Falusi Vasárnap, 1959 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1959-08-16 / 33. szám
Több mint 30 000 000 induló a szovjet spartakiádokon Először 1928-ban rendeztek spartakiádversenyeket a Szovjetunióban. Ezekre a versenyekre építették meg többek között a Dinamó és az Úttörő Stadiont és évről évre Itt adtak át egyre több országos csúcsot a múltnak. 1955- ben a Párt határozatot hozott a Szovjetunió spartakiádjának még magasabb fokon való megrendezésére. S a következő évben a sportolók újabb milliói küzdöttek azért, hogy részt vehessenek a moszkvai döntőn. A sportkörök száma nagymértékben szaporodott, a sportolók saját erőből igen sok pályát és stadiont építettek fel. 1956- ban több mint tizenhétmillió sportoló indult, közülük 1800-an a sportmesteri, csaknem húszezren az I. osztályú, 150 ezren a II. osztályú és 740 ezren pedig a III. osztályú szintet érték el. Ez a spartakiád a maga nemében iskola volt, mert a legjobb szovjet sportolók adták át tapasztalataikat az egyszerű sportolók millióinak. S az idén, az 1956-os számokat is felülmúlva folytatta diadalútját a spartakiád. Több mint harmincmillió szovjet ember indult versenyeken. Augusztus 8-án, szomabaton pedig ünnepélyes keretek között nyitották meg Moszkvában a spartakiád döntőjét. Az ünnepség záróképében egyszerre tizenháromezer szereplő jelent meg a közönség előtt. A nagyszabású programot a Szovjetunió öt köztársaságán keresztülvezető kerékpárverseny befutója és labdarúgómérkőzés egészítette ki. Utána két napon keresztül a világrekordok versenyét, a rendkívül izgalmas atlétikai döntőt bonyolították le. Kezükben a bajnoki serlegekkel, mögöttük a világ első szputnyikjának modelljével vonulnak a Lenin stadionban a fiatal sportolók Készülődnek a győztesek Négyszer lettek elsők a Szolnok megyeiek az országos spartakiádon. Tavaly — három egymást követő évben elért győzelmük jutalmául — örökös tulajdonosai lettek a KISZ KB vándorzászlajának. Vajon az idén hogyan állják meg helyüket, sikerül-e ötödször is kivívniuk a megtisztelő első helyet? Az előjelek biztatóak. Majdnem kétszer annyian indultak Szolnok megyében a falusi spartakiádon, mint tavaly. 1958-ban 6500, most 12 560 fiatal állt rajthoz a versenyeken. Több faluban, ahol eddig sohasem volt spartakiád, megrendezték a versenyt. Jászdózsán már a premieren 280-an indultak. Az alattyáni női kézilabdacsapat pedig, amely tavasszal látott munkához, megyei első lett. Az országos döntőn 104 sportoló képviseli a Szolnok megyeieket. Legtöbben a törökszentmiklósi és a jászberényi járásból kerültek ki. Törökszentmiklós környékéről a férfi és női röplabdázók, a férfi kézilabdázók, atléták, tekézők, kerékpárosok, a jászberényi járásból pedig a férfi és női tornászok, atléták és női kézilabdázók jönnek az országos döntőre. A megyei ISB időben gondoskodott arról, hogy a felkészülés utolsó szakaszában szakavatott edzők irányítsák a fiatalokat. Több edző utazott a falvakba, s ott foglalkozott a sportolókkal. A spartakiád előtt pedig Szolnokon kerül sor egy közös edzésre, amelyen a küldöttség valamennyi tagja részt vesz. Mos döntőn három megyét képviseljenek. De mégsem ők utazhatnak Budapestre, mert előzőleg két játékosuk szerepelt NB III-as mérkőzésen, márpedig a szabályok szerint nem indulhatnak igazolt versenyzők a spartakiádokon. Két játékos és a figyelmetlen vezetőjük hanyagsága miatt hiába küzdött végig egy falusi,járási, megyei és egy területi döntőt a csapat. Most otthonról figyelhetik majd az eredményeket. A tanulság kézenfekvő. Nem lehet semmibe venni, megkerülni a versenyszabályokat. Az igazság úgy is kiderül, ha előbb nem, később biztosan. Most éppen az utolsó pillanatban. Hát érdemes volt? Ezzel nemcsak önmaguknak, hanem megyéjüknek is sokat ártottak a csongrádiak. V. B. Érdemes volt? A területi férfi röplabda döntőt a Csongrád megyeiek nyerték, így jogot nyertek ama, hogy az orszá gCösz&itó Az idén lesz még csak igazán ünnep a falusi spartakiád országos, három napon át tartó döntője. Augusztus 18, 19 és 20-án — — alkotmányunk ünnepén — a legméltóbb keretben csap össze tizenkilenc megye ezerötszáz legrangosabb falusi sportolója. Ebben az esztendőben is több tízezerrel gyarapodott azok száma, akik a községi versenyeken — a fárasztó paraszti munka verejtékét letörölve — frissen és ügyesen, legényesen és (bocsánat a szokatlan kifejezésért) „lányosan” versengtek egymással. Mert hiszen nem akadt egyetlen olyan falu sem, ahol ne emelkedett volna a női sportolók száma. Nem túlzás tehát az a megállapítás, hogy a tömegek sportolási lehetőségének megteremtésével a falusi dolgozó nők igazi egyenjogúságának megvalósulását is elősegítjük. De nemcsak a lányok, hanem a fiúk, s a szülők, és bizony nem egy helyen a nagyszülők is spartakiádoztak. Van aki futott, van aki súlyt dobott, van aki röplabdázott — a község, a járás, a megye becsületéért, a maga örömére. Pár nap múlva a vidéki fiatalok legjobb sportolói találkoznak Budapesten. Szeretettel, szívből köszöntjük azt az ezerötszáz fiút és lányt, aki a versenyeken szembeszáll majd idővel és távolsággal. (kincses) Szentmihályi Antalt, a Vasas új fiatal, tehetséges kapusát. A húszéves, 184 cm magas fiatalember Győrött született. Diákkorában atlétázott, de 1954-ben végleg eljegyezte magát a labdarúgással. 1954-től a Győri Textil, majd a Győri ETO kapuját védte. 1957-ben érettségizett, most egy híradástechnikai laboratóriumban dolgozik, mint gyakornok. Távolabbi célja, hogy elektroműszerész legyen. Minden vágya, hogy a Vasas csapatának állandó tagja legyen. Ehhez mi is sok szerencsét kívánunk. Kép és szöveg: Kulka Ernő A „bűvös“ ÖT MÉTER Ilit Már a járási döntőn túlszárnyalta a spartakiád csúcsot a tápiószecsői Benedek Zsófia: 478 centit ugrott távolba. A Pest megyei döntőn pedig 497 centimétert „repült”, csupán 3 centivel maradt el az öt métertől. Teljesítménye így is kiváló, 21 centiméterrel jobb, mint az országos spartakiád-csúcs. A margitszigeti Úttörő Stadionban rendezett viadalon kétszer állt a győzelmi dobogó legmagasabb fokán, a 100 méteres futásban is ő hódította el az első helyet. A szecsői kislány sikere tervszerű, alapos munka gyümölcse. Kirehoffer József gödöllői atlétaedző írásban ik küldte el Benedek Zsófiának az edzéstervet, aki ennek alapján készült a spartakiádra. Használt a „levelezés” ... A megye fiataljai bíznak abban, hogy Benedek Zsófia az országos döntőn is kirukkol, s talán-talán a „bűvös"z öt métert is eléri ... (R. L.) öt magyar úszó és három műugró a Kínai Népköztársaságban vendégszerepel. A versenyzők: Várszegi, Gulrich, Csikány, Katona, Lantos, Gerlach, Márton és Konkoly. Még egyikük sincs húszéves. Felvételünk Várszegi Jánost ábrázolja (MTI-fotó: Petrovics felv.) Látjátok, ez a szabályos rajtgödör, most pedig bemutatom, hogyan kell startolni. — A feketehajú, mosolygó arcú Horváth Magda vizsgázik, igaz, csak tanfolyamhallgató társai előtt. Mert ki más irányítaná a VIT jelvényszerző versenyt, mint az atlétikai szakosztály növendékei. A jól sikerült verseny után, amelyet társaival együtt rendezett, mindenki megszerezte a VIT sportjelvényét. Vajon amikor egyedül marad, akkor is ilyen magabiztos, leleményes lesz-e, mint most? Biztosan. Fiatal tanítónő, az elmúlt évben képesítőzött. Most Kisfalud általános iskolájából jött, de szeptemberben Hevejre vagy Himódra megy tanítani. Óriási tetterő van ebben a kislányban. Tanítani akar. Atlétikára oktatja a fiatalokat. Modern lány, városinak nézné, aki látja és beszél vele. És most elmegy egy parányi faluba, ahonnan három kilométerre van az autóbuszmegálló és mégegyszer annyira a vasútállomás. Mindent újra kell kezdenie, ahová megy. Újra? Talán sohasem volt még atlétika ezekben a falvakban. — Fél? — kérdeztük. — Nem. Olyan bokát tanultam most, s ott majd be is bizonyítom. Jöjjenek el, de ne most, majd tavasszal, addigra mindent átformálunk. Tavasz. De messze van még ősszel, s télen kell csatát nyernie. Akkor több az idő a sportolásra. Most először súlygolyó, magasugróléc, cipő kell. Vajon milyen a helyi tsa-elnök, öreg, fiatal, szereti-e a sportot? — ezen töpreng most. — Beszélek a fiatalokkal, a kiszistákkal. Papírt, ceruzát vesz elő, összeírja kívánságait, terveit. Pontosan, amint egy jó edzőhöz illik. Ahogy ismerjük, végre is hajtja, amit tervez. Jövőre a falu ott lesz a spartakiádon, lünk a padban, előttünk Hatvani Barnabás felel. — Barclay kapitány, az egykori pedesztinán nagy dolgot tett a modern atlétikáért. 1809-ben egy bizonyos Web taster nevű sportolóval fogadott, hogy ezer órán át minden hatvan percben egy mérföldet fut, s ha nyer, ezer guineát kap. Negyvenegy napot és tizenhat órát volt talpon. Egy mérföld 1605 méter, általában 15 perc alatt tette meg ezt a távot. Csak perceket aludt és félórákat tudott pihenni. A kapitányt tízezrek figyelték futás közben. Hatvani Barnára is sokezren lesznek kíváncsiak, ha majd munkához lát Pusztasomorján. A kapitány nemzeti hős volt, Hatvani egyszerű biológia tanár. Vállalkozása nem lesz olyan látványos, mint az angoloké, de szebb, felemelőbb. — Pusztasomorján tanítok, s az igazgató azt mondta nekem: negyvenöt éves vagy már, de téged találunk legalkalmasabbnak az edzőképző iskolára. Menj el. Bevallom, nagyon örültem. Huszonöt éve atlétizálok. 1934-ben 400 méteren országos ifjúsági bajnok voltam. Somorján a futball jelentette eddig a sportot. Most a KISZ-szel együtt, azt akarjuk, hogy az atlétika legyen az elsőszámú sport a faluban. Elhatároztuk, hogy Somorját atlétikai központtá alakítjuk át, s hozzánk tartozik majd a két szomszéd falu, Mosonszentjános és Mosonszentpéter is. Ha kell, ezerszer is elmegyünk a fiatalokhoz és meghívjuk őket hozzánk. Bravó, Hatvani — Barclay kapitány — bocsánat, Hatvani Barna, biológiai tanár úr. Zuhog az eső. A futtballpályán már bőrig áztak a tanfolyamosok, de hát ki bánja azt. Az oktatómérkőzést csak nem hagyja abba a csapat. Az iskolavezető ott áll mellettünk. — Látod ott azt a feketehajút? Ő a mi fehér hollónk. — ?! — Tanácstitkár. Most edző is lesz. Bár csak többen volnának itt tanácsvezetők. Németh Ferenc Lébényben tanácstitkár idestova tíz éve már. Most a labdarúgócsapat edzője lesz, s ezzel megtakarítanak évi kilencezer forintot. Több jut a sportolóknak. Pedig eddig sem panaszkodhattak. Pályát építettek társadalmi munkával, ahol minden sportág otthonra talált. A KISZ sportkörnek 520 tagja van. Most elhatározták, hogy tovább bővítik pályájukat. A sporttelep már most is valóságos központ, ahol vasárnaponként a falu aprajanagyja megfordul. Nem csoda hát, ha 3000 forint a pályabevételük. — Szívesen jött a tanfolyamra? — Igen. Én kértem, hogy jöhessek. Jövőre újra itt leszek, de más szakon, ösztönösen nem leet sportolókat vezetni. Énre csak tanult emberek képesek. — Jut a sportra is ideje? — Nehezen. Edzés után visszamegyek a tanácsházára dolgozni, meg tanulni. A Marx Károly Közgazdasági Egyetem levelezőhallgatója is vagyok. Egyedül persze nem sokat tudnék elérni. Együtt dolgozom a KISZ-szervezettel és a pedagógusokkal. Ennek köszönhetjük, hogy a járási spartakiádon is több első helyet szereztünk. — Szerencsések a lébényiek — mondta valaki nekünk az egyik Győr megyei faluban. A tanács segíti a sportot, így aztán lehet eredményeket elérni. Sok ebben is az igazság, s hogy jövőre még több szerencsés falu legyen a megyében, újabb húsz tanácsvezetőt hívnak meg a tanfolyamra. Addig is, előlegül, kedves tanácselnökök, titkárok, tekintsék jobban szívügyüknek a sportot. Ez is hozzá tartozik az élethez, a falu jóhíréhez. (Folytatjuk.) VARGA BÉLA A FALUSI SPORT ÚJ KAPITÁNYAI ül Száz fiatal és idősebb ember az egyik soproni iskola padjaiban és tanul, hogy már ősztől irányítsa faluja sportéletét. Száz új szakember, Győr-Sopron megye majd száz falujából. Pionírok lesznek, a magyar sport új katonái. Hosszú órákat töltöttünk velük az iskolapadban és sportpályán, s este, amikor pihhentek, szórakoztak. Kiváló emberek, akik oktatnak, nevelnek majd. Tanítják az atlétikát, kézilabdát, tornát és a labdarúgást, nevelik a fiatalokat a haza szeretetére. Róluk szól ez az írás, közül hatot mutatunk be. Száz Találomra választottuk ki őket a tantermek és pályák forgatagából. Ü