Falvak Dolgozó Népe, 1958 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1958-01-07 / 1. (553.) szám
2 Olyan az ember, hogy tanulni akar. Mind többet és többet szeretne tudni a világról, a különböző országokról, az ott élő emberekről, a politikáról, a természetről. A földműves embernek, aki falujában él — bár egyre több alkalma van saját szemével is mind nagyobb részt látni a világból s a könyvek, színjátszás, mozikaravánok révén is bővülhetnek ismeretei, szélesedhet látókörei, tudásszomja különösen kifejezett. Elsősorban a munkájával kapcsolatos dolgok érdeklik. Munkája pedig nagyon összetett, bonyolult munka, a természeti tényezők, a természeti jelenségek szinte minden mozdulására, minden cselekedetre hatással vannak. Ezeket a természeti jelenségeket, azok erejét, hatását akarja elsősorban megismerni, s a természeti jelenségek megismerése, a velük való számolás egyben elsőrendű kötelessége is. Ezáltal válik mesterségében, a földművelésben szakemberré. Lámcsak, Kiss Istvánnak a nyári zápor tönkretette a kukoricáját, kimosta a földet alóla s a rákövetkező napsütés kiperzselte — ugyanaz a nyári zápor, amely Nagy János szomszédjának áldást hozott, buja növekedésre indította kukoricáját. S hány meg hány eset van, amikor ugyanaz a természeti jelenség egyik földön, egyik gazdaságban elemi csapást, a másikban a jó termés forrását jelenti. Éppen ez a tudomány, ez a mesterség: a természeti jelenségeket előnyösen felhasználni, káros hatásukat pedig kiküszöbölni. Ez a földművelés, az okszerű földművelés feladata. Ámde módja van ennek, amelyet tudni kell s ha nem tudjuk, meg kell tanulni. És kicsoda, melyik földműves, melyik tudományosan képzett szakember, vagy akár tudós mondhatja el, hogy minden módját, minden ágabogát ismeri mesterségének ? Bármelyikünk tapasztalhatta, hogy a jobban felkészült földműves a tanulatlanabbtól abban különbözik, hogy jobban tudja mi mindent nem tud; s hogy gazdálkodása, munkája mégis helyesebb, éppen annak köszönhető, hogy csakis a biztosan ismert, bevált megoldásokat alkalmazza, s nem nyúl ismeretlen, bizonytalan eredményű módszerekhez. Hogy minél több ilyen bevált biztos eredménnyel alkalmazható módszert ismerjenek meg olvasóink, ezért adjuk közre lapunk téli számaiban mindazokat az alapvető, hasznos tudnivalókat, amelyről úgy tapasztaltuk, legkevésbé biztosak a dolgozó földművesek. E rovatunk cikkei — hangsúlyozzuk — nem merítik, s nem is meríthetik ki a tárgykörbe vágó összes tudnivalókat. Ehhez túlságosan kevés hely áll rendelkezésünkre. Szolgáljanak azonban az elkövetkező cikkek is Útmutatásul s főképp ébresszenek olvasóinkban további érdeklődést, serkentsék kíváncsiságukat még több, alaposabb tudásra. Ha tehát valamiben nem értenek egyet a cikkíróval, ha nem értik meg alaposan a leírtakat, legalábbis olyan mértékig, hogy az ajánlott eljárást alkalmazni merjék, vagy ha körülményeik nem teszik lehetővé alkalmazásukat, írják meg a szerkesztőségnek. A szakközleményekre beérkező érdeklődések, kiegészítés, bírálat legyen az ismertetője annak, hogy ki milyen alaposan olvasta el a szakírást, mennyire sajátította el a bennefoglaltakat. A termőtalaj és a talajrétegek jelentősége A talaj tulajdonságairól évszázadokot, sőt évezredekkel ezelőtt is jelenek meg közlések. Természetes, hogy ezek közül a tulajdonságok közül az ■mbert a talaj termékenysége, mint annak legfontosabb sajátossága, erdekelte elsősorban, vagyis a termőtalaj. A nagy termések eléréséhez, vagyis a növények zavartalan életének a bizosításához a talajban négy tényezőre, a vízre, levegőre, kellő hőmérsékletre is táplálóanyagokra van szükség. Az említett tényezők közül egynek sem szabad a talajból hiányoznia, hanem mind a négynek együttesen, egyidősen kell hatnia. Ellenkező esetben a sövény nem fejlődik és hamarosan elPUSZtul. ,, A jó termőtalajban az említett ényezők egyidejűleg és elegendő mennyiségben állanak rendelkezésre. A talajművelésnek éppen az a célja, hogy a négy tényező által biztosított egkedvezőbb növénytermesztési létételeket megteremtse és összehangola. Ez a földművelés tudományának feladata. . . * Hogy ennek a célkitűzésnek elegetudjunk tenni, az egymástól eltérőulajdonságú talajokat, melyek különböző természeti feltételek — éghajlat, sövényzet, domborzat, alapkőzet stb. — hatása alatt képződtek, esetenkéntanulmányoznunk kell. Ugyanis másképpen műveljük a televényben gazdag mezőségi talajokat, mint például a televényben szegény, savanyú erdőalajokat. De más eljárást alkalmaink a réti, vagy öntés talajoknál is stb. Tudnunk kell, hogy mit szabad ermesztenünk és milyen talajművelési eljárást kell alkalmaznunk, mert a különböző típusú talajok növénytermesztési feltételei egymástól nagyon eltérők. Hazánkban mindenfelé folynak a talajtérképezéssel kapcsolatos munkáitok, melyek célja éppen az említett alajtípusok megállapítása, legcélszerűbb használatuknak kiderítése. Szántóföldjeinken gyakran láthatjuk, hogy a talajkutató mérnök 1,5—20 méter mélységű, lépcsővel ellátott gödröt fiat. A gödör lesimított, nappal szemben fekvő oldaláról olvassa le megállapításait. A vizsgálati gödröt szemlélve, a művelés alatt álló talajokban két élesen megkülönböztethető réteg—a feltalaj és az altalaj — figyelhető meg. A FELTALAJ az a talajréteg, melyet rendszeresen művelünk. Ez mindig lazább, rendesen morzsalékosabb televényben, tápanyagokban gazdagabb és sötétebb színű, mint az altalaj. AZ ALTALAJ a feltalaj alatt fekvő réteg, amelybe a növények gyökereinek a zöme még lehatol. Az említett két réteg együttesen adja a TERMŐRÉTEGET, melynek vastagsága nagymértékben befolyásolja a talaj mezőgazdasági értékét. Minél vastagabb a termőréteg, annál tágasabb a tápanyagokat felszívó gyökérzet élettere . Ezek alatt a rétegek alatt fekszik rendesen az alap-, vagy más szóval kifejezve ANYAKŐZET, melyből az évezredek során a termőtalaj képződött. Esetleg az alapkőzet és az említett felső rétegek között találjuk a mész, illetve a különböző sók FELHALMOZÓDÁSI SZINTJÉT. A feltalaj televény, és tápanyag tartalma mellett, érdekel még bennünket a talaj szövete, szerkezete és vegyhatása. A talaj akkor kedvező szövetű, ha nem túl kötött, például vályogos. Szerkezete akkor a legmegfelelőbb, ha a felső rétegben kenyérmorzsára, vakondtúrásra emlékeztető. Az ilyen talajban a víz- és a levegőgazdálkodás is kedvező, ami a növénytermesztés szempontjából döntő jelentőségű. A vegyhatás közelítse meg a semlegest, tehát ne legyen sem túlságosan lúgos, sem túlságosan savanyú. Az altalajtól megköveteljük, hogy ne tartalmazzon káros sókat, mint például a szikesedést eredményező anyagokat, és a vizet a szükséges mennyiségben tárolva, a gyökérzet fejlődését biztosítsa. Ha ugyanis a talajvíz magasan áll, alagcsövezni, árkolni kell, nehogy a gyökérzet levegő hiányában megfulladjon. A vízhiány szintén nagy bajt jelent, mert ilyen esetben a növény nem fejlődik kellőképpen, sőt ki is szárad. A talaj, illetve a talaj rétegezettsége tehát akkor kedvező, ha a termőréteg vastag és tápanyagellátása, víz- és levegőgazdálkodása, vegyi tulajdonságai kedvezőek . A fontosabb talajtípusok Ha földjeinken 150—200 cm mélygynevezett próbagödröt ásunk, akkor írni fogjuk, hogy a föld egymás elött levő, különböző szinű, szerketű rétegekre oszlik. Ezeket a réteeket taljaszinteknek nevezzük és szintek összessége alkotja az úgyevezett talajszelvényt. Ezeket a színeket az ábécé nagybetűivel szoktuk érezni. Az A-szint, a benne levő televény miatt, rendesen a legsötétebb szinti.z után a szint után többnyire barás szint réteg következik — a B sint —, melyben az esők által, az A- sintből kimosott, kilúgozott ásványi nyagok gyűlnek össze. Ezért az A- sintet kilúgozódási, a B-szintet felalmozódási szintnek nevezzük. A B- zintben többnyire nitrátok, szulfájk, vas és aluminium vegyületek gyelhetők meg. A harmadik, a C- zint, rendesen a mész és egyéb ásányi anyagok felhalmozódási szintje, zine rendszerint világosabb, sárgásagy fehéres szürke. A negyedik szint D maga az alapkőzet, mely szerketnélküli és a talajképződés még nem mntette. Megjegyezzük, hogy az emlett szinteket nem minden talajtípusál találjuk meg hiánytalanul. Népöztársaságunk területén általában következő fontosabb talajtípusokkal alálkozunk : AZ ERDŐTALAJOKKAL. Nálunk lggyakoribb a barna erdőtalaj. Az idő lombkoronájának a hatására aalajból sok víz párolog el. A lehulló sapadék vize, a lombtakaró alatt, melyből a televény képződik, lefelé ázódva a felső. A szintet kimossa és kimosott anyagokat a B-szintben álmozza fel. Ez a szint bővelkedik gökerekben s ennek következtében a gökerek közvetítésével a talaj nedveség-tartalmának jelentős része a lomboronán át elpárolog. A fák erőteljes gökérzete a B- és C-szintben, sőt oha az alapkőzetben is jellegzetes ögös szerkezetet alakít ki. Az erdőtalajokról gyakran olvassuk, úgy azok podzolosodtak, vagy éppen PODZOLOK. magyarul: FAKÓSZÜRKE ERDŐTALAJOK. A podzol orosz tó és hamut jelent, amely esetünkön a talaj hamuszürke színét jelzi. A aiódi fakószürke erdőtalajok rendbin 900-1000 m magasságban, hegyidéken, bükkösök, fenyőerdők alatt épződtek, az erős kimosás következtben. Az erdőtalajok B-szintje a kimosott nyag felhalmozódása miatt tömött ,és ítétebb szinű, rendesen rozsdavörös, mert sok benne a vasvegyület. Az A- sintból a mész is jórészt kimosódott savak és a csapadék hatására. A feltalaj ezért rendszerint annyira savanyú, hogy termelésre csak erős meszezés, trágyázás után használható. A MEZŐSÉGI (CSERNOZJOM) TALAJOK a legkitűnőbb talajok. Ezeknél a B-szint hiányzik. Színük sötét és az A-szint vastag. Mészben, televényben, tápanyagokban gazdagok. Például Kolozsvártól keletre, a pron^TAK'AKe 2-30W A (35~4pantKÖTÖTTHORASÁS PORSZEM SZtUKEZtT }a-SzTntTiiinsz-mrt S-25inj OSZLOPOS SZLPÍLEZCT C SPINT Máz KIVÁLÁSOKKAL 0 SZINT Mezőség egyes területein találkozunk ezekkel a talajokkal. Lágyszárú növényzet alatt képződtek. Ettől A KILÚGOZOTT MEZŐSÉGI TALAJOK abban különböznek, hogy erdő és füves növényzet együttes hajtására képződtek és a B-szintet is megtaláljuk bennük. Mésztartalmuk csekélyebb és ezért savval lecseppentve csak a mélyebb szintekben pezseg-nek. Szintén jó termőtalajok. A RÉTI TALAJOK vizenyős területeken, főleg réti növényzet alatt képződtek. Televény-tartalmuk elég nagy, színük sötét. Az A-szint alatt rendesen az úgynevezett kékvas-föld szintet találjuk, mely szürkés-kékes, néha rozsdával tarkázott. A legkülönbözőbb talajokból képződhetnek. AZ ÖNTÉSTALAJOK folyók, patakok völgyében találhatók, mint azok lerakott hordaléka. Ha a talajképződés erőteljesebben még nem kezdődött meg, mint egyszerű D-szintes talajok jelentkeznek. KAOYDIO ALMJARA emíKÍITÍTÖ SZERKEZET Al SPKfízCT, szfKKCZST NÉLKÜLI. Tőnőn. FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Hogyan használjuk különböző talajokat A fakószürke erdőtalajok — podzolok —a természetes trágyák bőséges alkalmazását, meszelését és a szántott réteg évenkénti 2—3 cm-rel való mélyítését igényelik . A mélyítést 20—26 cm mélységig fokozatosan végezzük és ügyeljünk, hogy a B-szintből egyszerre 1—2 cm-nél többet ne hozzunk a felszínre. A füves vetésforgó alkalmazása elősegíti a javítást, mert ezzel nemcsak a televényt gyarapítjuk, hanem a szerkezetet is javítjuk. Ezeken a talajokon rozs, pohánka, bíborhere, szarvaskerep, csillagfürt, burgonya és később, fokozatosan más növények is termeszthetők. A barna erdőtalajok javításánál már bátrabban járhatunk el. Ha a talajszövet túl könnyű, márgázást is alkalmazhatunk, mely egyszersmind a meszelést is pótolja, amennyiben erre a kérdéses talaj esetében szükség van. A kötöttebb barna erdőtalajokat csak félnedves állapotban szabad szántanunk. A füves vetésforgót ezeknél a talajoknál sikerrel alkalmazhatjuk. A természetes és mesterséges trágyákat meghálálják. Termesztésre a fakószürke erdőtalajoknál ajánlottakon kívül a répát, lóherét és a tengerit ajánljuk. A vöröses-barna erdőtalajok meszelése csak ritkán szükséges. A füves vetésforgót eredményesen alkalmazhatjuk. Jó búzatermő talajok ezenkívül a rozs, árpa, zab, köles — takarmánynövények közül a lucerna, lóhere, borsó, bükköny, mohar — a kapások és olajos növények közül a kukorica, répa, burgonya, illetve len, mák, napraforgó és kender is szépen díszlenek bennük. A réti talajok, ha savanyúak, elsősorban meszelésre szorulnak. A meszelést még akkor is meghálálják, ha vegyhatásuk nem savanyú. Ha a talajvíz szintje túl magas, gondoskodnunk kell elvezetéséről. Az istállótrágya és szükség esetén a meszelés elősegíti a talaj morzsálékos szerkezetének kialakulását, ez pedig a jó víz- és levegő gazdálkodás előfeltétele. Mészsalétrom — pétisó — alkalmazása tanácsos, a káli trágyázás azonban rendszerint fölösleges. A szántott réteg csak óvatosan mélyíthető és ha túl kötött 5 cm-es homokréteget szórhatunk ki, melyet a talajjal össze kell kevernünk. Búzát, lóherét, somkórót, szóját, kukoricát, takarmányrépát, cirokot, kölest, mákot és kerti növényeket, salátát, káposztát és más veteményeket termeszthetünk rajta. A mezőségi (csernozjom) talajok, ha degradáltak és gyengén savanyúak, esetleg meszelést igényelnek. Rendes képrülmények között a csernozjomok nem is szorulnak meszelésre. Jó minőségű talap jók, melyek istálló- és műtrágyázással p kitűnő termőerőben tarthatók. Kálitrá- ágyázásuk ritkán szükséges. Évi 2—40 cm-rel, akár 30 cm mélységig is bátran mélyíthetők. Az összes kalászosok és pillangósok, gyapások, olajos- és rostosnövények, valamint a konyrárkerti növények sikerrel istermeszthetők benne. Az öntéstalajok származásuk szejerint lehetnek savanyúak, vagy meszes öntéstalajok. A savanyu öntéstalajok meszelése szükséges. Ezeknél a talajvíz szintjének p a csökkentésére is gondolnunk kell. A || füves vetésforgó, zöldtrágyázás és zöld-séges vetésforgó alkalmazása kifizetődő. Aistállótrágyázásuk igen fontos. g Rozs, kukorica, burgonya, dohány, p bíborhere, csillagfürt, kender, len és g minden kerti vetemény termeszthető p rajtuk. A dió ezeken a talajokon szégyen diszlik. A meszes öntéstalajok lazábbak, nem p savanyúak, de telefénytartalmuk szingtén csekély. A tápanyagok jól érvényepsülnek bennük. Szerves trágyák és függés vetésforgó alkalmazása nagyon fontos. Ezek ugyanis a talaj víz- és gj levegőgazdálkodását kedvezően befolyóg tolják. Kitűnően szellőző talajok! Rozs, burgonya, lencse, kender, somp kóró, mák és konyhakerti növények tér- iilesztésére alkalmasak. Ha fekvésük g[ » ‚ ‚ Λ 1 4 1 megengedi, rendezkedjünk be öntözé- rel KUlldKllVllses gazdálkodásra. Egyébként a tálaig « „ › _ r viz-szint rendesen nincs mélyen és MOllSZKBSBp ezért a takarmánynövények vízigénye is korlátlanul kielégíthető. Szép állat a szamosudvari kollek-Dr. SZÁSZ ISTVÁN 8 tivisták fiatal bikája. Nem hiába agrármérnök , büszkélkedik vele Nánási Péter a ...........................Illllllllllllllllllllllllllllllllllllll.... „Vörös Lobogó" állatgondozója A szakember Amikor a szalontai „Vörös Lobogó“ kollektív gazdaság 1950 június 4-én megalakult, a 74 család 258 hektáron, mindössze 11 lóval, 2 ökörrel, 8 tehénnel, 5 sertéssel, 23 juhval kezdett gazdálkodni. Nem voltak gazdasági épületek, sem ügyvezetésben jártas emberek. Kezdetlegesek voltak a munkaszervezési formák is. Ma már leküzdötték ezeket a nehézségeket. A beiratkozott családok száma 554, a gazdaság földterülete meghaladja az 1600 hektárt. Az állatállomány tízszeresére növekedett, az állóalap értéke kétmillió hétszázezer lej. MINEK TULAJDONÍTHATÓ A KOLLEKTÍV GAZDASÁG ERŐTELJES FEJLŐDÉSE? Kétségkívül a felsőbbrendű szocialista nagyüzemű gazdálkodásnak. A gazdaság erősödésével fokozódik a belterjes gazdálkodás. A munkaigényes növények vetésterülete 1951- ben még csak 81 hektár, 1957-ben azonban 504 hektár. Különösen előnyös a seprűcirok termesztése, amely, mint szárazságtűrő növény Szalonta éghajlati viszonyai között jól terem, feldolgozása pedig munkalehetőséget nyújt a téli idényben a tagság számára. Az állattenyésztés terén elért eredmények is jelentősek. 1951-ben egy fejőstehén a tejelési időszak alatt mindössze 735 liter tejet adott. 1957- ben már 2500 literen felüli az átlagos tejtermelés. Ezt az eredményt az alacsony tejhozamú egyedek kiselejtezésével, jó takarmányozással, helyes gondozással érték el. A juhászatban 1952-ben még csak 2,65 kg az egy juhra eső gyapjúmennyiség, 1957-ben már 4,12 kg, amit több mint 450 darab merinó- fajtájú juhon értek el. Az utóbbi években jelentősen javult az állatok szaporodását jelző mutatószám. Így teheneknél 88 százalék, juhoknál 100 százalékos a szaporulat. Az egy kocára eső malacok száma — évenként kétszeri fiaztatással — 12 darab. Minthogy a sertéstenyészet a szalontai vörös mangalica fajtából áll, ez a szaporulat jónak mondható. Az állattenyésztés fejlesztése megköveteli a szilárd takarmányalapot. Figyelembe is vették ezt a szalontai kollektivisták és a szükséges abrak és szálas takarmány mellett 115 vagon silótakarmányt erjesztettek 1957-ben. A biztos takarmányalap lehetővé teszi az állathizlalást is. A múlt évben 41 darab szarvasmarha hizlalására kötöttek szerződést. Különösen a mustra tehenek és ökrök hizlalása bizonyult jövedelmezőnek. A hizlalás időtartama négy hónap, áprilisban kerülnek átadásra és így az első pénzelőleg április elején már osztható a tagságnak. Jó jövedelmet biztosít a gazdaságnak a tenyészállat-előállítás is. Főleg a kitűnő vörös mangalica tenyészkanok és kocák, valamint a tenyészmének eladásának van jelentősége. Ezeknek más rajonokból is sűrűn akad kérője. A kollektív gazdaságban a sokféle talajtípus termőképesség szempontjából nagyon különböző. Az összterületnek mintegy 25—30 százalékát képezik a nehezen művelhető agyag és alacsony termőképességű szikes talajok. Megfelelő műveléssel mégis jó közepes terméseredményt érnek el ezeken a területeken is. Igyekeznek a terméketlen vizenyős területeket is hasznosítani : három hektárnyi területet fűzzel telepítettek be. A terület hasznosítása mellett a fűz feldolgozása is jó jövedelmet és téli munkalehetőséget biztosít majd a tagság számára. A kollektív gazdaság vezetősége és tagsága szorgalmas munkáját bizonyítja, hogy az elmúlt hat év átlagában a fontosabb növényeknél a következő terméseredményeket érték el: — őszi búza 1642 kg/ha, termesztési terület 252 ha; — őszi árpa 2202 kg/ha, termesztési terület 65 ha ; — kukorica 3063 kg/ha, termesztési terület 127 ha ; — cukorrépa 22.585 kg/ha, termesztési terület 33 ha. Ha figyelemmel kísérjük a búza és a kukorica terméseredményeit, láthatjuk, hogy ezen a vidéken a kukorica szinte kétszer annyi termést ad, mint a búza. Ennek ellenére a kukorica vetésterülete csak fele a búzáénak. Mindez azzal magyarázható, hogy ezen a vidéken az emberi táplálkozóban a búzának van elsőrendű stl a tősége, a kukoricát takarmánylábbi használják. Az állatállomány tehát a fejlesztése érdekében fontosterjeszkukorica vetésterületének rése' ,van a termelés-A kollektív gazda az évek során technikai szinvonal. Eleinte a briegyre magasabb i aggngbezitette a brigádok munkásgádok területének szétszórtsága és az a tény, hogy évenként változott a brigád területe. 1956 augusztusában megtörtént a terület végleges felosztása a szántóföldi brigádok között, melyek területe azóta állandósult. A termelési színvonal emelkedését bizonyítja a kiszórt műtrágya menynyisége is. 1957 tavaszán több mint 1000 mázsa műtrágyát szórtak ki, amely jóval felülmúlta az előző években felhasznált műtrágya mennyiségét. Befolyásolta az 1957-es terméseredményeket a 141/1953. Minisztertanácsi Határozat által javasolt munkanormák alkotó módon való alkalmazása. A munkanormákat a helyi körülmények és az eddigi tapasztalatok figyelembevételével állapítják meg. A határozat 39. pontja értelmében a brigádfe Vörös Lobogó kollektív tag Augusztus 23 társasgataS3K Petőfi Sándor társasr A terméseredmé- A kollektív gazd?agy szerepe volt nyernek elérésébg-ának is Még 1951- a gépesítés sokak gépesítésének féven a főbb szalék, 1957-ben már 88 ha csak 5 meg kell említeni hogy a százalék gazdaság vezetősége igyekkollett Zséffai GTA traktorbrigádja szászik a legjobb munka- és életfeltételt biztosítani. A traktorbrigád tagjai örömmel dolgoznak a gazdaságban és jó munkájuk nagyban hozzájárul a terméseredmények növeléséhez. A sokoldalú — de nem túlzott elaprózottságú — termelés következtében, a gazdaság 1957 évi pénzbevétele meghaladja a kétmillió lejt. Lehetővé vált a negyedévenkénti pénzelőleg osztás. Meg is találják számításukat a gazdaságban a kollektivisták. Módi Sándor például már évekkel ezelőtt szép családi házat épített. A multlősök érdekeltek a munka minél jó megszervezésében, szaktudásuk álla dó emelésében, hogy a brigád a gadaság átlagtermésénél magasabb ereményt érjen el. NÉHÁNY MEGGYŐZŐ SZÁMADA Az intézkedések hrasa, aerít. maradt el. A gazdaság',1legalakulása ót az 1957.es ' terme-‘ edp.el’yek. .,vült a legmagasab' n ketsegkivül jelentős - pe volt a kedves időjárásnak ’ termelésterh- .. . a .,obb munkaszervezés voltokb ílatassal- Ezt bizonyít- 2015Hektiv gazdaság terméseredmér -es az ugyanolyan természet vilaggal rendelkező „Augusztus , , vagy „Petőfi Sándor" társasgazdaságok idei terméseredményei közti különbség kg/ha-ban; esztendőben négy tagú családja 1260 munkaegységet teljesített és következőképpen részesedett: 5904 buza, 5670 kg kukorica, 1260 kg ár 189 kg borsó, 341 kg napraforgó, t. kg. cirokmag, 1890 kg takarmányra 239 kg cukor, 23 ezer 940 kg szél szalma és pelyvaféle és 15.1 lej. Melyik egyénileg gazdálkó földműves tud ilyen eredményeket mutatni — még ha olyan hozzáértő szorgalmas is, mint Módi Sándor ha akár kétszer-háromszor annyi fele is van, mint amennyi egy csatát a szalontai „Vörös Lobogó“-ban esi Ebben nincs benne a háztáji gazdságból származó jövedelme Módinak, pedig ha csupán a hazavitt kormányfélék mennyiségét néz, sok kisgazdaságban ezt egymagát már a jólét forrásának tekintenék. ERDŐS ILONA, agrármért őszi búza 1.950 1.641 1.611 kukorica 5.500 3.100 2.900 napraforgó 1.854 1.200 900 cukorrépa 38.970 33.090 32.720 Nem bánta meg... Fabriji Vasile, var- Hasi kollektivista, ma tizenkilenc éves. Tilszenhatéves koráig a mellett, hogy apjának a segített néhány hektáros egyéni gazda ságában, még mindenféle alkalmi mun- H kát is kellett vállalnia, mert az egyéni H kisgazdaság hozama H nem volt elég az H öttagú család számá-E - ra. Az ifjú Vasi'e _ többek között vasúti pályamunkás, kocsis g és napszámos volt. gj Három évvel ezelőtt § válaszút elé állította gj apját azzal, hogy kig jelentette: Vagy beü lépnek a kollektív H gazdaságba, vagy ő p otthagyja a falut és H beáll munkásnak a §§ városba. Reá azután p már ne számítson az s apja, hogy hazajár■ jön segíteni a föld- H művelésben. H Az idősebb Fabriji, W látva fia határozott- Iságát, családjával együtt belépett hát a H varjasi kollektív gazsadaságba. 5? Nem bánta meg. p 1957-ben négyesben, fia fiával és két teástnyával, összesen 1018 munkaegységet dolgoztak, ebből Vasile egymaga 853-at. Anynyi gabonát sohasem látott még a padlásán, mint az idén. Búzából 41 mázsát, csöves kukoricából 94 mázsát hordtak haza. Ezenkívül árpát, bort, pálinkát, kukoricaszárat, burgonyát, 280 kiló cukrot, miegymást is kaptak osztáskor, ezenkívül munkaegységenként 11 lejt. A kollektivista családok mintegy ötven új házat építettek. Igen sokan rádiót, biciklit és bútort vásároltak. A kollektív gazdaság hat hektáron kísérleti kertészetet vezetett be, ami hektáronként több mint tízezer lejt fizetett. A 160 hektár cukorrépájuk 1.490.000 így készpénzt hozott. Fabrifi Vasile lelkesen beszél a kollektiv munka■ előnyeiről. Szinte repül az idő, játék a munka a mindig jókedvű társaság körében. Viszszaemlékezik, hogy milyen lélekölően unalmas, egyhangú és fárasztó volt az, amikor egymaga ballagott naphosszat az eke után bukdácsolva. Vagy amikor a vasúti pályamunka után, szabadidejében egymaga kapálta a kukoricát és késő este meg kora reggel a ház körül is volt mindig mit tennie. Vasilet a kollektív gazdaságba való belépéskor az ÍMSZ is tagjai közé vette és rögtön a felvételkor kitüntették jó munkájáért.Azóta is többször kitüntetően említették a nevét a gyűléseken. Szabadidejében a községben lévő állami mozinál önkéntes pénz-gyakornokként működik. Minden jó, amit az ember tud — mondja. Ez egyben szórakozás is. Négy elemi iskolát végzett. Szívesen tanulna esti tanfolyamon. De ilyen lehetőség a faluban még nincs. — Erre is sor kerül majd. Fiatal vagyok — mondja bizakodva a mindig szebb holnapban. SZ. Z. »•« A jó bornak nem kell cégér A tornyai (Temesvár tartomány) kollektív gazdaságban kukoricából 37 mázsa termett hektáronként ; 8,63 kiló jutott egy munkaegységre. Köles Mátyás családjával 1299 munkaegységet teljesített, amiért 48 mázsa búzát, 113 mázsa kukoricát, 15 mázsa árpát, 142 kiló napraforgó magot, 2 mázsa cirokmagot, 137 kiló cukrot, 1300 kéve szárat és 9000 lejt kapott. De nem sokkal maradt mögötte Gonda Lajos családja sem, aki negyedmagával 1250 munkaegységet teljesített. Szorgos tagja volt a kollektív gazdaságnak Bozóki Péter és Siklóvári Demeter is. A gazdag részesedés láttán a még egyénileg gazdálkodó 40 család is kérte felvételét a kollektív gazdaságba, így ma már az egész falu a kollektív gazdaságba dolgozik. GAAL GYÖRGY ORSZÁGOS VÁSÁROK A MAGYAR AUTONÓM TARTOMÁNYBAN — 1958 JANUÁR HÓ — KOVÁSZNA: 11-én barom-és tóra Lóvásár MAROSVÁSÁRHELY: 15-én lóvásár, 16-án baromvásár, 17-én kirakóvásár. RÉGEN: 15 és 16-án juh-és lóvásár, 17 és 18-án baromvásár, 19- én kirakóvásár. NYARADSZEREDA: 21-én baromvásár, 24-én kirakóvásár. MAROSHÉVIZ: 27-én lóvásár, 28-án baromvásár, 29-én kirakóvásár. A KONYHÁBAN Télen át a háziasszonynak több ideje van a főzéssel, sütéssel foglalkozni, a család is örvend, ha újfajta, változatosabb ételek kerülnek az asztalra. Válogassuk ki az itt feirt ételekből, tésztákból az olyanokat, amelyekhez megvan a hozzávalónk és az időnk. KOLBÁSZOS BURGONYA. Egy kg-nyi burgonyát meghámozunk, nyersen karikára vágjuk és beleteszszük zsírral kikent lábosba, elegyengetjük és beborítjuk karikára vágott kolbásszal, azután felverünk két egész tojást, összekeverjük egy fél pohár tejfellel, egy pohár tejjel, egy kanál felolvasztott zsírral és kevés sóval, ráöntjük az ételre és sütőbe tesszük míg elkészül. Savanyu káposztát adunk melléje. SERTÉSHÚS TORMÁVAL. A sertés lábakat és a fejet megtisztítjuk, megmossuk, feltöltjük annyi hideg vízzel, amennyi három ujjnyira betakarja. Megsózzuk és lefedve főzzük csendes tűzön, míg nagyon kevés leve marad. A húst leszedjük a csontokról, tálra rakjuk, a levét rászűrjük és behintjük frissen reszelt tormával. Azonnal tálaljuk. FINOM ÍZES DIÓSTÉSZTA. Egy deka élesztőt féldeci tejben felfuttatunk. 10 deka vajat, vagy zsírt kikeverünk egy kanál Cukorral, egy tojással, azután beletesszük a megkelt élesztőt, kevés sót és 10 kanál lisztet. Jól kidolgozzuk és 4 kis cipót gyűrünk belőle. Ezeket egyenként kis nyújtjuk, megkenjük finom lekvárral , és behintjük cukros törtdióval, egymásra rakjuk, a legfelsőt bekenjük cukros vízzel vagy tojással. Két óra hosszat kelesztjük, azután a sütőben pirosra sütjük. A HÁZ KORUL Tisztaság a fejésnél. Fejés előtt a kezünket mossuk meg alaposan szappannal, utána dörzsöljük meg korpával, vagy kukoricaliszttel, öblítsük le bő vízzel. A tehén tőgyét ne mossuk a fejő edényből, erre a célra vigyünk külön edényben meleg vizet, ha megmostuk töröljük szárazra tiszta ruhával. Azután kenegessük egy csepp tiszta zsírral, ne puhítsuk tejjel. A tejes edényeket mindennap forozzuk ki szódás vízzel, vagy hamulággal, utána öblögessük tisztárasok vízzel. A baromfi eleséget ne öntsük a földre, hanem deszkára, vagy vályúba, így egy szem sem vész kárba A pincében, kamrában elrakott (tárolt) krumplit válogassuk ki, a romlottakat dobjuk el, amelyik csírázni kezd rakjuk külön, hogy hamarabb használjuk el, a csírákat ne tördeljük ki csak amikor használjuk, különbért erősebb csírázásra serkentjük a burgonyát. A teljesen épeket rakjuk vissza száraz, hideg, helyre, óvjuk őket melegtől, nedvességtől. 1958 január 7., kedd Szóvá tessz ü k Miért nem fűtik a várótermet ? Múltkoriban Maroshévizről Hollóba igyekeztem. Az autóbusz késett, hogy a farkasordító hidegben ne kelljen a szabadban ácsorognom, behúzódtam a váróterembe, akárcsak a többi agyonrázott utas. Csakhogy a kívánt meleg helyiség helyett jégveremhez hasonló terembe találtuk magunkat, amelynek üveges ajtaján se üveg, se kilincs. Egyik sarokba lapult ugyan egy vaskályha, de tűz benne talán idejét sem tudni, mikor lehetett, így hát kellemetlenebb volt a bent tartózkodás, mint kint, ahol legalább le és fel járkálhat az ember. Két kerek órát azonban (ennyit késett az autóbusz) nem valami tanácsos ilyen kegemény időben kint tartózkodni. Tudhatná ezt az autóbusz vállalat vezetősége is, sőt arra is gondolhatna, hogy olykor-olykor gyermekes utasok is várakoznak a járműre, akik még inkább igényelnének fűtött várótermet. Kérjük az illetékeseket, gondoskodjanak az autóbusz várótermének rendbetételéről és fűtéséről. FODOR ÁRPÁD, levelező Meddig várjanak ? Ezt kérdik naponta a fehéregyházi iskola tanítói, tanulói, mikor az épület végleges rendbetételéről esik szó. Az történt ugyanis, hogy a tanév, kezdetén ígéretet tett a helyi néptanács vezetősége az iskola épületének kijavítására, a villany bevezetésére. Az egészből pedig az lett, hogy kívüliteiül kimeszelték az iskolát, kivéve a tűzfalat, amit mint modták, sehogyan sem tudtak lemeszelni, merthogy nem kaptak olyan magas növésű embert, sem akkora hosszú létrát, amivel elérhették volna. A villanybevezetést hétről hétre halogatják. az illetékesek egyre csak hitegetik a tantestületi tagokat s a tanulókat, hogy hamarosan sutba dobhatják a petróleumlámpát. De mikor lesz már az a hamarosan ?! KONCZ JÁNOS, levelező