Fáklya, 1976 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1976-01-04 / 1. szám
ÉPÍTÉSÉNEK A KOMMUNIZMUS ÚJ, FONTOS SZAKASZA A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép sziklaszilárd egységben halad az SZKP XXV. kongresszusa felé. E nagy, történelmi jelentőségű esemény előkészítése új fontos szakaszba lépett. December 14-én közzétették az SZKP KB határozatát az SZKP KB által a XXV. pártkongresszusra készített „A szovjet népgazdaság 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányai” tervezetről és magát a tervezetet. A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a tervezetet meg kell vitatni a pártszervezetekben, a dolgozók gyűlésein és a sajtóban. Ennek a mélyen tudományos, sokoldalúan kidolgozott és megalapozott okmánynak óriási jelentősége van. A párt lenini általános irányvonalát, a mai szakaszban követett gazdaságpolitikájának irányelveit megtestesítve tartalmazza az ország további előrehaladásának részletes reális programját, amely teljes mértékben megfelel a nép gyökeres létérdekeinek. A következő ötéves tervidőszak távlatait a termelőerők elért fejlettségi szintjének és a szovjet szocialista társadalom megérett szükségleteinek marxista-leninista elemzése alapján tűzi ki. „Meggyőződéssel elmondhatjuk, hogy a soron következő kongresszus új fontos szintvonalakat fog megjelölni ama nagy célok felé vezető úton, amelyekért pártunk harcol, amelyeknek eléréséért minden erőnket latba vetjük” — mondotta Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, az SZKP KB főtitkára a szovjet főváros Bauman választási körzetének dolgozói előtt tartott beszédében. A párt hosszú időre szóló társadalmigazdasági politikájának megfelelően az új, nagyobb feladatok megoldásához szükséges feltételek létrejöttek a kilencedik ötéves terv éveiben, amikor a Szovjetunió előrehaladt a kommunista alkotás minden irányában. Az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait megvalósítva a szovjet nép a lenini párt vezetésével jelentősen megnövelte az ország gazdasági erejét és tudományosműszaki potenciálját, fokozta a társadalmi termelés hatékonyságát. Tovább emelkedett a dolgozók életszínvonala. A termelőerők növekedésével együtt tökéletesedtek a szocialista termelési viszonyok és a társadalom szociális szerkezete. Még jobban megszilárdult a társadalom eszmei-politikai egysége, a szovjet ország népeinek megbonthatatlan közössége. A külpolitikában, a XXIV. pártkongresszus által kidolgozott Békeprogram megvalósításában elért nagy sikerek eredményeként erősödtek a Szovjetunió nemzetközi pozíciói, együttműködése a testvéri szocialista országokkal. Ezzel a Szovjetunióban felépült fejlett szocialista társadalom újból bebizonyította óriási lehetőségeit és előnyeit. A népgazdaság 1876—1980. évi fejlesztésének fő irányait meghatározva a kommunista párt az elért sikerekre és a tömegek növekvő alkotó aktivitására támaszkodik. Az SZKP KB tervezete úgy jellemzi a tizedik ötéves tervet, mint új fontos szakaszt a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtésében, a társadalmi viszonyok tökéletesítésében és az új ember kialakításában, a szocialista életmód fejlődésében. Ez a társadalmi termelés fokozott intenzifikálásának, a nemzeti gazdagság megsokszorozása végett a népgazdaságban rejlő lehetőségek teljesebb kihasználásának, az ország gazdasági hatalma és védelmi képessége erősítésének időszaka. „A TIZEDIK ÖTÉVES TERV FŐ FELADATA: KÖVETKEZETESEN MEGVALÓSÍTANI A KOMMUNISTA PÁRTNAK A NÉP ANYAGI ÉS KULTURÁLIS ÉLETSZÍNVONALA NÖVELÉSÉT CÉLZÓ IRÁNYVONALÁT, A TÁRSADALMI TERMELÉS DINAMIKUS ÉS ARÁNYOS FEJLESZTÉSE ÉS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE, A TUDOMÁNYOSMŰSZAKI FEJLESZTÉS MEGGYORSÍTÁSA, A MUNKATERMELÉKENYSÉG NÖVELÉSE, A NÉPGAZDASÁG MINDEN LÁNCSZEMÉBEN A MUNKA MINŐSÉGÉNEK MINDEN LEHETŐ MÓDON VALÓ JAVÍTÁSA ALAPJÁN” — mutat rá az SZKP KB-nak a XXV. kongresszusra készített tervezete. Ebből kiindulva a párt szükségesnek tartjaa társadalmi termelés szilárd növelését és szerkezetének tökéletesítését; a népjólét további növelését célzó intézkedések rendszerének megvalósítását; a társadalmi termelés hatékonyságának és intenzifikálásának minden lehető módon való növelését; a népgazdaságban a gazdaságosság fokozását; a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását ; a népgazdaság irányításának tökéletesítését; környezetvédelmi, valamint a természeti kincsek ésszerű felhasználására és újratermelésére szolgáló intézkedések kidolgozását és végrehajtását; a szocialista országokkal való minden oldalú együttműködés következetes fejlesztését és elmélyítését, a szocialista világrendszer erősítésének előmozdítását. Az SZKP Központi Bizottságának okmánya megjelöli e célok elérésének konkrét útjait. Meghatározza az ország és a szövetségi köztársaságok gazdasági ágazatainak, a dolgozók élete további javításának, a termelőerők telepítésének, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatai bővítésének fő irányait és feladatait.A kitűzött szintek sikeres elérése elsősorban a munkatermelékenységtől függ. A párt fokozott figyelmet fordít a munkatermelékenység növelésének meggyorsítására, amely a termelés fejlesztésének és a népjólét növelésének döntő feltétele. A nemzeti jövedelem növekményének 85—90 százalékát a munkatermelékenység növelése révén fogják elérni. A munkatermelékenységnek az iparban 30—34 százalékkal, a mezőgazdaságban 27—30 százalékkal, az építőiparban 29—32 százalékkal, a vasúti szállításban 18—20 százalékkal kell növekednie. Az egész gazdaság további fejlődését a minőségi mutatók megjavítása alapján tervezik. A gazdaság fő erejének, a szocialista iparnak az a fő feladata, hogy teljesebben kielégítse a népgazdaság és a lakosság szükségleteit kiváló minőségű termékekkel, biztosítsa minden ágazatban a termelés új technikával való ellátását és intenzívebbétételét. Az ötéves időszakban az ipari termelés 35—39 százalékkal, ezen belül a termelési eszközöké 38—40 százalékkal és a fogyasztási cikkeké 30— 32 százalékkal növekszik. A termelési állóalapok 1,4-szeresére növekednek, aktív részük — a gépek és berendezések — hányadának következetes növelése közepette. A fejlődés méreteiről ékesszólóan beszélnek a következő adatok: 1980-ban a villamosenergia-termelés eléri az 1340—1380 milliárd kilowattórát, a kőolajkitermelés, beleértve a gázkondenzátumot, 620—640 millió tonnára és a szénkitermelés 790—810 millió tonnára, az acélgyártás 160—170 millió tonnára, a szövetgyártás 12,5— 13,1 milliárd négyzetméterre és a burkolt készítmények gyártása 1800—1900 millió darabra emelkedik. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az ipar- és tüzelőanyag-energetikai mérlege szerkezeti tökéletesítésének; a műszaki haladást leginkább meghatározó ágazatok — a gépgyártás, a vegyipar és a kőolajvegyészeti ipar, a villamos energetika — hányada növelésének. Előirányozták a gépek, berendezések és 2