Falusi Gazda, 1861. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-24. szám)

1861-07-04 / 1. szám

2 Intézkedések JULIUS HAVÁRA. Gazdászat. Ki mint vetett úgy arat ! E hónapban még a jó Isten is segítségére van a munkás embernek, ad neki hosszú napot , hogy gyű­jthesse be a mezőről gabonáját. Ki jó gazdasági eszközökre tett szert, sokkal több és jobb munkát képes elvégezni. A legelső dolog : szerszámainkat, szekereinket rendbe hozni. Besze­rezni rudazó kötelet, csigákat, foglaló rudakat,­­ nyár vagy fenyő fából. Vendég oldalakat, ponyvákat stb. stb. A második az élelmi­szerek beszerzése, mert mikor az aratás javában folyik . . . akkor nem érünk reá ide s tova futkározni. Szántás-vetés. — E hónapban vetünk pohánkát (hajdina, haricska, tatárka) még pe­dig tarlóba is. — Az ugarszántásokat megkeverjük. Ha lehetséges mélyebben tör­ténjék a keverés az ugarlásnál. — Kukoriczát, burgonyát, dohányt megkapáltatjuk ; a kapálttakat töltögettetjük, — ha lehet — aratás előtt. — Ha kevés takarmányunk termett, vagy elvitte az árvíz, még van idő helyre pótolni. Szántsuk föl a tarlót, vessünk bele tarló répa magot, lesz takarmányunk bőven. — Lehet még takarmány­pótléknak pohánkát gömbölyű borsóval vetni, vagy rozsot,m­elyet kora tavas­szal kaszálhatunk zöld takarmánynak, mig az őszön legelőnek használhatjuk. A repczeföld elkészítése. A repcze augusztus 15-ke körül Erdélyben augusztus elején már vet­tetik, azért a földnek még e hónapban tökéletesen elkészülve kell lennie. Aratás. Az aratáshoz jó előre kell elkészülni. Takaró kaszáink fogakkal láttassanak el. A gabonának kaszával való letakaritása 1. kevesebbe kerül. 2. A munkát hamarább elvégezzük, s ezál­tal a szem kihullását meggátoljuk. Ekkor minden kaszás után szükséges egy marokszedő ha a fönálló gabonára vágja a kaszás ; ha pedig a földre dönti le hosszú sorba, akkor hosszufogú gereblyével kell a rendet marokba szedni. A­mi elkuszálódik, ha kevés volna a közmunkás igen jó szolgálatot tesz a lógereblye, mely semmi egyéb mint egy széles gereblye, melyet ló húz, mikor sok gyűlt alá a kocsis fölemel. Ily gereblyét az alföldön székiben használnak. Kévekötelek. Hol erdő van, legjobb kévekötő a vesszőguzs, melyet harmattal, vagy pedig esős időben otthon megcsináltatunk. Ha ez nincs, lehet zsupp­­ból is köteleket készíteni. Itt az a baj , hogy a rozsszalma zsuppjában a szemek benn maradván, tiszta búzánk el-elegyedik ; néhány év múlva lesz belőle kétszeres. Vagy a learatandó gabona legszebbjéből ott helyben ké­szítünk kéve-köteleket, — igy sok szem kihull, — ha nem vigyázunk. Ezen utóbbi módnak még az a rész oldala is van, hogy a legdrágább munka­időből sokat elvesztnek munkásaink , mi annyival érezhetőbb , ha még ba­­osan is kaphatni őket. Azonban az ügyes gazda ily munkára csakis a do­­log tehetetlen öregeket szokta alkalmazni. „Zsengéjében arass!“ Ez a jelszava minden jó gazdának; sokkal jobb­ára vala az ily gaboná­nak , mert a lisztje finomabb, minthogy a gabona szeme ac­élosan marad. A vetni való gabona aratását szoktuk utoljára hagyni, mert mikorra a töb­bit letakarhatjuk — ez is már többnyire túlon túl megvagyon érve. A zsengéjében aratott gabona szalmája takarmányozásul 20 perczent­­tel többet ér; csak egy kis vigyázattal legyen a gazda; a kévéket jól ki­­száras­sza, különben a szalmája penészes leend. Az aratást kezdjük. Az őszi árpa legelőbb szokott érni, utána a rozs, búza, tavaszi árpa, tönköly, alakos zab. Az árpa és zab­félék teljes megérését nem kell bevárni, mert mind­kettőnek töredékeny a kalásza, magja könnyen kihull. A lencse, borsó letakarításával vigyázni 1 dl. a cit tik >■­ még pedig a java szokott kiperegni. — A jókor vetett lenet és kendert már a hó vége felé lehet kitépetni. Az alkalmas időt mutatják sárguló levelei. — Ha a repcze-magból valamicske ki­talált hullani, el kell boronálni a földet, a mag szépen kikél, vetés idejekor alászántatik ... jó zöldj trá­gyát ad. A jó gazda mindenből hasznot húzhat, — A lóhere-mag e hónapban érik. Ha bugája megszáradt — aratni lehet. Az érés ideje. A gabona nemek érését meg lehet tudni, következőkről : 1. ha a szeme egészen kifejlődött. 2. ha azt ketté csípjük , belőle nem tej, hanem kevés víz jő ki. 3. Aratni lehet, ha a gabona szára két alsó bütyke elszá­radt, mert ez a jele, hogy a földből nem szí több nedvet. Kéve-kötés. Nagy kévéket köttetni nem tanácsos , mert nehezen szárad s a kaza­­lozók nehezen adhatván föl, a nyugvással sok időt pazarolnak el. Takarm­ány-behordás. Tisztelt gazdáram szállok az úrhoz ! — Ugyan kérem kapja magát rajta hogy gondos gazda-e? a gabonahordó utak meg vannak-e igazítva? — Ha igen, úgy üdvözöljük önt; ha nem, — úgy ásót, kapát, kosarat, targonczát neki ; meg kell­­ gyorsan igazitni ; a vízmosásokat rőzsekövek­­kel (faschinen) kitölteni, fölébe szalmát és földet hányni ; mert a rész után, ha eltörik szekerünk, elvesztjük a vámon a mit a harminczadon nyerünk. Hol pediglen az utak széle fákkal volna beültetve, a gabonás szekeret érő ágakat le kell nyesni. a) A hordás ideje. Különös figyelmet érdemel a behordás ideje, mely részint a gabona minőségétől, részint az időtől függ. Főszabály : a gabonát a mezőn jól ki kell száraztani, különben az asztagban megdohosodik, némelykor el is ég. Szalmája haszonvehetlenné válik. Mintél füvesebb a gabona s mentős alattabb vágatott tarlója, an­nál több száraztást igényel. b) A csőrbe hordás­ legkevesebb költséggel jár. Vigyázni kell, hogy rozsot búzára ne rakjunk. A magnak valót vagy egészen külön, vagy legfelül kell rakni. Egy pár napig a csűrkaput nappal nyitva hagyván, hogy gabonánk kiszáradhasson. c) Asztagolás. * Ha a csűrbe nem elegendő a hely szalmás gabonánk elhelyezésére, s kénytelenek vagyunk a szabadban összerakni : az asztagok helyét jó előre kijelöljük a csűröskert legemelkedettebb pontjára, köröskörül megdara­­szolván, megnyesvén a földet, tisztára söpörjük, hogy a lehullott szemeket felgyüjthessük. Az asztagok helyeire alomul ágakat is jó tenni, arra szalmát bőven így gabonánk a föld nedvétől nem fog megromolni. Gabonáinkat ha behordtuk szerencsések vagyunk, mert nagy gondtól menekedtünk meg; de ha rosszul rakatjuk össze, csak ezután gyűl meg a bajunk vele; mert ha a mezőn éri vészt a sors csapásának tulajdonítjuk ; de ha haza hordtuk és saját ügyetlenségünk által pusztul el, nem okozha­tunk senkit; azért az asztagoláshoz a legügyesebb embereket kell kiválo­gatni, kiknek nem ezúttal szándékuk a mi asztagunkon próbát tenni, hogy jobbra dől-e el az asztag vagy balra kanyarodik. Tűzvész miatt nem kell igen közel rakni egymáshoz az asztagokat; ha csak lehetséges legalább 3­ magas szalmával kell befödni póznákkal jól lenyomtatni. Ha pedig szalma nem volna készen, s csak amúgy magából kellene a fedélnek is kikerülni ; czélszerű a legfölső kévék kalászait szecs­kavágó késsel vagy baltával el­vagdalni ; vagy ha erre reá nem érnénk, oly Ló­ gereblye.

Next