Falvak Dolgozó Népe, 1959 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1959-02-03 / 5. (609.) szám
! Újsághír Ha most diák lennék s vizsgáznom kellene, mondjuk éppen a papírgyártás technológiai folyamatáról, azt hiszem, menthetetlenül elbuknék. Nem tudom hogyan, milyen eljárással gyártják a papirost. Mérnökök, technikusok, szakmunkások értenek ehhez... De mint valóságos diák, akit vizsgára állítanak s nem tudja a leckét, igyekszik viszont legalább valamit mégis mondani a tárgyról — én is mondanám hát a papírról: szoktak rá írni is. Bíjságokat és könyveket készítenek többek között belőle. S ha a tanár, tegyük fel, nem elégedne meg ennyivel, tovább kérdezne, mégpedig, hogy miből készítik a papírt — azt felelném : fából. S hozzátenném még : a papír a tudás terjesztésének fontos, nélkülözhetetlen anyaga. Feleletemet bizonyítanám azzal, hogy könyvből tanulja a gyermek a betűt és füzetbe írja az első ákombákomokat. Ezeket a kellékeket — a tudás terjedésének e nélkülözhetetlen kellékeit — mindenütt papírból készítik. ...A napokban egy újsághírre bukkantam. Jelentéktelen hírecskének látszott, jelentéktelen helyen s mindössze néhány sorból állt. Arról tudósított a hírecske, hogy a Konstanca melletti Paláson megkezdték egy papírgyár építését. Az új gyárat modern gépekkel szerelik fel, automatikusan, azaz gombnyomásra gyártja majd hamarosan a papírt s nem fából, hanem szalmából, évente 13.000 tonnát, amelyhez különben mintegy 60.000 tonna fát kellene felhasználni... Ennyi volt az egész hír. Bevallom, a számtan se valami erős oldalam s ha hírtelenében megkérdeznék : ugyanbiza, hány kötet közepes nagyságú könyvet lehetne nyomni arra a 13.000 tonna papírra — nem tudnám megmondani, úgy felelnék hát, mint a fenti példánál : valószínűleg több milliót— tán több tízmilliót is... Mondom, nem erős oldalam a számtan. Azt viszont tudom, hogy minálunk, a Román Népköztársaságban napról napra jobban kezdjük érezni, hogy mennyire megnőttek a papírigények. Többet, sokkal többet gyártunk belőle mint régebben, s íme, mégis egyre jobban kell takarékoskodnunk vele. Dehát mitől van ez, ha az utóbbi években sokkal nagyobb kapacitással termelnek papírgyáraink ? Javasolom, gondolkozzunk, kedves olvasó, a továbbiakban együtt az említett jelenség fölött. Próbáljuk együtt elképzelni, mit is jelent az: népi demokratikus kormányzatunk közművelődési szervei tavaly, azaz csupán egy év alatt 33 millió 800 ezer kötet könyv megjelenését tették lehetővé. Nem tévedés ! Ennyi kötet könyvet nyomtak tavaly nálunk ! A közkönyvtáraknak ugyanakkor 3 és fél millió olvasójuk volt. S naponta, illetve hetenként vagy havonta 6 millió 200 ezer példányban jelentek meg újságok, folyóiratok, sajtókiadványok. Hol voltunk mi ezektől a számoktól a felszabadulás előtt ? Hol voltunk akár néhány évvel ezelőtt is ? Pedig ugye, egyetértünk abban is, hogy a parasztember még csak most kezd rájönni a könyv ízére? Hogyne kellene hát ezután még sokkal több papír, a kultúra, a tudomány, általában az ismeretek terjesztésének e pótolhatatlan nyersanyaga ! S ugye, kedves olvasó, abban is egyetértünk, hogy a szerény újsághírecske lényegében a szocializmus építésének egy újabb, nagyon nagy vívmányáról jelentést ? Új papírgyárat kell építeni, mert az ismeretek terjesztéséhez ma több nyersanyag igényeltetetik, mint tegnap s holnap még sokkal több mint ma. c&tírta. 1959. február 3., kedd - FALVAK DOLGOZÓ NÉPE Az ötletet az... újoncoktól vettük Ha maga az otthon igazgatója azt mondja : „egy-két műkedvelő előadás nem a világ“, kezdjük az ismerkedést a különféle tudományos körök tevékenységénél. Persze a „tudományos kör“ elnevezés alatt nem valamiféle tudós-tanáros összejövetelt kell érteni, hanem sokkal inkább az embereknek szórakozva is tudományt, tudást nyújtó, rendszeresen megtartott megbeszéléseket. Vegyük például a ROMÁN NYELVKÖRT. Húsz-huszonöt ember látogatja minden pénteken. Ince Dániel román szakos tanár vezetésével a látogatók nem „nyelv leckéket" hallgatnak végig, ha nem beszélni tanulnak, a mindennapi életben szükséges nyelvi ismereteket sajátítják el. Hogyan kelt életre egy román nyelvkor gondolata ebben a nagy alföldi községben, ahol az emberek 80 százaléka magyar anyanyelvű ? — Az ötletet az újoncoktól vettük, — mondja Movik bácsi, s mindjárt meg is magyarázza, hogyan értendő ez. Ekkora községben, mint Szilárd, van esztendő, hogy 15—20 sőt több fiatalnak is egyszerre kell bevonulnia katonának. Ilyenkor — magától értetődően — a község közvéleménye napokig azzal foglalkozik , hogy lesz, mint lesz, ha bevonulnak a fiatalok, hogyan tudnak majd beilleszkedni az új környezetbe és... hogyan boldogulnak a román nyelvvel, így volt ez az elmúlt ősszel is. így jutottunk arra a gondolatra, hogy a művelődési otthon szervezzen egy román nyelvkört a bevonulásra készülő fiatalok számára. A kísérlet sikerrel járt. A fiatalok szívesen látogatták a kört, s ez a tény elültette a szervezőkben a gondolatot: ha az újoncok esetében sikerült, miért ne sikerülne később, általában A könyv ereje Csodálatos ereje van a könyvnek. Évezredek kultúráját, tudományát őrzi lapjai között örökbecsű értékként, elkövetkező nemzedékek számára. Rögzíti az újat, a szépet, a hasznosat, a magasztosat , mint kiapadhatatlan kincsesbánya ontja ezeket a drága kincseket, hogy olvasó, tanulnivágyó, erő-, berek millióit vértezze fel a műveltség, a tudás fegyverével. A tudás a hatalom. Tudták ezt az immár levitézlett kizsákmányoló osztályok képviselői és ezért küzdöttek évszázadokon keresztül körömszakadtáig a műveltség, a világosság terjedése ellen. Övék a könyvégetés hírhedt dicsősége ! A tudás és hatalom. Tudják ezt a még fennálló kapitalista rendszer urai és ha középkori módszerekkel nem is üthetik ki a könyvet a huszadik század emberének kezéből, azért igyekeznek mindenféle népbutító szennyirodalommal becsapni a betűre éhes tömegeket. Népünk művelődési színvonalának emelése érdekében pártunk és kormányunk mindent elkövet, hogy a legeldugottabb falvakba is minél több könyv jusson el. Kultúrforradalmunk keretében ma már egyik legfontosabb célkitűzésünk, hogy a falusi dolgozókat is ráneveljük a rendszeres olvasásra, a rendszeres tanulásra. Különösen a mező- gazdasági szakkönyvek olvasása, tanulmányozása ma már elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szántóföldek dolgozói eredményesen vívhassák meg a több termésért, a jólét növelé- séért folyó csatát. Éppen ezért csak üdvözölni lehet azt a KÖVETÉSRE MÉLTÓ KEZDEMÉNYEZÉSt, melyet a Bukarest tartományinéptanács a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadóval, valamint a tartományi könyvelosztó vállalattal karöltve kíván megvalósítani február 16 és 22 között. Ezen a héten rendezik meg a MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖNYVEK HETÉT. Terv szerint ennek a hétnek a keretében a kultúrotthonokban előadásokat tartanak arról, hogy amezőgazdasági szakkönyvek milyen hatásos segítséget jelentenek a mezőgazdaság szocialista átalakításáért, a hektárhozam növeléséért folyó harcban. Ismertetik azokat a könyveket, melyeket a dolgozó parasztok a legsikeresebben hasznosíthatnak mindennapi munkájukban. Az állami és kollektív gazdaságokban, a gép- és traktorállomásokon kiállításokat rendeznek a legjobb mezőgazdasági szakkönyvekből A könyvhét eseményeinek, a különböző összejöveteleknek egyik legfontosabb célkitűzése a könyvterjesztés. A könyvhét rendezői azt szeretnék elérni, hogy minden dolgozó földműves hozzon létre a saját részére egy HÁZI KISKÖNYVTÁRAT. A könyvhét megrendezésének gondolata mindenféleképpen hasznos és követésre méltó. Nagyon áldásos lenne, ha elterjedre az egész országban A képtanácsok a könyvelosztással foglalkozó szervek és a kulturális intézmények karoljákel ezt az akciót más tartományokban is és fejlesszék valóságos tömegmozgalommá. Minél több mezőgazdasági szakkönyv kerül a falusi házakba, minél több tudást merít belőlük dolgozó parasztságunk, annál virágzóbbá válik mezőgazdaságunk, annál nagyobb bőséget árasztanak mezőink Mert a tudás a hatalom. És aki ezt a hatalmat a kezében tartja könnyen legyőz minden nehézséget. Jelen esetben, felvértezve a mezőgazdasági szakismeretekkel, még a természet vak erőit is a saját maga szolgálatába állíthatja.. . B. S. Szülők iskolája A legutóbbi néptanácsi választások után történt... A községi képviselők első összejövetelén az egyik képviselőnő felszólalásában elpanaszolta, mennyire mások a mai fiatalok, mint ők voltak gyermekkorukban. Mintha nem hallgatnának annyira szüleikre, azt mondja. Előfordul, hogy a családban az apa valamiről beszél, s az alig 13—14 éves gyermek beleszól, néha ellentmond. Hát hogy szabad ezt megengedni ? Hiszen régen, amikor az apa beszélt, a gyermeknek hallgass volt a neve... A felszólalás elgondolkoztatta Movik Gyula képviselőt, s úgy érezte, mondania kell valamit. Úgy is, mint iskolaigazgatónak, úgy is ment a művelődési ház vezetőjének. És elmondotta, hogy kétségtelen, vannak még hibák a gyermekek nevelésében, de van egy másik oldala is az éremnek. És pedig az, hogy rendszerünk többet adott, többet ad ma a gyermeknek, mint amennyit annak idején az apja kapott. A gyermek néha önkénytelenül is ellentmond a szülőknek, mert úgy érzi, ebben vagy abban a kérdésben többet tud, mint az apja. S persze, hogy esetenként szemtelenségre ragadtatja magát, hiszen gyermek. Nagyon fontos volna tehát, ha a szülő is tanulna, gazdagítaná ismereteit. Ha ezt tenné, akkor iskolás gyermekével is többet törődhetne, hozzá tudna szólni ahhoz, ami a gyermeket foglalkoztatta. — Elmondtam akkor, — meséli Movik Gyula, — hogy jöjjenek az otthonba, s mi szívesen beszélünk nekik is mindarról, amit gyermekeik megtanulnak az iskolában, s amiről nem tudnak, mert soha senki sem tanította őket rá. Mondtam, ne ijedjenek meg, nem traktáljuk őket leckékkel, s ki se kérdezzük, csak elbeszélgetünk. Pipázhatnak is nyugodtan, mi majd beszélünk, elmondunk lassan-lassan minden szükségeset... Itt, ekkor jöttem tehát rá, hogy szükség van a „SZOLOK ISKOLÁJÁRA" is, mégpedig minél hamarább Az irodalmi kör előadást tartott, aztán másokat, s ma.. Hát igen, ma Szalárdon Perecsényi Gyula tanár vezetése alatt minden kedden összeül a SZÁMTAN-FIZIKA KÖR, ahol az emberek olyan közhasznú műveletekkel ismerkednek meg, mint a terület, kerület, köbtartalom, százalék és kamatszámítás, arányos osztás, hármasszabály és így tovább Rövid Sándor, Czirják János és Erdélyi Sándor tanerők vezetésével minden hétfőn megtartja összejövetelét a TÖRTÉNELEM, FÖLDRAJZ ÉS TERMÉSZETRAJZ KÖR Az őstársadalom, rabszolgarend, a hűbériség és bukása, a parasztmozgalmak, a polgári forradalmak, a munkásmozgalom, az imperializmus, a szocialista forradalom, Íme néhány összefoglaló történelmi téma a kör anyagából. Mindezek ismerete után hazánk történelméről következnek előadások. A földrajzi vagy természettudományi előadások keretében Földünk keletkezéséről, a Földről, mint bolygóról, a Föld természeti és politikai felosztásáról, az ember keletkezéséről, a darwinizmusról és más hasonló témákról beszélgetnek. A művelődési otthonban működik a NŐK ISKOLÁJA, amelyet Czaboli Mária vezet és természetesen több AGROTECHNIKAI KÖR, elsősorban a négy szocialista mezőgazdasági egység dolgozói számára. És még valami... Egy FESTÉSZETI KÖR, melynek keretében ifj. Dohai Sándor lehetséges amatőr festő vezetésével fiatal fiúk-lányok megismerkednek a rajzolás és festés alapelemeivel Mit mondtunk még a szalárdi művelődési otthon munkájáról? Beszéljünk az otthon keretében működő 6—7 műkedvelő együttesről? Vagy beszéljünk arról, hogy minden kört 25—30, sőt még több hallgató is rendszeresen látogat ? Sok mindent lehetne még mondani a szalárdiak munkájáról is meg is érdemelnék. De azt hiszem a lennek is elég meggyőzően bizonyítják : lehet gazdag, változatos művelődési tevékenységet szervezni a művelődési otthonokban. Olyan, amely — Movik bácsi szavai szerint — igyekszik eleget tenni azidőszerű feladatoknak“ Csak ügyszeretet, hivatástudat kell hozzá, s az eredmény nem marad el. ELENESI ERNŐ A „szülők iskolájának" a gondolata megszületett, mert igényelte a valóság, a község élete. A megvalósulás azonban nem volt olyan könnyű, hiszen az emberek nem egyformák, egyik nehezebben érti meg, mint a másik a tanulás szükségességét Meg aztán egészen új, eladdig szokatlan dolgokról is volt szó — Meg kellett találni tehát a csalogatót, — mondja Movik bácsi s mosolyog a gondolaton. Régebbi, szórványos kísérleteink alapján úgy gondoltuk, hogy ennél a szerepét legjobban egy irodalmi körtété tölthetné be Olyasvalami, amilyet a rádióban hallhat az ember. Vagyis : valamelyikünk olvassa az előre elkészített rövid, színes és érdekes előadást, s időnként, mintegy illusztrálásképpen, mi a többiek elszavalunk egy-egy verset, vagy felolvasunk egy-egy irodalmi részletet. A feltevés, — amint a szalárdi irodalmi kör jelenlegi helyzete bizonyítja —, igenis jónak bizonyult A kör valóban „csalogató“ az emberek szemében, ugyanis a minden hónapban megtartott üléseit 120-150 (!) hallgató látogatja Arany János ismertetésével kezdték a munkát, aztán következett egy előadás a népköltészetről, majd Bălcescu, József Attila, Petőfi és számos más író, nagy alkotó kerül sorra Az irodalmi körben összegyűlt embereknek más tárgyú előadásokat is kezdtünk tartani . Legelőször elhívtuk például Bánházi Ilona fiatal orvosnőt, aki egy 10—15 perces orvosi 7 — Ha tudná, hányszor hallottam : egy-két műkedvelő előadás még nem a világ. Azzal még nem teljes a művelődési munka... — Na és a figyelmeztetésnek volt valami eredménye 7 — Valami kevés. Én mindenesetre nem vagyok megelégedve azzal, amit eddig tettünk... És Movik Gyula bácsi szerényen mesélni kezd arról, mit is tettek a szalárdi „Május 1" művelődési otthonban, hogy gazdagabb, céltudatosabb legyen az otthon tevékenysége. Jól esik hallani, mennyire higgadtan és tárgyilagosan méri fel ez a közel hatvan esztendős igazgató-tanító önmaga és kollegái munkáját, mennyire természetesnek tartja, hogy a tömegnevelést okosan, jól kell megszervezni. Pedig hát... Igen, mondjuk meg mindjárt a legelején: szép és tartalmas munkát végeznek a szalárdi hétosztályos vegyes iskola tanárai, tanítói a község szellemi életének a gazdaggá tételéért. Olyan munkát, amelyért megérdemelnek minden dicséretet és amelyről beszélni kell, hadd tudjanak róla mások is. is ? Így történt, hogy a fiatalok bevonulása után a román nyelvkört szüleik kezdték látogatni. Szeretettel, egyre növekvő érdeklődéssel, rendszeresen. Az átmeneti megoldást kereső ötletből így lett egy nagyszerű politikai eredményeket szülő rendszeres tevékenység. Mert mit jelent az, hogy ebben a bihari pusztán elterülő községben öreg és fiatal magyar parasztok románul tanulnak a művelődési otthonban ? Kétségkívül a testvéri román nép iránti szeretetük elmélyülését, lelki közeledését, évszázadokig táplált előítéletek felszámolását jelenti. Az élet munkát igényel Szalárdi tapasztalatokról