Falusi Gazda, 1866. július-december (6. évfolyam 2. félév, 1-26. szám)
1866-10-10 / 15. szám
114 jövőre is kihat; igaz magyar monda az: „a fösvény kétszer fizet.“ Előzményem után némi vázlatát adom vidékünk jelen szüretének, fogalomszerzés végett azokra nézve, kik e szakmával ismeretlenek. Találkoznak egész hegyvidékek, hol a szőlősgazdák még csak élveznivaló szőlőfürtöt sem nyertek, ahol némi csekély megmaradt, azt érés következtében darázsok, legyek, egerek, madarak, szóval csúszó-mászó és repülő állatok lepték el, következve a Válivölgyben már szept. 10-én a szüret kezdetét vette, csendesen, minden nesz nélkül, kiki a magáét kosarakban, puttonokban, úgy a hogy került, haza vitte. Nekem 6000 négyszegölnyi szőlőről, melynek egyrésze uj ültetés, a többi ifjitott s jól mivelt telep lévén, Isten kegyelméből s az elemek kedvezéséből lett 5 akó !!(?), esik minden holdra 53 magyar itcze. — A múlt szüret óta a jövőig felszámítva, döntés, oltás, karóvétel, üzlettőke kamatait, munkáltatás díját és egyéb mellékköltségeket, jó lélekkel el lehet mondani, hogy minden icze bor3frtba kerül. —Szerkesztő úr! őszintén bevallva, ennél drágább bort saját industriámból életemben nem ittam. Pedig sok laikus ember azt állítja, hogy a termelő élvez legjutányosabban, mert az első kézből nyeri a termelvényt, — így csalódnak sok mások és velük együtt önmagunk is. Tehát ez a jelen évi szüret eredménye, hozzá még az is, hogy lehető silány minőségű leend, mert a gyümölcs éretlen, egyenetlen, a szüret pedig elhamarkodva idő előtti volt; ki sem kérdezte a hegyrendőrséget vagy elöljáróságot, hogy lehet-e amikor szüretelni? Beati possidentes! Kinek az Isten adott, hozzányúlt, röviden elbánt vele, nehogy más tegye rá kezét. Váljon a másod szüret mennyi és minő termést eredményez? adandó alkalommal szerkesztő úrral tudatom, érdekes leend annyiból, mert állítólag ép száz esztendeje vidékünkön, hogy az emberek kétszer szüreteltek, csakhogy akkor mindkét szüret dúsabban téritette meg a verejtékes munka diját. Letenyey Lajos: Indigó-iparunk megindult ! Miután az európai indigó-társaság közel 200 minden rendbeli t. tagot számlál, természetes dolog, hogy a társurak az ő kísérleteiket velem majd üzenet által tudatják, majd levéllel közlik, s köztük találkoznak, kik a kákaszálon is csomót látnak. Ez a mosolyos dolog is tudományvágyra mutat, azért mindenkinek gyorsan felelek. Néhány nap előtt Külsőszolnokmegyéből érdekes történetkét vevék. Némely erélyes nemes ur a tőlem kapott csüllengmagvakról füveket nevelvén, észrevette, hogy azokhoz hasonló bokrok az ő földem számosan teremnek vadon, még búzája közt is. Hálálkodásra buzdult, hogy az indigós csüllenget valahára nemcsak megismerte, hanem abból az indigó kivonásának mesterségét is megtanulta. No jól van, majd felhasznállak én benneteket csüllengek! Hona iránti forró szeretete öt szenvedélyes indigógyártóvá képezte. Mikor magával igy tusakodva indigógyárat tervez, lakába egy ismeretes izraelita toppant, ki kékvizet árult, minőt mosáskor fehér ruhák megkékitésére szokás használni. Hogy veszed az indigó fontját Iczig? kérdezi az ur. Hát t. uram, Szolnokon 8 frt. 50 krton, Miskolczon pedig 9 fton veszem, felelé az üzér. Itt az indigónak ujoncz gyárnoka. Ehol a zsarnokságnak felfedezett példája ! Az angol kereskedőktől az indigó fontját most 7 ezüst forinton vesszük, festészeink minden fonton 2 frtot nyernek, hát még a zsidó mennyit nyer, hogy indigós vízzeli üzletéből családostul elélhessen! s az indigó még csak egy festék, s csak ezért is megfosztanak bennünket évenkint az angol kereskedők és indiai iparosok több mint kétszázezer ezüst forintunktól, melyek soha vissza nem jönek. Hát még egész Európából hány milliót kaparnak el évenkint! Planétánk legbecsesebb indigós növénye itt terem vadon orrunk előtt, s pénzünket az óczeánon küldjük át indigóért! Még örvendetesebb ennél, mit Arad megyéből velem az indigóiparnak ügynöke testvére által szent. Tavai tőlem némely uraság sok nemes csüillengmagot s az indigógyártást tartalmazó könyvnek példányait kapván, a csüllengnek sokaságát rendelte termesztetni, s mivel azt tanácsolám, hogy ha az uraság gyártat, a munka vezetését gyógyszerész vezetésére bizza, ki hivatása szerint chemicus, a gyártás örvendetes sikerrel végződött. Az ügyes gyártással nyert szép indigóvali festés értelmes és őszinte festőmesterre bízatott, ki különféle szöveteket mind világos-, mind sötétkékre fényes eredménnyel festett. Mivel a kis gyár kellékeiből és földnek mekkoraságából, melyről a csülleng felgyártatott, könnyű volt akármily nagy gyárra is arányos költségvetést vonni , a birtokos uraság elhatározta, hogy jövő tavaszon nagy indigógyárat állitand fel, megnemesitett csüllengmagnak már kellő mennyiségével bírván. Úgy tartom, az épen előadott gyártási és festészeti kísérletet a csülleng indigóval többen is megtették, pedig szinte kívánt eredményel, de nem akarván dicsekvőknek tartatni, elhallgatták, feledék azt, hogy a kitől a jóra buzdítás kitelik s azt elhallgatja, kötelességét hanyagolja el. Sátoralja-Ujhely, szeptember 22-én 1866*). Katona Dénes: A marhavészről. (Folytatás.) A marhavész tünetei. Nagy hátrányára szolgál marhaálladalmunknak a vész azon tulajdonsága, hogy lett légyen valamely darab marha vészesekkel együtt, legyen az tehát befertőztetve a baj azonnal nem nyilvánul. Tehát a ragály érési időt kiván, — időt, mig az egész szervezetet összejárja, átalakitja. *) Épen most esett értésünkre, hogy gr. Károlyi György önméltóságának terjedelmes urodalmában jövő évre a festő csülleng nagybani termelésére már készületek tétettek. Szerk.