Falusi Gazda, 1861. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-24. szám)
1861-09-26 / 13. szám
Uj II ik félév, képes folyam. Pest, 1861. September 26. Az első magyar méhészek értekezlete tartatott folyó év September 16-án Pest-Kőbányán , ifj. dr. Farkas Mihály tanyáján. Az egybegyült méhészet kedvelőket a szívélyes házigazda üdvözölvén, a tanyát beárnyékoló földiszitett és nyárfa alá more pátria letelepedtünk, miután a törzskönyvünkbe neveinket saját kezünkkel beírtuk volna — a jelenvolt orvos dr. Pólya József urat egy szivvel — lélekkel kor-elnöknek megválasztottuk; mit ö szokott szerénységével elfogadván — az ülést megnyitottnak nyilvánította. 1. Szabályok kidolgozása. Miután társulat szabályok nélkül fönn nem állhat — legelőször is a szabályok kidolgozásával következő méhész társainkat bíztuk meg u. m. Cseh Mihály, ifj. és idősb Farkas Mihály, Hoitsy Miksa, ft. Hradszky József, ft. Liptay Ferencz esp., ft. Ormay Antal nógrádmegyei plébános, és a nógrádmegyei gazd. egylet méhészeti szakosztálya elnöke, Neupauer János, Staffmberger Alajos és Schréder Norbert urakat, a revisióval az elnököt és alulirttat mint a jegyzőkönyv vezetőjét s a méhészeti szaklap szerkesztőjét. Addig is mig szabályaink fölterjesztés végett elkészülnének a következő irányt mondtuk ki miheztartás végett : 11. Méhész társulatunk iránya s fölosztása. Miután társulatunk czélja méhészetünk előmozdítása — kimondjuk előre, hogy azt miképen akarjuk érvényesíteni : 1) Szellemi érintkezés által, mely szaklapunk utján történik (mely jelenleg a „Falusi gazda“). 2) Érintkezések társulati tagok által, e czélra vannak a méhész-gyűlések. Miután az eddigi tapasztalásokból azt tudjuk , hogy közös lónak túrós a háta, azért mi közös- vagy országos-méhest nem állítunk, hanem — mint a méhes leend minden agybarát méhese. E czélra méhészeinket ismernünk kell, mit úgy vélünk elérhetni ha magunkat Dunán innen és túl, Tiszán innen és túl, Királyhágón túl, Horvátország, Slavonia és magyar tengerpartra fölosztjuk s e szerint nevezzük ki azon férfiakat kik a méhészetben legnagyobb előhaladást tudnak fölmutatni — kik összeírván a megyékben lakó társainkat — iparkodnak fölügyeletök alatt : megyei fiók méhész-társulatokat alakitni. Miután az elv kimondatott, kezdődtek : 111. A vitatkozások. Lehetett itt hallani tanulságosnál tanulságosabb észleleteket; különösen ft. Ormay Antal rétsági plébános ur, hivatottnak termett azon szent czélra , hogy a legújabb méhészeti fölfedezéseknek legyen apostola. Lelkünk örömmel tölt el e jeles férfiú tapasztalatdús előadásain ; mert teremtve kell lenni az embernek arra is — hogy a mit tud , a hallgatók lelkeibe úgy átadja, miszerént az ott — meg is gyökerezzék ... Az ily férfiak föltűnte — nyereség a szakra nézve, melyet észleleteik tárgyává tevének. Ő ugyanis Dzierzonistának vallván magát, méhészeti tanulmányait Hoitsy Miksa szaktársunkkal együtt a nagy méhész és műrajgyártó Schréder Norbert urnái Verőczén kezdvén, ma már oda vitték a dolgot, miszerint a mestertől tanulttakat tovább fejlesztve, szellemök a méhek mikénti munkásságát akaratjok szerint intézteti. a) Viasz és méz eladás dolgában folyt tárgyalás közben a házi gazda tisztított mézet mutatott be, mely azonban csak is csurgatás által nyeretett; mire ft. Ormay Antal pl. ur fölajánlotta a társulatnak az úgynevezett „méz- és viasz-tisztitó gépet“ (Honig- und Wachsläuter) leírásával együtt, mely minthogy az előadás szerint czélszerünek ismertetett — köszönettel fogadtatott. b) A lép és méz tiszta jósága megmaradhatása érdekében szükségesnek véli ft. Ormay tagtársunk méhész: közönségünkkel tudatni , miszerint azon kasokat melyeknek lépei fenekéig érnek — a tél beállta előtt — két ujnyira visszametszessenek; mi ha nem történik, a télen ált lehulló méhektől megsavanyodnak, tőlök a méz is elromlik, az egész méhsereg pusztulását vonva maga után. Minek következtében általános szabályul határoztatott , hogy mindazon méhésztársaink „kik mézet és viaszt csarnokunk által akarnak eladatni, tartoznak azt a szabályok szerint kezelni s kezeltetni.“ Ezután áttértünk a mesterséges c) méhlegelőre mely nélkül számunkra üdvösség nincsen. A méhe természeti ösztönénél fogva csak a legelőnek mennyisége szerint szaporodik; ha pedig mi (az eddigi barbár rénd szerint) a méheket nem akarjuk megölni, hanem rajokat gyártunk in infinitum, úgy gondoskodni kell azok élelméről is, mert a méhe — csak onnan gyűjthet mézet hol van — mig legelő hiányában egymást rabolván, mig végre ő maga is elpusztul. Ezért szaporítni kell a korán virágzó nő