Szovjet Híradó, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1966-12-18 / 24. szám

E­zek a felvételek a moszkvai ős­lénytani Múzeumban készültek. A múzeumban már a bejáratnál egy — fejével szinte a terem mennyezetét támasztó — sauro­­(őskori sárkánygyík) csontvázán akad meg a tekintetünk. A saurolophus fejét kissé lehúzta saját súlya s ezért nemrég „gyógykezelni” kellett Hát igen, a sárkánygyík már rég túl van azon a koron, amikor még szálegyenes volt a tartása. A Föld még őstörténetét élte, amikor bevégezte pályafutását, s azután még 700 000 évszázadig feküdt a Góbi­sivatag (Mongólia) homokjában. Két év­tizeddel ezelőtt ásták ki onnan, s azóta távoli és közeli rokonaival együtt ebben a teremben éldegél. Mellesleg, a saurolophus korántsem a legrégibb és legnagyobb őslénye a mú­zeumnak. Amalickij orosz tudós híres gyűjteményének ősgyíkjai, amelyeket az Északi Dvina partjain találtak, körülbe­lül 200—250 millió évesek. A legnagyobb őslény, a diplodocus meg szemmel szinte fel sem mérhető. A főteremben elhelye­zett csontváza 25 méter hosszú ... De nehéz lenne mind felsorolni a múzeum­ban kiállított „szörnyeket”, amelyek egy­kor benépesítették a szárazföldet, a le­vegő-eget és a tengereket. Az őslénytani Múzeum csírája I. Pé­ter Kunstkamerája volt. A természet fantasztikus teremtményeinek több ki­váló gyűjteményét helyezték el itt. A múlt században a pétervári ősállatgyűj­­temény egy része Moszkvába került. Az így megalapozott moszkvai őslénytani múzeum tágas épülete utóbb szűknek bizonyult. A paleontológusok nehezen várják már, hogy elkészüljenek az új épületek. A Szovjet Tudományos Akadémia ex­pedícióinak bel- és külföldi leletei, ki­egészítve a cserélt leletekkel, világhír­nevet szereztek a múzeumnak. Számára a kiállítási termek lényegében csak vit­rinek, hiszen a múzeum korántsem pusz­tán népszerűsítési és ismeretterjesztési célokat tűzött maga elé. A múzeum az Akadémia őslénytani Intézetéhez tartozik. A Szovjetunióban számos ilyen intézmény tanulmányozza földünk megkövesedett múltját, s pró­bálja elolvasni a legősibb krónika kőlap­jait. A paleontológusok laboratóriumaiban folytattuk a múzeumi kirándulást. Itt megismerkedtünk az őslénytan néhány problémájával, s az őskori élet nyom­keresőinek elgondolásaival. 1965-ben Lenin-díjjal, tüntették ki Rauzer-Csernouszovát foraminiferakuta­­tási eredményeiért. A foraminiferák már az élet történetének hajnalán, 500 millió évvel ezelőtt megjelentek és ma is be­népesítik az óceánokat. Ám a maradvá­nyaikat tartalmazó kőzetdarabokat értel­metlen dolog lenne kiállítani. Ezek a szervezetek szabad szemmel alig látha­tók. A tudósok még a közelmúltban sem tudták megkülönböztetni a foraminifera­­kövületeket tartalmazó rétegeket az úgy­nevezett néma rétegektől, amelyekből hiányoznak az egykori élet nyomai. Pedig a kétfajta réteg megkülönböztetése igen fontos. Ugyanis éppen a foramini­­ferák egyes fajtáival egyidőben képződ­tek a kőolaj, s a ritka, színes és egyéb fémek lelőhelyei. A mikropaleontológia tehát a hasznos ásványokban gazdag kőzetek új ismérveit adta a geológusok kezébe. Az ősi kövületek segítségével a tudó­soknak sikerült meghatározniuk a föld­tani rétegeződések sorrendjét. A mély rétegeket bizonyos állat- és növényfajok maradványai különböztetik meg egymás­tól. De a kőkrónika oldalai annyira ösz­­szekeveredtek, hogy megszámozásuk mindmáig nem sikerült teljesen. A föld­rétegek még számtalan talányt rejteget­nek. Korántsem minden esetben sikerült tisztázni, hogyan fonódott össze az élet története a hasznos ásványok keletkezé­sének folyamatával. Például mi lehet az oka annak, hogy az uránlelőhelyek gyak- DINOSAURU­SOK Fljorov professzor gyakran dolgozik az Ős­lénytani Múzeumban Kacsaorrú sárkánygyíkok (saurolophusok), amelyek 70 millió évvel ezelőtt éltek. Hosszuk el­érte a 9 métert (K. Fljorovnak, az Őslénytani Múzeum igazgatójának kompozíciója) HOL VANNAK AZ ARANY LOVAK? K­rke, az Aranyhorda kánja, Batu unokája elhatározta, hogy nagyapja fővárosánál szebbet épít magának. Ügyes kezű rabszolga-mesteremberek húzták föl Szaráj-Berke falait, de a vá­ros nem sokáig állt: Timur hadai 1395- ben lerombolták. ... A sofőr a lejtőn visszafogta a gép­kocsit. Ez már az a vidék, ahol valamikor Szaráj-Berke állott; itt kezdődik a Vol­ga—Ahtuba-i árterület, a Volga és az Ah­­tuba folyócska baloldali fennsíkja. Milyen volt Szaráj-Berke? Az első ása­tásokat Tyerescsenko ezredes végezte a múlt század közepén. Sok értékes leletre bukkant, amelyek ma a leningrádi Ermi­­tázsban láthatók. Ma Szaraj-Berke rend­szeres régészeti tanulmányozását a Szov­jet Tudományos Akadémia Régészeti In­tézetének komplex expedíciója végzi, German Fjodorov-Davidov vezetésével. Az ásatásokban részt vesz a kazányi egyetem expedíciója is. A régészek ren­geteg pénzérmét, arany-, ezüst- és bőr­díszt, kerámiát gyűjtöttek össze. A kur­­gánok feltárása lehetővé tette, hogy képet alkossunk a város egykori elrendezéséről és építéséről. Szaráj-Berkét paloták, szö­kőkutak, mecsetek ékesítették. A város­ban vízvezeték is volt. Mi köze van mindennek ? kérdezheti

Next