Falusi Gazda, 1863. január-június (3. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)

1863-02-25 / 9. szám

ISO tás nélküli ferde takarékosság által, mely tán in­kább is fösvénységnek mondható, s rendesen meg szokta hozni szomorú következését. Hogy a szoptató­ anyáknak adandó takar­mányszerek között a répa áll az első helyen, az ma már a juhosgazdák előtt átalánosan elismert dolog, mindamellett, és most következvén be a répavetés ideje, azt a juhosgazdák kitűnő figyel­mébe ajánlani el nem mulaszthatom. A szoptató anyák takarmányoztatása érde­kében azt kívánom még itt megjegyezni, hogy minden oly takarmányt, mely az egészségre ká­ros behatással lehet,pl. penészes, dohos, ártalmas füvekkel kevert stb. nemcsak a szoptató­ anyák egészségének veszélyeztetése miatt kell az akol­­ból kiküszöbölni, hanem a bárányok miatt is. A szoptatás ideje alatt ugyanis az életműség kiváló­­lag oda működik, hogy a nedvek kiválólag a tej előállítására fordittassanak, s igy a tej által, minden az egészségre nézve ártalmas anyagot, a bárány is magába veszen, és sokszor okát képezi a báránynyájakban oly gyakran, és nagy mennyi­ségben előforduló dögleletességnek. A bárányoknak a csecstől való elválasztása leggyakrabban, s legátalánosabban a harmadik hónap végefelé szokott történni, azonban mint mindenben a gazdaságnál, úgy ebben is a körül­mények sokat határoznak, s vannak esetek, hol a gazda saját érdeke ellen tesz, ha azt hosszabb időre ki nem nyújtja.Ilyen eset, ha valamely nyáj korcsosodásnak indult, és azt beltenyésztés által akarjuk feljavítani; továbbá, ha az elválasztás miatt a báránynyájnak egészsége szenved. Az első eset bővebb fejtegetést nem igényel. Az utóbbira azonban szabadjon azon alvidéki gaz­dák figyelmét felhívni, kiknél a tavaszi elletés van bevéve, s igy az elválasztása a bárányoknak épen azon időszakra esik, (juni — juhi) midőn a már természeténél fogva hű­vösb éghajlatot igénylő juh, a nyári forróságtól legtöbbet szenved. Ha már most a nyári forróság általi kinoz­­tatáshoz, az elválasztási sinlődés is, — tudjuk ugyanis, hogy az elválasztást többé kevésbbé meg szokták sinteni a bárányok,hozzájárul, s tán még a nagy szárazság miatt a legelő is vékony, vagy épen kiég, hogy még ez oldalb­ól is szen­vedni kell e szegény gyenge állatoknak, bizony nem csoda, ha beáll a dögleletesség, s a­mint már tudtommal is megesett, kétharmada is el­hull a báránynyájnak. Ez elsoroltak nézetem szerint igen megér­demlik a gazda figyelmét legalább az oldalról, hogy számítás alá vegye, váljon jövedelmesb,­­előnyösb­e reá nézve, ha bárányait korábban, az­­­ említett időszakban választatja el, és juhait fejezi, bárányait pedig veszélynek teszi ki, — vagy elő­nyösebb reá nézve, ha bárányai elválasztását ké­sőbbre halasztván, azok kifejlődését előmozdítja, egészségét biztosítja, és a túróból beveendő ha­szonról lemond. Ez utóbbi eljárás előnyössége mellett harczolván, hogy az utó-nemzedék erősb, kifejlettebb, egészségesebb lesz; — az anyaju­hok a fejezés által nem kínoztatnak el; — az ita­tás rendesebben történik, mert a juhászok nem sietnek vele annyira a fejés miatt, és így azok is inkább megóvatnak a betegségektől, sok beteg­ségnek egyedül az itatás elhanyagolása révén szülő oka; — s végre, hogy a túró-hasznot leg­nagyobb részben helyrepótolja a gyapjú, s így ez oldalról is alig lehet beszélni veszteségről. A herélés és fark­kurtitás oly ismert műté­tek minden juhosgazda előtt, hogy erről felesle­gesnek tartok egyebet fel is említeni, mint hogy a meghagyandó kosocskák kiválasztását legjobb, ha a gazda maga intézi, mert az ez oldalról tör­ténhető hanyag vagy figyelmetlen eljárás káros következményei kiszámíthatlanokká nőhetik ki magukat. Figyelemmel kell pedig lenni a testalkat és benötségre. Hosszú alaktalan bütykös lábakról következtetni lehet, hogy az állat nagy lesz, — míg a fej hátulsó részén és a hason észrevehető kopaszság, s ha felettébb sok helyen, és széles vonalakban piroslik ki a bőr a gyapjú közöl, az annak előjele, hogy az ily bárány gyapjú­dús soha sem lesz. Különben a gyakorlott juhosgaz­dának egy pillantása elég arra, hogy megtudja, hogy melyik bárányból mit várhat. És e részben valóban csakis a gyakorlat az egyetlen mester. A bárányok beoltása is a tavasz kinyiltával szokott végbem­enni, azért pár szóval ezt is sza­badjon érintenem, és figyelmeztetnem a juhos­­gazdákat, hogy a beoltás után 6—8 nap múlva szükséges anyáját egyenkint átvizsgálni, s mind­azon darabokat, melyeknél meg nem fogant a himlő, újra be kell oltani. Mert magamnak is volt alkalmam már tapasztalni, és másoktól is gyak­rabban hallottam, hogy a beoltott nyájban is ki­ütött egyes darabokon a himlő, ennek tehát okát egyedütt keresni sem lehet, mint hogy azon da­rabok kapták el a himlőt, melyeknél az, az oltás alkalmával meg nem fogant. A pusztító himlő-betegség ellen egyetlen óvszer, egyetlen biztosítás lévén a beoltás, amellett, hogy azt bárányain évenkint végbevinni a gazda el ne mulas­sza, eléggé harczol az, hogy a beoltás elmulasztása esetében, maga ez egyet­len ragály elég arra, főkép ha a juhásza­tra van a gazdaság fektetve, hogy a gazdának koldus­botot adjon kezébe. Bár sikerülne a legközelebb is hazánkban annyira pusztító marhavész beol­tásában is ily könnyű módon végbevihető, és biztos évmódot nyerhetni! Elválasztás után a korai bárányok még jó ideig istállón maradván, finom s a legjobban be­került szénával kell őket takarmányozni, és abra­

Next