Fáklya, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-06-17 / 12. szám
ra Magyarország, a Chinoin gyártja és szállítja; az Algopyrin alapanyagának gyártására pedig Bulgária és a Szovjetunió szakosodott, ezzel — és nagyrészt a késztermékkel is — ezek az országok látják el KGST-partnereiket. — A Szovjetunióból konkrétan mely gyárakból, milyen gyógyszereket kapunk? — Jelenleghat gyárral állunk kapcsolatban. Leningrádban gyártják számunkra az Amidazophent, a Barbamidot és a Demalgont, Lvovban az Algopyrin tablettát, Kaunasban az Algopyrin injekciót, az Albroman nevű nyugtatót pedig Kijevből kapjuk. — Miért éppen ezekből agyárakból, és miért éppen ezeket a gyógyszereket? Egyáltalán, hogy jön létre a gyógyszeriparban az üzlet. Szoktak rendezni kiállításokat, például ebben az évben is lesz egy a Szovjetunióban „A MEDIMPEX exportálja” címmel. Ezeken is jönnek létre üzletek. Az üzletkötésre ezenkívül kétféle lehetőségünk van, ezek általában párhuzamosan, pontosabban egymást kiegészítve valósulnak meg. Először is a KGST Vegyipari Állandó Bizottságában működik Gyógyszeripari Szekció. Ennek keretén belül két- és több oldalú tárgyalások is folynak, itt történik a szakosítási és a kölcsönös szállítási szerződések bővítésének előkészítése, itt tárják fel kölcsönösen az igényeket és a lehetőségeket. Ezenkívül mi rendszeresen ellátogatunk szovjet partnereinkhez, ott „nyitott szemmel” járunk, igyekszünk megtalálni, amit keresünk, amire szükségünk van, így például, amikor megtudtuk, hogy két újabb szovjet gyár kapott engedélyt külkereskedelmi tevékenységre, azonnal felkerestük őket. ,Nekünk kész terveink voltak, tudtuk, hogy mire keresnénk gyártókapacitást, és az előzetes tájékozódásból azt is sejtettük, hogy nem fogunk hiába utazni. Úgy is volt: a kazanyi gyógyszergyárban találtunk olyan gyógyszert, amelynek alapanyaga megegyezik az eddig nálunk gyártott, alkoholisták gyógyításánál alkalmazott Antaethyl alapanyagával. Lehetőség nyílt tehát arra, hogy a jövőben ennek a gyógyszernek a gyártásával mi leálljunk, hiszen Magyarország számára nem szükséges olyan nagy mennyiség, hogy kifizetődő lett volna a gyártása. Hasonlóképpen „jártunk” Tallinnban is, ahol felfedeztük, hogy az ő Estimai nevű gyógyszerüknek ugyanaz az alapanyaga, mint a Dorlotiné ... Ennek 18 hónapja — és éppen ma érkezett meg hozzánk a minta az általuk gyártott Dorlotinból. — A kutatás-fejlesztés területén van-e kapcsolat a szovjet szakemberek és a Ghinoin között? — Legjelentősebb kapcsolatunk a moszkvai Antibiotikum Intézettel van. A közös munka már több mint tíz évre tekinthet vissza. A kutatási terveket és témákat az Ipari Minisztérium és a Szovjetunió Gyógyászati Ipari Minisztériuma egyezteti, és öt-, illetve kétéves tervekre bontják le őket. A kutatás három területet ölel fel: új antibiotikumok kidolgozását; a már ismert, de a két országban még nem alkalmazott antibiotikumok bevezetését; és végül a már ismert alapanyagokból új gyógyszerformák létrehozását. Most már képet kaptunk arról, hogy milyen területeken alakult ki együttműködés a Chinoin és a szovjet gyógyszeripar között. Befejezésül azt kérdezném meg, milyenek ezek a kapcsolatok, milyen a viszony a két fél között? — A szovjet fél kellemes, megbízható partner. A határidőket pontosan betartja, a minőséggel is elégedettek vagyunk. Sajnos, a mi részünkről korábban előfordultak lemaradások a szállításokban, de 1983-ról már elmondhatjuk, hogy mi is időben teljesítettük a szerződéseket. Visszatérve még szovjet partnereinkhez: nemcsak a munkakapcsolatok jók közöttünk, nemcsak az „üzlet kedvéért” utazunk hozzájuk szívesen, és, úgy mondják, ők se hozzánk. Mindkét fél szorgalmazza, hogy a szakmai kapcsolatokon kívül más jellegűek is alakuljanak ki, például kölcsönös üdülések, kulturális kapcsolatok. Hiszen így teljes a szocialista együttműködés. Mattyasovszky Brigitta ! Oszétia - Horzs! „Aki a mi vendégünk, az boldog legyen, és ha ■ elmegy, szerencse kísérje az útján!” Így mondta Tajmuraz (Szörnyű Szél), aki afféle asztalfőnökként (oszétül: tamada) megvonta tőlem a szót, mert nem állva beszéltem, amikor megfogtam a poharat, s ez az oszét asztalnál tilos. Megbüntetett tehát, a támadának erre joga van, de engesztelésül ismét felköszöntött, ami viszont kitüntetés, mint ahogy rettenetes sértés, ha legelőször nem a vendég tiszteletére koccintanak. „Tölts újra hát, s légy igaz bölcs velem: az Élet elröpül könyörtelen ...” idézett vendéglátóm Omar Khajjám egyik négysorosából, amit Szabó Lőrinc fordításában ismerek, s nem annyira az ital, mint inkább a sok szép szó hatott rám mámorítón. Egyébként is vigyázva kellett innom, mert a jó vendégnek támaszkodás nélkül kell az asztaltól felállnia. Oszétia, horzs! A „horzs” azt jelenti: „jó”, de a feltartott hüvelykujj a szónak különös nyomatékot ad, s én most, hogy leírtam ezt a szót, gondolatban feltartottam a hüvelykujjamat. Az őszét csak egy a Szovjetunióban élő több mint száz nép között, ám a hazánkénak alig egytizednyi területen fekvő Észak-Oszét- Autonóm Köztársaság lakóiról meglehetősen keveset tudhat a magyar olvasó. Annyit talán igen, hogy őseik alánok voltak, de azt már kevésbé, hogy az alánok a népvándorlás során Pannóniába is eljutottak, s hogy a Duna, a Dnyeszter, Dnyeper, a Don elnevezés az alánoktól ered. Bizonyság erre, hogy az oszétek ma is „don”-nak, azaz „víz”nek nevezik jó néhány folyójukat: itt, a Kaukázus északi lejtőiről rohan a Tyerekbe a Genaldon, a Gizeldon, a Fiagdon. Ez utóbbi mentén, bent a hegyek között, egy őstiszafákban gazdag szorosban állt az első században Dedyakov, az alánok fővárosa. A közelében látható oszét síremlékek a mi kopjafáinkhoz hasonlítanak, csak éppen kőből valók ... Némi könyvtári búvárkodás révén sikerült fellelnem néhány, minden bizonnyal vitatható, de kétségkívül érdekes feljegyzést, ezek szerint őseinknek a szarmata eredetű, iráni nyelvű alán törzsekkel etnikai kapcsolatuk volt. Kínai írók „alan-a-sze” törzsekként említik az alánokat, az arabok „ász”-oknak nevezték őket (ebből az elnevezésből származik egyes kutatók szerint az Asiai Ázsia szó is), az „ász” az oroszban „jászi”-t jelent, s feltehető, hogy a mi Jászságunk népe annak idején az oszétokkal közös ősöktől kapta a nevét. Egyébként az „ász”-ok (ahogyan őket a grúzok és más kaukázusi népek nevezik) jóval többet tudnak rólunk, magyarokról, mint amennyit mi róluk tudunk. Példának okáért az oszétek ismerik és szeretik Petőfi Sándor verseit, mégpedig Koszta Hetagurov fordításában, aki az oszét irodalmi nyelv megteremtője volt. Fagyejev az oszétek Leonardójának nevezte őt. És az oszét irodalmi nyelv megteremtése nélkül az alánokkal való etnikai kapcsolatunkról nem tanúskodhatna néhány közös eszét—magyar szavunk: a „gazdag”, a „kard”, a „híd”, az „asszony”. Hogy aztán az „asszony” megnevezés eredetileg a magyarban is kizárólag a fejedelem feleségét illette meg, azért különösen érdekes, mert alán eredetiben e szó uralkodó lényt jelent. És csak most, ennek az ismeretnek a birtokában tudom értékelni Szörnyű Szélnek egy másik, az asztalnál ülő három nőre utaló pohárköszöntőjét, amelyet a tolmács a következőképpen fordított: „Három uralkodó ül itt, mindegyik a vendég tiszteletére jött ide, tehát a vendégnek joga sincs arra, hogy Oszétiában rosszkedvű legyen ...” Aczél Gábor Az oszét síremlékek a mi kopjafáinkhoz hasonlítanak ... Oszét táj, vízzel, azaz donnál. A Flagdon neve magyarul: Ásóvíz BOLDOG VENDÉGSÉGBEN