Falusi Gazda, 1867. július-december (7. évfolyam 2. félév, 13-29. szám)
1867-10-10 / 22. szám
218 vizsgálat (enquête) megerősíti ezen igazságot. A vizsgáló bizottság előterjesztése és az elnöki jelentés öszhangzólag felhívják a kormány figyelmét azon hatalmas emeltyűjére az első nemzeti iparnak, melyet az elemi oktatásban feltalálunk, ha ezt a földmivelésre irányozzuk. A vizsgálat által három fő szükség derült ki: 1. Oktatás adandó a közép alsóbb iskolák (écoles normales primaires) tanítóinak. 2. Oktatás adandó a gyermekeknek a népiskolákban (ecoles communales). 3. Oktatás adandó az ifjaknak a földmivelési munkákhoz és igényekhez alkalmazott szakiskolákban. Azon bizottságnak, melyet felséged a földmivelés viszonyait vizsgáló bizottság eredményeinek egybeállítására kinevezett, eme kérdések felett nem lehet máskép, mint a közoktatási minisztérium közreműködése mellett tanácskozni. A közép alsóbb iskolákban kell önmagukat kiképezniök azon tanítóknak, kik képesek népszerüsitni ama hasznos ismereteket, melyek a mezei élet gyönyöreinek és jövedelmeinek forrását képezhetik. Ezen tanítók közül már többen szép példáját adták annak, hogy képesek volnának vezényelni az alsóbb iskolákat — néhány esteli előadással a felserdült ifjak számára. A népiskolákban az olvasás, irás, tollbamondás, felolvasás és magyarázat, alkalmával sok oldalról megismertethető a földmivelés alapja. A falusi növendékekkel szükséges megismertetni s előttük kedvessé kell tenni az atyai életmódot. Már korán fel kell velük fogatni, hogy a földmivelés a legrégibb, a leghasznosabb ipar, melyet minden nemzetek tiszteletben tartottak, és azok,kik a földmivelés tökélyes lebedését eszközlötték, az emberi nem jótevői közé számíttattak. Az ifjúkorban mindinkább sejtetnének és érleltetnének a gyermekkorban szerzett ismeretek. A hosszú téli estéken át a kisbirtokosok és földmivesek oktatást vehetnének a természettanból, földművelési vegytanból, a mértan alapelemeiből, melyek alkalmazása kimutattatnék a javítószerek előkészítésében, a vetésforgás, mélyművelés, öntözés stb. stb. munkáinál. Midőn ezen eszméket a földművelés legbuzgóbb pártolóitól hallottam, értekeznem kellett társammal, a közoktatásügy miniszterével, ki óhajtotta megszerezni mindazon adatokat, melyek a földművelési bizottság munkálataiból az elemi oktatásra vonatkoznak, s M. Durny ö maga előzékenysége folytán van szerencsém felségednek társam következő tartalmú (febr. 4-én kelt) levelét közleni: „Értesitettem önt az iskolai ügyek vizsgálatának eredményeiről, melyet felszólításomra az academie felügyelői és igazgatói a tudományos ismereteknek hazai földmivelésünk előmozdítása végett leendő népszerűsítése érdekében tettek. És felajánlom e nagy czél szolgálatára a mi 80 normál iskolánkat, melyek mindenikének van kisebb-nagyobb gyakorlati tere a kertgazdasághoz, sőt a földműveléshez is, továbbá a mi 40,000 elemi iskolánkat, melyek közül 27,000 el van látva kertekkel, és a mi 30,000 növeldénket (cours d’adultes), hol czélszerű oktatást lehetne adni az idősb egyéneknek, kikannak közvetlenül hasznát vehetnék; sőt másodrendű szakiskoláinkat (établissement d’enseignement sécondaire special), hol a földművelés oktattatik, melyeket összeköttetésbe akarok hozni normál iskoláinkkal és végre azon főbb iskolákat, melyekben a gazdászati vegytan eddig is az életre kiható szép sikerrel taníttatott.“ Én és minisztertársam át vagyunk hatva azon meggyőződéstől, hogy a földművelés és a falusi elemi oktatás közt szoros összefüggésnek kell lenni, mint ezt felséged több alkalommal ünnepélyesen nyilvánította — és minden erőm oda leend irányozva, hogy a felséged által kijelölt ezélt társammal, a közoktatási miniszterrel egyetértésben elérjük — ide zárva a határozati javaslatot maradok a legmélyebb hódolattal stb. — De Forcade, a földmiv., keresk. és közmunka minisztere.“ Hazai gazdászatunkra nézve meg kell jegyeznünk, hogy itt csak kivételes eset az, midőn a gazdászati rendszer tökélyesbítésében a nagybirtokok követendő példákat mutatnak, kivált a tiszta jövedelem tekintetéből. Kisbirtokosaink viszont nem mutatják azon örvendetes eredményt, mint mellyel a francziák dicsekednek, mert hazánkban a tagosítás még félig sem ment végbe, a három nyomásos rendszer pedig oly annyira meggyökerezett, mikép e miatt a haza földe országszerte legalább egyharmad résszel kevesebb jövedelmet hoz, mint hozhatna, ha az ugarrendszer és természetes legelők helyére a vetett takarmányozás és istállózás lépne. A gazdászat ügyének a közoktatással leendő szoros összeköttetése azonban minden viszonyok közt óhajtandó, mert magát a legkedvezőtlenebb aránytalanságok és viszonyok megszüntetését is főkép csak úgy érhetjük el, ha a földművelő nép millióit már gyermekkorukban oktatjuk hivatásuk betöltésére, ha a serdülő korban az elméleti oktatást összekötjük a gyakorlatival; ha minden falusi iskola mellé kikentünk egy kis gyakorlati tért a kerti gazdaság, zöldség és gyümölcstermelés czéljára, sőt mintagazdaságokat csatolunk a főbb iskolákhoz és az iskolák tantermeiben télen át a tanárok nemcsak az ifjaknak, de a véneknek, nemcsak a fi-, de a nő növendékeknek is felvilágosító oktatást adnak azon természettörvényekről, melyek a közéletben ezer meg ezer alakban előfordulnak. Idáig csupán a főbb városok (Páris, London, Berlin) lakosai élvezhetik, nem épen olcsó bementi díj mellett azon szép természettani oktatásokat, melyeknél fogva a melegség, világosság, a mozgás, táplálkozás stb. viszonyairól egy Tyndall, egy Schmidt stb. tart. A népet legfelebb utczai komédiások ámitgatják izetlen csodatételeikkel, aránylag szintén drága pénzért, oly módon, hogy ezeket látva nem hogy okulnának a természeterők működésének vagy a gépies ügyesség szemfényvesztésének megértése által, sőt még babonásabbak lesznek — mely babonaságot az élettanra nézve a mostanában igenis divatozó homoeopathiai kuruzslásra útmutató könyvek nyomán