Falu és Város, 1950. július-szeptember (4. évfolyam, 13-18. szám)
1950-07-01 / 13. szám
2 FALU és VÁROS ITOS ISTVÁN: A megyei tanács pénzügyi osztályának működése és feladatai A megyei tanácsok hatásköre a volt önkormányzatokhoz képest a pénzügyek vonalán is nagy mértékbenkibővült. A tanács pénzügyekben is valóságos gazdája a maga működési területének. Ezek a tények indokolják, hogy a tanács végrehajtó bizottsága keretében létesített pénzügyi szervezet munkáját behatóan ismertessük és a VB, valamint a tanács pénzügyi tennivalóit részletesen tárgyaljuk. II. A megyei tanácsok pénzügyi feladatai Népi demokráciánk fejlődése az állami pénzügyek • fokozott centralizálása irányában haladt. A szocializmus építése hazánkban a gazdasági erőknek a népgazdaság fejlesztésére való koncentrálását tette szükségessé, hogy ezáltal az állam kezében összpontosíthassa a szocialista nagyipar kialakításához, a mezőgazdaság szocialista átalakulásához szükséges anyagi eszközöket. A pénzügyek erős centralizálása azonban olyan területeken is érvényesült, ahol ez nem indokolt, mert akadályozza a helyi szempontok feltétlen szükséges érvényre juttatását. A helyi tanácsok megalakulása lehetővé teszi az állami pénzügyek centralizált kézbentartását, ugyanakkor azonban a helyi szempontok messzemenő érvényesítését is azokon a területeken, ahol a pénzügyi gazdálkodás helyi ismereteket, a helyi problémák alapos feltárását igényli. Az első stabilizációs költségvetésben az önkormányzatok kiadásai az állami költségvetésnek még 27.7%-át tették ki, 1947/48-ban ez az arány 17.2%-ra, 1949-ben 13%-ra, 1950-ben pedig már 7.2%-ra zsugorodott. Ezekben a számokban kifejezésre jut állami pénzügyeink szocialista átalakulása, különösen pedig az a tény, hogy a szocialista fejlődés a nemzeti jövedelemnek mind nagyobb hányadát irányítja az állami költségvetésbe. Kétségtelen azonban, hogy az önkormányzati költségvetés ilyen csökkenése azzal is együtt járt, hogy az igazgatás, továbbá a kulturális és szociális gondoskodás olyan feladatai is a tárcák központi kezelésébe kerültek, amelyeknél indokolatlan a helyi szervek kikapcsolása. A helyi tanácsok megalakulása módot nyújt arra, hogy állami pénzügyeinket a Szovjetúnió tapasztalatai alapján olyan irányban fejlesszük tovább, hogy ugyanakkor, amikor a pénzügyek irányítását szilárdan kézbentartjuk,a helyi szempontok messzemenően érvényesíthetők legyenek. Ennek az átszervezésnek a során a helyi tanácsok gazdálkodásába kerül számos olyan feladat, amely jelenleg még a központi szerveknél van koncentrálva, így jelentős részben lekerül a helyi tanácsokhoz az iskolák, kollégiumok, ipari tanuló otthonok, a különféle szociális intézmények, továbbá az államigazgatás helyi szervezeteinek pénzügyi gazdálkodása is. A megyének tehát olyan új költségvetése alakul ki, amely magában foglalja a pénzügyigazgatóság, a mezőgazdasági igazgatóság, a tankerületi fgazgatóság, stb. gazdálkodását is. Így lehetővé válik, hogy a megye a különböző szakigazgatási ágakkal kapcsolatos fejlesztést, sajátos helyi szempontjainak megfelelően összehasonlíthatatlan nagyobb mértékben vonja saját befolyása alá, myint ahogyan az eddig történt. Amennyire kívánatos és szükséges a fejlődés ilyen alakulása, épp annyira alá kell húzni ezzel kapcsolatosan a megyei pénzügyek irányítóinak fokozott felelősségét. A helyi tanácsok pénzügyi irányításának nem szabad azzal járnia, hogy szétfeszítse az állami tervben a pénzeszközök felhasználásának megállapított kereteit. Nem szabad, hogy a feladatok decentralizálása a helyi tanácsok pénzügyi kiadásainak felduzzasztásával járjon, hanem azt kell eredményeznie, hogy a megállapított keretek a helyi szempontok megfelelő figyelembevételével a legjobban kerüljenek felhasználásra. A pénzügyek terén a helyes gazdálkodásra igen nagy súlyt kell helyezni, mert az állami eszközök szétporlásának veszélye szocialista építésünk akadályáváválhat. A tanácsoknak kell tehát elsősorban képviselni a saját területükön a takarékosság legmesszebbmenő érvényesítésének szempontját, szembe kell szállniuk a létszámok indokolatlan felduzzasztásának kísérletével és a maguk területén is az országos pénzgazdálkodási érdekeket kell szem előtt tartaniuk, hogy a maguk területén is biztosítsák népgazdasági tervünk helyes végrehajtását. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a helyi tanácsok megalakítása hatalmas lehetőségeket rejt magában államigazgatásunk munkájának megjavítása tekintetében. Ezek közül a racionalizálási lehetőségek közül megemlítem, hogy a megyei költségvetés irányítására a pénzügyminisztériumban és a belügyminsztériumban egyaránt volt szervezet. Ez a kettősség nem javította, hanem rontotta a pénzügyek irányításának lehetőségét, ugyanakkor kettős apparátus fennállását jelentette. Nyilvánvaló, hogy a helyi tanácsok megalakulásával erre a kettősségre nincs többé szükség. A kettőség megszüntetése a pénzügyi munka egyidejű megjavítása mellett az államigazgatás létszámterületén jelentős racionalizálást eredményez. A helyi jelentőségű ügyek, leadása a helyi tanácsokhoz általában azzal a tendenciával kell, hogy járjon, hogy minisztériumaink az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben váljanak valóban irányító szervekké és a helyi ügyek intézését bízzák a tanácsokra, amelyeknél a helyi ismeret, a dolgozó néppel való közvetlen érintkezés az ügyek intézését az eddiginél jobbá fogja tenni. II. A megyei tanács pénzügyi osztályának szervezete A tanácsok megalakulása előtt a megyei pénzügyi szervezet két részlegből állt: a pénzügyigazgatóságból, amely —mint a pénzügyminisztérium szerve — kizárólag adóügyekkel foglalkozott, és a megyei számvevőségből, amely — mint a belügyminisztérium szerve — a megyei költségvetési ügyeket intézte. A megyei tanács pénzügyi osztálya négy feladatkörnek megfelelő négy csoportot foglal magában. Ezek: 1. az adóügyi csoport, amely lényegében a volt pénzügyigazgatóságból alakul, de csökkentett létszámmal, amit részben a feladatoknak a járási és községi szervekhez való leadása, részben pedig, racionalizálási intézkedések (például a pénzügyigazgatóságok adókönyvelési feladatainak megszüntetése) tesznek lehetővé; 2. a közületi költségvetési csoport, amely a megyéhez tartozó tanácsok költségvetési ügyeinek irányítását és ellenőrzését végzi; ez a csoport elsősorban a megyei számvevőségekből alakul; 3. az operatív költségvetési csoport, amelynek feladata a megyei tanács saját gazdálkodásának vitele, az illetmények számfejtése, végül; 4. a vállalati pénzgazdálkodási csoport, amely a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok pénzgazdálkodási ügyeit intézi. III. A pénzügyi osztály adóügyi csoportja Ez a csoport rövid tárgyalást igényel, tekintettel arra, hogy feladata legnagyobb részben az marad, ami korábban is volt: a megye területén az adóügyi munkálatok irányítása és ellenőrzése. Rá kell azonban mutatni arra, hogy