Falusi Vasárnap, 1960 (3. évfolyam, 1-39. szám)

1960-07-03 / 27. szám

Elhallgattad az iskolacsengők, né­mák a folyosók, s úgy érzed, sza­natóriumban jársz, ha véletlenül is­kolába tévedsz. Pedig nemrégen csupa lázas ember járt itt: vizsga­lázban égő fiatalok De nem vakációzó rejtekhelyre utaztak. Szombaton és vasárnap láthattad a pályaudvarokon, hogy hova tart szünidőre néhány ezer fiatal. Az idén 21 építőtáborban vál­laltak kétheti munkát a kiszesek, s oda utazott mintegy ötezer fiatal­, első turnusa a nyári nagyüzemnek. AZ ALFÖLDI VÍZGYÓGYÁSZAT Nin­cs olyan ember az országban, aki ne hallotta volna a Keleti Fő­csatorna nevét. A folyóét, melyen éltető vizet vezetnek az Alföld szomjas tájaira. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy van en­nek az országrésznek olyan helye is, amely káros „vízibetegségben” szenved. Mintegy 550 hektárnyi te­rületen nem terem más, mint sás, és gólyák vadásznak rajta. A belvíz kiöl mindenféle kultúrnövényt er­ről a térségről. A Hajdú megyei KISZ-bizottság azonban elküldte már a gyógyítókat: megkezdte a munkát az első csoport diák a ba­­konszegi táborban, övcsatornákat ásnak a főcsatorna mindkét olda­lán, hat-hat kilométer hosszúság­ban. TANÁRNOK A CSERESZNYEFAN Nagy sikere van külföldön a ma­gyar gyümölcsnek, írják nap mint nap az újságok. Olyan nagy, hogy valósággal fejedelmi kényelemmel érkezik milliós nagyvárosokba, nem vonaton, hanem gyors repülőgépe­ken. A magyar cseresznye és az eper nagy úr. Idehaza is. Lányok — gimnáziummal éppen csak ismerke­dők, és katedrára, orvosi pályára készülő egyetemisták, kiszesek — utaztak hozzá a Balaton menti nagy gyümölcsültetvényekre — több hely­ről tanárnők is velük mentek —, hogy a tavalyi segítséget megismé­teljék. Leszedjék az eladásra, szállí­tásra érett gyümölcsöt. Az idén öt helyen szerveztek leány tábort: Bala­­tonbogláron, Lellén, Balatonújhe­­lyen, Aligán és Bodakajtoron. FELMENTŐ SEREGEK rÁkóczi földjén a Hosszú-hosszú ideje sarcolja a víz tokaji völgyet, Bodrogker­esztúr környékét. Tizenhárom község szen­vedett miatta. Tavaly kezdték regu­­lázni: 42 000 köbméter föld megmoz­gatásával, 1500 katasztrális holdról vezették le a vizet a borsodi kisze­sek. Az idén ismét megindult már a támadás: 52 000 köbméter a terv, s ezzel 3000 katasztrális holdnyi terü­letet szabadítanak meg a víz átká­tól a fiatalok. 27 millió csibét, kacsát, libát, pulykát talált hazánkban a már­ciusi baromfiösszeírás. A sok ap­rójószág tekintélyes hányada az egyéni gazdaságokban és a ter­melőszövetkezeti tagok házatá­­ján volt. De szaporodott és nyu­godtan mondhatjuk — napról napra szaporodik — a termelő­­szövetkezetek közös baromfiál­lománya is, Csongrádban hat­szor, Bács-Kiskunban és Tolná­ban két és félszer annyi baromfi van a közös gazdaságokban, mint tavaly ilyenkor volt. Ennek a három megyének fél­száz legjobb baromfigondozóját hívta ankétra a Földművelés­­ügyi Minisztérium, a Bács-Kis­­kun megyei Tanács és lapunk, a „Falusi Vasárnap” szerkesztősé­ge. A résztvevők első útja a kecskeméti Aranykalász termelő­­szövetkezet majorságába veze­tett. Tóth-Baranyi Sándor mu­tatta meg a vendégeknek­­ az ezer New-Hampshire-i tojóból és a száz kakasból álló szép, jól gondozott állományt. Az ezer baromfi otthonából 120 ezer csibe, kacsa, liba közé, a Baromfiipari Mezőgazdasági Vállalat kecskeméti telepére lá­togattak el a vendégek. Ez már igazi nagyüzem, csibe- és tojás­gyár a javából. Záporoztak is a kérdések Paksi József, a telep vezetője felé. — Hány csibét tartanak egy négyzetméteren a kezdeti idő­szakban és mennyit három hét után? — Mi a legjobb orvosság a fe­hér hasmenés ellen? — Miért eszik, tépik egymást a csibék? — Miért nem tollasodik ki időben sok kacsa? — És így to­vább, és így tovább. Paksi elvtárs rendre válaszolt a kérdésekre és mintegy a láto­gatás összegezéseként azt kötöt­te a baromfigondozók lelkére, nem az a fontos­, hogy hány da­rab, hanem, hogy hány kiló ba­romfi kerül ki a kezük közül. Az ankét harmadik részében — sportnyelven szólva harmadik menetében — azután kiderült, hogy bár pionír esztendő volt a tavalyi, sok szövetkezet számára az még az idei is, igen biztatóak, szépek az eredmények. Kilencezer baromfit nevelt fel például két és félszázalékos el­­hullási aránnyal a bácsbokodi Szalvai Mihály termelőszövetke­zetben Zavaros Józsefné. Há­romezer kacsából az idén négy hetes korukig három százalék hullott el. Minden fillért megfogni, vá­lyogból, nádból igen jó csibe­nevelőt lehet készíteni. Ez az elv vezérelte a kecskeméti Petőfi termelőszövetkezet tagságát és már most háromezer csibe csi­pog a házi készítésű csibeneve­lőben. A termelőszövetkezeti tagok és a vezetőség majd mindenütt megérti, hogy a baromfi nem vi­szi el, mint régebben gondolták, a munkaegységet, a jövedelmet. Mégsem egyedülálló az, amiről Kovács Andrásné, a miskei Új (Folytatás a 6. oldalon.) három tanulsággal három menetben Méreteiben is, rangban is első helyre került idén a Dunai Cementmű épí­tése Mindennap hosszabb lesz a csator­­­­na, kevesebb a vadvíz a Hanság-­­ ban Néhány száz kacsa — a kecskeméti telepen levő 120 ezer baromfi közül A bácsbokodi Zavaros József­né kilencezer baromfit nevelt fel tavaly két és fél százalékos el­hullással Tóth-Baranyi Sándor, a kecskeméti Aranykalász baromfigondozója és Salamon Ágnes Szentesről napos csibét nézeget T­ áromiszázhetven kataszteri 1 hold a jászfény szarui „Új reménység’ gabonája. A szövet­kezet nem nagy, hiszen a köz­ség határán hat másik tsz-szel osztozik. Hetven hold az őszi­árpájuk. Az aratásban a herényi gépállomás aratógépe segíti őket, de munkába állt Sajóti, lóvon­ta­­tású kis aratógépük is. S a kasza nyelét még így is meg kellett fogni a tagságnak. A homokos jászsági föld néhol domborodik is, szükség van a jó kaszára, az erős aratókra. Sándor Pál először arat a közösben. Jó kaszás a marokszedője, Jáger Piroska alig győzi követni Elérkezett a déli pihenő. Az ég felhős, most nem kell az árnyékot keresni, amikor megérkezik az ebéd (Lelkes István képriportja)

Next