Falu és Város, 1948. január-augusztus (2. évfolyam, 1-8. szám)
1948-01-01 / 1. szám
II. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1948 JANUÁR 1. SZÁM FALUs VÁROS Az új év küszöbén DESZKÁS JÁNOS Lepergett egy év, leszakítottuk az 1947. évi naptár utolsó lapját is. Köszöntjük olvasóinkat! Köszöntjük a magyar köztisztviselőt, a magyar községpolitikust a munkában eltöltött fáradságos, gonddal, küzdelemmel telt, de a sikereket sem nélkülöző év lezárásakor. Nehéz bajokkal és gondokkal terhes volt az elmúlt esztendő, de ugyanakkor gazdaságig és politikailag egyránt hatalmas lépésekkel vitte előre a magyar demokráciát. Nekünk azonban, akik a közigazgatásban vagy a községpolitika terén dolgozunk a népért, az az érzésünk, hogy a mi munkaterületünkön min tudunk a gazdasági és politikai eredményekhez hasonlókat felmutatni. Ez — sajnos — bizonyos mértékig igaz is. Nem szabad azonban indokoltan pesszimizmusba esnünk. Nem múlt el nyomtalanul az 1947. év a mi munkaterületünkön sem. Gondoljunk csak arra, hogy a jegyzői tanfolyamok többszáz — és tegyük hozzá: azóta nagyrészt már állásban lévő — munkás és paraszthallgatója, az újonnan kinevezett munkás- és parasztfőispánok révén folytatódott, sőt fokozódott a népnek a közigazgatás elzárt sáncai közé való betörése. De a demokrácia nemcsak az új emberek révén hódít tért a közigazgatásban, hanem a régi becsületes köztisztviselők mind nagyobb számban barátkoznak meg népi demokráciánkkal, adják fel tartózkodó magatartásukat, mind nagyobb számmal érzik, hogy nem kirekesztettjei, hanem egyenjogú dolgozói ennek a demokráciának. A háború által elpusztított, gazdaságilag tönkrement ország, a stabilizáció mindennél fontosabb védelme érdekében arra kényszerült, hogy I talán a legrosszabban fizetett dolgozó réteggé tegye a köztisztviselőket. De az 1947. év bebizonyította, hogy nem üres ígéret a demokrácia részéről az, hogy a gazdasági helyzet javulásával javítani fog a köztisztviselők rendkívül nehéz anyagi helyzetén. Hatalmas fejlődést és változást hozott az 1947. év a községpolitikai munkában, főként a városokban. Megszűnt a szórványos, a mindennapi szükségletek után kullogó felületes és rendszertelen munka. Ma már legtöbb városunkban a dmokrácia községpolitikusai komoly eredményeket tudnak felmutatni, melyeket előre kidolgozott programok alapján, tervszerű, rendszeres és szervezett munkával értek el. A demokratikus községpolitikusok ma már nem számukra idegen területeken mozgó műkedvelők, hanem városukat tényleg vezető szakemberek. Megvannak tehát az 1947. évnek komoly eredményei közigazgatási és községpolitikai téren is. Nem jelenti természetesen ez azt, hogy az új esztendőre nem marad tennivalónk. Tovább kell haladnunk a közigazgatás demokratizálásának útján részben azáltal, hogy a régi köztisztviselőket meggyőzéssel, neveléssel, felvilágosítással mind közelebb hozzuk a demokráciához, részben pedig, hogy a még bennlévő népellenes elemek helyébe új, főként parasztszármazású embereket állítsunk Széles nevelő munkával, de elsősorban a demokratikus köztisztviselők magatartásával, eredményeivel és munkájával végleg el kell tüntetnünk az elmúlt idők hatásaként népünkben még helyenként mutatkozó, a köztiztviselőben urat látó elenérzést. Meg kell kezdeni az átfogó, demokratikus közigzgatási reform komoly előkészítését. Addig is azonban véglegessé kell tenni az önkormányzati tisztviselők állását. Különösen sok tennivaló van a falvak községpolitikája terén. Kevés kivételtől eltekintve, itt nagyon keveset javult a helyzet. Meg kell teremteni a falvakban is az előrei kidolgozott porgram alapján folyó rendszeres és szervezett községpolitikát. A falusi községpolitikusoknak sokat kel tanulniuk. Meg kell érteniük, hogy a község bizalma őket rendkívül fontos és felelősségteljes pozícióba emelte, amelynek csak akkor tudnak eleget tenni, ha megfelelő szakértelemmel nyúlnak a kérdésekhez. A falusi képviselőtestületnek nem szabad a jövőben fejbólintó gyülekezetnek lennie, hanem irányító és vezető testületté kell válnia. El kell mélyíteni a városokban is a községpolitikai munkát, szervezettebbé kell azt tenni és fokozni kell a szakéremet és a kezdeményezést. A falunak és városnak egyaránt mozgósítania kell minden erőforrást a hároméves terv érdekében. Fokozni kell, jobban ki kell munkálni a bevételeket, és érvényt kell szerezni a legszigorúbb takarékosságnak. Az 1948-ban elkészítendő költségvetéseknek már a legnagyobb mértékben érvényesíteniük kell ezeket a szempontokat.Befejezésül legyen szabad néhány szót szólnunk a „Falu és Város“-ról is. Másodi évfolyamába lép lapunk. Fél év munkája van mögöttünk és úgy érezzük, ez a munka nem volt hiábavaló. Megerősíti ezt a hitünket az a sok szeretet és elismerés, amely napról napra a szerkesztőségünkhöz érkező levelekből felénk árad. Erre kell következtetnünk a napról-napra beérkező új előfizetésekből és abból, hogy a hatodik számnál már fel kellett emelnünklapunk példányszámát. Lapunk szerkesztő bizottsága azonban a fentiek ellenére sincs megelégedve munkájával. Tudjuk, hogy sok javítani valónk van, ha el akarjuk érni a magunk elé tűzött célt és ha méltók akarunk lenni előfizetőink és olvasóink bizalmára Mindenekelőtt lapunk még nem jut el azoknak kezébe, akiknek érzésünk szerint leginkább szükséges lenne rá: a falusi községpolitikusok kezébe. Súlyos hibának látjuk, hogy csak kevés cikket, írást, megjegyzést és kritikát kapunk vidéki olvasóinktól. A „Falu és Város“ pedig csak akkor fogja tudni hivatását teljesíteni, ha a magyar demokratikus köztisztviseők és községpolitikusok kollektív munkája lesz. Hisszük, hogy az 1948-as év meghozza majd mindazt, amit várunk tőle: a demokratikus közigazgatás és községpolitika fejlődését. A „Falu és Város“ olvasóinak támogatásával igyekezni fog a jövőben is javított munkával élharcosa lenni ennek a fejlődésnek.