Fáklya, 1949. augusztus (4. évfolyam, 207-236. szám)
1949-08-03 / 209. szám
FÁKLYA VÖRÖS LEPEL PETŐFI SÍREMLÉKÉN! (Kiküldött munkatársunktól.) Zeneszóra ébredt vasárnap Segesvár s a Népköztársaság egész területéről oda sereglett ipari munkás és dolgozó paraszt, az ország dolgozóinak küldöttsége. Már a kora reggeli órákban megindult a vándorlás a fehéregyházai síkra, a lánglellkű költő, forradalmár Síremlékéhez. Autókaravánok szállították a vendégeket, Hunyad, Brassó, Kis, és Nagyküküllő, Maros és a többi megye énekkarait, táncosait, kultúrgárdáit, a román, magyar és Szász népviseletben pompázó fiatalságot, Petőfi és Balcescu arcképe alá, hogy hitet tegyenek az együttlakó népek , világszabadságot hirdető költők eszméje mellett. A város dolgozói a Lenintéren gyülekeztek és a Sok ezer ember vörös lobogók alatt és tűzpirosvirágú koszorúkkal kezükben vonultak a halhatatlan emlékű forradalmár-költő halálának 100-ik évfordulója ünnepére. Útjukat diadalkapuk övezték, apró vörös zászlókkal díszítve , a szabadságért annyit harcoló két nép fiai Szabadon olvashatták saját nyelvükön. Éljen a Népköztársaság! Fehéregyházán vörös lepel takarta a közös sír fölé emelt emlékművet. A két baráti ország, a Román Népköztársaság és a Magyar Köztársaság kormányküldöttségét, valamint a két Ország munkásosztálya Pártjának kiküldötteit hatalmas éljenzéssel fogadta az egybegyült nép, majd hosszasan éltette a románmagyar barátságot. Az ünnepi beszédek: Zaharia Stancu Az a harc, melynek Petőfi életével adózott, még nem ért véget Zaharia Stancu, a B. N. K Írószövetségének elnöke beszédében hangsúlyozta hogy Petőfi Sándor emlékezetét ugyanazzal a szeretettel ünneplik a Szovjetunióban, mint valamennyi demokratikus országokban. Száz évnek kellett eltelnie — mondta Zaharia Stancu — amíg elérkezett Kelet-Európa szabadsága, amelyért Petőfi élt. itt, harcolt és meghalt, hogy ez a szabadság megjött, köszönhetjük a Szovjetuniónak és lángeszű Vezérének, I. V. Stalinnak. Az a harc azonban, amelyért Petőfi munkájával és életével adózott, még nem ért véget. Az angol és amerikai imperialisták újabb háborút, újabb függetlenségünket. Csak így Andics Erzsébet: Petőfi megtalálta az utat Balcescu felé Andics Erzsébet a Magyar Dolgozók Pártja Központi Bizottságának tagja: „Petőfi Sándor feláldozta életét a magyar népért és az egész emberiségért. Petőfi Sándor Soha nem állott oly közel szivünkhöz, mint ma. Millió és millió ember olvassa munkáját és ünnepli emlékezését. Ma őt jobban ismerjük, mint bármikor. Az alatt a száz év alatt, mely eltelt Petőfi halála óta, a magyar nép nagyon sokat szenvedett és nagyon sokat tanult. Megtanulta azthogyha követte volna Petőfitkevesebbet szenvedett volna a hazaáruló reakciós osztályok alatt, gyorsabban jutott volna el a győzelemhez és a nép ne került volna katasztrófából katasztrófába. Petőfi szerette népét és haláját és utálta az árulókat. RMiron Constantinescu, MP. Központi Bizottsága Politikai Irodája tagjának beszéde. A Román Munkáspárt Központi Bizottságának és a Román Népköztársaság Kormányának nevében hazánk munkás millióinak hódolatát hozom Petőfi Sándor halálának emlékezetére. Petőfi Sándor művei és élete fényes példa arra, hogyan kell harcolnia egy igazi forradalmi harcosnak a népért, éretre használva fel írását, szavait és cselekedeteit az utolsó lélegzetig. Az 1848—49-es keresztútnál rabláncokat készítenek azoknak a népeknek, akik kivívták szabadságukat. Ezért a szabadságért még továbbra is harcolnunk kell. Szükség van valamennyiünk egyesülésére, a románok, a magyarok, a csehek, a szlovákok, a bolgárok, az albánok, a lengyelek , mindazon népek egyesülésére, akik Szeretik a szabadságot és a békét. Egyesülnünk kell az antiimperialista táborban, amelynek élén a Szovjetunió áll, a zseniális Sztálin vezetése alatt. Csak igy tudjuk megőrizni Szabadságunkat. Csak igy tudjuk megőrizni Ezért megtalálta az utat Balcescu felé, aki román forradalmi harcos volt. Petőfi előre látta a Szocializmus korszakát. Valamint a Petőfi idejében a feudalizmus megbuktatását akarták, úgy ma a munkások és a földművesek a marxista-leninista pártok vezetése alatt harcolnak az imperializmus megbuktatására és végérvényesen meg akarják szüntetni az embernek emberáltali kizsákmányolását...‘ A romániai magyarokhoz szólva, Andics Erzsébet elvtársnő a következőket mondotta: „Vigyázzatok a Román Népközársaságra, mint szemetek világára. Dolgozzatok a Román Munkáspárt vezetése alatt, a szocializmus hazájának felépítéséért, a Román Népköztársaságért. Ez a mi üzenetünk Hozzátok!“ anélkül, hogy proletár szocialista forradalmár lett volna, Petőfi mégis bátor demokrata forradalmár volt. Petőfi Sándor ernyedetlenül harcolt a Habsburg feudalizmus ellen, leleplezte ezeknek viszályt szító politikáját és harcolt a népek egyesüléséért és testvériségéért. Mielőtt még Marx és Engels zseniális eszméi elterjedtek volna, Petőfi már közeledett az osztályharc elgondolásához, ahhoz a harchoz melyet a Szegények viselnek a gazdagok ellen, a kizsákmányoltak a kizsákmányolók ellen? tudjuk felépíteni a szocializmust. Miután elmondotta Petőfinek a Köztársasághoz szóló versét, így fejezte be beszédét Zaharia Stancu: „Románok és magyarok, munkások és földművesek, írók és művészek, mindnyájan itt vagyunk és felkiáltunk: Éljen a Román Népköztársaság! Itt vagyunk és felkiáltunk: Éljen a Román Munkáspárt! Itt vagyunk: Petőfi Sándor és felkiáltunk: Éljen a Magyar Köztársaság! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja! Itt Vagyunk és felkiáltunk: Éljen a Szovjetunió, a Szovjet Hadsereg és a nagy Sztálin! A beszédek után leleplezték Petőfi jelképes sírját, amelyet a Román Népköztársaság emléktáblája díszít. Az egész térséget elborította a koszorúk tömege, amit a két ország munkáspártjai, az Írószövetségek, intézmények és üzemek kiküldöttei helyeztek el. Bihar megye dolgozóinak koszorúját idős Mráz József, Color Gavril és Blaga Florian tette le az emlékmű alapzatára. Utána a megjelentek felkeresték a Petőfi-múzeumot, ahol Petőfi, Bem és Szendrey Juliánna emléktárgyait állították ki. Vasárnap este Segesvárott egészen az éjszakába nyúló ünnepséget rendeztek, amelyen munkás és paraszt énekkarok és tánccsoportok léptek fel és tették felejthetetlenné a nagy költő halálának 100-ik évfordulóját. Hornyák József: » A BMP nevében!“ Ijabb Dfvosverssny-kínívások a „Május V* szőrmegyárban . ..Május 1. Szőrmegyárban — mely a második üzem volt Nagyváradon, ahol a dolgozók párosversenyt kezdeményeztek. — a tegnap folyamán újabb versenykihívások történtek. Az első napon négy újabb pár indult versenybe.. 1. Bolha Gábor—Lőrinc Ferenc a sapkaosztályról. 2. Nagy Zsigmond -Braun León az ujja varróoszzályról. 3. Herskó Gyula—Buna Sándor a szabászatról. 4. Lázár Sándor—Mos’a László a szücsgépesek közül Az első napi eredmény: Bolha Gábor 50. versenytársa, Jáfine Ferenc 58 százalékkal termelje túl normáját. Nagy Zsigmond 58, versenytársa, Braun Leon 54 százalékkal, Fesko Gyula 23 százalékkal lépte túl normáját. Hersko e v. i.-ús versenytársa, technikai nehézségek miatt nem tudta teljesíteni normáját, csak 92 százalékban. Lázár Sándor 45, versenytársa, Moisin László 27 százalékkal teljesítették túl normájukat az első napon. 3 KÍNA NÉPE nem áll meg a félúton... Merre halad a demokratikus Kína? Megáll-e a demokrácia jelenlegi színvonalán és ezzel reményt nyújt e az imperialistáknak, hogy idővel sikerül újra a Shinghai-i ,,nemzetközi negyeddel" uralkodnia Kína népén, vagy pedig magáévá teszi a dolgozó emberiség nagy tanító mestereinek útmutatásait és nem áll meg az embernek ember által való kizsákmányolása felszámolásáig? Mao Cseng Tuo, a Kínai Kommunista Párt főtitkára a Tartós békéért és népi demokráciáért c. újság 41 számában elméletileg felsorolja mindazokat az indokokat, melyek szükségessé teszik az első feltevés elvetését és az utóbbinak alkalmazását. Hosszú évszázados elnyomás volt a része a kínai népnek és bár Szun Jaj Szen 40 éven át folytatta harcát a nemzeti szabadságért, az általa használt elméletek és fegyverek csak részben bizonyultak időállónak. Nagy részük nem álltaa meg helyét az imperialistákkal folytatott harcban. A Kínai Kommunista Párt 23 évének története folyamán sok nehéz küzdelmet kellett megvívnia. Így együtt haladt a Szun Jat Szen vezette Kuomintanggal a külföldiek ellen, majd Szun Jat Szen halála után felvette a harcot az ellene fordult Kuomintanggal. 1931 ben megalakultak a népi uralom alatt álló területek, ahol megkezték az embernek ember által való kizsákmányolását felszámolni. 1937-ben az országot megtámadta a japán fasizmus. A Kínai Kommunista Párt érdeme, hogy megállította a testvérharcot és egyesíteni tudta a kínai nép harcát a japán fasiszták ellen. Ám a kínai tőkések és földesurak és a mögöttük álló amerikai imperializmus fegyverszünete csak átmeneti volt, mert mihelyt a japán veszély elmúlt, a Kuomintang újból megtámadta a nép által felszabadított területeket. A történelem dialektikus fejlődése Kínában is igazolta a munkásosztály és a népi erők fejlődési vonalát. A harc eldőlt, de ideológiailag megmaradtak még az erős polgári maradványok, a feudalizmus mind a mai napig létező valami volt Kínában, így ideológiája még eléggé élénk, létezik a tőkés Nyugat imádata és az imperialista-ellenes nemzeti burzsoázia részéről megnyilvánul a túlságos nagy tekintélytisztelet az imperialistákkal szemben. A Kínai Kommunista Párt által vezetett népi fronton belül adódik még olyan réteg és csoportosulás, mely nem áll a marxi-lenini tanok alapján és érthető, hogy a maguk részéről, osztályhelyzetüknél fogva, bizonyos tartózkodással tekintenek az Új Kína további kialakulása felé, helyesebben igyekeznek a mostani fejlődésben a maguk osztá vallás pontját érvényre juttatni. Nemkülönben igaz az is, hogy a Kínát elvesztett imperialisták éppen ennek a rétegnek segítségével kísérlik meg ideológiai és gazdasági pozícióikat megtartani illetve megmenteni, így felállítják a jobboldali szociáldemokraták sokszor leleplezett ,,harmadik úti elméletét, megkísérlik tompítani a harcot a reakciósok ellen, nem átalják a jóindulatra apellálni és igyekeznek megcsillogtatni azt a gazdasági segítséget, ,,ami a kapitalista államok nyúlhatnának az Új Kínánakcsak hogy a régi maradjon meg belőle. Mao Cse- Tu* elvtárs a Kínai Kommunista Párt nevében mindezeket a kísérleteket, melyeknek ideológiailag az a célkitűzésük, hogy elhomályosítsák a ragyogó katonai győzelmek után megerősödő munkásosztály-vezető népi erők akaratának tisztázódását — a „ Tartós békéért és népi demokráciáért“ című lapban bolseviki módra szétboncolja, megmutatja osztályeredetüket, leszögezi, hogy bár a nemzeti burzsoázia antiimperialista beállítottságú, nem lehet a Vezető ereje a kínai népnek, mert ezt a szerepet csakis a forradalmi elmélettel felvértezett ipari proletáriátus töltheti be. S bár a gazdasági feladatok a szocializmus felé haladó útján igen súlyos nehézségeket okoznak a kínai népnek, ezt a történelmi feladatot a kínai munkásosztály a Kínai Kommunista Párt vezetése alatt vállalja és ezt az első Szocialista Állam és a nemzetközi forradalmi proletáriátus aktív szegítségével kívánja végrehajtani. Ami pedig az imperialistákat illeti, egy kínai filozófusra hivatkozva leszögezi: hgy bánj az imperialistákkal és lakájaikkal Csöng Kai Sek reakciós klikkjével __ miként ők bántak másokkal“ A kínai nép, a népi demokrácia diktatúrája segítségével megy azon az úton, melyet előtte a nagy Szovjetunió megtelt és ennek a célnak elérésében egyesíti összes erőit. Varga Jenő. i