendes hivatásukhoz. A diplomákat is rövid időn belül meg fogják kapni a növendékek és reméljük, hogy minél hamarább munkában fognak állani, hogy megkezdhessék fontos hivatásukat. — Felesleges? — folytatta — hát lehet egy nyilvántartás felesleges? Hiszen benne van a rendtartásban! — Sóhajtva törölte meg szemüvegét és egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában. Hát égessék el! vagy tépjék szét — de nem esz jó vége! — vaskos könyvet ragadott fel és szétnyíította — nézzen ide: harminchét rovat van benne és ez maguknak felesleges?! Közben még egy páran léptek be a szobába, különböző iratokkal és felsorakoztak a hátam mögött. Egy táskás ifjú — aki az ajtónál szorongott, türelmetlenül kérdezte: No mi lesz kérem, nincsen iktatás? — Van — válaszolt Kovács megvetően, ««• majd hozzám fordult és mint akinek már minden mindegy, mondotta. Adja ide az űrlapokat, beiktatom szám nélkül. — Feltóta szemüvegét a homlokára, bemártotta tollát, figyelmesen megnézte hegyét, sóhajtott és bánatosan írni kezdett. Meghatottan néztem a derék embert, amit ír, előtte a nyilvántarással, amit a végsőkig meg akar védeni és arra gondoltam, hogy nem kellene elvenni tőle a Vastag könyvét, maradjon az övé élete végéig, harm nchik rovattal -, de nem a H?vata’b?n, ahol piár rég nincs semmi keresni v szója aero a könyvnek, sem Kovács fir. najs.