Falusi Vasárnap, 1960 (3. évfolyam, 1-39. szám)
1960-07-03 / 27. szám
Elhallgattad az iskolacsengők, némák a folyosók, s úgy érzed, szanatóriumban jársz, ha véletlenül iskolába tévedsz. Pedig nemrégen csupa lázas ember járt itt: vizsgalázban égő fiatalok De nem vakációzó rejtekhelyre utaztak. Szombaton és vasárnap láthattad a pályaudvarokon, hogy hova tart szünidőre néhány ezer fiatal. Az idén 21 építőtáborban vállaltak kétheti munkát a kiszesek, s oda utazott mintegy ötezer fiatal, első turnusa a nyári nagyüzemnek. AZ ALFÖLDI VÍZGYÓGYÁSZAT Nincs olyan ember az országban, aki ne hallotta volna a Keleti Főcsatorna nevét. A folyóét, melyen éltető vizet vezetnek az Alföld szomjas tájaira. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy van ennek az országrésznek olyan helye is, amely káros „vízibetegségben” szenved. Mintegy 550 hektárnyi területen nem terem más, mint sás, és gólyák vadásznak rajta. A belvíz kiöl mindenféle kultúrnövényt erről a térségről. A Hajdú megyei KISZ-bizottság azonban elküldte már a gyógyítókat: megkezdte a munkát az első csoport diák a bakonszegi táborban, övcsatornákat ásnak a főcsatorna mindkét oldalán, hat-hat kilométer hosszúságban. TANÁRNOK A CSERESZNYEFAN Nagy sikere van külföldön a magyar gyümölcsnek, írják nap mint nap az újságok. Olyan nagy, hogy valósággal fejedelmi kényelemmel érkezik milliós nagyvárosokba, nem vonaton, hanem gyors repülőgépeken. A magyar cseresznye és az eper nagy úr. Idehaza is. Lányok — gimnáziummal éppen csak ismerkedők, és katedrára, orvosi pályára készülő egyetemisták, kiszesek — utaztak hozzá a Balaton menti nagy gyümölcsültetvényekre — több helyről tanárnők is velük mentek —, hogy a tavalyi segítséget megismételjék. Leszedjék az eladásra, szállításra érett gyümölcsöt. Az idén öt helyen szerveztek leány tábort: Balatonbogláron, Lellén, Balatonújhelyen, Aligán és Bodakajtoron. FELMENTŐ SEREGEK rÁkóczi földjén a Hosszú-hosszú ideje sarcolja a víz tokaji völgyet, Bodrogkeresztúr környékét. Tizenhárom község szenvedett miatta. Tavaly kezdték regulázni: 42 000 köbméter föld megmozgatásával, 1500 katasztrális holdról vezették le a vizet a borsodi kiszesek. Az idén ismét megindult már a támadás: 52 000 köbméter a terv, s ezzel 3000 katasztrális holdnyi területet szabadítanak meg a víz átkától a fiatalok. 27 millió csibét, kacsát, libát, pulykát talált hazánkban a márciusi baromfiösszeírás. A sok aprójószág tekintélyes hányada az egyéni gazdaságokban és a termelőszövetkezeti tagok házatáján volt. De szaporodott és nyugodtan mondhatjuk — napról napra szaporodik — a termelőszövetkezetek közös baromfiállománya is, Csongrádban hatszor, Bács-Kiskunban és Tolnában két és félszer annyi baromfi van a közös gazdaságokban, mint tavaly ilyenkor volt. Ennek a három megyének félszáz legjobb baromfigondozóját hívta ankétra a Földművelésügyi Minisztérium, a Bács-Kiskun megyei Tanács és lapunk, a „Falusi Vasárnap” szerkesztősége. A résztvevők első útja a kecskeméti Aranykalász termelőszövetkezet majorságába vezetett. Tóth-Baranyi Sándor mutatta meg a vendégeknek az ezer New-Hampshire-i tojóból és a száz kakasból álló szép, jól gondozott állományt. Az ezer baromfi otthonából 120 ezer csibe, kacsa, liba közé, a Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat kecskeméti telepére látogattak el a vendégek. Ez már igazi nagyüzem, csibe- és tojásgyár a javából. Záporoztak is a kérdések Paksi József, a telep vezetője felé. — Hány csibét tartanak egy négyzetméteren a kezdeti időszakban és mennyit három hét után? — Mi a legjobb orvosság a fehér hasmenés ellen? — Miért eszik, tépik egymást a csibék? — Miért nem tollasodik ki időben sok kacsa? — És így tovább, és így tovább. Paksi elvtárs rendre válaszolt a kérdésekre és mintegy a látogatás összegezéseként azt kötötte a baromfigondozók lelkére, nem az a fontos, hogy hány darab, hanem, hogy hány kiló baromfi kerül ki a kezük közül. Az ankét harmadik részében — sportnyelven szólva harmadik menetében — azután kiderült, hogy bár pionír esztendő volt a tavalyi, sok szövetkezet számára az még az idei is, igen biztatóak, szépek az eredmények. Kilencezer baromfit nevelt fel például két és félszázalékos elhullási aránnyal a bácsbokodi Szalvai Mihály termelőszövetkezetben Zavaros Józsefné. Háromezer kacsából az idén négy hetes korukig három százalék hullott el. Minden fillért megfogni, vályogból, nádból igen jó csibenevelőt lehet készíteni. Ez az elv vezérelte a kecskeméti Petőfi termelőszövetkezet tagságát és már most háromezer csibe csipog a házi készítésű csibenevelőben. A termelőszövetkezeti tagok és a vezetőség majd mindenütt megérti, hogy a baromfi nem viszi el, mint régebben gondolták, a munkaegységet, a jövedelmet. Mégsem egyedülálló az, amiről Kovács Andrásné, a miskei Új (Folytatás a 6. oldalon.) három tanulsággal három menetben Méreteiben is, rangban is első helyre került idén a Dunai Cementmű építése Mindennap hosszabb lesz a csatorna, kevesebb a vadvíz a Hanság- ban Néhány száz kacsa — a kecskeméti telepen levő 120 ezer baromfi közül A bácsbokodi Zavaros Józsefné kilencezer baromfit nevelt fel tavaly két és fél százalékos elhullással Tóth-Baranyi Sándor, a kecskeméti Aranykalász baromfigondozója és Salamon Ágnes Szentesről napos csibét nézeget T áromiszázhetven kataszteri 1 hold a jászfény szarui „Új reménység’ gabonája. A szövetkezet nem nagy, hiszen a község határán hat másik tsz-szel osztozik. Hetven hold az ősziárpájuk. Az aratásban a herényi gépállomás aratógépe segíti őket, de munkába állt Sajóti, lóvontatású kis aratógépük is. S a kasza nyelét még így is meg kellett fogni a tagságnak. A homokos jászsági föld néhol domborodik is, szükség van a jó kaszára, az erős aratókra. Sándor Pál először arat a közösben. Jó kaszás a marokszedője, Jáger Piroska alig győzi követni Elérkezett a déli pihenő. Az ég felhős, most nem kell az árnyékot keresni, amikor megérkezik az ebéd (Lelkes István képriportja)