Falu és Város, 1949. július-december (3. évfolyam, 13-24. szám)
1949-07-01 / 13. szám
III. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1949 JÚLIUS 1. 13. SZÁM. A BÉKÉÉRT A békéért folytatott harc frontja az elmúlt hetekben nagyjelentőségű és győzelmes csatákkal szélesedett. Ez a mindennapi küzdelem, amely Kínában és Görögországban fegyverrel, Franciaországban és Olaszországban sztrájkkal folyik, minden nép életében a szabadságért és függetlenségért folyó harc legkülönbözőbb formáiban nyilvánul meg. Az elmúlt hetek legnagyobbik sikere a Szovjetunió békepolitikájának újabb győzelme volt a Külügyminiszterek Tanácsának hatodik ülésszakán. Másfél esztendő után a Szovjetunió szívós és következetes békepolitikája a tárgyalóasztalhoz kényszerítette a imperialistákat. A nyugati hatalmak külügyminiszterei azzal mentek az értekezletre, amint egyik lapjuk meg is írta, hogy „nem sietnek megegyezésre jutni a Szovjetunióval”. Arra igyekeztek a nyugati nagyhatalmak az értekezleten kívül és az értekezleten, hogy megsemmisítsék a Szovjetunió béketörekvéseit. De a Szovjetunió fáradhatatlanul harcolt a békéért. A szovjet küldöttséget nem kedvetlenítette el a nyugati imperialisták állásfoglalása és nem hátrált meg az újabb és újabb nehézségek előtt. Ez eredményezte azt, hogy Visinszkij javaslatait végül is meg kellett tárgyalja az értekezlet és állást kellett azokban foglalnia. A Szovjetunió békepolitikájának sikerét, a béke erőinek hatalmas előretörése is eredményezte. A Szovjetúnió erejének és nemzetközi tekintélyének óriási megnövekedése, a kínai néphadsereg világraszóló győzelmei, a párisi és annak nyomában összeülő békekongresszusok hatása, a nyugatnémetországi tüntetések, az olasz sztrájkolók milliói, az angol vasutasok és bányászok tiltakozása és ugyanakkor az amerikai gazdasági élet fölött egyre vésztjóslóbban gyülekező viharfelhők, a háborús politika népszerűtlenségét bizonyították. Ilyen körülmények között jött létre a megegyezés Párisban, amelyről a „Pravda” azt írja, hogy „a Párisban elért megegyezés igazi jelentősége abban áll, hogy... hozzájárul a nemzetközi légkör megenyhítéséhez... kézenfekvően megmutatja: lehetséges megegyezéseken alapuló döntésekre jutni." A párisi megegyezés a Szovjetunió külpolitikájának, a békének sikere, amelyet lelkesedéssel fogadnak a magyar dolgozó milliók is. Mert a párisi megegyezés a mi ügyünk is. Rákosi Mátyás a Központi Vezetőség legutóbbi ülésén azt mondotta: „Mi örvendetesnek tartjuk, hogy felszabadítónk, a hatalmas Szovjetunió és a népi demokráciák következetes békepolitikájának eredményeképpen a nagyhatalmak újra leültek tárgyalni. De ugyanakkor szükségesnek tartjuk, hogy a béke frontjának reánk eső részét változatlanul erősítsük." E gondolatnak hatalmas megnyilvánulása volt a budapesti békekonferencia, amelyen népünk legjobbjaival képviseltette magát. Ez az értekezlet népünk újabb és nagyszerű felsorakozása, harcos és egységes kiállása volt a béke, a Szovjetunió békepolitikája mellett. Ezen a konferencián részt vett Eluard, a nagy francia költő is, aki szabad Görögországból érkezett az ülésre és szavai nyomán a konferencia megértette, hogy nekünk ugyanolyan rettenthetetlenül kell helytállnunk a magunk frontján, mint a görög népnek a csatatereken. Ez az értekezlet üzenet is volt a velünk egy sorban harcoló népi demokráciák felé, de az imperialista járom alatt szenvedő dolgozók felé is. „Nem rés, hanem bástya vagyunk közös frontunkon, hűséggel szolgáljuk azt az ügyet, amelyért a magatok országában ti is dolgoztok!” És üzent a magyar békeértekezlet a békefront vezetőjének, a Szovjetúniónak, a Szovjetunió bölcs vezérének, Sztálin generálisszimusznak: „Mi magyar munkások, parasztok, értelmiségiek egész népünk nevében ,megfogadjuk, hogy szilárdan és megingathatatlanul állunk a Szovjetunió vezette béketáborban. Megfogadjuk, hogy mint eddig, a jövőben is, keményen és határozottan visszaverjük az imperialista háborús gyújtogatók s mindenfajta ügynökeik támadásait és provokációit, kérlelhetetlenül leszámolunk az álcázott belső ellenséggel. Megfogadjuk, hogy becsületben és hűségben, a jövőben is méltók leszünk felszabadítónk és gyámolítónk, a nagy szovjet nép bizalmára, a nagy Sztálin barátságára és megbecsülésére." Rákosi elvtárs Prágában a magyar-csehszlovák szerződés ratifikációs okmányai kicserélése alkalmával azt mondotta: „Ez az együttműködés hozzájárul a világbéke megerősítéséhez, vállvetve dolgozunk majd együtt a népek nagy tanítójának, Sztálinnak szellemében, akinek tanítványai vagyunk.” Rákosi elvtárs a prágai dolgozók előtt a szerződésről a következőket mondotta: „Mi a népi demokrácia többi államával is kötöttünk szerződést és mégis a Csehszlovákiával történt megállapodásunknak különös jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy itt régi történelmi okokból eredő nehézségeket kellett leküzdeni. A nemzetközi reakció nem sajnálta a fáradságot, hogy éket verjen a két szomszédos kép közé. De amilyen mértékben a magyar dolgozó nép a Kommunista Párttal az élen leszámolt a régi nagybirtokosokkal és tőkésekkel Magyarországon és ahogy a csehszlovák dolgozó nép múlt év februárjában döntő győzelmet aratott ellenségei felett, úgy érlelődtek meg a szerződés előfeltételei. Ez a szerződés tehát nagy győzelme a szocializmust építő népeknek és súlyos veresége az imperialista frontnak.” A béke erői egyre nagyobbak és hatásukra a háborús uszítók tábora kénytelen belátni, hogy a dolgozó nép millióinak akaratával nem szállhatnak szembe. A béke frontján ez a tábor egymásután nyeri meg a csatákat, s a Szovjetunió vezetésével ki fogja vívni a végső győzelmet is.