Falusi Gazda, 1861. július-december (1. évfolyam 2. félév, 1-24. szám)
1861-10-10 / 15. szám
Uj II-ik félév, képes folyam. C?@ 15. sz. gyo Pest, 1861. October 10. Acti In airiz§-pa§zaly. Kiállítva pest-józseftéri csarnokunkban. A Novarra-gözös világköri utjából megérkezve — számtalan eddig nem ismert növényt és magot hozott, melyekből a többek között a m. gazd. egyesület utján t. Szilassy György ur (mint a gyümölcsészeti szakosztály elnöke) is részesült. Rajzunk a chinai rizspaszulyt mutatja, melynek levele hasonló a közönséges paszulyéhoz, virága sárga, hüvelye bükkönyforma barna, egy virágszáron 6 —12 hüvely is van. Egy szemről terem egy meszely. A paszuly színe piros vagy fehér a legapróbb hosszúkás törpe fajták közé tartozik. Ugyanazon alkalommal dr. Pólya ur is kapott e paszulyból, nála is csak egyetlen egy szem kelt ki mint Szilassy urnál; a termést dr. Pólya ur bemutatta a gazd. szakosztályi ülésnek, s az a jelenlevők között szét is osztatott. A csarnokba küldöttet pedig jövő évben csarnokunk részvényeseinek szétküldendjük ajándékul a f. t. küldő szivességéből. A mi kedvencz foglalkozásunk a méhészet — kiszorult kissé lapunkból — a gyümölcsészeti tárgyalások miatt, de beletereljük ismét a régi kerékvágásba. Méhésztársainktól különösen ft. Hradszky József úrtól bocsánatot kérünk, hogy a jeles szakczikkekkel, úgy az egyesületi alapszabályokkal elkéstünk. El vagyunk foglalva a kiállítási ügyekkel — hol a méhészet is képviselve vagyon. Iparkodni fogunk — mihelyt munkánk szűnik, kedvencz tárgyunknak a méhészetnek több időt szentelni; mert a méhészet az, melyet a fürkésző emberi ész legtovább vitt; azonban mi legnagyobbrészt még a szalmakasoknál vagyunk! No de azért nem búsulunk, mert jó igyekezettel, közakarattal — mindent helyrehozunk. 1. A majc mehek mégválasztása. Méhkasnak tartom én a „Falusi gazdát“ — méhkasnak, melybe a dolgozó társak rakják le tudományuk, észleleteik és tapasztalataik mézét. Cseppenkint hordják azt be az egyesek s a mézcseppekből gyűl a méhkasnak értékes, üzletes s hasznos tartalma. De virágosrétnek is mondanám a „Falusi gazdát“ hová mi vidéki olvasók, mint a szorgalmas méhek, kijárunk kiki saját szüksége és körülményei szerint gyűjtögetni. Vannak apró virágocskák, melyeket a méhek felkeresnek, melyekből az éles nektárt bőven szedik; igy vannak igénytelen figyelmeztetések, észrevételek, melyek következményeikben dúsak, haszonhajtók. — Ilyen figyelmeztetéssel találkoztam én a „Falusi gazda“ 7-ik számában, hol n. t. Szele Imre úr közli, miszerint ő már rajzáskor képes meghatározni , melyik rajból lesz tenyész, melyikből mézgyüjtő méh. Ugyanis szóról szóra azt írja : „ Van oly kasméh, mely soha se rajzik. Hát ennek mi az oka s az, mert olyan természetű. S miért? azért,mikor amint raj kijött, borongos idő volt s ez 8—4 nap vagy tovább is igy tartván; az anya ki nem jöhetett párzás végett, mi leginkább csak tiszta szép fényes időben történik; s igy elmulasztván ezen időt, nem is fog kijönni, hogy a szükséges módon megtermékenyittessék. Rakni fog Ö le porvákat, de csak annyit mennyi népessége fentartására szükségeltetik .............E szerint hát, ha figyelemmel vagyunk a rajzás idejére, egy évvel előre megjósolhatjuk lesz-e ez vagy amaz rajtenyészméh , vagy sem?“ Ha közlő úr ezen figyelmeztetése tapasztalás által fog igazoltatni , úgy ha nem is érez, de minden esetre hálaszobrot emelendőnk neki sziveinkben, mert minden méhészgazda tudja és érezi, mennyire fontos a kérdés, ha már rajzáskor tudná meghatározni : mivé fog válni a raj? reménylheti-e tőle méheinek szaporodását, vagy pedig bő mézszüretet? Azért hát rajta, méhésztársaim! gyűjtsünk tapasztalatokat ez irányban. De valamint én hálás köszönettel vettem közlő urnak jó Méhészét. Chinai rizs -paszuly.