Falu és Város, 1950. január-június (4. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-01 / 1. szám

6 Mit kap a falu az ötéves terv első esztendejében? A hároméves tervet befejeztük. Nem is kellett három év, két év és öt hó­nap alatt végrehajtotta a magyar nép élén az ipari munkássággal. Ezzel csattanós választ kaptak azok, akik 1947 nyarán úgy érveltek a terv ellen, hogy külföldi kölcsön nélkül lehetetlen megvalósítani. A külföldi kölcsön imperialista rabságot jelentett volna­­— nekünk pedig a szabadság és béke megerősítése kellett, hogy hazánkban is hozzáláthassunk a szocializmus építéséhez. Az ötéves terv céljai a hároméves terv eredményeit sorozatosan megha­ladják. A hároméves terv beruházásai 9686 millió forintot tettek ki — az ötéves tervben 50,9 milliárdot fordí­tunk beruházásokra. A hatalmas be­ruházási összegből 12,5 milliárd jut közvetlenül a mezőgazdaság fejleszté­sét célzó beruházásokra. Alig két héttel ezelőtt fogadta el az országgyűlés az 1950. évi költségve­tést, amely már tartalmazza a ma in­duló ötéves terv első évének b­eruhá­­zásait. Az 1949.­­ évben végrehajtott 4300 millió forint beruházással szem­ben ez a költségvetés 725­1 millió fo­rint tervberuházást tartalmaz. Ebből a hatalmas összegből csupán a föld­művelésügyi minisztérium vonalán majdnem­­752 millió forint jut a me­zőgazdaság fejlesztésére. Ez az ösz­­szeg a földművelésügyi tárca költség­­vetését egy év alatt 36 százalékkal növeli. A tavalyi és idei költségvetés beruházásai között a különbség egy­magában jóval több, mint a d­orb­y­­korszak egy-egy esztendei teljes föld­művelésügyi költségvetése. 445 millió gépesítésre A döntő súlyt mezőgazdaságunk fejlesztése szempontjából az új esz­tendőben is a gépesítésre helyezzük. Több, mint 445 millió forintot fordí­tunk gépesítésre. Ebből az összegből 140 új gépállomást állítunk fel, ki­egészítjük a meglévő gépállomások felszerelését és a 19 alközpont és al­központi javítóműhely berendezését. Ezekkel a beruházásokkal lehetővé tesszük, hogy a gépállomások kapaci­tását mintegy 2 millió hold talajmun­kával növeljük. A 100 holdra jutó traktor-lóerőt egy esztendő alatt 1.1- ről 2.5-re emeljük. Jelentős összeg — 105,5 millió forint — jut az állami gazdaságok gépesítésére, a termelő­szövetkezeti csoportok közvetlen gép­ellátására pedig töb­b, mint 9.5 millió forint. Hatalmas összegeket fordítunk az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére is. A legjelentősebb beruházás a tiszán­túli öntöző-főcsatorna kiépítése, amely­nek munkáját a tiszalöki duzzasztómű építésével kezdjük meg. Erre az épít­kezésre az 1950-es évben 20 millió forintot fordítunk. A hatalmas duz­zasztógát és erőmű 1954-re készül el. A terv megvalósításának hármas elő­nye lesz: lehetővé teszi 200.000 kát. hold öntözését és ezzel a legaszályo­sabb tiszántúli területet bőségesen termővé változtatja, a víz esési ener­giájának felhasználásával évi 60 mil­lió kilowattóra elektromos áramot ter­mel és hajózhatóvá teszi a Tiszát Dombrádig, másrészt a hajózható öntöző-főcsatornán, a Berettyón és a Kőrösön keresztül új víziutat létesít. Közvetlenül öntözésre összesen 41 millió forintot fordítunk. Ebből 16 mil­lió forintot új öntöző­berendezések létesítésére, elsősorban az állami gaz­daságok és termelőszövetkezeti cso­portok részére. Új istállók, silók, mesterséges megtermékenyítő állomások Állattenyésztésünk fejlesztésére 141,6 millió forintot fordítunk. Ebből a leg­jelentősebb összeg — 72,7 millió fo­rint — az állatszaporulat elhelyezésére szükséges istállók, továbbá silók és egyéb építmények létesítésére szolgál. Újabb mesterséges megtermékenyítő állomást állítunk fel, a főállomások körzetében pedig 33 fiókállomást léte­sítünk a szarvasmarhatenyésztés cél­jára. A lótenyésztés fejlesztésére 10 új mesterséges megtermékenyítő állomást, ezenkívül 14 állomáson fedeztetési színt építünk. Állategészségügyi cé­lokra 6,5 millió forint jut. A szántóföldi növénytermelés fej­lesztésére 23,6, a gyümölcstermelés fejlesztésére 16.5, a szőlő- és borter­melés fejlesztésére 7.6, az erdőgazdál­kodás fejlesztésére 36.7 millió forint jut. A beruházásokból jelentős összeget — 5.6 millió forintot — fordítunk a mezőgazdaságunk és iparunk szem­pontjából egyaránt igen jelentős gya­pot meghonosítására. Ezek a beruházások csupán a föld­művelésügyi minisztérium vonalán szolgálják a falu dolgozóinak feleme­lését. A többi minisztériumok is ha­talmas beruházásokat végeznek a fal­vak gazdasági és kulturális elmara­dottságának megszüntetésére. Kétszáz kilométer bekötőút építésével újabb 80­0 községet és települést kapcsolunk be ez évben az országos hálózatba és számos községbe vezetjük be a vil­lanyt és telefont. Elkészül a bajai­­kö­zös vasúti és közúti híd, a polgári Tiszahíd és megkezdjük a dunaviss­­vári híd építését. Ezekkel a közleke­dési beruházásokkal az ország nagy vidékeit hozzuk közelebb egymáshoz,és újabb eldugott falvakat vonunk be­ a gazdasági élet vérkeringésébe.­­ Hatalmas beruházások a falu kulturális színvonalának emelésére Nagy súlyt helyezünk az ötéves terv­ben a kulturális színvonal emelésére, a Volt uralkodó osztály műveltségi monopóliumának teljes felszámolására. 1950-ben 115 új általános iskola épül falun, a legmodernebb berendezéssel, csővázas bútorokkal felszerelve. A ta­nítói lakások építését tovább folytat­juk: 17 új tanítói lakás épül. 100 fizi­kai kislaboratóriumot kapnak a falusi általános iskolák és 1300 iskolarádió fogja még tökéletesebbé tenni ifjúsá­gunk nevelését. A falusi felnőtt lakosság kulturális színvonalának emelésére hatalmas mér­tékben megnöveljük a falusi könyvtá­rak számát. A már működő 10 körzeti könyvtár mellett még 12 körzeti könyv­tárat szervezünk, amelyek az alap­­könyvtárak működését irányítják. Mintegy 1500 új falusi alapkönyvtárat állítunk fel, ezek könyvállománya egyenként 150—300 kötet között mozog. Az új alapkönyvtárak létesítése mellett állandóan bővítjük a meglevő könyv­tárak könyvállományát is. Eddig öt kultúrautóbuszunk működött, ez évben hétre emeljük számukat. Mozigépeket,­ zenegépeket, több mint 500 rádiót és 1000 vetítőgépet juttatunk ez évben a falvaknak. Többszáz kultúrház kap 5—8000 forintos támogatást berende­zési tárgyak beszerzésére és kisebb ja­vításokra. Az erre a célra fordított összeg meghaladja a három millió fo­rintot. Nagy gondot fordítunk az 1950-es tervévben is a falusi dolgozók egész­ségügyi színvonalának további javítá­sára. Egészségügyi intézményekkel látja el a terv a termelőszövetkezeti központokat, gépállomásokat és tanya­­központokat, 306 új falusi orvosi ren­delőt, 20 tüdőgondozót, 71 népfürdőt állítunk fel és a szülőotthonok számát 98-ról 155-re emeljük. Szaporítjuk a falusi bölcsődék és gyógyszertárak számát és ismét sok falusi orvost lá­tunk el gépkocsival. Ötéves tervünk fejlett mezőgazda­sággal rendelkező ipari országgá építi ki hazánkat. Az ipari munkásság nyomán a falu dolgozói is mind többen a szocializmus építésének útjára lép­nek. Ezt bizonyítja, hogy már 1500 termelőszövetkezeti csoport­ működik az országban és szinte alig akad község, ahol a dolgozó parasztság kisebb-na­­gyobb csoportjai ne érdeklődnének az után, hogyan lehet újabb termelőszö­vetkezeti csoportot létrehozni, vagy be­lépni a már működő csoportokba. Ez a tény mutatja: dolgozó parasztsá­gunk egyre nagyobb tömegei ismerik fel világosan, hogy boldogulásuk és felemelkedésük útja a szövetkezeteken keresztül vezet­. Ezért fordít különös gondot 1950. évi költségvetésünk is a gépállomások mellett a szocialista jel­legű nagyüzemi formák, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek fejlesztésére, mert ezek segítségével visszük győzelemre falun is a szocia­lizmus ügyét. D. G. FALU és VÁROS

Next