Falusi Gazda, 1863. július-december (3. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1863-09-16 / 12. szám

179 köbmértékekre; hogyan mérnek vele szilárd és híg testeket ; mi módon alakul belőle súlymér­­ték, sőt a franczia pénznek is alapmértéke, arról legközelebb. Dr. Barsi József: A FORRÁS-KUTATÁS. Számosan vannak talán még most is (?), kik azt hiszik , hogy csak Abbé R.-nak van adva — természet fölötti — erő­­források hollétét kije­lölni. A természetismerő, bányász vagy geo­­gnosia, rész néven venné, ha állítaná valaki róla, hogy­­ nem tud a földfelületéről annak belsejére ítéletet hozni. Ha magyar természetemnél fogva nem len­nék sarlatantalan, ha eszembe jutott volna a forrás­kutatás tudását kenyérkeresztül felhasz­nálni, talán én vagyok a legelső, ki zarándok sa­rukat kötök s beutazom hazánk viztelen zaharait és eret vágatok a földön, hogy vére folyjon — a viz. Azt minden ember jól tudja, hogy viz e föld kerekségén mindenütt van , csak azt nem tudja mindenki , hogy hol, s mily mélyen található az a földben. Esők alkalmával a föld nagyon sok vizet vesz magába, fölületén csak akkor gyűl össze el­folyni a viz, ha magába már többet beszivni nem képes; az a viz pedig, melyet a föld magába szí­vott vízhatlan helyre jutván, — agyag telepre — vagy újólag kibug­gyan a föld felületére, vagy pedig ennek ereiben végig szivárog a víztartókba. E szerint a meteorviz, t. i. az eső-, hó-, har­mat-, erek-, patakok-, csermelyek-, tavak-, tenge­rek vize az — melyből a források erednek. Mentől szivacsosabb a föld, melyre a me­teorviz hull; annál több beleszivódik és annál több kilátást nyújt forrás felfedezhetésre, mert közelben víztartónak kell léteznie ; de mentől tömöttebb a kőpánczél a földön, annál kevesebb vízre számíthatunk ; mert rajta leszalad ; ha­nem van aztán közelében annál inkább, mert a leszaladt viz valahol, még pedig ott, hol leg­lazább a föld, összegyűl. Torlódmányok (Conglomerate) vagy rom­­­hányok (Breccie) és más laza földképletek, mint : porond és homok legkedvezőbb takarói a víznek s ezek alatt lehet a leggazdagabb vizfor­­rásokat feltalálni. Ily követek legtöbb esetben : repedések, fészkek és hasadások által utat engednek a viz behatolásának , mig az összetartó mészmárvány s más tömör képletü kövek vizhatlansága okozza némely hely viz-árvaságát. Eddig kitűnik, hogy a forrás-találás előtu­­dományául szükséges egy kis földisme (geo­­gnosia). Második főíactora a forrás­kutatás tudomá­nyának a felület minőségnek ismerése, képződési és növényi szempontból, nemkülönben a vidéki ismébeni jártasság és annak tudása : van-e kö­zel, vagy milyen távol van tó, vagy folyó? Többnyire minden forrás megszámlálhatatlan apró vizesecskék összegyülemlésének eredménye , ezért ne gondolja senki , hogy a forrás a föld alatt egy vonalban önállólag létezik ; — nem , hanem szünetlen, épen úgy gyarapodik, mint a föld felületén levő folyók a belőjek szaladó erek, csermelyek s patakok által. Ha a föld kérgét egy darabig le tudnók há­mozni , alatta épen olyan kígyózó, sőt még több folyót látnánk mint a föld felületén ; és itt-ott egy-egy tó sem hiányzanék. Magaslatokon soha nem lehet olyan biztosan számítani vízre, mint völgyekben vagy síkságokon, erdős helye­ken pedig bizonyossággal igen. Mennyire fogyasztja az erdőpusztitás a vi­zet, kitűnik Venezuelában az Aragua völgyben levő Takarigua tó megapadásából, melyből most hegyek állanak ki, mik hajdanában — 200 év előtt — csak szigetek voltak, a midőn az erdő­ség még kiirtatlanul volt s a föld szivárványai, a fák, növények még forgaták a természet viz­­elemét. De halljuk tovább : A Takaringa tó vidékén hosszan tartó vi­szályok megkevesbitették a lakók számát, az erdők újólag nőttek s velők együtt a tó, mely jó darab helyekről elkezdett söpörgetni méz­nádat, indigófüvet, mit a víz otthagyta helyekre ültettek volt, mintha azt akarta volna megmu­tatni, hogy oda, mely hajdan az ő területe volt, senki ne ültessen semmit ! A természettudósok nem akarják még kere­ken hinni, hogy az erdősokaság az esőt szapo­rítja, pedig elhihetnék, mert úgy van. Boussingoult Amerikában figyelemmel kí­sérte, hogy az erdő­ pusztított helyeken kevesebb az eső mindig mint rengeteges vidékeken. Forrás­kutatásnál nem árt, sőt nagyon szük­séges növényismerőnek is lenni , de az ugyan megjárja mégis, a­ki egyedül a növényekre tá­maszkodva keresi a vizet, mert sokszor épen oly növények mondják meg hogy : ,,itt nincs viz, nem látod, hogy a föld agyaga, melyek különö­sen nyirokban tenyésznek. A vidék geographiai fekvését, tenger fö­lötti magasságát, s esőzési szokásait szintén figyelmébe kell venni a forrás-kutatónak. Ezen egyes factorok illetékes tanulmányo­zása által olyan ember, kinek átlátó esze van, lehet forrás-kutató és elbizakodásában nem fog csalatkozni ! Henoch mérnök azt mondja, hogy : „legna­­gyobbszerű erdős helyeken, nem igen lehet for­ *

Next