Falusi Vasárnap, 1959 (2. évfolyam, 1-51. szám)

1959-08-16 / 33. szám

Több mint 30 000 000 induló a szovjet spartakiádokon Először 1928-ban rendeztek sparta­­kiádversenyeket a Szovjetunióban. Ezekre a versenyekre építették meg többek között a Dinamó és az Út­­törő Stadiont és évről évre Itt ad­tak át egyre több országos csú­csot­­ a múltnak. 1955- ben a Párt határozatot hozott a Szovjetunió spartakiádjának még magasabb fokon való megrendezé­sére. S a következő évben a spor­tolók újabb milliói küzdöttek azért, hogy részt vehessenek a moszkvai döntőn. A sportkörök száma nagy­mértékben szaporodott, a sportolók saját erőből igen sok pályát és sta­diont építettek fel. 1956- ban több mint tizenhétmillió sportoló indult, közülük 1800-an a sportmesteri, csaknem húszezren az I. osztályú, 150 ezren a II. osztályú és 740 ezren pedig a III. osztályú szintet érték el. Ez a spartakiád a maga nemében iskola volt, mert a legjobb szovjet sportolók adták át tapasztalataikat az egyszerű sporto­lók millióinak. S az idén, az 1956-os számokat is felülmúlva folytatta diadalútját a spartakiád. Több mint harminc­­millió szovjet ember indult versenyeken. Augusztus 8-án, szom­a­baton pedig ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg Moszkvában a spartakiád döntőjét. Az ünnepség záróképében egyszerre tizenhárom­ezer szereplő jelent meg a közön­ség előtt. A nagyszabású programot a Szovjetunió öt köztársaságán ke­resztülvezető kerékpárverseny be­futója és labdarúgómérkőzés egészí­tette ki. Utána két napon keresz­tül a világrekordok versenyét, a rendkívül izgalmas atlétikai döntőt bonyolították le. Kezükben a bajnoki serlegekkel, mögöttük a világ első szputnyikjá­­nak modelljével vonulnak a Lenin stadionban a fiatal sportolók Készülődnek a győztesek Négyszer lettek elsők a Szolnok megyeiek az országos spartakiádon. Tavaly — három egymást követő évben elért győzelmük jutalmául — örökös tulajdonosai lettek a KISZ KB vándorzászlajának. Vajon az idén hogyan állják meg helyüket, sikerül-e ötödször is kivívniuk a megtisztelő első helyet? Az előjelek biztatóak. Majdnem kétszer annyian indultak Szolnok megyében a falusi spartakiádon, mint tavaly. 1958-ban 6500, most 12 560 fiatal állt rajthoz a versenye­ken. Több faluban, ahol eddig soha­sem volt spartakiád, megrendezték a versenyt. Jászdózsán már a pre­mieren 280-an indultak. Az alattyáni női kézilabdacsapat pedig, amely tavasszal látott munkához, megyei első lett. Az országos döntőn 104 sportoló képviseli a Szolnok megyeieket. Legtöbben a törökszentmiklósi és a jászberényi járásból kerültek ki. Törökszentmiklós környékéről a férfi és női röplabdázók, a férfi kézilabdázók, atléták, tekézők, ke­rékpárosok, a jászberényi járásból pedig a férfi és női tornászok, atlé­ták és női kézilabdázók jönnek az országos döntőre. A megyei ISB időben gondosko­dott arról, hogy a felkészülés utolsó szakaszában szakavatott edzők irá­nyítsák a fiatalokat. Több edző uta­zott a falvakba, s ott foglalkozott a sportolókkal. A spartakiád előtt pedig Szolnokon kerül sor egy kö­zös edzésre, amelyen a küldöttség valamennyi tagja részt vesz. Mos döntőn három megyét képvisel­jenek. De mégsem ők utazhatnak Buda­pestre, mert előzőleg két játékosuk szerepelt NB III-as mérkőzésen, márpedig a szabályok szerint nem indulhatnak igazolt versenyzők a spartakiádokon. Két játékos és a figyelmetlen ve­zetőjük hanyagsága miatt hiába küzdött végig egy falusi,­­járási, megyei és egy területi döntőt a csa­pat. Most otthonról figyelhetik majd az eredményeket. A tanulság kézen­fekvő. Nem lehet semmibe venni, megkerülni a versenyszabályokat. Az igazság úgy is kiderül, ha előbb nem, később biztosan. Most éppen az utolsó pillanatban. Hát érdemes volt? Ezzel nemcsak önmaguknak, hanem megyéjüknek is sokat ártottak a csongrádiak. V. B. Érdemes volt? A területi férfi röplabda döntőt a Csongrád megyeiek nyerték, így jogot nyertek ama, hogy az orszá­­ gCösz&i­tó Az idén lesz még csak iga­zán ünnep a falusi sparta­kiád országos, három napon át tartó döntője. Augusztus 18, 19 és 20-án — — alkotmányunk ünnepén — a legméltóbb keretben csap össze tizenkilenc megye ezer­ötszáz legrangosabb falusi sportolója. Ebben az esztendő­ben is több tízezerrel gyara­podott azok száma, akik a községi versenyeken — a fá­rasztó paraszti munka verej­tékét letörölve — frissen és ügyesen, legényesen és (bo­csánat a szokatlan kifejezé­sért) „lányosan” versengtek egymással. Mert hiszen nem akadt egyetlen olyan falu sem, ahol ne emelkedett vol­na a női sportolók száma. Nem túlzás tehát az a meg­állapítás, hogy a tömegek sportolási lehetőségének meg­teremtésével a falusi dolgo­zó nők igazi egyenjogúságá­nak megvalósulását is előse­gítjük. De nemcsak a lányok, ha­nem a fiúk, s a szülők, és bi­zony nem egy helyen a nagy­szülők is spartakiádoztak. Van aki futott, van aki súlyt do­bott, van aki röplabdázott — a község, a járás, a megye be­csületéért, a maga örömére. Pár nap múlva a vidéki fia­talok legjobb sportolói talál­koznak Budapesten. Szeretettel, szívből köszönt­­jük azt az ezerötszáz fiút és lányt, aki a versenyeken szembeszáll majd idővel és távolsággal. (kincses) Szentmihályi Antalt, a Vasas új fiatal, tehetséges kapusát. A húszéves, 184 cm magas fiatal­ember Győrött született. Diákkorá­ban atlétázott, de 1954-ben végleg el­jegyezte magát a labdarúgással. 1954-től a Győri Textil, majd a Győ­ri ETO kapuját védte. 1957-ben érett­ségizett, most egy híradástechnikai laboratóriumban dolgozik, mint gya­kornok. Távolabbi célja, hogy elek­troműszerész legyen. Minden vágya, hogy a Vasas csa­patának állandó tagja legyen. Eh­hez mi is sok szerencsét kívánunk. Kép és szöveg: Kulka Ernő A „bűvös“ ÖT MÉTER Ilit Már a járási döntőn túlszárnyalta a spartakiád csúcsot a tápiószecsői Benedek Zsófia: 478 centit ugrott távolba. A Pest megyei döntőn pe­dig 497 centimétert „repült”, csupán 3 centivel maradt el az öt méter­­től. Teljesítménye így is kiváló, 21 centiméterrel jobb, mint az országos spartakiád-csúcs. A margitszigeti Úttörő Stadionban rendezett viada­lon kétszer állt a győzelmi dobogó legmagasabb fokán, a 100 méteres futásban is ő hódította el az első helyet. A szecsői kislány sikere tervszerű, alapos munka gyümölcse. Kirehof­­fer József gödöllői atlétaedző írás­ban ik küldte el Benedek Zsófiának az edzéstervet, aki ennek alapján ké­szült a spartakiádra. Használt a „levelezés” ... A megye fiataljai bíznak abban, hogy Benedek Zsófia az országos döntőn is kirukkol, s talán-talán a „bűvös"z öt métert is eléri ... (R. L.) öt magyar úszó és három műugró a Kínai Népköztársaságban vendégszere­pel. A versenyzők: Várszegi, Gulrich, Csikány, Katona, Lantos, Gerlach, Márton és Konkoly. Még egyikük sincs húszéves. Felvételünk Várszegi Jánost ábrázolja (MTI-fotó: Petrovics felv.) L­átjátok, ez a szabályos rajt­gödör, most pedig bemuta­tom, hogyan kell startolni. — A feketehajú, mosolygó arcú Horváth Magda vizsgázik, igaz, csak tanfolyamhallgató társai előtt. Mert ki más irányítaná a VIT jelvény­­szerző versenyt, mint az atlétikai szakosztály növendékei. A jól sikerült verseny után, ame­lyet társaival együtt rendezett, min­denki megszerezte a VIT sport­jel­vényét. Vajon amikor egyedül marad, ak­kor is ilyen magabiztos, leleményes lesz-e, mint most? Biztosan. Fiatal tanítónő, az elmúlt évben képesítő­zött. Most Kisfalud általános isko­lájából jött, de szeptemberben He­ve­jre vagy Himódra megy tanítani. Óriási tetterő van ebben a kis­lányban. Tanítani akar. Atlétikára oktatja a fiatalokat. Modern lány, városinak nézné, aki látja és beszél vele. És most elmegy egy parányi faluba, ahonnan három kilométerre van az autóbuszmegálló és még­­egyszer annyira a vasútállomás. Mindent újra kell kezdenie, ahová megy. Újra? Talán sohasem volt­­ még atlétika ezekben a falvakban. — Fél? — kérdeztük. — Nem. Olyan bokát tanultam most, s ott majd be is bizonyítom. Jöjjenek el, de ne most, majd ta­vasszal, addigra mindent átformá­lunk. Tavasz. De messze van még­ ős­­­szel, s télen kell csatát nyernie. Akkor több az idő a sportolásra. Most először súlygolyó, magasugró­­léc, cipő kell. Vajon milyen a he­lyi tsa-elnök, öreg, fiatal, szereti-e a sportot? — ezen töpreng most. — Beszélek a fiatalokkal, a ki­­szistákkal. Papírt, ceruzát vesz elő, összeír­ja kívánságait, terveit. Pontosan, amint egy jó edzőhöz illik. Ahogy ismerjük, végre is hajtja, amit ter­vez. Jövőre a falu ott lesz a spar­takiádon, lünk a pad­­ban, előttünk Hatvani Bar­nabás felel. — Barclay kapi­tány, az egykori pe­­desztinán nagy dol­got tett a modern atlétikáért. 1809-ben egy bizonyos Web ta­ster nevű sportoló­val fogadott, hogy ezer órán át minden hatvan percben egy mérföldet fut, s ha nyer, ezer guineát kap. Negyvenegy napot és tizenhat órát volt talpon. Egy mérföld 1605 méter, általában 15 perc alatt tette meg ezt a távot. Csak perceket aludt és félórákat tudott pihenni. A kapitányt tízezrek figyelték fu­tás köz­ben. Hatvani Barnára is sok­ezren lesznek kíváncsiak, ha majd munkához lát Pusztasomorján. A kapitány nemzeti hős volt, Hatvani egyszerű biológia tanár. Vállalko­zása nem lesz olyan látványos, mint az angoloké, de szebb, feleme­­lőbb. — Pusztasomorján tanítok, s az igazgató azt mondta nekem: negy­venöt éves vagy már, de téged ta­lálunk legalkalmasabbnak az edző­képző iskolára. Menj el. Bevallom, nagyon örültem. Huszonöt éve at­­létizálok. 1934-ben 400 méteren or­szágos ifjúsági bajnok voltam. So­­morján a futball jelentette eddig a sportot. Most a KISZ-szel együtt, azt akarjuk, hogy az atlétika legyen az elsőszámú sport a faluban. Elha­tároztuk, hogy Somorját atlétikai központtá alakítjuk át, s hozzánk tartozik majd a két szomszéd falu, Mo­­sonszentjános és Mosonszentpéter is. Ha kell, ezerszer is elmegyünk a fiata­lokhoz és meghív­juk őket hozzánk. Bravó, Hatvani — Barclay kapitány — bocsánat, Hatvani Barna, biológiai ta­nár úr. Z­uhog az eső. A futtballpályán már bőrig áztak a tanfolyamo­sok, de­ hát ki bánja azt. Az oktatómérkőzést csak nem hagyja abba a csapat. Az iskolavezető ott áll mellettünk. — Látod ott azt a feketehajút? Ő a mi fehér hollónk. — ?! — Tanácstitkár. Most edző is lesz. Bár csak többen volnának itt ta­nácsvezetők. Németh Ferenc Lébényben tanács­titkár idestova tíz éve már. Most a labdarúgócsapat edzője lesz, s ez­zel megtakarítanak évi kilencezer forintot. Több jut a sportolóknak. Pedig eddig sem panaszkodhattak. Pályát építettek társadalmi munká­val, ahol minden sportág otthonra talált. A KISZ sportkörnek 520 ta­g­­ja van. Most elhatározták, hogy to­vább bővítik pályájukat. A sportte­lep már most is valóságos központ, ahol vasárnaponként a falu apraja­­nagyja megfordul. Nem csoda hát, ha 3000 forint a pályabevételük. — Szívesen jött a tanfolyamra? — Igen. Én kértem, hogy jöhes­sek. Jövőre újra itt leszek, de más szakon, ösztönösen nem le­­et spor­tolókat vezetni. Énre csak tanult emberek képesek. — Jut a sportra is ideje? — Nehezen. Edzés után visszame­gyek a tanácsházára dolgozni, meg tanulni. A Marx Károly Közgazda­­sági Egyetem levelezőhallgatója is vagyok. Egyedül persze nem sokat tudnék elérni. Együtt dolgozom a KISZ-szervezettel és a pedagógusok­kal. Ennek köszönhetjük, hogy a járási spartakiádon is több első he­lyet szereztünk. — Szerencsések a lébényiek —­ mondta valaki nekünk az egyik Győr megyei faluban. A tanács se­gíti­ a sportot, így aztán lehet ered­ményeket elérni. Sok ebben is az igazság, s hogy jövőre még több szerencsés falu legyen a megyében, újabb húsz ta­nácsvezetőt hívnak meg a tanfo­lyamra. Addig is, előlegül, kedves tanácselnökök, titkárok, tekintsék jobban szívügyüknek a sportot. Ez is hozzá tartozik az élethez, a falu jóhíréhez. (Folytatjuk.) VARGA BÉLA A FALUSI SPORT ÚJ KAPITÁNYAI ül Száz fiatal és idősebb ember az egyik soproni iskola padjaiban és tanul, hogy már ősztől irányítsa faluja sport­életét. Száz új szakember, Győr-Sopron megye majd száz falujából. Pionírok lesznek, a magyar sport új katonái. Hosszú órákat töltöttünk ve­lük az iskolapadban és sportpályán, s este, amikor pi­h­hentek, szórakoztak. Kiváló emberek, akik oktatnak, ne­velnek majd. Tanítják az atlé­tikát, kézilabdát, tornát és a labdarúgást, nevelik a fiatalo­kat a haza szeretetére. Róluk szól ez az írás, közül hatot mutatunk be. Száz Ta­lálomra választottuk ki őket a tantermek és pályák forgata­gából. Ü

Next