Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)

1866-02-21 / 8. szám

58 jó latin közmondás, hogy: „a capite foetet piscis!“ és az a­mit a költő a népekre mondott, hogy : „minden országnak támasza a tiszta erkölcs, mely ha ledől , Róma rabigába görnyed !“ Műveit, értelmes, jól képzett és szakmáját szen­vedéllyel szeretőnek kell lennie. a) Hogy ura­, főnöke­, pályatársai, a hatóságok sat.-vel szükséges érintkezéseit müveit emberhez illő ildomossággal eszközölhesse. b) Hogy a gazdaságnál oly gyakran váltakozó rendkivüli körülmények között, értelmessége, tanul­mányai és józan itélő-tehetsége által a helyes irányt szem elöl ne téveszsze és azt követni képes legyen. c) Hogy szenvedélye lelkesítse őt e viszontagság­­gal teljes rögös pályán férfias kitartásal küzdeni; mert talán egy pályán sincs annyi lekü­zdenivaló mint itt, hol rész akarat, idő, elemek, férgek s a jó Isten tudná, mi mindennel örökös küzdelemben kell élnie?!... Az erős testi szervezet, ép, edzett egészség és fér­fias tekintély szükséges a tisztnél, hogy: minden ha­szontalan szeszélye az időnek meg ne remegtesse,hogy pályája fáradalmait viselni képes legyen és végül,hogy tekintélye által kellőképen hathasson ott is, hol ke­véssé tekintélyes ember hatása, föllépése — visszaha­tást szülhetne. Mindezekből önkint következik: 1­­ör Hogy főuraink tisztjeiket szigorúan megvá­­las­szák és különösen résen álljanak, nehogy ezek pajtáskodási­ vagy holmi vérségi érdekeknél fogva, valami haszontalan iskolakerülőket csempészszenek a tiszti­ testületbe; — hogy az érdem elöl a jutalmat irigység, vagy gyáva szájhősök föl ne falhassák ; — hogy a hol vád emeltetett egy vagy másik ellen: — mi gyakran nemtelen boszu kifolyása — ott az igazo­lásnak is — az „audiatur et altera purs“ méltányos elvénél fogva — szabad tér engedtessék!.. mert min­den e pontozatok ellen elkövetetett hiba, vagy mu­lasztás sokáig vérző, gyakran begyógyithatlan sebeket üt a gazdaságon!... 2- or Hogy a kinek képzettsége, tanulmányai és hivatása jogot nem ad e tisztes pályára igényt tart­hatni, az oda ne is vágyakozzék! mert elmúltak már örökre és visszavarázsolhatlanul ama „régi jó idők11 midőn a szatócs pultja mellől és nem ritkán a „bak­ról“ is avanziroztatott urfiak képességgel bírtak a tö­méntelen dézma­ is robotot — fölrovásolni ! ! most em­ber kell a gátra!!! ................lg. Szölőiugasmivelésről. „Falusi Gazdáink őszi czikkei közt igen érdekes tudósítást olvastunk a szőlőiugasmivelésről; vártuk annak folytatását, hogy a véleményezést összeszedve, mi is hozzá­szóljunk e fontos munkához; de mivel czikkíró ur közléseit félbeszakasztotta, az idő pedig kedvező jövő, azaz tavaszi terveinkre nézve — legyen szabad fölvenni a közlött eszmék sorozatát, és mint­egy folytatva és némileg kiegészítve ez irányban saját tapasztalatunkat, ezennel közleni. A szölölugos mivelés hasznosságáról átalánosan sokat mondani, vagy azt ajánlgatni szükségtelen , mert nem gondolom, hogy ha valamely remetéskedő, a sző­­lészetben mindent ügyesen felhasználó ügytársunk kunyhója fölött, véletlen, számos fürtökkel ékeskedő lugasokra bukkanunk, azon nem kissé fogunk bá­mulni, midőn zöld a koszorú kedves enyhhel­­­lyel, a csillogó szép fürtök pedig élvezetre kí­nálkoznak. — Ez iránt szükségtelen a szőlőlugasokat ajánlgatni, mert eleget elragadnak, ha a természet elveihez maradt bennünk egy kis hajlam, de nem szabad elhallgatni, hogy egy kis tévedéses tétlenség mások meglepő munkásságát bámulni, míg magunk magunknak megszerezhetjük ez elveket, és fel kell róni azon közönbösséget, mely után, szőlészeti ipa­runknál, a lugas­ mivelést úgyszólván átalánosan el­hanyagolva találjuk. Nem ajánljuk tehát, mert maga kínálkozik gyö­nyörteljes hasznával, csak figyelmeztetjük szőlész rokonunkat, hogy felkarolva, e miveleti modor kiegé­szítő rész legyen munkáinkban. Alkalom és ok elég van reá; a többek közt csak egyet említve: a magyar szőlészetben vajmi jó kis szerencse, ha­bár kisebb mellékjövedelemre számí­thatunk — a sok és várat­lan pótlékköltségek, felrovások kiegyenlítésére. A jövedelem, e pénztelen sorsunkban és különben is helyes számítás lévén első alaptétele gazdászatunk­­nak; legyen szabad mégis mindemellett gyönyör elvekre számítanunk, és szerencsére, ez el nem sajá­títható tulajdonunk. Örülünk tehát kétszeresen, mi­dőn a helyesen nevelt lugasaink szép lombozata, árnyéka alatt, munkánkat szerencsésen bevégezve pi­henhetünk, csipegetjük, élvezzük kedves gyümölcseit? Haszon nem különben mint kedves elvek kisérik a lugas-miveletet, legyen az akárhol, kisebb és sze­gényebb sorsúnál alkalmazva, vagy nagyobb kiter­jedésű gazdászatoknál; szűk helyeken, kis kertekben ültetjük szorgalom- és értelemmel venyigéinket, a hol alkalmas s kedvező hely, üres szeglék találtatnak; fel­díszítünk minden oldalakat, falazatot, sarkokat, utakat; nagyobb kertekben egész sorokat, sikátorokat, sétálókat. Szabadban kis telkeken minden kunyhó körül, de főleg a szép ízléssel épített, legkedvezőbb helyekre állított hegybeli épületeink, présházaink déli oldalait, oszlopait, folyosóit, el nem mulasztjuk lugasokkal szegélyezni, fölvezetjük a homlokzatra, elrendezzük ablakaink közé, mert csak ez hiányzik kedves falusi és hegybeli lakházainknál, hogy a nyaranta csendes munkás magányunkban ablakaink langyos árnyéká­ban csillogjanak illatozva*) és kínálkozzanak az ara­nyos fürtök kedves élveikkel. Ha nagy gazdaságok épületeinél a legkedvesebb látványok közé számítjuk a díszes lugas-árnyékolást, ha kertjeink, sétálóink bevonva díszes szőlőlombozat­­tal és pompázva a számtalan gyönyörű fürtökben , ha zöldségeseink, másként prosaikus saláta, és petrezse­­lyem-miveletben nem igen ingerük látogatásainkat, de ha ezek ágyai közt alant mivelve, tökéről tökére, *) Izabella kék nagyszemű­, éréskorában a legkedvesebb eperil­­latu, főleg reggel, este meglepő szép szagu.

Next