Falusi Gazda, 1863. július-december (3. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)

1863-07-01 / 1. szám

2 SZŐLŐSZET. Észrevételek „A szőlőfajok osztályozását mutató táblá“-ra (Falusi Gazda 1862. 22. sz). Tisztelt szerkesztő ur! Hogy azon czél, me­lyet én a nevezett tábla készítése, kegyed pedig és a kertész-gazdászati egylet lelkes tagjai annak közzététele által elérni óhajtottak, minél inkább megközelíttessék , mulhatlanul szükséges arra némely észrevételeket tennem, részint ez ügy to­vább­fejlesztése érdekében, részint felvilágosítás és megnyugtatásául azoknak, kik ismerve néhai Fazekas György szőlészeti munkálkodásait és e szakmát illető hátrahagyott kéziratát, és látva a „Falusi Gazda“ által közlött „táblát“ s alatta egy­szerűen az én nevemet, azt gondolhatnák, vagy azt gondolják, mintha én a boldogult fáradozá­sainak gyümölcsét el akartam volna sajátítani. Kegyed és mindazok, kik az általam bekül­dött táblát eredetiben látták, emlékezhetnek reá, sőt a­kiknek tetszik, azt hiszem, még most is megnézhetik, hogy azon táblán világosan ki volt téve, miszerint néhai Fazekas György kézi­­rati munkája után készült *), habár azon tábla eredetileg nem is volt nyilvánosság elé szánva, és kirekesztőleg csak a diószegi kiállításra készít­tetett, még­pedig azon czélból leginkább, hogy általa az Érmellék szőlőbirtokosainak, különösen pedig a keletkező borászati­ társulatnak figyel­mét azon műre fordítsam, mely nézetem szerint szőlészeti szakirodalmunkban még most is va­lódi nyereség lenne, a mennyiben mint hosszas tapasztalás, saját észlelés, gondos vizsgálat és ki­tűnő készültséggel folytatott buvárlaton alapult rendszeres munka, mely a szőlőfajokat nem csak leirja, hanem tanulságos bevezetésében a szőlő élet­ s a szőlészet műnyelvtanát is kimerítőleg tárgyalván, a leírást másoknak is lehetővé teszi, s igy a kezdőknek alkalmas kézikönyvül, az ava­tottaknak méltó összehasonlítási és itészeti tár­gyal, és hiányainak alapos kimutatása, előnyei­nek kellő méltánylása, s elveinek bírálati meg­alapítása után a szőlészet mezején általában biz­tos kalauzul szolgálhatna. És én nem csak most mondom ezt, hanem, több más alkalmon kívü­l a diószegi kiállításon is nyilván hirdettem, sőt nagyobb bizonyság okáért magát a kéziratot is a táblához mellé­keltem. E szerint, úgy hiszem, senki sem vádol­hat engem azzal, hogy a más tulajdonát sajá­tomul adni, vagy idegen tollakkal ékeskedni leg­­kevésbbé is akartam volna. Sőt én oly kegyelettel viseltettem b­­e­ szaktudósunk mindeddig nem méltatott munkája iránt, hogy még általam hi­básnak tartott némely nézetén sem változtattam, és nézetem szerint egy kissé hiányos felosztá­sát sem pótoltam, nehogy ezáltal a mű eredeti­sége megzavartassék, melyet pedig én szerzőjé­nek, mint szőlészetünk egyik úttörőjének tiszte­letére az Érmelléken először létesült szőlőkiálli­­táson a maga eredeti tisztaságában akartam be­mutatni, csupán azon fáradságot véve magam­nak, hogy a bár nem nagy, de mégis néhány ívre terjedő művet áttanulmányoztam, hogy be­lőle könnyebb, úgy­szólván, pillanatnyi áttekint­­hetés végett mutató táblát készítsek. Azonban ki kell mondanom, hogy ezen kiál­lításnak nem lett azon eredménye, a­melyre én számítottam. (Hol nem a szakértők, hanem a tekintély férfiai árkodnak, vége ottan minden szaktudományi előhaladásnak. Szerk.) — Én ugyanis tisztán tanulmányozási szempontból óhajtottam azt, hogy a mivel bírunk, szabato­san megismervén és meghatározván, a követ­­kezendett pesti kiállításra hazai szőlészetünk igényeinek teljesen megfelelő szőlőgyüjtemény küldethessék vidékünkről *). De tanulmányo­zási látogatás helyett a mi kiállításunk in­kább egy díszszemlére szolgált alkalmul, me­lyen gróf Zichy Ferencz ő excellenciája vezér­lete mellett az egész borászati közgyűlés, s igy a vidék majd minden nevezetesebb egyénei megje­lentek October 11-én, hanem 16-án, mint bírá­latra kitűzött napon, már csak a buzgó ügybarát Bükk László jelent meg, kivel a kiállított szőlő­­fajok közt szétnézvén, könnyen beláttuk, hogy azoknak minden tekintetben alapos megbírálá­­sára vagy több ember, vagy több idő volna szükséges, mint a­mennyivel mi rendelkezhetünk. Ennélfogva a kiállítás bírálatába nem is bocsát­kozván, csupán azt határoztuk el a pesti külde­mény érdekében, hogy a már hervadásnak indult fajok, a­mennyire lehet, újakkal pótoltassanak, nevezett egy társunk felajánlván erre saját, még későbben szüretelendő szőlejét, hol october 19-én igyekeztünk is a lehető legépebb példá­nyokat szedni össze. De ebben itt, valamint Wol­­fert József barátom és az uradalom még szintén igénybe vett szöleikben is a leveleket már nagy részt megzsugoritott hideg által tetemesen kor­­látoztatánk. A honnan én a tanulmányozás végett rendezett szőlőkiállítást novemberben elkésett­nek tartom. September végén, vagy october ele­jén a szőlő mint gyümölcs már teljesen ki lé­vén fejlődve, a nélkül, hogy levelei még üdesé­ *) Úgy van! Szerk. *) Voltak itt helyben oly tudománykedvelő szőlészök, kik csak a levét szeretik , azért elő se jöttek, sőt másokat is

Next