Fáklya, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-04 / 1. szám

ÉPÍTÉSÉNEK A KOMMUNIZMUS ÚJ, FONTOS SZAKASZA A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép sziklaszilárd egységben halad az SZKP XXV. kongresszusa fe­lé. E nagy, történelmi jelentőségű ese­mény előkészítése új fontos szakaszba lépett. December 14-én közzétették az SZKP KB határozatát az SZKP KB ál­tal a XXV. pártkongresszusra készített „A szovjet népgazdaság 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai” tervezetről és magát a tervezetet. A Központi Bizott­ság úgy határozott, hogy a tervezetet meg kell vitatni a pártszervezetekben, a dolgozók gyűlésein és a sajtóban. Ennek a mélyen tudományos, sokol­dalúan kidolgozott és megalapozott ok­mánynak óriási jelentősége van. A párt lenini általános irányvonalát, a mai sza­kaszban követett gazdaságpolitikájának irányelveit megtestesítve tartalmazza­ az ország további előrehaladásának részletes reális programját, amely tel­jes mértékben megfelel a nép gyöke­res létérdekeinek. A következő ötéves tervidőszak távlatait a termelőerők el­ért fejlettségi szintjének és a szovjet szocialista társadalom megérett szük­ségleteinek marxista-leninista elemzé­se alapján tűzi ki. „Meggyőződéssel elmondhatjuk, hogy a soron következő kongresszus új fon­tos szintvonalakat fog megjelölni ama nagy célok felé vezető úton, amelyekért pártunk harcol, amelyeknek eléréséért minden erőnket latba vetjük” — mon­dotta Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára a szovjet főváros Bauman választási körzetének dolgozói előtt tartott beszédében. A párt hosszú időre szóló társadalmi­­gazdasági politikájának megfelelően az új, nagyobb feladatok megoldásához szükséges feltételek létrejöttek a kilen­cedik ötéves terv éveiben, amikor a Szovjetunió előrehaladt a kommunis­ta alkotás minden irányában. Az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait megvalósítva a szovjet nép a lenini párt vezetésével jelentősen megnövelte az ország gazdasági erejét és tudományos­műszaki potenciálját, fokozta a társa­dalmi termelés hatékonyságát. Tovább emelkedett a dolgozók életszínvonala. A termelőerők növekedésével együtt tökéletesedtek a szocialista termelési vi­szonyok és a társadalom szociális szer­kezete. Még jobban megszilárdult a tár­sadalom eszmei-politikai egysége, a szovjet ország népeinek megbonthatat­lan közössége. A külpolitikában, a XXIV. pártkongresszus által kidolgo­zott Békeprogram megvalósításában el­ért nagy sikerek eredményeként erő­södtek a Szovjetunió nemzetközi po­zíciói, együttműködése a testvéri szo­cialista országokkal. Ezzel a Szovjet­unióban felépült fejlett szocialista tár­sadalom újból bebizonyította óriási le­hetőségeit és előnyeit. A népgazdaság 1876—1980. évi fejlesz­tésének fő irányait meghatározva a kommunista párt az elért sikerekre és a tömegek növekvő alkotó aktivitására támaszkodik. Az SZKP KB tervezete úgy jellemzi a tizedik ötéves tervet, mint új fontos szakaszt a kommuniz­mus anyagi-műszaki bázisának megte­remtésében, a társadalmi viszonyok tö­kéletesítésében és az új ember kiala­kításában, a szocialista életmód fejlődé­sében. Ez a társadalmi termelés foko­zott intenzifikálásána­k, a nemzeti gaz­dagság megsokszorozása végett a nép­gazdaságban rejlő lehetőségek teljesebb kihasználásának, az ország gazdasági hatalma és védelmi képessége erősíté­sének időszaka. „A TIZEDIK ÖTÉVES TERV FŐ FELADATA: KÖVETKEZE­TESEN MEGVALÓSÍTANI A KOM­MUNISTA PÁRTNAK A NÉP ANYA­GI ÉS KULTURÁLIS ÉLETSZÍNVO­NALA NÖVELÉSÉT CÉLZÓ IRÁNY­VONALÁT, A TÁRSADALMI TERME­LÉS DINAMIKUS ÉS ARÁNYOS FEJ­LESZTÉSE ÉS HATÉKONYSÁGÁ­NAK NÖVELÉSE, A TUDOMÁNYOS­­MŰSZAKI FEJLESZTÉS MEGGYOR­SÍTÁSA, A MUNKATERMELÉKENY­SÉG NÖVELÉSE, A NÉPGAZDASÁG MINDEN LÁNCSZEMÉBEN A MUN­KA MINŐSÉGÉNEK MINDEN LEHE­TŐ MÓDON VALÓ JAVÍTÁSA ALAP­JÁN” — mutat rá az SZKP KB-nak a XXV. kongresszusra készített terve­zete. Ebből kiindulva a párt szükségesnek tartja­­a társadalmi termelés szilárd nö­velését és szerkezetének tökéletesítését; a népjólét további növelését célzó in­tézkedések rendszerének megvalósítá­sát; a társadalmi termelés hatékonysá­gának és intenzifikálásának minden le­hető módon való növelését; a népgazda­ságban a gazdaságosság fokozását; a tudományos-műszaki haladás meggyor­sítását ; a népgazdaság irányításának tökéletesítését; környezetvédelmi, vala­mint a természeti kincsek ésszerű fel­­használására és újratermelésére szol­gáló intézkedések kidolgozását és vég­rehajtását; a szocialista országokkal va­ló minden oldalú együttműködés kö­vetkezetes fejlesztését és elmélyítését, a szocialista világrendszer erősítésének előmozdítását. Az SZKP Központi Bizottságának ok­mánya megjelöli e célok elérésének konkrét útjait. Meghatározza az ország és a szövetségi köztársaságok gazda­sági ágazatainak, a dolgozók élete to­vábbi javításának, a termelőerők tele­pítésének, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatai bővítésének fő irányait és feladatait.­­A kitűzött szintek sikeres elérése első­sorban a munkatermelékenységtől függ. A párt fokozott figyelmet fordít a mun­katermelékenység növelésének meg­gyorsítására, amely a termelés fejlesz­tésének és a népjólét növelésének dön­tő feltétele. A nemzeti jövedelem nö­vekményének 85—90 százalékát a mun­katermelékenység növelése révén fog­ják elérni. A munkatermelékenységnek az iparban 30—34 százalékkal, a me­zőgazdaságban 27—30 százalékkal, az építőiparban 29—32 százalékkal, a vas­úti szállításban 18—20 százalékkal kell növekednie. Az egész gazdaság további fejlődé­sét a minőségi mutatók megjavítása alapján tervezik. A gazdaság fő erejé­nek, a szocialista iparnak az a fő fel­adata, hogy teljesebben kielégítse a népgazdaság és a lakosság szükségleteit kiváló minőségű termékekkel, biztosít­sa minden ágazatban a termelés új technikával való ellátását és intenzí­vebbé­­tételét. Az ötéves időszakban az ipari termelés 35—39 százalékkal, ezen belül a termelési eszközöké 38—40 szá­zalékkal és a fogyasztási cikkeké 30— 32 százalékkal növekszik. A termelési állóalapok 1,4-szeresére növekednek, aktív részük — a gépek és berendezé­sek — hányadának következetes növe­lése közepette. A fejlődés méreteiről ékesszólóan beszélnek a következő ada­tok: 1980-ban a villamosenergia-ter­melés eléri az 1340—1380 milliárd kilo­wattórát, a kőolajkitermelés, beleértve a gázkondenzátumot, 620—640 millió tonnára és a szénkitermelés 790—810 millió tonnára, az acélgyártás 160—170 millió tonnára, a szövetgyártás 12,5— 13,1 milliárd négyzetméterre és a bur­kolt készítmények gyártása 1800—1900 millió darabra emelkedik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ipar- és tüzelőanyag-energetikai mérle­ge szerkezeti tökéletesítésének­; a mű­szaki haladást leginkább meghatározó ágazatok — a gépgyártás, a vegyipar és a kőolajvegyészeti ipar, a villamos energetika — hányada növelésének. Előirányozták a gépek, berendezések és 2

Next