Falvak Dolgozó Népe, 1969 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-06 / 31. (1156.) szám

alagútban termesztenek öntözötthajtatott uborkát. A zöldséges brigádos a mérlegnél veszi át az asszonyok, lányok által szedett uborkát. Elmondta, hogy eddig a melegágyból — a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére — négyzetméterenként 12 kg uborkát szedtek, de a pénzügyi tervüket mégsem tudják teljesíteni, mert a tavalyi 15, illetve 13 és 10 lejes kilónkénti ár helyett az idén csak 2,40 lejt, illetve egy ideje csak 1,90 lejt kapnak a zilahi zöldség és gyümölcsértékesítő vállalattól. Ez valóban furcsa helyzet s megingatja a pénzügyi terv megalapozottságába vetett hitet. S meggondolkoztatja a termelő gazdaságot, hogy vajon megéri-e így a nagy anyagi és munkabefektetést ? Búcsúzóul még felteszünk egy kérdést : van-e mivel beszállítani a közel két és félezer hektár szántón és 720 hektár kaszálón termett terményeket, kiszállítani, az évi 220—230 hektárra jutó istállótrágyát? A válasz : van egy terepjárónk, 3 tehergépkocsink, 2 db. A 650-es traktorunk utánfutóval és 100 fogatunk. Tehát van mivel. S hogy igaz, az kitűnik abból, hogy ottjártunkkor — bár már kézzel is, kombájnokkal is arattak —, a teherkocsik, utánfutós traktorok, ökör- és lófogatok szorgalmasan hordták a sokszáz hektáron lekaszált szénhiűi szénát. A három gazdaság közül Bonchida a legöregebb : 1950-ben alakult, tehát korán felfigyelt a jövőbe mutató szóra. A Kolozsvár-Dési országúttól és vasúttól 4 km-es aszfaltozott bekötő út visz a községbe, a Kis-Szamoson keresztül. Itt van az ország egyik legszebb barokk kastélya (igaz, romokban) s egyik legrégibb — 1160 táján épült — templomukkal is ők büszkélkedhetnek. De mindjárt a falu mellett ott van az ország egyik legkorszerűbb, 150 000-es létszámú sertéstenyésztő és hizlaló komplexuma. Tíz évszázad történelme néhány négyzetkilométeren ! A gazdaság mezőgazdasági területe 2258 ha, amiből 1516 ha szántó, 426 ha legelő, 245 ha kaszáló, 22 ha szőlő és 49 ha gyümölcsös. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy nemcsak szarvasmarhát, sertést, juhot és lovat tartanak, hanem komoly baromfitenyészetük is van, hogy 135 ha-t öntöznek és hogy 80 ha zöldségkertészetük van, akkor megértjük, hogy Balázs Mihály mérnöknek és Pop Joan téesz elnöknek miért fő a feje. Ez a gazdaság valóban sokoldalúan fejlődött. Talán túlságosan is. Ez év végére 760 szarvasmarhájuk, ebből 320 tehenük, 25 kocájuk, 550 juhuk, 46 lovuk lesz s arról van szó, hogy év végére létrehozzák — a válaszúti, zsuki és a kolozsvári „Testvériség“ MTSZ-ekkel együtt — a megye első szövetkezetközi baromfitenyésztő komplexumát, amit már az iklódi új keveréktakarmány-gyár fog takarmánnyal ellátni. A sokoldalúság ellenére is körvonalazódik a tejtermelő-zöldségtermesztő — az övezetnek megfelelő — jelleg. De, hogy ez a két fő üzemág beválthassa a hozzá fűződő reményeket, nagyon okosan kell beosztani az egyre csökkenő munkaerőt, mert a gépesítés még nem tart lépést a munkaerőelvándorlással. A nyilvántartott 650 munkaerőből alig 400 dolgozik ténylegesen a gazdaságban, márpedig a 80 hektár öntözött zöldséges csak akkor fizet, ha jó munkát végeznek, idejében. Ebben pedig — ahogy elnök is, mérnök is mondja — a gépek csak a talajelőkészítésben és vetésben vettek számbavehetően részt. Húszéves fejlődésük során a munkaegység értéke a legmagasabb szintet — 24 lej körüli értéket — 1950- ben ért el. Az idénre 17 lejre tervezték, mert a tavaly őszi kedvezőtlen időjárás erősen megnövelte a gépi munkákra szükséges kiadásokat s mert nem kapták meg az előirányzott műtrágya mennyiségeket, a termésátlagok tervezésénél le kellett fogni a ceruzát. Legtöbb munkaeszközt két traktorral kellett vontatni a feldsott talajú domboldalakon s ez megdrágította a munkát. Márpedig — amint az elnök megelégedetten mondja — ma már úgyszólván egy hektárt sem szántanak fogatokkal s az őszi traktoros mélyszántás mégiscsak más, mint a fogatos munka. Alig néhány százezer tejes jövedelemmel indultak, az idén már kereken 7 millió 800 ezer lejre tervezték az össztermelés értékét s a költségvetésben 3 271 796 lej bevétel van előirányozva. Csak a felhalmozási alapra 814 000 lejt fordítanak. Enyhe hajlatú, szelíd dombok jellemzik Györgyfalva határát, de közös vonásuk, hogy sík terület itt csak mutatóban akad s folyóvíz sincsen. A megélhetési gondok viszont szinte ismeretlenek, mert 600 m körüli tengerszint feletti magasságával gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmas mikroklímája van s így a háztájiak ontják a kiváló minőségű epret, körtét, almát s nagyváros közelsége igen kedvező értékesítési lehetőségeket biztosít a háztájiban termesztett burgonyának is. Itt tehát a háztáji erősen felkerekíti a közösből származó jövedelmet. A gazdaság a dombvidékre legmegfelelőbb nagyságú, tehát egy jól összeforrott mérnök-elnök pár jól áttekintheti. 1962-ben alakult s azóta 400 férőhelyre szarvasmarhaistállókat, 150 férőhelyes sertéshizlaldát, 500 férőhelyes juhistállót, nagy magtárt, borpincét, kukoricakasokat építettek, nagyrészt helyben bányászott terméskőből. 51 ha gyümölcsöst (alma, körte), 17 ha szőlőt telepítettek, az utóbbi évek átlagában 16—20 hektáron termesztenek zöldséget , 120 tehenet, 25 kocát, 500 juhot, 30 lovat tartanak. Évente 35—38 tonna húst adnak át szerződésre. Az évi összbevétel a gazdaságban 1 500 000 lej körül van, amiből egy munkaegységre 4—5 lej készpénz jut. Az elmondottakból kitűnik, hogy fejlődésük éppen olyan sokoldalú volt a letelt 7 év alatt, mint Bonchidáé 19 év alatt. A szakosítás tehát itt is nagyon időszerű. Egyelőre a tejtermelés és állathízlalás irányába, pár év múlva a gyümölcstermesztés felé is. A lencsevégre kapott három Szamosvidéki, többnyire mezőségi jellegű termelőszövetkezet anyagi erejét illetően a közepesekhez tartozik, tehát elég jól képviseli a belsőerdélyi átlagot. Hogy mekkora utat tettek meg az „enyémtől“ a „miénkig“ terjedő korszakban, azt csak az mérheti fel reálisan, aki húsz évvel ezelőtt is ismerte őket. Akkor gépkocsival úgyszólván megközelíthetetlenek voltak, ma kettőbe aszfaltút vezet, egybe jó kövezett út, akkor egyikben sem égett villany, ma televíziós antennák erdeje jelzi, hogy régen elfelejtették a petróleum-lámpa egyeduralmát; akkor a vályogfal és zsuppfedél idillikus hangulata ülte meg a gólyafészkek alatt szunnyadó falut, ma városi villákkal vetekedő kő- és téglaházak között dohog a sok vörös traktor. Ezek mind közös vonásai a megújhodott három községnek, illetve falucsoportnak. De ugyanilyen közös vonása az is, hogy a növénytermesztés jövedelmezőségét csak a kapás növények vetésterületének növelésével lehetne fokozni, márpedig a kapásnövények (cukorrépa, burgonya, dohány, zöldség, szőlő stb.) területének növelése fokozná a kézimunkaerő szükségletet is, ami pedig — Drágon a legkevésbé, de azért ott is — egyre fogyatkozik. Az orvoslást mindenütt a Tézisek és az Irányelvtervezet azon ígéretében látják megtalálni, hogy a mezőgazdasági gépállomány már a közeljövőben sok, a dombvidékre alkalmasabb géptípussal bővül. Szocialista bővített újratermelés vámtörvényének érvényesülése biztató ígéret a további felemelkedésre, hiszen ez a három termelőszövetkezeti gazdaság is — az ország többi 4500 gazdaságával együtt — a mával mindig a holnapot alapozta, évről évre gyarapította közös vagyonát . Így bizakodva tekint az elkövetkező évekre, amikor a befektetések a mostaninál is bőségesebb gyümölcsöt hoznak. tr XT onf0T Milor, 2 Lánc, lánc, eszterlánc. • • 3 FALVAK DOLGOZÓ NIÜPF MINDEN TERÜLETÉN és sportmozgalomban, amely jelentősen hozzájárul a fiatalok közötti baráti és testvéri kapcsolatok elmélyítéséhez. Az együttélő nemzetiségekhez tartozó fiatalok hazafias lelkesedéssel második anyanyelvükként tanulják és sajátítják el a román nyelvet, amely lehetőséget nyújt a modern tudomány és technika legújabb vívmányainak megismerésére, sokoldalú lehetőségük érvényesítésére és a szocialista építésben rájuk háruló feladatok teljesítésére hazánk bármely részében, ahová az építő-alkotó munka szólítja őket. Hazánkban összesen 12 nemzetiségi kulturális intézmény működik, 41 különböző sajtótermék közel 700 000 példányszámban jelenik meg az együttélő nemzetiségek nyelvén. Évente közel 3 500 000 példányban adnak ki politikai és szépirodalmi könyvet magyar, német, szerb és ukrán nyelven. A megyénkben megjelenő Cuvântul Nou, illetve Megyei Tükör című hetilapok, az itt élő fiatal költők, képzőművészek, népi alkotók lelkes munkával, értékes alkotásokkal járulnak hozzá szocialista kultúránk felvirágoztatásához. Ez bizonyosodott be legutóbb is a megyénkben élő népi alkotókkal való találkozók alkalmával, amelyen a 70 éves Bálint Andrástól, az egyik legtehetségesebb túró-faragó székelytől a legfiatalabbakig ,szívből jövő szavakkal mondották el, hogy ezután még lelkesebben, még odaadóbban fognak dolgozni, alkotni még nagyobb szenvedéllyel fogják ápolni a népművészetet hazánk és dolgozó népünk javára A párt, a haza és személyesen Nicolae Ceauşescu elvtárs iránti hála és szeretet érződött, amikor valamennyiük megfogadta, hogy egy-egy alkotással köszönti pártunk X. kongresszusát és felszabadulásunk negyedszázados évfordulóját. A haladó hagyományok a román néppel együtt, a magyar, német és más nemzetiségű dolgozók kulturális örökségének ápolása pártunk nemzetiségi politikájának jelentős részét képezik. Büszkeséggel mondhatjuk el, hogy ezen a téren is sokat megtettünk. Ez évben emlékeztünk Bod Péterről, Csernáton község szülöttjéről, a felvilágosodás korának egyik nagy szellemi képviselőjéről. Szobrot állítottunk Körösi Csoma Sándor emlékének adózva. Kisbaconban májusban avattuk fel a Benedek Elek-emlékházat, július első napjaiban ünnepségsorozat keretében emlékeztünk meg az 1848—49-es szabadságharc székely hőséről, az ágyúöntő Gábor Áronról. A közelmúltban nagyszabású emlékünnepség keretében emlékeztünk meg Ady Endréről, M. Eminescuról, N. Balcescuról és Petőfi Sándor halálának 120. évfordulójáról. Vajon melyik rendszer foglalkozott így a haladó hagyományok ápolásával ? Vajon hazánknak ez a része mikor látott ilyen gazdasági, politikai és kulturális fellendülést ? Az említett ünnepségek, megemlékezések, ameelyeknek kezdeményezője és szervezője a párt, nagyszerűen szolgálják a szocialista hazafiság, a nemzetköziség, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének ügyét, s egyben bizonyítják, hogy pártunk — jogegyenlőségi politikája szellemében — azonos mértékben becsüli és értékeli a román nép és az együttélő nemzetiségek haladó hagyományait, s hogy pártunktól idegen mindenféle nacionalizmus vagy sovinizmus. A román nép és az együttlakó nemzetiségek egysége és öszszeforrottsága objektív valóság, amely megnyilvánul minden munkaterületen, ahol együtt dolgoznak, alkotnak és szórakoznak, kölcsönös tiszteletben és megbecsülésben. E megbonthatatlan testvéri egységben összekovácsol a közös cél és a szilárd elhatározás, hogy az üzemekben, szántóföldeken és más munkaterületeken fokozottabb építőmunkával a X. kongresszus által elfogadott magasztos program megvalósításával háláljuk meg pártunk atyai gondoskodását. Pártunk Központi Bizottságának főtitkára legutóbbi Bihar és Arad megyei látogatása során többek között ezeket mondotta : ,,Az emberek csaknem valamennyi megyében románul, magyarul, és németül is beszéltek, de mindenütt lényegében egyazon nyelven :a párt nyelvén, a szocializmus nyelvén, amely kifejezi egész népünk elhatározását, hogy felépíti az új társadalmi rendet, megvédelmezi a szocialista vívmányokat, hazánk függetlenségét. Az egység pártunk marxista-leninista politikájából fakad. E tájakon románok, magyarok, németek, szerbek, szlovákok, ukránok és más nemzetiségűek is élnek. Évszázadok óta együtt harcoltak, együtt küzdöttek, együtt építették fel a szocializmust és együtt kívánják megteremteni a fejlett szocialista társadalmat, a kommunizmust azzal a meggyőződéssel, hogy csakis ezúton biztosíthatják jólétüket s boldogságukat a maguk, s hazánk valamennyi lakosa számára.“ Felemelő érzés, hogy szocialista hazánk minden nemzetiségű dolgozónak éltető és oltalmazó édes szülőföldje, otthona, hazája, s hogy negyed évszázada szabad népünk alkotó erejébe vetett bizalommal, pártunk bölcs vezetésével biztos léptekkel halad a szocializmus és kommunizmus építésének napfényes hitján