Falusi Gazda, 1867. július-december (7. évfolyam 2. félév, 13-29. szám)
1867-08-10 / 16. szám
174 működésükkel nem áll öszhangban. De eltekintve az öszhangtól, ezen számnagyság tökéletesen közömbös maradna minden méhészre nézve, ha nem a méznyerés lenne a tenyésztés végczélja, ahol pedig ez már igenis lényeges pont, mert emésztésük által kétszer annyit fogyasztván, mint egy közönséges munkásméh, — a méznek máris tíz százalékát teszi semmivé! Ez pedig nagy rubrika. Minden szorgalmas méhésznek tehát saját érdeke követeli, a herék számát lehetőleg kevesbíteni, s kiirtásukat, a mint a méhek erre jelt adnak, lehetőleg előmozditani. És különös, de való, a herék is azonnal észreveszik szükségtelenségöket, s kárvallott módra hagyják magukat üldözni, s mint a halálra ítélt, várják, mikor kondul meg fölöttük a halálharang, a mérges sereg dongása és falánkjai döfése. Ekkor az ember is könnyen irthatja, és a méhek fáradtságát megkímélheti. De ha az idős herék kiirtattak, nem kell gondolni, hogy már elég van téve a mondottaknak, legkevésbbé sem, mert a herefiasítás még ott van, a jövő herék pondrói még benn vannak, márpedig ezek felnevelése több mézbe kerül, mint egész életük élelmezése. Itt kell tehát a heremennyiség kifejlődésének gátat vetni s határt szabni, amely kezelés nagyon természetes csak mozgatható sejtekben, tehát szserzon- vagy hasonló kaptároknál eszközölhető, a herepeték és fiasitás eltávolítása által. Erről azonban jövőre. Vidéki tudósítás. Baján, augusztus 1-ső napján. A „Falusi Gazda“ 12. számában jeles tollú Letenyeynk nagyfontosságú szózata minden jobbérzelmű ügybarátot felrázott kebelében. Sok nehéz igazságot foglalt czikkész ur feljajdulásában, hol az anyagi haszon kíméletes érintésével — a becsület, barátság, szép szó dicsőségével — e magas szellemi mozdonyokkal indit a gazdászati közügy felkarolására és pártolására. Valóban sajnálatos tapasztalás, hogy midőn sok üres politikai lapok elvak által is áldozattal támogattatnak, kik a „sutor ne ultra crepidam“ egyletbe tartoznak, az egy-két gazdászati szaklap, mely hasznos közleményekkel kedveskedik, azok által se pártfogoltatik, kik talán annak egypár közhasznú útmutatásával s ennek vagy állattenyésztési vagy földmivelési vagy kertészeti gazdászatában teendő alkalmazásával háromévi előfizetési dijat is egyszerre nyernének. Fájdalmasan be kell vallanom, a dús Bács se emelkedett még a szegény Árva fölé, pedig van uradalom, mint a kisszállási, futaki és a kir. kincstári, melybármelyikének évi jövedelme közel felüt fél Árvának haszonforgalmával; ha nem is emlitem a nagyobb birtoku főuraságokat és egyleteket, honnét a csekély előfizetési áldozat e nemzeti ügy érdekében szép gyámolitó forrása növekednék. Itt vannak ő exczellencziáik gr. Széchen és b. Rudics, az elsőnek temerini, a másodiknak almási-kunbajai szép birtokai; itt van ő méltóságaik gr. Zichy topolyai és b. Redl rasztinai, sztanisicsi, sári, relebiczi jeles gazdászata, ő mélt. Szucsics Károly kelebiczi disztanyája, ő nagyságaik a Latinovicsok borsodi, legyeni, katmári, madarasi; Vojnicsok bajsai, zobnaticzai; Pilaszanovicsok roglaticzai; Groman Vajszka brogyáni, Szemző legyéni, omoroviczai, kulpini, Csébi zombori terjedelmes majorságaik; itt diszlenek a bajai, szabadkai, zombori, újvidéki, zentai, apatini, omoroviczai, jankováczi és több más olvasó-egyletek; ezek pártfogása előfizetési filléreikkel nemcsak a közügyre hatalmasan hatna, de még az elsőbbiek ünnepelt neveikkel követőket is vonzanának a hasznos közérdekek gyámolítására, sőt tisztjeik utasításával közvetlen hasznot nyernének gazdászatuk tanulmányozott rendezésével és a napi ügyes intézkedésekkel. Ki kell azonban azt is vallani, miként a lapintézők se választanak tapintatos közbenjárulást, s mert meg vagyok előre győződve, miként jelen soraim se juthatandnak a fenntisztelt főurak és egyletek mindenikéhez, ha nem előfizetők, nem tudnék czélszerűbb körutat, mint ha a t. szerkesztőség annyi példányt juttatna kezemhez azon számból, melyben közleményem megjelenend, mennyi általam biztosan átszolgáltatandók lévén, imigy e szaklap egyrészről kegyes pártfogással, másrészről ügybaráti ajánlattal találkoznék, s ilyszerű másholi közrehatással fokozatos emelkedés mellett ismét hetilappá alakíttathatnék. Vidékünkön az aratás minden ponton megkezdőtvén, ha nem lehet is átalánosan dús búzaterméssel dicsekedni, mégis középszerű áldással mindenhol vigasztalva lett a két éven át nyomor- és ínséggel küzdők serege. Árpa- és zabra nézve szemben mindenfelől kedvezetes tudósítással találkozunk, mit az uj árpának ára — 2 frt. pesti mérője — nyilván tanúsít. A kukoricza — a 8-án kezdett s 9-én és 10-én folytatva következett, de leginkább 13-án négy óráig menydörgéssel kisért meleg eső után az itteni vidéken kivétel nélkül diszlik, jobb talajokon ötnél magasabbra emelkedvén, már a csövek selymet hánytak s gazdag terméssel biztatnak. Felvirult minden hüvelyes vetemény, nagyban virágzik a burgonya, sebes növekedésnek indult a káposzta, mely az idén Baja tájékán roppant mennyiségben termesztetik, kel és kalalábé olcsón árultatik. Túltermékeny a tök és ugorka. Egyszóval, Istennek áldás-kegyelmeit arczra borulva dicsőíti a soká éhezett és sanyargott föld népe, és mert minden oldalról megnyílt a munkakedvezmény, üdülni kezd az ínség nyomoraiból a szegény napszámos is, s a természet kedvezetes változásával örömre változott a rég szenvedők komor kedélye is. Elérkezett a vigasz a károsult bajaiakra is, kik a dunai áradás tartóssága által oly soká kínoztatva, drágán vásárlott díszkertjeikben és tanyáikon még csak 15-én kezdettek veteményezni s kísérletet tenni azon reményben, hogy a hosszú ősz kedvezetes időjárásával talán kárpótlást nyujtani szorgalmi fáradhatlanságuk jutalmául. Áldott legyen az Úr! szerencsésen keresztülestünk Margit-, Illés-, Dániel-vésznapokon is. Két évvel ezelőtt Margit napjának délutánja borzasztó volt Bajára és a vidékre, irtóztató szélvihar és kis felhőszakadás mellett anyagi roppant kárainkon kívül a rendkívüli villámlással párosult menydörgés és menykőhullás két óráig gyötrötte keblünket; ezúttal azonban a legszebb csendes esővel felejteté akkori kebelrázó és károsító zordonságát. Magdolna is beköszöntött kánikulai forrósággal s érésnek indított minden gyümölcsfajokat. A körték sok válfaja árultatik piaczunkon, gyönge kukoricza, szőlő is került már eladásra. Alma bőviben találtatik szélhullasztotta minőségben — féléretten. A dinnye szemlátomást növekszik, egykét korai fajban már kínáltatik mutatványul. A szőlő szeme kitünően nagyobbodik, a szőlőkben is dús termés mutatkozik, s nagy fürtök szemlélhetők. Kertemben az Oporto, portugali, Jakab már tarkálva feketül, a rhenusi és magyarka, a subliatico bianca és fehér Anna szűkülve érésnek eredt, a czukorka világosul, a Van der Laan és fehér sem halványul, az Izabella barnul, az esthajnal és rózsaszőlő kiborulni kezd, a corail kecskecsecsü vörösül, a szilváni, malaga és chassa d’ors blanc szemei tisztulnak és átlátszóvá lettek, a cyprusi és smyrnai muskotály veszti komor zöld színét, sárgulni indult, a tokaji szagos arany színt ölt, minden kecskecsecsü roppanttá alakul, az andalusiainak fürtéi hosszabbulnak, a tehéncsecsü púposodik, a vörös chasla lángszinbe borul, a finom frontignae és málnaizü vitis praecox Columellae fényes héjukban pirossá alakulnak, a jeles genuai és chasla muskotály, úgy a magnélküli arany színével gyönyörködtet, egyszóval egyik szín a másikat váltván fel, valóságos szintükrözeti panoráma bájolja el a szemlélő szemeit, s a másfél ölnyi magas két zöld oldal közötti középút és az ezen felül átnyúló léczekről és mennyezetekről lecsüggő fürtök szemgyönyörköd-