Szovjet Híradó, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1966-12-18 / 24. szám
Ezek a felvételek a moszkvai őslénytani Múzeumban készültek. A múzeumban már a bejáratnál egy — fejével szinte a terem mennyezetét támasztó — sauro(őskori sárkánygyík) csontvázán akad meg a tekintetünk. A saurolophus fejét kissé lehúzta saját súlya s ezért nemrég „gyógykezelni” kellett Hát igen, a sárkánygyík már rég túl van azon a koron, amikor még szálegyenes volt a tartása. A Föld még őstörténetét élte, amikor bevégezte pályafutását, s azután még 700 000 évszázadig feküdt a Góbisivatag (Mongólia) homokjában. Két évtizeddel ezelőtt ásták ki onnan, s azóta távoli és közeli rokonaival együtt ebben a teremben éldegél. Mellesleg, a saurolophus korántsem a legrégibb és legnagyobb őslénye a múzeumnak. Amalickij orosz tudós híres gyűjteményének ősgyíkjai, amelyeket az Északi Dvina partjain találtak, körülbelül 200—250 millió évesek. A legnagyobb őslény, a diplodocus meg szemmel szinte fel sem mérhető. A főteremben elhelyezett csontváza 25 méter hosszú ... De nehéz lenne mind felsorolni a múzeumban kiállított „szörnyeket”, amelyek egykor benépesítették a szárazföldet, a levegő-eget és a tengereket. Az őslénytani Múzeum csírája I. Péter Kunstkamerája volt. A természet fantasztikus teremtményeinek több kiváló gyűjteményét helyezték el itt. A múlt században a pétervári ősállatgyűjtemény egy része Moszkvába került. Az így megalapozott moszkvai őslénytani múzeum tágas épülete utóbb szűknek bizonyult. A paleontológusok nehezen várják már, hogy elkészüljenek az új épületek. A Szovjet Tudományos Akadémia expedícióinak bel- és külföldi leletei, kiegészítve a cserélt leletekkel, világhírnevet szereztek a múzeumnak. Számára a kiállítási termek lényegében csak vitrinek, hiszen a múzeum korántsem pusztán népszerűsítési és ismeretterjesztési célokat tűzött maga elé. A múzeum az Akadémia őslénytani Intézetéhez tartozik. A Szovjetunióban számos ilyen intézmény tanulmányozza földünk megkövesedett múltját, s próbálja elolvasni a legősibb krónika kőlapjait. A paleontológusok laboratóriumaiban folytattuk a múzeumi kirándulást. Itt megismerkedtünk az őslénytan néhány problémájával, s az őskori élet nyomkeresőinek elgondolásaival. 1965-ben Lenin-díjjal, tüntették ki Rauzer-Csernouszovát foraminiferakutatási eredményeiért. A foraminiferák már az élet történetének hajnalán, 500 millió évvel ezelőtt megjelentek és ma is benépesítik az óceánokat. Ám a maradványaikat tartalmazó kőzetdarabokat értelmetlen dolog lenne kiállítani. Ezek a szervezetek szabad szemmel alig láthatók. A tudósok még a közelmúltban sem tudták megkülönböztetni a foraminiferakövületeket tartalmazó rétegeket az úgynevezett néma rétegektől, amelyekből hiányoznak az egykori élet nyomai. Pedig a kétfajta réteg megkülönböztetése igen fontos. Ugyanis éppen a foraminiferák egyes fajtáival egyidőben képződtek a kőolaj, s a ritka, színes és egyéb fémek lelőhelyei. A mikropaleontológia tehát a hasznos ásványokban gazdag kőzetek új ismérveit adta a geológusok kezébe. Az ősi kövületek segítségével a tudósoknak sikerült meghatározniuk a földtani rétegeződések sorrendjét. A mély rétegeket bizonyos állat- és növényfajok maradványai különböztetik meg egymástól. De a kőkrónika oldalai annyira öszszekeveredtek, hogy megszámozásuk mindmáig nem sikerült teljesen. A földrétegek még számtalan talányt rejtegetnek. Korántsem minden esetben sikerült tisztázni, hogyan fonódott össze az élet története a hasznos ásványok keletkezésének folyamatával. Például mi lehet az oka annak, hogy az uránlelőhelyek gyak- DINOSAURUSOK Fljorov professzor gyakran dolgozik az Őslénytani Múzeumban Kacsaorrú sárkánygyíkok (saurolophusok), amelyek 70 millió évvel ezelőtt éltek. Hosszuk elérte a 9 métert (K. Fljorovnak, az Őslénytani Múzeum igazgatójának kompozíciója) HOL VANNAK AZ ARANY LOVAK? Krke, az Aranyhorda kánja, Batu unokája elhatározta, hogy nagyapja fővárosánál szebbet épít magának. Ügyes kezű rabszolga-mesteremberek húzták föl Szaráj-Berke falait, de a város nem sokáig állt: Timur hadai 1395- ben lerombolták. ... A sofőr a lejtőn visszafogta a gépkocsit. Ez már az a vidék, ahol valamikor Szaráj-Berke állott; itt kezdődik a Volga—Ahtuba-i árterület, a Volga és az Ahtuba folyócska baloldali fennsíkja. Milyen volt Szaráj-Berke? Az első ásatásokat Tyerescsenko ezredes végezte a múlt század közepén. Sok értékes leletre bukkant, amelyek ma a leningrádi Ermitázsban láthatók. Ma Szaraj-Berke rendszeres régészeti tanulmányozását a Szovjet Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének komplex expedíciója végzi, German Fjodorov-Davidov vezetésével. Az ásatásokban részt vesz a kazányi egyetem expedíciója is. A régészek rengeteg pénzérmét, arany-, ezüst- és bőrdíszt, kerámiát gyűjtöttek össze. A kurgánok feltárása lehetővé tette, hogy képet alkossunk a város egykori elrendezéséről és építéséről. Szaráj-Berkét paloták, szökőkutak, mecsetek ékesítették. A városban vízvezeték is volt. Mi köze van mindennek ? kérdezheti