Falvak Dolgozó Népe, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-03 / 48. (1173.) szám
7 A kis Cso nagy teljesítménye Önkéntes munkával — ugrósáncok, versenyuszoda Csomortán kis falu, lakosainak száma alig hatszáz. A szintén kicsi Pálfalva községhez tartozik. A Szellő-tető (1496 m) nyúlványainak egy kicsi völgyébe húzódott be e külsőleg jelentéktelen-jellegtelen falucska. Csíkszeredától, a megyeszékhelytől alig 5—6 km-nyire fekszik. S hogy mégis írok róla, nem azért teszem, mert az 1694 évi utolsó nagy tatárbetörés alkalmával, amikor a támadók felgyújtva Delne, Borzsova és Pálfalva házait, Csomortánt elérve olyan fogadtatásban részesültek, amelytől elment a kedvük a gyújtás-rablástól. Ezúttal arra se térek ki részletesen, hogy a falu határában emelkedik a Várdomb, melyen egy 55x95 m belterületű régi vár nyomait fedezték fel, és ahol Székely Zoltán, a sepsiszentgyörgyi múzeum igazgatója szerint 6000 évvel ezelőtt bronzkori lakótelep volt. És egyszer még foglalkozom majd Balló Ferenc személyével is, aki itt született, itt kezdett birkózni, hogy aztán köztársaságunk sokszoros szabadfogású birkózóbajnoka címet nyerje el, hogy az Amerikai Egyesült Államok Toledo városában rendezett világbajnokságon a II. helyet és az ezüstérmet szerezze meg. A Fentiek alapján is jogot nyerhetne Csomortán arra, hogy híressé váljék. De ne menjünk vissza a közeli és távoli múltba. Nézzünk bele jelenkori életébe, és ha beletekintettünk, akkor elmondhatjuk : szép, szép a múlt emléke — de csodálatos a mai munka. Azt, amit ez a kis falu végzett önkéntes munkával (e két szó igazi értelme szerint !) az hihetetlennek tűnhetik ahhoz viszonyítva, hogy sokezer dolgozót foglalkoztató üzemek, vállalatok, nagyközségek, városok nem képesek ehhez hasonló arányú teljesítményre. Íme a rövid felsorolás : három síugrósánc 3—5, 10—12 és 15—20 méteres ugrások részére. Készülőben van egy negyedik 25—35 méteres ugrásokhoz, szem előtt tartva a fokozatos fejlődés elvét, a későbbi jó eredmények alapját. És elkészültek egy 33x20 méteres versenyuszoda főbb munkálatai, beszereztek minden anyagot és 1970 június 1 -én tartják meg az ünnepélyes avatást. A falu apraja-nagyja közel 1 800 köbméter földet ásott ki és szállított el a falu szélén, a Remete patak közelében. A medence alját feltöltötték agyaggal és ledöngölték. Erre egy betonlapot öntöttek. Jelenleg így várja a telet. De a közelben, a leendő napozó helyén 2—3 méter magasságban ott áll felhalmozva a beton, kavics és a homok. A tél folyamán jóelőre kitermelt famennyiség ma már deszka formában szárad. Beszerezték az oldalfalak kiöntéséhez szükséges betonvasat. Felépült egy hatalmas raktárhelyiség a sok tonna és már jóelőre bebiztosított cement részére. Gondoskodtak arról, hogy a Remete-patak vize egy ülepítőn át, tisztán jusson a medencébe, hogy onnan egy csatornán át egy mélyebben folyó közeli malompatakba lehessen levezetni és így állandóan cserélni. ★ Nézegetem a munkanaplót, melyet Antal Adolf tanító, az ötletadó, a szervező, irányító, buzdító, kijáró, családtagjaival együtt kétkezi munkás, egyszóval mindenest vezet. Csomortani nevek, önkéntes munkások, segítők, szállítók, favágók, kőművesek, betonozók, gépkocsivezetők, asztalosok stb., gyermekek és öregek, férfiak és nők, földmívesek és értelmiségiek vegyesen. A sok-sok közül csak párat jegyeztem ki : Szőcs László, György és Antal, Ferencz Antal és neje, Ferencz László, Bakó Kálmán és Adolf, Petres Domokos, Gáli Ferenc, Székely Gyula, Domokos Ignác, Salamon András, Dávid Kálmán, Bartalis László. Ott szerepel a falu színe-java, sok-sokezer munkaórával, a néptanács és a termelőszövetkezet és több vállalat értékes segítsége. Minden jel, előkészületek , anyag, munkakedv, lelkesedés készen áll arra, hogy 1970 június 1-én, tehát egy félév múlva vígan lubickolhassunk a Remete-patak 20—22 fokos vizű medencéjéen az országnak talán egyetlen falusi, nagyméretű, korszerű uszodájában, és üdvözölhessük alkotóit, Csomortán falu lelkes lakosságát. SZÉKELY GÉZA így születnek az ugróbajnokok Az épülő uszoda A nagy ugrósánc elugró asztala. A szerző felvételei Napsütéses októberi reggel, a Hargita a ködfátyolból ismerősként tekintett a még zöld ruhában lévő mezőkre, dombokra, hegyekre. A mezők különösen zajosak, a tanulók sokasága lepte be a földeket, segítséget adtak a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek az őszi mezőgazdasági munkákban, a termények betakarításában. Ez a segítség igen szükséges, mert szocialista mezőgazdaságunk, bár a gépesítés terén szép eredményeket ért el, vannak még olyan mezőgazdasági munkák, ahol a gépesítés nincs teljesen megvalósítva. A Nagyhomoród völgyében is elkelne a fiatal, megfelelő mezőgazdasági ismeretekkel rendelkező dolgozó. A mezőgazdaság szép foglalkozás, az emberi alkotás, a gépek alkalmazása kiemelte a falusi dolgozót a tudatlanságból, a nyomorból. A mezőgazdaság sokoldalúsága, a természet szépsége vonzóan hat azokra, akik szeretik a földet, megértik a sza-évőt. A legnagyobb vonzóerő azonbana megfelelő javadalmazás, a jólét, a bőség. Ehhez pedig szaktudással rendelkezőfiatal munkaerő szükséges. Ezért igen fontos a mezőgazdasági ismeretek oktatása az általános iskolában is A falusi általános iskolákban a mezőgazdasági oktatás az V.—VIll. osztályban eddig tervszerűen folyt. A tervek, bár a vidékenkénti adottságokra, lehetőségekre hívták fel az oktatók figyelmét, mégis kevés segítséget adtak az oktatóknak a gyakorlat teren. Hargita megye Udvarhely környéki termelőszövetkezeteiben az állattenyésztés, a zöldség- és gyümölcstermesztés területén találhatjuk meg azokat a feltételeket, amelyek szaktudással párosulva a tagság részére a nagyobb eredményt, javadalmazást biztosíthatnák, tankönyveken, szakkönyveken kívül igen jó eredménnyel hasznosítottam azokat a cikkeket, amelyek a Falvak Dolgozó Népe c. lapban megjelentek. A VI. osztályos tanulókkal a zöldségtermesztés terén szakszerűen foglalkoztunk palántaneveléssel, paradicsom, paprika, hagyma, káposzta, tojásgyümölcs termesztésével. A szakszerű paradicsomtermesztésnél igen jól tájékoztatott a Falvak Dolgozó Népe 49. (1122) számában megjelent „Dohánytermesztő ősök, paradicsomtermesztő unokák" c. cikke, amely nemcsak szakismereteinket gyarapította, henem rámutatott arra is, hogy a zöldségtermesztés milyen jövedelmező gazdasági ág, s Kiskoroson az mtsz pénzbevétele kertészetből 1968-ban 12,6 millió lej volt, ami 61,7%-át tette ki az összbevételnek. A VI. osztályos tanulók bevonásával minden évben melegágyat készítettünk s paradicsom, paprika, hagyma, tojásgyümölcs palántákat neveltünk. A palántanevelésnél, perddicsomnál rendszeresen alkalmaztuk az átültetést, igyekeztünk az agrotechnikai eljárásokat korszerűen alkalmazni. A palánták kiültetésekor a tanulók ingyen kaptak otthoni termesztésre palántákat. A kiültetésig és azután is a tanulók végezték a különböző •m i.nUvUr tr.l.rn s ínv topasztolták a zöldségtermesztéssel kapcsolatos módszereket, munkálatokat, több tanuló megszerette a kertészkedést. A mezőgazdaság tanításában eredményesen alkalmaztam, felhasználtam Az öntözés technikája, A növények vízszükséglete, Az öntözés szervezési kérdései, Tejgazdasági A. B. C, Mit ér a jó zöldségpalánta ? Húsz év a szövetkezeti mezőgazdálkodás útján a Szamos mentén, Új irányzatok az öntözés gépesítésében. A nitrogén trágyázás és sok más, Falvak Dolgozó Népében megjelent cikket. Véleményem szerint a Falvak Dolgozó Népe olyan cikkeket közöl, amelyeknek a felhasználása nélkül tanításunk a mezőgazdaság oktatásában nem lehet teljesen eredményes. Először azért, mert a megjelent írások olyan új módszereket, eljárásokat ismertetnek, amelyek a tankönyvekben nem találhatók meg, másodszor korszerűek, harmadszor tapasztalt szakemberek írják. Megállapításom még az, hogy sokoldalúan foglalkozik a szocialista mezőgazdaság korszerű fejlesztésével s a mezőgazdaság minden ága részére új módszereket ismertet, amelyek a szakkönyvekben nem találhatók meg. Ugyanakkor elősegíti az mtsz. átállását a belterjes gazdálkodásra. Jó volna, ha a mezőgazdaságtan tanításával foglalkozó káderek és a téesz tagok rendszeresen olvasnák a Falvak Dolgozó Népét. A mezőgazdaság tanításánál igen fontos az audio-vizuális módszerek alkalmazása. diafilmek, diapozitívek vetítése mellett, mezőgazdasági tétémájú filmek bemutatása. Azonban tapasztalatom szerint legértékesebbek a látogatások, amelyeket jól előkészítve az mlsz-ben, állami gazdaságokban, mezőgazdasági gépállomásokon végeztünk. Ezeknek a látogatásoknak az értékét az adja, hogy olyan szakemberekkel beszélgetünk, akik az elméleti ismereteket a gyakorlatban alkalmazták, megvalósították A mezőgazdaság sokoldalú ismeretet igényel, tanítása nem unalmas, a tanulók érdeklődését biztosítani lehet. 1969. X. 14-én Az állatok termelőképessége c. leckét tanítottam a VII. osztályban, amelynél a számonkérés után Dezső Ervin egyetemi előadó tanár Fizikus szemmel a svéd mezőgazdaságról című cikkét használtam fel, (Falvak Dolgozó Népe, 1969 X. 8), amely az állati termékek fogyasztásának a fontosságáról is szólott. Az órát 13—14 óra között tartottam, de a cikk ismertetése után az anyagközlés alatt a tanulók érdeklődéssel hallgatták a tanítást, és nem láttam az utolsó (6 ik) órán tapasztalható kimerültséget a tanulók részéről. Három évig Becsenyéden tartottam agrotechnikai tanfolyamot. A hallgatók tapasztalt, olvasott emberek voltak, akik részben a gyakorlatból, vagy olvasás által a kérdéseket már ismerték. A lecke anyagát igyekeztem kapcsolni különböző újságcikkel, a hallgatók tapasztalataival s ennek következtében elértem, hogy a négy helység leglátogatottabb tanfolyama lett. BEDE GYULA tanító A mezőgazdaságtan tanítása az általános iskolában FALVAK DOLGOZÓ NÉPE MÉLTATLAN SZAVAK Sánta, töpörödött nénike. Szinte naponta láthatják a kovásznaiak, amint fél kezével hozzá méretezett, (s már szinte hozzá nőtt) apró botjára támaszkodik, másik kezének aszott, de szíjas ujjaival csonkkákopott vesszőseprűt szorongatva tisztogatja az aggmenház környékét. Söpri télen, söpri nyáron, jókedvvel, önszántából, néha még dúdolgat is közben, de sosem mulasztja el, hogy köszönjön minden járókelőnek, legyen az helybéli vagy idegen. Gondolataimba merülve, vagy kerékpáron, az utat figyelve gyakran járok arra, s mindannyiszor felriaszt egy kedves és cseppet sem tolakodó „jó napot"tal. De nem elégszik meg azzal, hogy rendbe teszi az öregotthon környékét (ő is ott lakik), hanem jártában-keltében felszed minden eldobott papírt, elszórt szemetet, egyszerűen csak azért mert szereti a rendet, a tisztaságot, szeret dolgozni. De hadd térjek rá arra, ami eszembe juttatta ezt a sors csapásaitól tepertővé zsugorodott öregasszonyt. A minap elszórt papírcafatokat láttam a sétatér padjai között, az aggmenház közvetlen közelében. Akaratomon kívül vihlant áz agyamon : „Hol van az az öreg néni, aki fel szokta szedni az ilyesmit... ?" S miután ráeszméltem ennek a szemtelen és ostoba gondolatnak az igazi értelmére nagyon megszégyelltem magam. Mert bárhogy is nézzük, mindenképp restellni való ez, hogy vannak emberek, akik évtizedekig élnek mellettünk, akiktől megszoktuk és szinte elvárjuk, hogy másodrendű munkát végezzenek, de csak akkor vesszük észre őket, ha nem látjuk kezük nyomát... Jól tudom, ennek a munkában megöregedett, kérges kezű nénikének „mindennapija" a munka, tudom, tehetetlennek, haszontalannak érezné magát, ha nem volna mit tennie. Úgy vélem mégis, azzal becsülnénk meg legjobban, azzal fejeznénk ki tiszteletünket iránta (sőt magunk iránt is), ha nem engednénk, hogy olyan munkát végezzen, melyet mi magunk nem szívesen válalnánk. S úgy hiszem, akkor adnánk legtöbbet saját emberi méltóságunkra is, ha magunk dobnánk kosárba a szemetet, és nem vennék természetesnek azt, hogy másvalaki gyűjtögesse utánunk eldobott kacatjainkat. Pláne, ha az a „másvalaki" az édesanyánk lehetne... ZÁGONI ATTILA