Falusi Gazda, 1867. július-december (7. évfolyam 2. félév, 13-29. szám)
1867-07-10 / 13. szám
151 szőlőszet mintaiskolája, mindannyi gazdászati kincsek s díszpéldányok ! — Sajnálatos, hogy a rigyiczai nagyhírű s legjelesb válfajokkal diszlő gyümölcsös és faiskola Rigyiczai idősb Kovács József — hírneves gyümölcsész elhunytával enyészetnek indult. Kisebbkörü diszkertek — gyümölcs és szőlőtenyészdék több magán birtokon kitűnőek találtatnak. A múlt évi május 24-ki fagy után támadott utófájdalmainkat a szőlőtermés irányában egészen elenyészteté a jelen évi dús tenyészet, s kétszeresen pótolja veszteségünket a türtök roppantsága s a szemek nagysága 8 valóban akár a lapunagyságú levelű Isabella, nádor gyöngyeit,akár a ciprusi, smirnai, tokaji muskotály vagy a malaga — szilvani — fejér fekete somszőlő díszfürteit, akár a chasla pompás csillámló szemeit — akár a damaskusi roppant fekete vagy a corail vöröslő de leginkább az andalusiai félszagos fertályölnyi hosszú fürtéit szemlélem, örömre gerjed kebelem a természet csudáiban, s magasztalnom kell a természet szépségeiben a gondviselés magas nagyságát s fennségét. Sebök, Bük (Sopronymegye), jul. 5. 1867. Sopronmegyéből ritkán hoz tudósítást, ezen becses lap, pedig mind áldott kanaáni földje, mind meglehetősen kifejlett gazdászata és ipara megérdemli, hogy a magyar gazdaközönség megismerje. — Ha e lapok t. szerkesztője, ki e megyének egy részét maga is jól ismeri, jó néven veszi, egy alkalommal meg fogom ezt ezen lapt. olvasóival ismertetni*). Most egyedül ennek jelen évi termését akarom leírni. — Az aratás mindig nagy öröm, de soha sem ment még a nép nagyobb örömmel aratni, mint jelenleg. Sopronmegyének 1862-ben rész termése volt, 63-ban őszi gabnából jó, de minden többiből semmi, — 64-ben rósz, 65-ben még roszabb, s a múlt évben, ha a magas kormány nem segit, a megye nagy része éhen hal. — Ezen évek után jött a mostani, oly gazdag terméssel, minőnél jobb csak az egyptomi 7 bő esztendőben lehetett. A búza, — melyből itt körülbelül annyit termelnek mint a többi gabnafajokból összevéve , — magas szalmája, nagy kalásza, tiszta, csak a későiekben, melyek tavasszal keltek ki, mutatkozik a szög. A rozs és zab hasonlithatlanul jó. Az árpa, hol nem túlságos sűrű a lehető legjobb, hol azonban sűrű, megdőlt, de szeme még itt is meglehetős tellett. A kukoricza s burgonya, mely utóbbit e megyében csak a legközelebb múlt sanyarú években kezdtek nagyobb mértékben termeszteni, — rendkívüli bő terméssel biztat. Luczerna, lóher, bükköny, széna van bőséggel. A kender, melyet itt május vége felé szoknak vetni, hogy kinyövése aratásra ne essék, a nagy záporesők által megveretvén, ritkán kelt és roszul növekedik. A méhek, hideg mártius, szeles április és havas május lévén, keveset és későn rajzottak;de az anyakacok telve vannak mézzel, a rajok pedig, melyek szinte elég nehezek, egy pár nap múlva egészen lelépetnek. Állataink a bő és jó takarmányozás mellett kövérek s egészségesek, kivéve a sertéseket, melyek e megye nagy részén örökös nyomorúságra vannak kárhoztatva, csak annyi hely hagyatván,tagosztályok alkalmával számukra, hol éhen, szomjan, kora reggeltől késő estéiig elheverhetnek. S ez lehet oka annak, hogy a disznódög rendesen minden évben beköszönt. Sopronyban, Czenken, Bükön, Csepregben és Sajtoskálban czukorgyárak lévén, ezen vidékek főtermesztménye a czukorrépa. Ez a múlt sanyarú években is meglehetős hasznot hozott a gazdáknak , a napszámos népnek pedig folytonos keresetet nyújtván, megmentette őket a réginségtől; — amint azonban most mutatkozik, reménylhető, hogy egy egy catastralis hold 100 forint tiszta jövedelemnél többet fog hozni. Megvan tehát, mit oly régen óhajtottunk, a bő aratás. Ezen beteljesült óhajtáshoz azonban én egy másikat kapcsolok, azt, hogy a mint megtellenek a gazdáknak csűreik gabonával, úgy teljék meg szivök részvéttel; mert a mily gazdagokká tette őket egy pár szép hónap, oly szegénnyé tett másokat egy pár perczig tartó jégeső, — és oly szegénynyé tette egész hazánkat a 18 évig tartott zivatar, r. I. Szerk. *) Előre is köszönet érte. Vegyes közlemények. — A magyar orvosok és természetvizsgálók XII. nagygyűlése alkalmával Rimaszombatban rendezendő iparés gazdasági kiállítást illetőleg hivatkozva a múlt 1866. év január 5 éről kibocsátott programmra, a kiállítani szándékozók tiszteletteljesen a következőkre figyelmeztetnek: 1. A kiállítás 1867-dik évi augusztus 10-től 21-ig tart. 2. E kiállításra elfogadtatnak a gazdászat minden ágának terményei s eszközei, valamint gyári s kézműipari készítmények. 3. A kiállítandó tárgyak 1867. július 10-ig Rimaszombatban Kraetschmár K. A. urnái bejelentendők. 4. A bejelentéseknek a beküldendő tárgyak nevét számát (mennyiségét) térfogatát és egyéb szükséges tudnivalókat kell tartalmazniok. 5. A rendező bizottmány csupán bérmentes küldeményeket fogad el s a kiállító tartozik a visszaállításról is gondoskodni. 6. A szállítólevél két példányban készítendő, melynek egyike a kiállítónak vevény gyanánt szolgál ami. 7. A küldemények Kraetschmár K. A. czéghez intézendők legkésőbb augusztus 1-ig, a gépek még előbb; az állatok azonban, melyek csak augusztus 11-ig estig lesznek kiállítva, augusztus 10-ig beküldendők. 8. Az eladó tárgyakra, azok ára, úgy az is, hogy hol, mily mennyiségben és mikép rendelhetők meg? feljegyzendő. 9. Azon kiállított tárgyak, melyeknek elszállításuk iránt a kiállítók a tárlat berekesztése után 8 nap alatt nem intézkednek, a tárlat tulajdonává lesznek és ezek, valamint a kiállítók által ide ajándékozottak, a költségek fedezésére elárvereztetni fognak. 10. Nagyobb mennyiséget kiállítók czikkeiket saját költségükön készült és ízlésük szerinti állványokra vagy tartályokban helyhetik el. 11. A tárlat látogatóinak nyomatott tárgysorozat szolgáland kalauzul. Rimaszombat, május 5-én 1867. A rendező bizottmány. Lengyel Samu, elnök. Fábry János, jegyző. •* Üzleti szemle. (Julius 10 ig.) Időjárásunk — hála az égnek — kivéve két esős és csöpörgős napot derült és meleg volt, igen jó az aratás folyamának. A rozs és árpa aratása kielégitőleg ütött ki, s a búzából is ily minőséget várhatunk. Csökkenteni fogja ugyan mennyiségét az üszög, de azért az áldás mindig kielégítőnek mondható. A zabvetésekről hasonlólag csak jót mondhatunk. Legszebb reményre jogosítanak azonban szőlőink s ha — mitől isten óvjon — valami csapások nem állanak be, bő szüretre számolhatunk. Hajh! de itt is volna már az ideje. Az itteni piaczon a kedvező aratási kilátások folytán s részben már az új termés következtében a kínálat emelkedett. És épen ennek következtében a külkereskedők visszatartók lévén, az árak némileg csökkentek. Búzára nézve fővevők az utolsó időben az itteni malomtulajdonosok voltak, kik m. e. 70,000 mérőt vettek meg. Még most szállítandó búzának üzlete lanyha volt, s ára is 5—10 kr. alább szállott, mig nem később külföldi megrendelések érkeztek m. e. két millió mérőig, ami az árakat ismét 10 — 15 krral felemelte. Szerződés köttetett m. e.