Falusi Gazda, 1866. január-június (6. évfolyam 1. félév, 1-26. szám)
1866-03-14 / 11. szám
86 összpontosítva megszorítjuk, de az igen hosszúra való metszésnek még azon hátránya is van, hogy miután a nedv kiválólag csak a végső rügyekbe törekszik, a galy közbenső részei kopaszok maradnak, ezért 3—6 szemre való nyesés nézetünk szerint a legelőnyösebbnek látszik. A selymér-tenyésztésről. Rövid értekezés afölött: Vajjon miként lehetne hazánkban a selymének tenyésztését meghonosítani?*) A tavasz közeledtével czélszerünek vélem e tárgyról is megemlékezni ; noha már több év óta oly sokat — s jelesen írtak róla, hogy csaknem fölöslegesnek mutatkozik hasonlót cselekedni. Azonban, jobban meggondolván a tárgy hasznosságát és a magyar ember idegenkedését minden, előtte még új foglalkozástól, elhatárzom a selymér-tenyésztésről, nem ugyan általán, hanem annak hasznosságáról és azon módokról, melyek által népünkkel azt megkedveltethetnők, néhány sorban értekezni. Ha van foglalkozás, mely jövedelmező s kevés költséggel jár, úgy ezek közt bizonnyal első helyet foglalhat a selyemtenyésztés. —• Vegyük csak bővebb figyelmünk alá : 1) A selyemtenyésztéssel való foglalkozás május elején veszi kezdetét, midőn a rendes mezei munka csaknem egészen megszűnik. 2) E körüli teendőket a már elaggott öregek, vagy a földművelési munkákra még nem alkalmas gyermekek is végezhetik. 3) A szükségelt készületek beszerzése körüli költségek igen csekélyek, miután szellős, tiszta és száraz szobán kivül, néhány szál deszka s pár darab fa szükséges állványok készítésére, melyeket csekély dij mellett, bármely fakereskedőtől, vagy ennek nem létében, jobb módú szomszédjától is kölcsönözhet azon 4—6 heti időre, mennyire a selyemhernyók élete terjed. Mindezen előnyök mellett is hazánkban, — kivéve a Bánságot, — igen gyéren tenyésztik a selyemhernyókat, sőt vannak helyek, hol e hasznos állatkák csak névről ismeretesek. S ha fürkésszük a selymérek tenyésztése iránti közönyösség okát, — rájövünk, hogy az a nép ez iránybani tudatlanságában rejlik. Nem ismeri az azokkal való bánásmódot, sem az azok tenyésztésével járó hasznot. Elég sajnos, igen kevesen vannak, kik kötelességöknek éreznék e biztos jövedelmi forrást a néppel megismertetni. Már pedig, ha megismertethetnők népünkkel a selymértenyésztést, úgy kiemelnék őket a nyomor és tudatlanság állapotából, mely nemcsak egyeseknek leendne hasznára, hanem valamennyien éreznék az áldást, mely ez iparczikk kezelése folytán háramlanék drága hazánkra. Azonban, mint már föntebb emlitem, igen nehéz a magyar embert valamely előtte, még új foglalkozásra szoktatni, ha csak erélyes és kitartó példát nem lát maga előtt. — S vájjon, kik adhatnák e példát mások,mint mi kedves pályatársaim?! — Nemde nekünk van alkalmunk a népet e foglalkozásra szoktatni s velők azt gyakorlatilag is megismertetni? Igen, nekünk legjobb alkalmunk van a szülőket gyermekeik általi foglalkozásra tanítani , mert ha a gyermekeket az iskolai időn kívül megtanítjuk gyakorlatilag az azzal való bánásmódra , a szülők azt látják, valamint a kecsegtető hasznot is, bizonnyal meg is fogják ők azt kedvelni s nem vetek neki 10 évet sem, meg leend az alapvetve, mely bő kamatokat hozand. Vagy talán kivihetetlennek tartják ezt némelyek — érvül hozván föl az eperfahiányt? Az nem elegendő ok, hisz eperfatenyésztésre nem szükséges külön darab föld. Ültessük tele udvarunkat, a ház elejét s kerteinket kerítsük el eleven epersövénnyel, és segítve leend a bajon. Az igaz, ez mind sok fáradozásba és önfeláldozásba kerül, de egyrészt hasznunk van benne, másrészt pedig a hivatalának buzgó tanítónak kötelessége minden módon a nép javára törekedni. Már most, hogy e kötelességünket teljesíthessük, iparkodjunk előbb magunk a selymérek tenyésztését tanulmányozni és kezdjük ezt el oly mérvben, mint kinek-kinek helyisége *) E czim alatt a „Győri Közlöny“ 19. számában Szűcs Lajos kisszállási néptanítótól e következő időszerű felhívást olvassuk, engedi. Tegyük meg a próbatenyésztést s látni fogjuk, hogy az eredmény reményünket fölül fogja múlni. Végül még fölkérlek benneteket kedves pályatársaim! vegyétek figyelmetek tárgyául a selymérek tenyésztését s iparkodjatok azt a nép közt egész eréllyel terjeszteni, hisz tudjátok, hogy a nép jólététől függ a mi jólétünk is! Adja az ég, hogy szerény felszólalásom minél több pályatársamat buzdítsa a selymérek tenyésztése terjesztésével a közjólét emelésére. Isten velünk! Szűcs Lajos, kisszállás! néptanító. Trágyázási kísérletek burgonya alá. Dr. Grouven a „Centralblat für die Provinz Sachsen“ czímű lapban következő érdekes adatokat közöl. A jó minőségű fehérfajta burgonyával két táblában kísérlet történt. Az egyik táblát csupán fahamuval a másikat istállótrágyával trágyázták meg. Az első évben a hamuval trágyázott burgonya mennyiségre nézve sokkal kevesebbettermett ugyan mint az amelyik alá istállótrágya hordatott, de a negyedig évben már mindkettő egyenlő mennyiséget adott, s e mellett a hamuval trágyázott burgonya egészségesebb gumókat termett; megjegyzendő, hogy további ültetésre mindig a kísérleti termésből vétetett. A ganéval trágyázott burgonya szárba szépen hajtott, úgy de gómói mindinkább kisebbedtek, e mellett igen vizenyősek és legenydúsak voltak ; tavasszal pedig gyakran fele is elrothadt, holott a hamuval trágyázott burgonya fris és egészséges maradt, 8-ik évben a ganéval trágyázott burgonya igen kevesett adott, a 10-ik évben pedig már csak egy-két fészekben lehetett néhány elsatnyult gumót lelni; a hamuval trágyázott talajban ellenben a burgonya évenként szebb és több lett. Ezen kísérletből az a tanúság, hogy a ki tartós és egészséges burgonyára akar szert tenni, — ami pedig a fő dolog, — az, ha teheti, termessze a magnakvaló burgonyát homokos talajban, az ennivalótól külön és trágyázzon minden évben hamuval. — Az ekképen nyert magburgonya néhány év múlva bármilyen trágya után is igen szép terméseket fog adni s a gumók nem fognak oly könnyen rothadásnak indulni. A fogyasztásra szánt burgonya alá pedig mindig erősen és legenydus trágyafélékkel kell trágyázni, mert ennélkük csak gyenge termésekre számolhatunk. (Lld.) A porosz kereskedelmi és gazdasági minisztérium legújabb intézkedése folytán az eldenai gazdasági akadémiánál még e tavasz folytán a gyümölcsfatenyésztésről nyilvános előadások fognak tartatni. — Az egész tanfolyam legfölebb 8—10 hetet fog igénybe venni és pedig minden, díj nélkül. — Czélja ezen intézkedésnek fiatal kertészeket, gazdákat és kisebb birtokosokat a gyümölcsfatenyésztés legfontosabb és legszükségesebb teendőivel megismertetni. — Tantárgyai lesznek: a gyümölcsfák tenyésztése faiskolákban, gyümölcsösök berendezése, a fák ápolása és nyesése, tekintettel a különféle formákra, nevezetesen pedig a híres Lepére-féle módrendszerre, a fris gyümölcs eltartása, aszalás, mustkészítés, továbbá elméleti oktatás a Pomologia nevezesebb ágaiból. (Magyar hazánkban is jó volna efféle intézményekről gondoskodni! Szerk.) napraforgó-virágolaj, mint fontos kereskedelmi czikk. Egyik német gazdasági lapot oroszországi levelezője arról értesíti, hogy ottan, — t. i. Oroszországban, — a napraforgó-virágolaj mindinkább fontosabb czikké kezd emelkedni s hogy a múlt évben is a kisajtolt olaj a 100.000 mázsát meghaladta, mely az otteni számítás szerint másfél millió rubel értéket képviselne. A fent érintett öszletnek több mint ‘/3-da Péterváron keresztül Stettinbe küldetett, hol mindinkább emelkedő árak mellett kelt el. A napraforgóvirág termesztését, mint az illető levelező írja, most már egész erélylyel karolták fel, s hol eddig legfölebb a kerti utak vagy a szántóföldek szélein lehetett csak egy pár szálat