Falu és Város, 1948. január-augusztus (2. évfolyam, 1-8. szám)

1948-01-01 / 1. szám

II. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 194­8 JANUÁR 1. SZÁM FALU­­s VÁROS Az új év küszöbén DESZKÁS JÁNOS Lepergett egy év, leszakítottuk az 1947. évi naptár utolsó lapját is. Köszön­tjük olvasóinkat! Kö­szöntjük a magyar köztisztviselőt, a magyar község­politikust a munkában eltöltött fáradságos, gond­dal, küzdelemmel telt, de a sikereket sem nélkülöző év lezárásakor. Nehéz bajokkal és gondokkal terhes volt az el­múlt esztendő, de ugyanakkor gazdaság­ig és po­litikailag egyránt hatalmas lépésekkel vitte előre a magyar demokráciát. Nekünk azonban, akik a­ közigazgatásban vagy a községpolitika terén dolgozunk a népért, az az érzésünk, hogy a mi munkaterületünkön min tu­dunk a gazdasági és politikai eredményekhez ha­sonlókat felmutatni. Ez — sajnos — bizonyos mér­tékig igaz is. Nem szabad azonban indokol­­t­an pesszimizmusba esnünk. Nem múlt el nyomtalanul az 1947. év a mi munkaterületünkön sem. Gondol­junk csak arra, hogy a jegyzői tanfolyamok több­száz — és tegyük hozzá: azóta nagyrészt már állás­ban lévő — munkás és paraszthallgatója, az újon­­nan kinevezett munkás- és parasztfőispánok révén folytatódott, sőt fokozódott a népnek a közigazga­tás elzárt sáncai közé való betörése. De a demo­krácia nemcsak az új emberek révén hódít tért a közigazgatásban, hanem a régi becsületes köztiszt­viselők mind nagyobb számban barátkoznak meg népi demokráciánkkal, adják fel tartózkodó maga­tartásukat, mind nagyobb számmal érzik, hogy nem kirekesztettjei, hanem egyenjogú dolgozói ennek a demokráciának. A háború által elpusztított, g­azdaságilag­ tönkre­­ment ország, a stabilizáció mindennél fontosabb védelme érdekében arra kényszerült, hogy I talán a legrosszabban fizetett dolgozó réteggé tegye a köz­­tisztviselőket. De az 1947. év bebizonyította, hogy nem üres ígéret a demokrácia részéről az, hogy a gazdasági helyzet javulásával javítani fog a köz­­tisztviselők rendkívül nehéz anyagi helyzetén. Hatalmas fejlődést és változást hozott az 1947. év a községpolitikai munkában, főként a városok­ban. Megszűnt a szórványos, a mindennapi szük­ségletek után kullogó felületes és rendszertelen munka. Ma már legtöbb városunkban a dmokrácia községpolitikusai komoly eredményeket tudnak fel­mutatni, melyeket előre kidolgozott programok alapján, tervszerű, rendszeres és szervezett munká­val értek el. A demokratikus községpolitikusok ma már nem számukra idegen területeken mozgó mű­kedvelők, hanem városukat tényleg vezető szak­emberek. Meg­vannak tehát az 1947. évnek komoly eredményei közigazgatási és községpolitikai téren is. Nem jelenti természetesen ez azt, hogy az új esztendőre nem marad tennivalónk. Tovább kell ha­ladnunk a közigazgatás demokratizálásának útján részben azáltal, hogy a régi köztisztviselőket meg­győzéssel, neveléssel, felvilágosítással mind közelebb hozzuk a demokráciához, részben pedig, hogy a még bennlévő népellenes elemek helyébe új, főként parasztszármazású embereket állítsunk­ Széles ne­velő­ munkával, de elsősorban a demokratikus köz­­tisztviselők magatartásával, eredmén­yeivel és munkájával végleg el kell tüntetnünk az elmúlt idők hatásaként népünkben még helyenként mu­tatkozó, a közt­iztviselőben urat látó elenérzést. Meg kell kezdeni az átfogó, demokratikus közig­z­­gatási reform komoly előkészítését. Addig is azon­ban véglegessé kell tenni az önkormányzati tiszt­viselők állását. Különösen sok tennivaló van a falvak község­politikája terén. Kevés kivételtől eltekintve, itt na­gyon keveset javult a helyzet. Meg kell teremteni a falvakban is az el­őrei kidolgozott porgram alap­ján folyó rendszeres és szervezett községpolitikát. A falusi községpolitikusoknak sokat ke­l tanulniuk. Meg kell érteniük, hogy a község bizalma őket rendkívül fontos és felelősségteljes pozícióba emelte, amelynek csak akkor tudnak eleget tenni, ha meg­felelő szakértelemmel nyúlnak a kérdésekhez. A fa­lusi képviselőtestületnek nem szabad a jövőben fej­bólintó gyülekezetnek lennie, hanem irányító és ve­zető testületté kell válnia. El kell mélyíteni a vá­rosokban is a községpolitikai munkát, szervezet­tebbé kell azt tenni és fokozni kell a szakéremet és a­ kezdeményezést. A falunak és városnak egy­aránt mozgósítania kell minden erőforrást a három­éves terv érdekében. Fokozni kell, jobban ki kell munkálni a bevételeket, és érvényt kell szerezni a legszigorúbb takarékosságnak. Az 1948-ban elké­szítendő költségvetéseknek már a legnagyobb mér­tékben érvényesíteniük kell ezeket a szempontokat.Befejezésül legyen szabad néhány szót szólnunk a „Falu és Város“-ról is. Másod­i évfolyamába lép lapunk. Fél év munkája van mögöttünk és úgy érezzük, ez a munka nem volt hiábavaló. Megerő­síti ezt a hitünket az a sok szeretet és elismerés, amely napról napra a szerkesztőségünkhöz érkező levelekből felénk árad. Erre kell következtetnünk a napról-napra beérkező új előfizetésekből és abból, hogy a hatodik számnál már fel kellett emelnünk­­lapunk példányszámát. Lapunk szerkesztő bizottsága azonban a fentiek ellenére sincs megelégedve munkájával. Tudjuk, hogy sok javítani valónk van, ha el akarjuk érni a magunk elé tűzött célt és ha méltók akarunk lenni előfizetőink és olvasóink bizalmára Mindenekelőtt lapunk még nem jut el azoknak kezébe, akiknek érzésünk szerint leginkább szükséges lenne rá: a fa­lusi községpolitikusok kezébe. Súlyos hibának lát­juk, hogy csak kevés cikket, írást, megjegyzést és kritikát kapunk vidéki olvasóinktól. A „Falu és Vá­ros“ pedig csak akkor fogja tudni hivatását telje­síteni, ha a magyar demokratikus köztisztviseők és községpolitikusok kollektív munkája lesz. Hisszük, hogy az 1948-as év meghozza majd mindazt, amit várunk tőle: a demokratikus köz­­igazgatás és községpolitika fejlődését. A „Falu és Város“ olvasóinak támogatásával igyekezni fog a jövőben is javított munkával élharcosa lenni ennek a fejlődésnek.

Next