Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1866-05-30 / 22. szám
170 nak; fenyő-tobozforma, gyümölcse csemegéül, virágbimbói és levelei főzelékül szolgálnak, ez utóbbi rostjaiból a bennszülöttek szövetet is készítenek. A Pandania éghajlatunk alatt csak üvegházakban tenyészthető, hol az ananásszal ugyanazon gondviselésben részesül. A komlómivelésről. (Vége.) II. A komló ültetése. Az említett módon elültetett dugványok az időjárás minősége szerint 10—15 nap múlva rendesen ki szoktak hajtani, az olyan dugványok, melyek ezen idő alatt vagy legfennebb 18—20 nap eltelte után meg nem fogamzottak, azok már elvesztették csiraképességüket, ezek helyett tehát újakat kell ültetni. Amint a fiatal komlónövények indákat hajtanak, kötözzük azokat karókhoz. A kötözés vízbe áztatott szalmaszállal, vagy hárssal történhetik, még pedig mennél lazábban, nehogy az erős megszorítás által a nedvkeringést meggátoljuk. Egyéves komlóhoz nem szükséges nagy karókat tűzni, hanem használjunk közönséges paszulykarókat, ezek is elég jó szolgálatot tesznek; egy tökéhez egy karó elegendő, melyre 2—3 indát felkötözünk, a többit pedig a tőnél lecsipkedjük vagy kiszakítjuk. A fiatal komlóültetvényt júniusban először szokták megkapálni,júliusban pedig másodszor, különben a tisztántartás egyik főkellék, minélfogva annyiszor ismételjük a kapálást ahányszor a szükség kívánja. Őszkor az indákat a föld felett egy pár hüvelyknyire le kell vagdalni s a tökét télire földdel betakarni. Ha gyökeres dugványokat ültetünk, úgy az első évben rendesen kapunk egy kis termést. Az első évben, — mint ezt már a múlt számban is említem, — lehet a dugványok közötti üres közökbe valamely kapásnövényt, mint répát, murkot vagy káposztát ültetni, hogy igy az első évi költségeknek legalább egy része meg legyen téritve. A levagdalt zöld indák szarvasmarha számára igen jó takarmányt szolgáltatnak. III. Elivelés a második és következő években. Télen által a komlókertben nem igen van egyéb teendőnk, mint a tavaszi megtrágyázáshoz szükséges trágya egybehordása s annak egyenlő kupaczokbani elosztása. Legjobb a trágyát a komlókért széleire vagy pedig a keresztutakra lerakni, minthogy különben az ide s tova lerakott kupaczok a rendszeres nyitást hátráltatnák. Komló alá majd minden trágya alkalmatos, de mégis legalkalmasabb a korhadt istállói trágya, jól készített vegytrágya továbbá a guano és repetepogácsa-liszt, ezen két utóbbit közvetlen a trágyázás előtt keverjük össze vegytrágyával és öntözzük meg trágyalével. A nyitást oly korán, amint csak lehet, meg kell kezdeni, mely kétféle módon történhetik, a szerint t. i. a mint a komlót egyenes ágyakba, vagy pedig egymástól elkülönített halmokban mivelik. Első esetben a nyitás, vagy ekével, vagy kapával, vagy csupán ez utóbbival eszközöltetik. Ha ekét használunk, úgy vegyük a két kormánydeszkájú közönséges töltögetőt, mellyel az ágyak ormójának közepén, e szerint közvetlen az ültetvények felett akkop szántunk, hogy a múlt nyári töltögetések által az ültetvényekre halmozott föld a két oldalt elnyúló barázdába ömöljék, a töltögető után pedig két napszámos 4—5 lábnyi távolságra és szembe egymással széles kapával a még megmaradt földet végkép lekaparják s a régi barázdába húzzák, hol az összehalmozott föld most már egy rendszeres ormós ágyat képezve, az összes levagdalt komlóindák tervei szabadon állanak. Ha a nyitást csupán kapával eszközöljük, úgy hasonló rendet kell követnünk, csakhogy ez több költségbe kerül és hosszabb időt vesz igénybe. Halmos mivelésnél a nyitást töltögetővel végezni nem lehet, itten csupán a közönséges kapát szokták használni, ezzel a felhalmozott földet a tőkék közül annyira kihányjuk, hogy a metszést kényelmesen lehessen végezni. Mihelyt a nyitást a fentirt módon elvégeztük, a metszéshez lehet fogni, mely egyike a legfőbb teendőknek, azért e munka, ha jól és rendszeresen akarjuk végezni, már gyakorlottabb kezet kíván, különben a komló jövendő díszlése és termése könnyen veszélyeztetve lehetne. A metszés következőkép történik: egy férfi munkás kis kézikapával a múlt évi hajtások tövei s a tőke körül minden földet kiszed, azután letérdelve egy éles kertészkéssel, vagy a mint Csehország több vidékén láttam, kettétört régi sarlóval, melyet nagyon élesre kiköszörülnek és minden 3—4 töke lemetszése után kifennek, — a tökét a mellékhajtásoktól megtisztítva, a valóságos korona felett az uj hajtást vizhányosan akkép metszi le, hogy az uj hajtásból néhány egészséges szemmel mintegy tíi hüvelyknyi maradjon a régi korona felett. Metszés után a tökét mintegy 2—3 hüvelyknyire be kell földdel fedni. Metszéskor van helye a trágyázásnak is, minélfogva a télen lakásokba hordott trágyából mindegyik töke koronája körül hintünk egy-egy kézi kosárral, mi végre, mint már említem, legalkalmasabb a jól készített vegytrágya. Ha ennyire készen vagyunk, a karók hegyezéséhez és széthordásához lehet fogni ; az uj karókat,hogy könnyen ne rothadjanak, meg kell alul kátrányozni vagy égetni. Mennél hosszabbak, annál jobbak; kétéves és idősb komlóültetvényekhez legalább is 20—24 láb hosszú karókra van szükség. Legjobb komlókarók válnak a fiatal fenyőfákból, különben a tölgy, kőris, éger és nyírfa szintén elég alkalmatos. A karózást metszés után azonnal meg lehet kezdeni, minden tökéhez egy karót kell verni. A lyukak fúrására legczélszerűbb egy hegyes vasdorong, mellyel a lyukakat a komlótökétől mintegy 3 — 4 hüvelyknyi távolságra és 1 % — 2 láb mélységre csináljuk, hogy a karók erősen álljanak.