Fáklya, 2003 (7. évfolyam, 1-7. szám)
2003-02-01 / 1. szám
Születésnapi ünnepségre gyűltünk össze január 17-én az Abbázia Klubban. Egyesületünk doyenjét, a 90 éves Dombóvári Sándort köszöntöttük. A jó egészségnek örvendő egykori válogatott atléta rendszeres résztvevője összejöveteleinknek. Sanyi böLcsi még a monarchiában született, két világégés, katonai frontszolgálat, jobb- és baloldali diktatúrák nehezítették meg az életét, azonban ő mindvégig megőrizte emberi tartását. Sportérdeklődése - a századelő divatjának megfelelően - szerteágazó és sokoldalú volt, számos sportágba belekóstolt. Az egyesület névadójához, Halmay Zoltánhoz hasonlóan igazi „allround” sportembernek számított. Már gimnáziumi évei alatt figyelemre méltó eredményeket ért el atlétikában, sorra nyerte a KISOK bajnokságokat távolugrásban, magasugrásban és 110 m-es gátfutásban. 15,6 mp-es gátfutó csúcsát csak 17 év múlva döntötték meg. A Budapesti Sport Egyesület (BSE) versenyzőjeként 1933-ban elnyerte a Nemzeti Sport ,g„ legjobb KISOK bajnoki díját. A BSE amatőr I. osztályban szereplő csapatában párhuzamosan futballozott is. Nagy lelkesedéssel beszélt arról a 4:2-es mérkőzésről, amelyen 1933-ban az amatőr BSE legyőzte a profi Ferencvárost. A Nemzeti Sport szerint „a BSE helyenként profi stílusban játszott - nem úgy a Ferencváros”. Dombóvári Sándor a jobbszélen vette fel a küzdelmet a Bukovi, Táncos, Takács II és Kohut nevével fémjelzett Fradi ellen. Hamarosan választania kellett az atlétika és a futball között. Egy MTK által rendezett versenyen minden eldőlt, az ifjú tehetség négy számban indult és győzött. Zsák Károly (a népszerű„Zsazsa bácsi”), a BSE edzője szomorúan vette tudomásul, hogy egy nagyreményű játékosa elveszett a futball számára.