Falusi Gazda, 1863. július-december (3. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1863-07-01 / 1. szám
2 SZŐLŐSZET. Észrevételek „A szőlőfajok osztályozását mutató táblá“-ra (Falusi Gazda 1862. 22. sz). Tisztelt szerkesztő ur! Hogy azon czél, melyet én a nevezett tábla készítése, kegyed pedig és a kertész-gazdászati egylet lelkes tagjai annak közzététele által elérni óhajtottak, minél inkább megközelíttessék , mulhatlanul szükséges arra némely észrevételeket tennem, részint ez ügy továbbfejlesztése érdekében, részint felvilágosítás és megnyugtatásául azoknak, kik ismerve néhai Fazekas György szőlészeti munkálkodásait és e szakmát illető hátrahagyott kéziratát, és látva a „Falusi Gazda“ által közlött „táblát“ s alatta egyszerűen az én nevemet, azt gondolhatnák, vagy azt gondolják, mintha én a boldogult fáradozásainak gyümölcsét el akartam volna sajátítani. Kegyed és mindazok, kik az általam beküldött táblát eredetiben látták, emlékezhetnek reá, sőt akiknek tetszik, azt hiszem, még most is megnézhetik, hogy azon táblán világosan ki volt téve, miszerint néhai Fazekas György kézirati munkája után készült *), habár azon tábla eredetileg nem is volt nyilvánosság elé szánva, és kirekesztőleg csak a diószegi kiállításra készíttetett, mégpedig azon czélból leginkább, hogy általa az Érmellék szőlőbirtokosainak, különösen pedig a keletkező borászati társulatnak figyelmét azon műre fordítsam, mely nézetem szerint szőlészeti szakirodalmunkban még most is valódi nyereség lenne, a mennyiben mint hosszas tapasztalás, saját észlelés, gondos vizsgálat és kitűnő készültséggel folytatott buvárlaton alapult rendszeres munka, mely a szőlőfajokat nem csak leirja, hanem tanulságos bevezetésében a szőlő élet s a szőlészet műnyelvtanát is kimerítőleg tárgyalván, a leírást másoknak is lehetővé teszi, s igy a kezdőknek alkalmas kézikönyvül, az avatottaknak méltó összehasonlítási és itészeti tárgyal, és hiányainak alapos kimutatása, előnyeinek kellő méltánylása, s elveinek bírálati megalapítása után a szőlészet mezején általában biztos kalauzul szolgálhatna. És én nem csak most mondom ezt, hanem, több más alkalmon kívül a diószegi kiállításon is nyilván hirdettem, sőt nagyobb bizonyság okáért magát a kéziratot is a táblához mellékeltem. E szerint, úgy hiszem, senki sem vádolhat engem azzal, hogy a más tulajdonát sajátomul adni, vagy idegen tollakkal ékeskedni legkevésbbé is akartam volna. Sőt én oly kegyelettel viseltettem be szaktudósunk mindeddig nem méltatott munkája iránt, hogy még általam hibásnak tartott némely nézetén sem változtattam, és nézetem szerint egy kissé hiányos felosztását sem pótoltam, nehogy ezáltal a mű eredetisége megzavartassék, melyet pedig én szerzőjének, mint szőlészetünk egyik úttörőjének tiszteletére az Érmelléken először létesült szőlőkiállitáson a maga eredeti tisztaságában akartam bemutatni, csupán azon fáradságot véve magamnak, hogy a bár nem nagy, de mégis néhány ívre terjedő művet áttanulmányoztam, hogy belőle könnyebb, úgyszólván, pillanatnyi áttekinthetés végett mutató táblát készítsek. Azonban ki kell mondanom, hogy ezen kiállításnak nem lett azon eredménye, amelyre én számítottam. (Hol nem a szakértők, hanem a tekintély férfiai árkodnak, vége ottan minden szaktudományi előhaladásnak. Szerk.) — Én ugyanis tisztán tanulmányozási szempontból óhajtottam azt, hogy a mivel bírunk, szabatosan megismervén és meghatározván, a következendett pesti kiállításra hazai szőlészetünk igényeinek teljesen megfelelő szőlőgyüjtemény küldethessék vidékünkről *). De tanulmányozási látogatás helyett a mi kiállításunk inkább egy díszszemlére szolgált alkalmul, melyen gróf Zichy Ferencz ő excellenciája vezérlete mellett az egész borászati közgyűlés, s igy a vidék majd minden nevezetesebb egyénei megjelentek October 11-én, hanem 16-án, mint bírálatra kitűzött napon, már csak a buzgó ügybarát Bükk László jelent meg, kivel a kiállított szőlőfajok közt szétnézvén, könnyen beláttuk, hogy azoknak minden tekintetben alapos megbírálására vagy több ember, vagy több idő volna szükséges, mint amennyivel mi rendelkezhetünk. Ennélfogva a kiállítás bírálatába nem is bocsátkozván, csupán azt határoztuk el a pesti küldemény érdekében, hogy a már hervadásnak indult fajok, amennyire lehet, újakkal pótoltassanak, nevezett egy társunk felajánlván erre saját, még későbben szüretelendő szőlejét, hol october 19-én igyekeztünk is a lehető legépebb példányokat szedni össze. De ebben itt, valamint Wolfert József barátom és az uradalom még szintén igénybe vett szöleikben is a leveleket már nagy részt megzsugoritott hideg által tetemesen korlátoztatánk. A honnan én a tanulmányozás végett rendezett szőlőkiállítást novemberben elkésettnek tartom. September végén, vagy october elején a szőlő mint gyümölcs már teljesen ki lévén fejlődve, a nélkül, hogy levelei még üdesé *) Úgy van! Szerk. *) Voltak itt helyben oly tudománykedvelő szőlészök, kik csak a levét szeretik , azért elő se jöttek, sőt másokat is