Falu és Város, 1947. július-december (1. évfolyam, 1-6. szám)
1947-07-01 / 1. szám
2 PAMI É*VÁSON VÉDELMET AZ ANYÁKNAK, A FIATALOKNAK ÉS AZ ÖREGEKNEK! ÍRTA: SÁRTI RÓZSI Horthyék uralma alatt évről-évre megrendezték ,,Az anyák napját“, évente egyszer émelyítő szónoklatok kíséretében érmeket aggattak a sokgyermekes anyák melleire. És miután elhangzottak az ünnepi zavak, a nagyhangú dicsérgetések és ígérgetések — a sokgyermekes anyák szerényen, hallgatagon és szájukat tartva, — visszamehettek ezernyi hétköznapi gondjaik közé. Ez bizony nem a sokgyermekes anyák védelme, hanem a sokgyermekes anyák intézményes kigúnyolása volt. Demokráciánknak a múlttal ellentétben komolyan hozzá kell látnia a sokgyermekes anyák, a fiatalok és az öregek védelméhez, lehetőségeink, jelenleg, még igen szűkreszabottak. Céltudatos szervezőmunkával, hozzáértéssel és ügyszeretettel mégis sok könnyet letörölhetünk és sok jogos elégedelenséget orvosolhatunk. Én magam a főváros közgyűlésén az M. K. P. budapesti törvényhatósági bizottsága nevében azt kértem, hogy a sokgyermekes anyák háztartásának adjanak 10°/e-os kedvezményt a villanyáram és 5°/e-os kedvezményt a gáz árából. Azt is kértem, hogy az ilyen anyák az összes fővárosi fürdőben félárú jegyet vehessenek igénybe és engedjék el nekik, valamint gyermekeiknek a különböző élelmiszer utalványok után járó 1—1 forint kezelési költséget. A továbbiakban, pedig a költségvetés lehetőségei szerint újabb hasonló természetű segítséget kell nyújtani nekik. Fiataljaink védelmére, mi kommunisták a házassági segély bevezetését javasoltuk. Fellépésünkre a rászoruló fiataloknak már folyósítják is a házassági segélyt, de szükség van arra is, hogy a lakáskiutalásoknál, vagy az újonnan épülő lakásoknál a fiatal házasokat is vegyék számításba a legjobban rászoruló sokgyermekes családok mellett. Öregjeink igen szomorú körülmények között élnek. Vannak olyanok, akik 35—40 forint havi „jövedelemből" tengetik életüket. Ez tűrhetetlen állapot. Az OTI-n, a MARI-n és a Népjóléti Minisztériumon kívül éppen ezért a jó községpolitkánnak is találnia kell módot az öregek megsegítésére. Akár városi konyha felállításával, akár természetbeni élelmiszerek juttatásával, téli melegedők, vagy tüzelőszer biztosításával, esetleg ruhasegéllyel gondoskodni kell az öregekről. Persze viszszatérő strófa az, hogy minderre nincs meg a megfelelő költségvetési fedezet Ezen is lehet némileg módosítani. A dologi kiadások megfelelő leszorításával és a társadalmi erők mozgósításával. Szilárd a meggyőződésem, hogy csak akarni kell— és a kérdés jórészt megoldhat. Osszák ki A HÁZHELYEKET ÍRTA: HÁZI ÁRPÁD 1945 tavaszán jelent meg a Magyar Nemzeti Kormánynak nemzetünk történetének egyik legnagyobb és sorsdöntőbb rendelete: a földreform elrendelése. Demokráciánk a magyar földet azoknak adta, akik azt megművelik. Ugyanez a rendelet intézkedik a házhelyek kiosztásáról is. E rendelet szerint házhelyekhez kell juttatni mindazokat a családokat, amelyek házzal vagy házhellyel nem rendelkeznek. A megfelelő területet mindenképpen biztosítani kell, ha másként nem, még ingatlancserék útján is. Sajnos, a házhelyosztás kérdését mindmáig megnyugtató módon nem oldották meg. A rendelet kibocsátása után két esztendővel a házhelyosztás még mindig nem kezdődött meg és formálisan eltűnt a szakszempontok útvesztőin. Ez a huzavona most már eljutott a tűrhetelenség végső fokáig. Nézetem szerint az úgynevezett „szakszempontokat“ most már haladéktalanul a házhelyek azonnali kiosztására kell központosítani. A halogatás különösen Pestkörnyékén roppant mód elkeseríti az igényjogosultakat. Újpesten, Pestszenterzsébetem és Pestszentlőrincen, de másutt is a már-már nyugvópontra jutó problémát újabb és újabb ,,szakszempontok“ ismételten felbolygatják. Pedig mind lakásépítési szempontból, mind pedig a telkek gondos megmívelésének céljából a házhely kiosztásokat azonnal végre kellene hajtani és telekikönyvezni. A felosztást a Földhivatalnak az Ufosszal, illetőleg az érdekelt községek nemzeti és termelési bizottságaival megállapodva záros határidőn belül meg kell kezdeni. A házhelyek kimérését, kiosztását, a végleges juttatás telekkönyvezését, nem szabad tovább halogatni. Felelőssségre kell vonni mindazokat, akik e művelet végrehajtását halogatják. Ez nem kisebb bűn, mint a földbirtokreform szabotálása. E probléma megoldásánál a Fővárosi Közmunkák Tanácsára is nagy feladat vár: tőle függ ugyanis a telkek felhasználásának jóváhagyása. A Tanácsnak mindent meg kell tennie, hogy Budapest és környékének házhelyosztása végre valósággá váljék. De a kérdésnek igen nagy a hordereje szociális szempontból is. Ha ugyanis a kiosztás megtörténik, a házhelyhez jutó dolgozók mindegyike igyekezik majd a maga kis családi házát megépíteni. Ezáltal a munkanélküliség csökkenése nem csekély mértékben segítené elő a gazdasági helyzet további megszilárdulását és a lakáshiány mérséklését. De persze a házhelyosztásnak mezőgazdasági, illetőleg közellátási jelentősége is van. A kiosztott házhelyeken igen intenzív kertgazdálkodásra nyílik lehetőség. A tulajdonos szorgalma könnyen előállíthatja családja egész évi konyhakerti szükségletét. A kertekben , gyümölcsfák ültetésével a háztartás gyümölcsszükséglete is kielégíthető. Mindezek alapján elsőrendű kötelességünk hogy ezt a kérdést a közeli hetekben, mégaz ősz előtt megoldjuk és ezzel a földbirtokreform második nagy célkitűzését is megvalósítsuk.