Falu és Város, 1950. július-szeptember (4. évfolyam, 13-18. szám)

1950-07-01 / 13. szám

2 FALU és VÁROS I­­­T­O­S ISTVÁN: A megyei tanács pénzügyi osztályának működése és feladatai A megyei tanácsok hatásköre a volt önkormányzatokhoz képest a pénzügyek vonalán is nagy mértékben­­kibővült.­ A tanács pénzügyekben is valóságos gazdája a maga műkö­dési területének. Ezek a tények indokolják,­ hogy a­ tanács végrehajtó bizottsága keretében létesített pénzügyi szervezet munkáját behatóan ismertessük és a VB, valamint a tanács pénzügyi tennivalóit részletesen tárgyaljuk. I­I. A megyei tanácsok pénzügyi feladatai Népi demokráciánk fejlődése az állami pénzügyek • fokozott centralizálása irányában haladt. A szocializmus épí­tése hazánkban a gazdasági erőknek a népgazdaság fejlesz­tésére való koncentrálását tette szükségessé, hogy ezáltal az állam kezében összpontosíthassa a szocialista nagyipar kialakításához, a mezőgazdaság szocialista átalakulásához szükséges anyagi eszközöket. A pénzügyek erős centralizálása azonban olyan területe­ken is érvényesült, ahol ez nem indokolt, mert akadályozza a helyi szempontok feltétlen szükséges­ érvényre juttatását. A helyi tanácsok megalakulása lehetővé teszi az állami pénzügyek centralizált kézbentartását, ugyan­akkor azonban a helyi szempontok messzemenő érvé­nyesítését is azokon a területeken, ahol a pénzügyi gazdálkodás helyi ismereteket, a helyi problémák ala­pos feltárását igényli. Az első stabilizációs költségvetésben az önkormányzatok kiadásai az állami költségvetésnek még 27.7%-át tették ki, 1947/48-ban ez az arány 17.2%-ra, 1949-ben 13%-ra, 1950-ben pedig már 7.2%-ra zsugorodott. Ezekben a számokban kife­jezésre jut állami pénzügyeink szocialista átalakulása, külö­nösen pedig az a tény, hogy a szocialista fejlődés a nemzeti jövedelemnek mind nagyobb hányadát irányítja az állami költségvetésbe. Kétségtelen azonban, hogy az önkormányzati költségvetés ilyen csökkenése azzal is együtt járt, hogy az igazgatás, továbbá a kulturális és szociális gondoskodás olyan feladatai is a tárcák központi kezelésébe kerültek, amelyek­nél indokolatlan a helyi szervek kikapcsolása. A helyi taná­csok megalakulása módot nyújt arra, hogy állami pénzügye­inket­ a Szovjetúnió tapasztalatai alapján olyan irányban fej­lesszük tovább, hogy ugyanakkor, amikor a pénzügyek irányí­tását szilárdan kézbentartjuk,­a helyi szempontok messze­menően érvényesíthetők legyenek. Ennek az átszervezésnek a során a helyi tanácsok gaz­dálkodásába kerül számos olyan feladat, amely jelenleg még a központi szerveknél van koncentrálva, így jelentős részben lekerül a helyi tanácsokhoz az iskolák, kollégiumok, ipari tanuló otthonok, a külön­féle szociális intézmények, továbbá az államigazgatás helyi szervezeteinek pénzügyi gazdálkodása is. A megyének tehát olyan új költségvetése alakul ki, amely magában foglalja a pénzügyigazgatóság, a mezőgaz­dasági igazgatóság, a tankerületi f­gazgatóság, stb. gazdál­kodását is. Így lehetővé válik, hogy a megye a különböző szakigazgatási ágakkal kapcsolatos fejlesztést, sajátos helyi szempontjainak megfelelően összehasonlíthatatlan nagyobb mértékben vonja saját befolyása alá, my­int ahogyan az eddig történt. Amennyire kívánatos és szükséges a fejlődés ilyen alakulása, épp annyira alá kell húzni ezzel kapcsolatosan a megyei pénzügyek irányítóinak fokozott felelősségét. A helyi tanácsok pénzügyi irányításának nem szabad azzal járnia, hogy szétfeszítse az állami tervben a pénzeszközök felhaszná­lásának megállapított kereteit. Nem szabad, hogy a felada­tok decentralizálása a helyi tanácsok pénzügyi kiadásainak fel­­duzzasztásával járjon, hanem azt kell eredményeznie, hogy a megállapított keretek a helyi szempontok megfelelő figye­lembevételével a legjobban kerüljenek felhasználásra. A pénz­ügyek terén a helyes gazdálkodásra igen nagy súlyt kell helyezni, mert az állami eszközök szétporlá­sának veszélye szocialista építésünk akadályává­­válhat. A tanácsoknak kell tehát elsősorban képviselni a saját területükön a takarékosság legmesszebbmenő érvényesíté­sének szempontját, szembe kell szállniuk a létszámok indo­kolatlan felduzzasztásának kísérletével és a maguk terüle­tén is az országos pénzgazdálkodási érdekeket kell szem előtt tartaniuk, hogy a maguk területén is biztosítsák nép­­gazdasági tervünk helyes végrehajtását. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a helyi tanácsok megalakítása hatalmas lehetősége­ket rejt magában államigazgatásunk munkájának megjavítása tekintetében. Ezek közül a racionalizálási lehetőségek közül megemlítem, hogy a megyei költségvetés irányítására a pénzügyminiszté­riumban és a belügymin­sztériumban egyaránt volt szervezet. Ez a kettősség nem javította, hanem rontotta a pénzügyek irányításának lehetőségét, ugyanakkor kettős apparátus fenn­állását jelentette. Nyilvánvaló, hogy a helyi tanácsok megalakulásával erre a kettősségre nincs többé szükség. A kettőség megszünte­tése a pénzügyi munka egyidejű megjavítása mellett az ál­lamigazgatás létszám­területén jelentős racionalizálást ered­ményez. A helyi jelentőségű ügyek, leadása a helyi tanácsokhoz általában azzal a tendenciával kell, hogy járjon, hogy minisz­tériumaink az eddiginél sokkal fokozottabb mértékben vál­janak valóban irányító szervekké és a helyi ügyek intézését bízzák a tanácsokra, amelyeknél a helyi ismeret, a dolgozó néppel való közvetlen érintkezés az ügyek intézését az eddi­ginél jobbá fogja tenni. II. A megyei tanács pénzü­gyi osztályának szervezete A tanácsok megalakulása előtt a megyei pénzügyi szer­vezet két részlegből állt: a pénzügyigazgatóságból, amely —­­mint a pénzügyminisztérium szerve — kizárólag adóügyek­kel foglalkozott, és a megyei számvevőségből, amely — mint a belügyminisztérium szerve — a megyei költségvetési ügye­ket intézte. A megyei tanács pénzügyi osztálya négy feladatkörnek megfelelő négy csoportot foglal magában. Ezek: 1. az adóügyi csoport, amely lényegében a volt pénz­ügyigazgatóságból alakul, de csökkentett létszámmal, amit részben a feladatoknak a járási és községi szervekhez való leadása, részben pedig, racionalizál­ási intézkedések (például a pénzügyigazgatóságok adókönyvelési feladatainak megszün­tetése) tesznek lehetővé; 2. a közületi költségvetési csoport, amely a megyéhez tartozó tanácsok költségvetési ügyeinek irányítását és ellen­őrzését végzi; ez a csoport elsősorban a megyei számvevő­ségekből alakul; 3. az operatív költségvetési csoport, amelynek feladata a megyei tanács saját gazdálkodásának vitele, az illetmények számfejtése, végül; 4. a vállalati pénzgazdálkodási csoport, amely a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok pénzgazdálkodási ügyeit intézi. III. A pénzügyi osztály adóügyi csoportja Ez a csoport rövid tárgyalást igényel, tekintettel arra, hogy feladata legnagyobb részben az marad, ami koráb­ban is volt: a megye területén az adóügyi munkálatok irányítása és ellenőrzése. Rá kell azonban mutatni arra, hogy

Next