Falusi Gazda, 1862. január-március (2. évfolyam 3. félév, 1-13. szám)

1862-01-02 / 1. szám

Uj Ill­ik félév, képes folyam. 1. Sz. Pest, 1862. január 2. a gyakorlati gazdást, kertészet és méhészet szaklapja a kertészeti magán egylet és a magyar méhészet rendes közlönye, s az első magyar kertész-gazdászati­ ügynökség rendes értesítője. Egy év ismét az örök mindenségbe sülyedt — remény­­teljes kikelettel — zivataros véggel ! Hozz Uram e népre olyat, mely kezdődjék viharral (hisz télen az ideje — hogy fújja ki magát), s vége — legyen a boldogság napja — mely a szelid béke olajágát minden magyar családnak házába meghozza! Adj Uram e nemzetre jó időt ! „Kiszenvedte ez már — a multat s jövendőt.“ Vagyonos nép lehet csak boldog. „Fáradtsággal keresd kenyeredet,“ monda az Ur az első embernek, miután ő kegyelme a dolgok sorát elhibázta vala. Midőn az Ur e szabályt kimondá, adott nékie egyszersmind okosságot és erőt — nagy munkák véghez­vitelére. Mióta az Úr a „teremtést“ bevégezte, azóta senkinek „légy“ (fiat1.) szavára meg nem terem semmi. Időnkben a pusztát édenné, a gonosztevőt becsületes ember­ré, az oktalant bölcscsé varázsolni — senki se képes. „A nagy természetben nincsenek szökések. Szabályszerüleg s bizonyos fokozaton keresztül vezeti egy titokteljes erő a magot, mely kikelt; és az eszmét mely megfogamzott, öntudat nélkül czéljához; egyedül az embert ruházta fel a sors azon hatalom­mal, hogy maga s embertársai kifej­lését , szükséges beszerzését, — testi s szellemi tökéletesedését szabad akaratja szerint intézze. Ebben fekszik az emberiség felsőbbsége, ebben a legsúlyosb vád is, ha e hatalmával nem élt — vagy visszaélt.“ Boldog ki más kárán tanul ! Szerencsétlen — ki magáén sem okul! Miután megdönthetően igazság az , hogy vállvetve vihetünk véghez nagy dolgokat . . . Miután az is igaz, hogy a szellemi fielsőbbség, az anyagi vagyonosság, s hősies vitézség azon háromság, mely egyes embert úgy, mint nemzeteket felemel , törekednünk kell e három közül azt, melylyel nem birnánk, egyetemesen megszerezni. — Nemzetünk karját — ismeri a világ! —• Szellemi tulajdonait — becsülni tanulta . . . S az anyagi jóllét? . . . . . . vegyünk lélekzetet. . . Miután egyes tagokból áll a nemzet, egyeseknek kötelessége maguk jóllétét s vagyonosodását előmozdítani; azaz : azt az esz­közt megszerezni, melynek leirása által lehet boldog az egyes — s az egyesek öszvete­le a nemzet! — mely nem egyéb , mint az anyagi jóllét. Anyagi jóllétet egyeseknek takarékosság, gazdálá1 vagy kereskedés adhat, úgy nemzeteknek is. Miután azo közügyek vezetésétől jelenleg el vagyunk rekesztve, v on iparkodnunk, hogy „egyéni vagyonosságunk emelkedjék Egyéni vagyonosságunk emelkedik [UNK] I 1. Takarékos életmód. 2 Okszerű gazdálkodás által.

Next