Falusi Gazda, 1863. július-december (3. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1863-09-16 / 12. szám
179 köbmértékekre; hogyan mérnek vele szilárd és híg testeket ; mi módon alakul belőle súlymérték, sőt a franczia pénznek is alapmértéke, arról legközelebb. Dr. Barsi József: A FORRÁS-KUTATÁS. Számosan vannak talán még most is (?), kik azt hiszik , hogy csak Abbé R.-nak van adva — természet fölötti — erőforrások hollétét kijelölni. A természetismerő, bányász vagy geognosia, rész néven venné, ha állítaná valaki róla, hogy nem tud a földfelületéről annak belsejére ítéletet hozni. Ha magyar természetemnél fogva nem lennék sarlatantalan, ha eszembe jutott volna a forráskutatás tudását kenyérkeresztül felhasználni, talán én vagyok a legelső, ki zarándok sarukat kötök s beutazom hazánk viztelen zaharait és eret vágatok a földön, hogy vére folyjon — a viz. Azt minden ember jól tudja, hogy viz e föld kerekségén mindenütt van , csak azt nem tudja mindenki , hogy hol, s mily mélyen található az a földben. Esők alkalmával a föld nagyon sok vizet vesz magába, fölületén csak akkor gyűl össze elfolyni a viz, ha magába már többet beszivni nem képes; az a viz pedig, melyet a föld magába szívott vízhatlan helyre jutván, — agyag telepre — vagy újólag kibuggyan a föld felületére, vagy pedig ennek ereiben végig szivárog a víztartókba. E szerint a meteorviz, t. i. az eső-, hó-, harmat-, erek-, patakok-, csermelyek-, tavak-, tengerek vize az — melyből a források erednek. Mentől szivacsosabb a föld, melyre a meteorviz hull; annál több beleszivódik és annál több kilátást nyújt forrás felfedezhetésre, mert közelben víztartónak kell léteznie ; de mentől tömöttebb a kőpánczél a földön, annál kevesebb vízre számíthatunk ; mert rajta leszalad ; hanem van aztán közelében annál inkább, mert a leszaladt viz valahol, még pedig ott, hol leglazább a föld, összegyűl. Torlódmányok (Conglomerate) vagy romhányok (Breccie) és más laza földképletek, mint : porond és homok legkedvezőbb takarói a víznek s ezek alatt lehet a leggazdagabb vizforrásokat feltalálni. Ily követek legtöbb esetben : repedések, fészkek és hasadások által utat engednek a viz behatolásának , mig az összetartó mészmárvány s más tömör képletü kövek vizhatlansága okozza némely hely viz-árvaságát. Eddig kitűnik, hogy a forrás-találás előtudományául szükséges egy kis földisme (geognosia). Második főíactora a forráskutatás tudományának a felület minőségnek ismerése, képződési és növényi szempontból, nemkülönben a vidéki ismébeni jártasság és annak tudása : van-e közel, vagy milyen távol van tó, vagy folyó? Többnyire minden forrás megszámlálhatatlan apró vizesecskék összegyülemlésének eredménye , ezért ne gondolja senki , hogy a forrás a föld alatt egy vonalban önállólag létezik ; — nem , hanem szünetlen, épen úgy gyarapodik, mint a föld felületén levő folyók a belőjek szaladó erek, csermelyek s patakok által. Ha a föld kérgét egy darabig le tudnók hámozni , alatta épen olyan kígyózó, sőt még több folyót látnánk mint a föld felületén ; és itt-ott egy-egy tó sem hiányzanék. Magaslatokon soha nem lehet olyan biztosan számítani vízre, mint völgyekben vagy síkságokon, erdős helyeken pedig bizonyossággal igen. Mennyire fogyasztja az erdőpusztitás a vizet, kitűnik Venezuelában az Aragua völgyben levő Takarigua tó megapadásából, melyből most hegyek állanak ki, mik hajdanában — 200 év előtt — csak szigetek voltak, a midőn az erdőség még kiirtatlanul volt s a föld szivárványai, a fák, növények még forgaták a természet vizelemét. De halljuk tovább : A Takaringa tó vidékén hosszan tartó viszályok megkevesbitették a lakók számát, az erdők újólag nőttek s velők együtt a tó, mely jó darab helyekről elkezdett söpörgetni méznádat, indigófüvet, mit a víz otthagyta helyekre ültettek volt, mintha azt akarta volna megmutatni, hogy oda, mely hajdan az ő területe volt, senki ne ültessen semmit ! A természettudósok nem akarják még kereken hinni, hogy az erdősokaság az esőt szaporítja, pedig elhihetnék, mert úgy van. Boussingoult Amerikában figyelemmel kísérte, hogy az erdő pusztított helyeken kevesebb az eső mindig mint rengeteges vidékeken. Forráskutatásnál nem árt, sőt nagyon szükséges növényismerőnek is lenni , de az ugyan megjárja mégis, aki egyedül a növényekre támaszkodva keresi a vizet, mert sokszor épen oly növények mondják meg hogy : ,,itt nincs viz, nem látod, hogy a föld agyaga, melyek különösen nyirokban tenyésznek. A vidék geographiai fekvését, tenger fölötti magasságát, s esőzési szokásait szintén figyelmébe kell venni a forrás-kutatónak. Ezen egyes factorok illetékes tanulmányozása által olyan ember, kinek átlátó esze van, lehet forrás-kutató és elbizakodásában nem fog csalatkozni ! Henoch mérnök azt mondja, hogy : „legnagyobbszerű erdős helyeken, nem igen lehet for *