Fáklya, 1956. szeptember (11. évfolyam, 207-232. szám)
1956-09-27 / 229. szám
2 rAK LY A A legszebb üzlet Aligha van a vajonban még egy olyan üzlet, mint az élesdi 1. számú szövetkezeti textiláruház. Hogy mi teszi egyedülállóvá? Tisztasága, nagyszerűen rendezett kirakata, tele polcai. És még valami: a gyors és pontos kiszolgálás. Csütörtökön jártunk az üzletben, amikor legtöbb a vevő. Vásári napokon ugyanis rengeteg ember tolong az utcán, üzletekben. A textiláruházban azonban nincs tolongás, nincs sorbanállás. Az elárusítók fürgén szolgálják ki a vevőket, kínálgatják a ruhaanyagokat. Ha szükséges, még azt is megmondják, hogy hány méter szövet kell egy kabáthoz. Amikor kielégítették a vevők igényeit, így bucsúzkodnak .Jöjjön máskor is hozzánk vásárolni“. Az üzlet elárusítói kiállításon mutatják be a vevőknek áruikat. Sok mindent láthatunk itt, férfi öltönyöktől kezdve gyermekholmikig mindent, még ízléses női táskákat is. Nem csoda hát, ha egyre nagyobb a forgalom a textilüzletben. Az ilyen áruházat hívás nélkül is szívesen látogatják a vevők. Ez aztán búza központba, hogy idejében eleget tegyenek hazafias kötelezettségüknek. A legtöbb megpakolt kocsi Telegdről, Pusztaújlakról és Mezőtelkiből érkezik. Az utóbbi község gazdálkodói például már több mint 30 százalékát beszolgáltatták a kukoricakvótának. A telegdi terményátvevő központban a nyár folyamán is gyorsan haladt a munka. Nagy István megbízott jól megszervezte a gabonafélék átvételét. Gráciás József, Mészáros Károly és Pupis Ioan raktárosok, valamint Schwartz Rudolf laboráns kifogástalan munkát végzett. Mint mondják, az idén a gazdálkodók nagy többsége jó minőségű terménnyel törleszti adósságát. Aki a hatalmas raktárakban megfordul, nem győzi dicsérni a gyönyörű búzát. S hogy senkinek se legyenek kételyei, a búza általános minősítését is ide írjuk: fajsúly 77—78, víztartalom 14, idegen anyagtartalom pedig alig 3 százalék. Az önadó gyümölcse A közigazgatás megkönnyítése érdekében ez év elején Pusztaújlakot is községközpontnak nyilvánították. Azelőtt nem volt itt helyi vezetői szerv, s természetesen községházat sem építettek. Az első helyi szervnek éppen elég tennivalója akadt, hogy új arculatot adjon a régi Újlaknak. Legsürgősebb tennivaló a néptanácsi székház és a kultúrotthon felépítése volt. Bár kevés pénzalap állt a néptanács rendelkezésére, mégis hozzáláttak a nagy munkához. A helyi vezetők bíztak a lakosság támogatásában. S nem tévedtek. A legtöbb gazdálkodó pontos időre befizette a község fejlesztésére megszavazott önadót, sőt akadtak olyanok is, akik 20— 30 lejjel megtoldották az összeget, így aztán jól halad az építkezés. Nemsokára a tetőzetet is felhúzzák az új, négy irodából álló néptanácsi székházra és a tágas kulturotthonra. „Új ruhában üt a régi iskola Aki hosszú idő óta nem járt Mezőtelkiben, nehezen ismer rá a régi iskolára. A virágos kert ugyan még nincs rendben, s a tatarozás sincs még teljesen befejezve, de a négy duplaüveges ikerablak immár a helyén van. A községi néptanács végrehajtó bizottsága — élén Fekete Gáspár elnökkel — törődik a régi iskolával, minden lehetőséget felhasznál arra, hogy otthonosabbá, barátságosabbá váljék az új nemzedék számára. Nemcsak a külső arculata változott meg az iskolának, hanem a tantermek is megújhodtak. A falakat kijavították és bemeszelték, a táblákat lefestették, egyszóval minden rendben várta a tanév megnyitását. A még hátra lévő külső munkákat is rövidesen befejezik. Ismét megélénkült a forgalom a mezőtelegdi terményátvevő központban. A környék gazdálkodói — pontosabban szólva 16 község dolgozó parasztjai — ez alkalommal kukoricakvótájukat hozzák a Geológusok megállapítása szerint sokszáz évvel ezelőtt alakult ki a Május 1 fürdőben az a hegy, amit emberemlékezet óta „Sólyomhegy“ néven emlegetnek A legenda azt tartja, hogy valaha, régesrégen vadászó sólymok tanyáztak az ősi fák rengetegeiben. Innen a neve: Sólyomhegy. Ezzel a heggyel, illetve ennek a hegynek a hegyével egészen zsenge ifjúkoromban kerültem közelebbi kapcsolatba Már akkor is nagyon szerettem a vadregényes tájakat Ezért gyakran kerestem fel a fürdőt Érdekesnek, megkapónak találtam, s mint a reáliskola alsóbb osztályos tanulója, szenvedélyes bogárgyűjtő voltam, örömmel elcserkészgettem a rengetegben. Valahányszor visszatértem, mindig valami újat, valami eddig még nem látottat fedeztem fel a terepen. A vulkanikus eredetű domborulat lábainál elterülő lankás domboldalak tövében, a fenyves és tölgyes koszorújában bugyborékol az a hőforrás, amely a föld titokzatos méhéből előtörve ontja gyógyító vizét. Régen történt. Magányos barangolásom közben felkapaszkodtam a Sólyomhegyre. Hőscincér után vadásztam. Mind feljebb és feljebb jutottam, fel egészen a tetejére. Onnan pompás kilátás nyílt a messze távolba. Gyermekésszel elképzeltem, hogy messzelátóval könnyen megláthatnám az udvarunkon lustálkodó komondort. A hegy csúcsán elbámészkodtam. Beletekintettem abba a sziklás mélyedésbe, amely hangtalan komorsággal idézi elém azt az időt, amikor ezen a helyen a „süveg“ tetején kráter nyílt a föld mélye felé. Ám a tűzhányók korából nyomban a jelenbe csöppentem vissza: az egyik sürülombú fa ágai közül, mint két égő parázs nézett velem farkasszemet egy jólfejlett vadmacska... Inamba szállt a bátorságom. Bátorságomért, hogy egyedül vágtam neki a veszedelmes útnak, most meglakolok. Dobogó szívvel, riadt szemekkel tekintettem körül. Merre tágasabb... Jaj! Hallom már a vadmacska sziszegését, fújását. Most... Most fog ugrani! A parázsló szempár ijesztően villog a naplementében. Nem volt, mit, tennem. A futás szégyen, de hasznos — bátorítottam magam. Usgyé, neki iramodtam. Nem mertem visszatekinteni. Hiába is tettem volna. Szememet behunyva rohantam lefelé. Útközben kiálló zsombékokban össze-vissza bukdácsoltam. Zilált állapotban, lihegve érkeztem a fürdőtelepre, ahol izgatottan tanakodott a család. Hova tűnhetett az a gyerek. Már azt hitték, hogy bogarászás közben elnyelt a kialudt tűzhányó sötét krátere. A parkban zenés, zajos, hangos volt az élet. A régi világ gondtalanjainak húzta a zenekar. Az ő számukra terített asztalt a pincérhad, s a borravaló reményében tett-vett az asztalok körül. Egymásután hordták a jóféle, ingcsiklandoztató fogásokat, durrant a pezsgősüveg, vörösbor csillogott a poharakban. Lent a parkban a nép hullámzott. Vágyakozó széruméi tekingettek a dúsan terített asztalok felé... ★ A napokban, „röpke" évtizedek után nekivágtam a Sólyom- Kalandom a Sólyomhegy vadmacskájával Jákó Elemér levelező 1956.X. 27. csütörtök. 229. sx. Amiről még beszélnünk kell... Véget ért az aradiak elleni bajnoki mérkőzés, a Progresul megszerezte az igen értékes bajnoki pontot. Voltak olyanok, akik ezzel befejezettnek tekintették a mérkőzést, de jóval többen voltak azok, akik elégedetlenek voltak a csapat teljesítményével. Minden labdarúgó-szurkoló azt szeretné, — s főleg mi nagyváradiak — hogy győzzön a Progresus, kerüljön ki a kiesés zónájából, és biztosítsa helyét az A-osztályban. Ez sokezer szurkoló kívánsága. Vannak időszakok, amikor egy csapat jó formát ért el, győzelmet-győzelemre arat. Ez a gondos előkészület gyümölcse. De vannak olyan csapatok is, amelyek — bár szintén megfelelő körülmények között készülnek fel — nem érik el a várt sikert. Most nézzük a Nagyváradi Progresul labdarúgó csapatát. Ha a táblázatot vizsgáljuk, a következőket állapíthatjuk meg. A Nagyváradi Progresul jelenleg a kilencedik helyen áll. Tizenhét mérkőzésből hat győzelem, három döntetlen eredmény, nyolc mérkőzést elvesztett. A gólarány 17:32. Ez a kis számszerű mérleg azt mutatja, hogy a csapat nem nyújtja azt, amit Nagyvárad hegynek. Eszembe jutott a vadmacska. Fel a tetejére, a csúcsára önkéntelenül is a sürülombú fa ágai közé fúrtam tekintetemet. Kővé meredtem. Ott gyújtogatta felém foszforeszkáló szemét a vadmacska. Megkerültem a hatalmas törzset A titkot lelepleztem: az évszázadok vasfoga, a szél, eső, vihar, kivéste, kiképezte az egyik felmagasodó szikla szélét, s bizarr ötlettel vadmacskafejet formázott belőle. Amikor a lenyugvó nap visszatükröződő sugarai a „fejre" hullanak, a fa ellenkező oldaláról tökéletes vadmacskafejet mutatnak a sürü lombok homályán áttörő fénynyalábok. Miután az évtizedes „rejtélyt" sikerült megoldanom, a zsombékokat óvatosan kerülgetve, jókedvvel tértem vissza a fürdőtelepre. A hosszú évtizedek óta mi sem változott a vadmacska körül. Most is úgy „ül“ ott, mint harmincegynéhány évvel ezelőtt. A parkban most is szól a zene, s a teraszon asztalt terítenek. Koccannak az evőeszközök, hordják a fogásokat. Valami mégis megváltozott. A régi gondtalanok helyét üdülésre beutalt dolgozók foglalták el a dúsan terített asztalok mellett... sportközönsége vár az együttestől. Tizenhét bajnoki mérkőzést játszottak eddig a nagyváradiak, melyből összesen 17 gólt szereztek, tehát átlag egy-egy gólt egy-egy mérkőzésen. A védelem majdnem a kétszeresét kapta, amiarra következtet, hogy a mérleg a kapott gólok javára billen. Ebből az világlik ki, hogy a védelem rosszabb, pedig nem így van. A nagyváradi együttesnek a védelme a jobbik csapatrész. A védelemnek — annak ellenére, hogy fel kell tartania az ellenfél támadásait, — meg kell akadályoznia a kibontakozó gólhelyzeteket, — emellett támogatnia kell a csatársor játékát is. A nagyváradiak védelme — ha nem is 100 százalékosan — de többé-kevésbé ellátja ezt a feladatot. A baj tehát a csatársorban keresendő. A legutóbbi mérkőzéseken előbb a Budapesti Dózsa, majd az Aradi Fiamura Rosie elleni mérkőzésen a csatársor gyenge játéka mutatkozott meg. A csatársor csak egy-egy gólt szerzett, pedig mindkét mérkőzésen jóval több gólhelyzet volt, mint amennyit a csatárok értékesítettek. Persze nem minden helyzetből adódhat gól. De aki végignézte e két utóbbi mérkőzést, meggyőződhetett arról, hogy a nagyváradi csapat több gólt is szerezhetett volna. A védelem segített is ebben. Több olyan akciónak voltak előkészítői, melyet csak be kellett volna fejezniük. De a csatársor lanyha és széteső játéka miatt, minden előreadott labdát elvesztettek, vagy az ellenfél szerezte meg. A két szélső közül főleg Kiss az, aki ugyan lerohanja az ellenfél védelmét, de beadása nem talál belső csatárt, mivel azok lemaradnak. A jobboldalon Tóth követ el sok hibát akkor, amikor feleslegesen túlzásba viszi cselezéseit. Ebben az időben az ellenfél védelme elhelyezkedik, amit már nehezebb áttörni. A csatársor két szélsőjátékosától sok függ, de ugyanolyan fontos a belső csatárok játéka is, akik a támadások folyamatát nem követik. Hol lemaradnak, hol rossz vagy felelőtlen leadásokkal , a tiszta helyzeteket is elrontják. Ezért van az, hogy a nagyváradi csatárok ilyen gólképtelenek. A kiesés veszélye még mindig fenyegeti a Progresust, de amennyiben a csatársor játékában változás áll be, megmenekülhet e veszélytől. ★ Nagyvárad labdarugósportjának visszaesése ellenére sem tartozik a leggyengébbek közé. De a vezetők, az edző, a játékosok ébredjenek fel végre! Ne elégedjenek meg azzal, hogy egy szerencsés góllal nyerjenek mérkőzéseket, mert ez elég a két bajnoki pont megszerzéséhez. Nagyvárad labdarúgósportja igazi labdarúgást követel attól a csapattól, amely az ország legjobb 13 csapata között foglal helyet. Jámbor István Nagyváradi M. Energia—Marosvásárhelyi Dinamo 3:3 ,1:1. Tegnap délután a Progresul stadionban a 44. perctől folytatták a mérkőzést, mely tudvalevőleg egy hónappal ezelőtt félbeszakadt. A vendégcsapat Mészáros két góljával — mely súlyos védelmi hibából eredt — kétgólos vezetésre tett szert. Ezután a Dinamo védekezésbe vonult és a vasgyáriaknak Paksi, majd Nagy góljával sikerült kiegyenlíteniük. Az utolsó percekben alkalma nyílik az Energiának megszereznie a vezetést, de a csatárok elhibázzák a jó helyzeteket. Az Energiából Balogh, Ráksi, és Nagy nyújtotta a legjobb teljesítményt. A vendégcsapat legjobbjai Mészáros és Török voltak. S. E. Olvassátok az UJ SPORT-ot megjelenik minden hétfőn és pénteken, a legfrissebb bel- és külföldi eredményekkel. Előfizetéseket felvesznek a sajtóterjesztő vállalat szervei, a gyárak, intézmények és falvak önkéntes lapterjesztői, levélkézbesítők és postahivatalok. Az UJ SPORT előfizetési ára egy hónapra 2 fej, három hónapra 6 fej, egy évre 24 fej. KÖZLEMÉNYEK A nagyváradi Interindustrial olajgyár sürgősen alkalmaz egy vegyészmérnököt (anyagkivonatoló mesteri beosztással) 940 lej havi fizetéssel • A VICTORIA fürdő Igazgatósága közli, hogy október 1 és 7 között az I. osztályú fürdő, javítás miatt zárva lesz. A II. osztályú fürdő és a kádfürdő a megszokott rendes beosztás szerint működik. A II. osztályú fürdőben csak fürdőruha- Az Egészségügyi Minisztérium lelkiismeretes munkájukért „Az orvosi egészségügyi munka kiválója“ jelvénnyel jutalmazta Nagyvárad tartomány következő orvosait, egészségügyi dolgozóit: Ilie Ardeleanu orvos (Sebes község, Honctő rajon), Laurentia Barca Szilágysomlyó rajoni főorvos, Tokai Cecília gyógyszerész. Nagyvárad, 1. számú kórház, Miklós Emil törvényszéki orvos (Nagyvárad tart ) Székely Imre, a nagyváradi szülészeti kórház igazgatója, továbbá Ioan Luca orvos (Tulka), Virág Gábor orvos (Apáti, Borosjenő rajon), Paizs László orvos (Derra), Alexandru Pauth gyógyszerész, Nyéki László orvos (Szilágybagos), Ioan Sajmiescu orvos (Szólágysom Ivó), Traian Manciu orvos (Nagyvárad), Florian Costa sofőr (Nagyvárad tartomány egészségügyi osztálya), Alexandru Juran, adm. igazgató helyettes, (Nagyvárad TBC kórház), Ion Moldvai Belényes rajongésztaMcsának vb. titkára, Vasile Toma, a belényesi kórház kapusa, Irina Straca ánölőn ©,, Adamszki Ferenc orvos (Nagyvárad). (Muncitorul Sanitar) p JELVÉNY kifejezheti az elismerést... De érzékeltetheti-e még csak megközelítően is azt a nagy, emberséges munkát, melyet a több évtizedes orvosi működés megkövetel? Felkerestem városunk egyik kitüntetett orvosát, Székely Imrét. Az irodában hét kollégájával a szülészeti kórház kérdéseiről beszélget. Munkájáról érdeklődöm... Nem beszél, — készülődik ... Fehér kabátba bujtat. Látogatásra indulunk. TÁRJUK a kórtermeket. Csend és tisztaság. Kisebb, nagyobb szobákban feküsznek az anyák, nyugodtan, boldogan. — Látta a fiamat? — kérdi örömmel az egyik anya az orvost. — Hogyne, gyönyörű gyermeki Válasz: boldog mosoly ... ahogyan csak az anyák tudnak mosolyogni. A mosoly nem nekünk szól. Odaszáll, ahová menni készülünk ■— az újszülött osztályra. Magas, barna nő fogad, patyolatfehérben, halkan és kedvesen. Mert, aki itt dolgozik, annak — a lelkiismeretesség mellett— e három tulajdonság kell, hogy a fő jellemzője legyen: tisztaság, kedvesség és csendesség. Újszülött csak ilyen feltételek mellett pihenhet, erősödhet. Erbstein Mária, főnővér megmutatja a koraszülöttek két kórtermét. Ikertestvérek fehér ágyacskájánál állunk: az egyik 1,7 kiló, a másik 2 kiló... A gyengébbek mellett oxigénpalackok. Erbstein főnővér ismeri mindenek újszülött állapotát, fejlődését. Lelkiismeretes, finom ápolónő. Munkáját az Egészségügyi Minisztérium az „Orvosi egészségügyi munka kiválója“ jelvénnyel jutalmazta. A fejlett, normális újszülöttek termében egy kedves csecsemőt babusgatnak az ápolónők. A kicsi mosolyog, pislog. A többiek kis ágyukban alusznak. Fejüknél „személyi lap“, melyen grafikonok mutatják a hőmérsékletet, súlygyarapodást és a szopást. — Hány gyerek született itt az idén? 1703... A nagyváradi anyák 90—96 százaléka itt szül — mondja Székely doktor. Az ápolónők közben boldogan dicsérik az újszülötteket. — Nézze, milyen gyönyörű... milyen drága, édes... — mutogatják sorra. Őszintén szólva még nem látom, nem fedezem fel, miben gyönyörködnek annyira, de érzem, sokat is megértem: nem is ápolók, — anyák ezek. Egyik ablakban a természet kedvessége lep meg... Az ablakhoz húslomba zöld ág hajlik, az ágon pici fészek, benne újszülött gerlicek. Persze, az ápolónők nem segédkeztek a szülésnél... — De a nevelésnél igen! — vág szavamba a főnővér. — Finom magot, vagy kenyérmorzsát hintünk ... Valóban: a jó táplálék maradéka az ablakpárkányon. ÁTMEGYÜNK a másik pavilonba — a nőgyógyászatra. Székely elvtárs közben megmutogatja az újonnan berendezett konyhát, a véletlenül felderített pincét, a gyógyszertárt, a cementezett raktárt — a polcokon 2000 liter kompot, a zsákokban liszt —, és a nagyjából gépesített mosódét. A nőgyógyászati pavilon orvosa éppen betegeit látogatja. Észrevehetően megörvend, amikor megtudja: írni akarok róluk. — Hát itt talál feljegyezni valót! — mutat körül. Valóban sok az igazítani való. A pavilon mintegy hét éve működik, de azóta belül lényeges javítás, kimondott „nagytakarítás“ nem volt. Az egyébként egészséges kis szobákat még kimeszeltették valahogy, egyszerűen — fehérre. De a folyosókon a régi drapra festett falon ott „ékeskednek“ — a repedéseket, töréseket betömő — fehér foltok. Miért? ... A múlt évben barna lócákat kaptak. Kórházhoz illően, fehérre kellene festeni... Kimutatnak az ablakon — tessék! A pavilon külseje gyönyörűen lemeszelve. De a kerítés tönkrement, ember, állat tetszés szerint ki-bemehet. — Miért? — A tartomány egészségügyi osztályától nem kaptuk meg a kiutalt 190.000 lejt — válaszolnak. — Indokolás? — Egy szó: — nincs! Az ország második nagy szülészeti kórházának mégis csak kell juttatni „valamicskét“. Természetesen itt is van megnyugtató, megörvendeztető. A szobákat rádiósították, a műsor, a zene üdítően hat. Csodálni való a „Tátra“ villamoshűtő. Gyönyörű kivitelezésű, finom vonalú hűtőszekrény. Itt tartósítják a vérátömlesztéshez szükséges vért. Sateanu Miorita, ez a kedvesarcú, erőteljes, szőke felcsernő szeretettel végzi e munkét. Az idén 366 vérátömlesztést végeztek. Az ember itt érzi át igazán: a véradás nagy jótéteményű emberéletet ment meg. A LEGÉGETŐBB, legsürgetőbb kérdést a végére hagyom. Pedig megoldása elsőrendű fontosságú. A fűtés ... Kint még ragyog az őszi nap. De bizony itt bent, a pavilonban, a folyosón, a kórtermekben nincs valami langyos „nyár“. — A csempekályhákkal a fűtés nem megoldott... A teremben meleg, a folyosón kissé hűvösebb van, s a beteg már meghűlt — magyarázza az orvos. De elsősorban azért nem megoldott, mert a központi fűtés jobb! Van-e lehetőség beszerelésére? Székely elvtárs megmutogatta: a fűtőtestek, a csövek, a meleget szolgáltató gőzgép az udvaron. Csak be kell szerelni. — Mi akadályozza?’ — Nem adnak rá pénzt. — Miért? ... Hisz a központi fűtés nemcsak jobb, de olcsóbb is! Beszerelése mintegy 50.000 lej. Haszna: 1. állandó, egyenlő meleg, — ami a kórházban nem mellékes szempont —, 2. a fasűtés költségeinek megtakarítása: mintegy 100.000 lej. Nincs kommentár: a költségkülönbözet gyönyörűen érvel... Nem értem ezt a pénzgazdálkodást! MIDŐN visszatérünk az irodába, a panaszokról teszek említést. — Sok szépet és jót láttam ... És mégis mi az alapja a szerkesztőségünkbe küldött egyes panaszleveleknek? — A beteg csak az apróságokat látja. Ezzel kerül szembe. S itt bizony van még hiba ... Kevés az ápolónőnk, vannak délutánok, amikor 50 betegre egy ápolónő jut. Aligha van ideje mindenki óhaját teljesíteni. Az étel felszolgálását a takarító személyzet végzi. Bizony, sem az evőeszközök, sem a felszolgálók — kevés kivétellel — nem a legfinomabbak... A fürdési lehetőség megvan, de még nem kielégítő ... Nincs központi ruhatár. A betegek nem kapnak kórházi ruhát... Egyes nővérek néha türelmetlenek, kissé felületesek ... Természetesen néha a betegek is túl igényesek, érzékenyek. Egyeseknek nem tetszik, miért helyezzük nagy szobába, mikor ő kicsiben szeretne és ehhez hasonlók... EGY ORVOS munkájáról, küzdelmeiről akartam írni, s egy egész kórház gondjabajaiba, sikereibe és kudarcaiba bonyolódtam bele. S ez természetes is. Dr. Székely Imrét 22 éves orvosi működésének sikerei, küzdelmei ide kötik — a 3. számú kórházhoz, melynek hat éve orvosa, s 4 éve igazgatója. Az Egészségügyi Minisztérium kitüntetését nemcsak az orvos, hanem az igazgató, a kommunista ember is kapta. Igazgatói sikerei, a kórház fejlődése viszont nemcsak az ő érdeme, hanem e közösség jó orvosaié, lelkiismeretes ápolóié és dolgozóié is. Az igazgató kitüntetése tehát ugyanakkor az egész munkaközösség orvosi-egészségügyi működésének elismerése. Az elismeréshez mi is ily módon csatlakozunk. Balogh Ödön