Falvak Dolgozó Népe, 1970 (26. évfolyam, 1-51. szám)
1970-06-03 / 22. (1199.) szám
A SOK LEHETŐSÉGBŐL A LEGJOBBAT ! A közelmúlt hazai történelmében páratlanul álló árvízkatasztrófa súlyosan károsította a nemzetgazdaság minden ágát, sok egyéni, családi tragédiát okozott. Az élet azonban a romok fölött is követeli jogait. S a gyérülő árvízi hírek helyét egyre több — a megújhodásról, a pusztulásból felocsúdott, magára talált ember újjáépítő munkájáról szóló — tudósítás foglalja el. Az elvonuló ár nyomában új életre kel a határ, újraindul a munka a mezőgazdaságban is. De most nagyon vigyázzunk, hogy a sietségre törekvő igyekezetből nehogy kapkodás, az idei és talán eljövendő évek termésére is kiható értékrend-felállítás szülessék. Most a helyzetet józanul, nagyon reálisan és gyorsan kell felmérni, hogy pontosan tudhassuk mi a teendő s a leggazdaságosabban, az ésszerűség törvényeit szigorúan betartva foghassunk hozzá az újjáépítéshez, a veszteségek pótlásához, a károk helyreállításához. Most szigorú logikával meg kell különböztetni a lényegest a lényegtelentől, a fontosat a kevésbé fontostól, az egyenes utat a kanyargóstól. S ha eszerint járunk el, az első felismerés feltétlenül az lesz, hogy a sokkal nagyobb hányadot — 90 %-nál többet kitevőt — kell elsősorban gondjainkba vennünk, hiszen az árvíz mezőgazdasági területünknek kb. 6—7 %-át érintette, tehát az ésszerűség azt diktálja, hogy az árvíztől mentesült területeken — a lényeges részen — érjünk el maximális eredményeket. Ez azt jelenti, hogy ezeken a területeken a növényápolási, növényvédelmi munkákat a legnagyobb igényességgel végezzük, hogy a munka elhanyagolása miatt a termésben semmilyen kiesés ne álljon be. Az árvíz és eső miatt sok gazdaság került a korábbinál is nehezebb takarmányozási helyzetbe, mert jelentős takarmánykészletek pusztultak el vagy károsodtak minőségileg. Viszont az idei időjárás a takarmánynövények fejlődésére ezideig kedvező volt. Most tehát a legnagyobb gonddal be is kell takarítanunk a megtermett takarmányokat, gondolva arra is, hogy szemestakarmányokban hiányokra számíthatunk, tehát a zôldtakarmÿ ’ 'állomfnát, silótakarmányt alv gondossággal kell betakarítani és tárolni, hogy szarvasmarha-, juh- és lóállományunk takarmányozásában ezek a jövő évi termésig nagyobb arányt képviselhessenek. Itt valamire különös hangsúllyal fel kell hívnunk a figyelmet. A sok eső és áradás miatt számítanunk kell arra, hogy az összes ártéri legelők, de a domboldalaik is más métellyel erősen fertőzöttek lesznek, de ugyanígy a rétek, szénafüvek nagy része is. Tehát szarvasmarha- és juhállományunk nemcsak a legelőn, hanem az istállózási időszakban is állandóan fertőződni fog. Ezért a gazdaságok, egyéni állattartók igényeljék, maguk szorgalmazzák a mételyellenes kezelést az állategészségügyi szervektől. Az állattartással kapcsolatosan arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy adott helyzetben a járványok fellépésének veszélye is nagyobb, tehát az erre utaló legkisebb jelre is azonnal kérjék az állategészségügyi személyzet segítségét. Sok az ember, állat egészségét veszélyeztető ipari és mezőgazdasági vegyszer került az áradásokkal a legkülönbözőbb területekre, esetleg a talajvíz útján a kutakba. Ez további óvatosságra int s arra kötelez mindenkit, hogy ha ilyen anyagra bukkan, arról azonnal értesítse a közigazgatási hatóságokat, illetve a növényvédelmi, állategészségügyi vagy közegészségügyi szerveket. Az ártereken, de a sok csapadék miatt más területeken is, általános most — a derült napokon beálló nagy melegek hatására — a talaj kicserepesedése, kérgesedése. Ez komoly károkat okozhat, elsősorban a most csírázó, kelő vetésekben. Tehát minden rendelkezésünkre álló munkaeszközzel (tövisboronával, küllőskapával, fogasboronával, kultivátorokkal, stb.) igyekezzünk a képződő kérget sürgősen feltörni. A kipusztult, befulladt vetések pótlása ugyancsak napirenden lévő, fontos és sürgős megoldásra váró feladat. Van az orszságban elég vetőmag ezek pótlására. Csak példaképpen említjük meg, hogy a kolozsvári Agrosem vállalattól már 800 mázsa kukorica vetőmagot vittek el a téeszek s a vállalat el tudja látni nemcsak a szocialista nagyüzemeket, de a háztáji gazdaságokat is zöldségvetőmaggal. De azért jó lenne, ha — a mostani példán okulva — a jövőre gondoskodnánk olyan rövid tenyészidejű növények magjáról is, mint a köles, édescirok, csibehúr, fehérmustár, mert azzal, hogy majdnem minden kipusztult szántóföldi terményt kukoricával pótolunk, nagyon egyoldalúvá tesszük a takarmányozást és nem tudunk kenyérgabonapótki szentes terményt előállítani. Persze nem azt mondjuk, hogy térjünk vissza őseink köleskásá- jára, de szükségen az is pótolhat valamit. Az emberi táplálkozás céljaira számbajöhető növények közül az adott helyzetben megnövekedett a szemespaszuly jelentősége. Az országiján vannak jelentős készletek ebből is. A kipusztult vetések pótlásánál tehát gondoljanak — elsősorban a háztáji kertek tulajdonosai — erre is, mert ennek a vetése sem késett még meg. Számítanunk kell arra — különösen, ha nagy területeken kukoricával pótoljuk a kipusztult vetéseket —, hogy a kapálnivaló sok lesz, a mimika összetorlódik s — amint már az elmúlt években is előfordult — a kapálás egybeesik a szénafüvek kaszálásával, majd az aratással is. Ebből a szempontból is alaposan felül kell vizsgálni némely téesz gyakorlatát, amelyek túl könnyen határozzák el magukat a kapálások, gyomlálás megkésése miatt nagyon elgyomosodott növények kiszárítására. Vöröshere vetőmagból kielégítő készleteink vannak. A különleges időjárás az idén — de kizárólag keleti, nyugati, északi fekvésben — talán még lehetővé teszi a lóhere vetését. Ezzel két legyet ütnénk egy csapásra, mert növelhetnők a takarmányalapot is, — amely köztudomásúlag nagyon hiányos — kihasználhatnók a vetés nélkül maradt területeket is, anélkül, hogy a kapálnivalót szaporítanák. Ebben a kérdésben azonban kizárólag a gazdaságoknak — alapos helyi ismeretek birtokában lévő — vezetőségeire kell bízni a döntést. És ne feledkezzünk meg ebbben a gombatermő időjárásban a szőlőkről sem, mert a tavalyi szomorú tapasztalatok megmutatták, hogy ahol rendszeresen, mindig időben permeteztek, ott volt termés, ahol nem, ott csupaszon érték meg a szőlőtőkék a szüret idejét. Tehát : a pusztulást átvészelt — szerencsére sokkal nagyobb hányadot kitevő — vetések, természetes gyepterületek minél bőségesebb termését biztosítsuk késlekedés nélküli jó munkával s közben — a helyi viszonyokat messzemenően szem előtt tartva — pótoljuk azt, ami az árvíztől annyira károsodott, hogy nem nyújt reményt még közepes termésre sem. Nehéz időkben az egyéni felelősség terhe megnő. Sokszor kell nagyon gyorsan határozni. De kapkodni, meggondolatlanul dönteni akkor sem szabad. Annyi idő mindig van, hogy az adott lehetőségek közül a legjobbat válasszuk ki. Most a gazdaságok vezetőségeire — a párt- és állami szervek általános útmutatásait szemelőtt tartva — ez a feladat hárul. N. M. A kerelőszentpáli mtsz-ben újra munkába álltak a kapusok MAI NEHÉZSÉGEK, HOLNAPI GONDOK Felvincnél elérjük a Maros mentét. Itt csak a község déli, délkeleti részein fekvő házak falán árulkodik egy nedves sáv a megbőszült Maros fenyegetéséről. De Veresmarton már az ablakokon tört be a szennyes ár s egy-egy drótkerítés olyan a fennakadt hordaléktól, mint a megtépászott függöny. Marosújvárt az ipar rangelsősége mentette meg a pusztulástól, mert aszód agyát ülepítő medencéinek falát képező hatalmas töltés felfogta az áradatot. Földváron áthaladva múlt őszi utunkat idézzük emlékezetünkbe, amikor a hiányzó víz után nyomoztunk. De elkerülhetetlenül gondolnunk kell a Nílus termékenyítő áradásaira is s ezzel kapcsolatosan Needham és Spallanzani vitájára a spontán generáció elmélete körül. Persze nem azt várjuk, hogy egerek milliói szülessenek az ártéri iszapban, hanem hogy dúsabban teljen a kalász a szennyes árral szállított humuszban. Székelykocsárdon az ősszel 80 hektár volt víz alatt, mert a patakok lefolyása elé a vasúti töltés gátat emel. Most a Maros 500 hektárra növelte a vízborította területet. Még szerencse, hogy a téeszhez tartozó Vajdaszeget megkímélte az Aranyos, amely itt ömlik a Marosba. A községen átfolyó erecske — a Rossz patak — az éjszakai esőtől megduzzadva nem a medrében, hanem az utca teljes szélességében hömpölyög. S a környékbeliek szerint ez még nyáron is előfordult egyegy nagyobb zápor, felhőszakadás után. Pillanatnyilag leginkább a takarmányozás a legégetőbb kérdés, mert a téli takarmány elfogyott, a tehenek legelőjét pedig víz borítja. Ezért kénytelenek voltak a növendékemarhának erdei legelőt bérelni Mohácson, hogy a tehenek a növendékek legelőjén maradhassanak. De a pillanatnyi gond árnyékában ott leselkedik a még nagyobb téli gond : miként pótolják az elpusztult 40 hektár zöldségest, a 45 hektár cukorrépát, a 10 hektár burgonyát sínt lesz, ha a kaszálót annyira eliszapolta a víz, hogy termése használhatatlan lesz. Hiszen így is évek óta küszködnek a mételykórral az elvizenyősödött legelők, kaszálók miatt. Vigasztaljuk őket s magunkat is azzal, hogy az állatállományban nem esett kár, a szőlő szinte mind meg van kapálva, fel van kötözve s nagyrészt meg is van permetezve? ; hogy a fészkekből részben kimosott burgonya gumókat első nap, amint a földre rá lehetett menni, betakarták kapával? , hogy már kapáltak is egy keveset? Azt hiszem, erre nincsen szükségük. Sokkal inkább segítségre abban, hogy a vasútállomás és az őrház között a vasúti töltésen egy átereszt nyissanak s ezzel a jövőben megszabadulhassanak a belvizektől ; takarmányra, amit nincs már honnan előállítsanak és rövid tenyészidejű fajták vetőmagjaira, hogy az elpusztult és még hátralévő vetéseiket júniusban pótolhassák. A falu a maga bajai közepette sem feledkezett meg mások gondjairól : ruhaneműt, élelmet gyűjtöttek más vidékek árvízkárosultjainak. De most ők is várják a segítséget abban, amire saját erejükből nem telik. S tudják — ha nem is latinul — a latin közmondást, hogy aki gyorsan ad, az kétszer ad. Décse vagy Miriszló határában kihányta a fejét az őszi árpa. Talán azért sietett úgy, hogy aratással biztasson? Dr. NAGY MIKLÓS Kocsárdon a Kossz-patak medréből kilépve az utcán hömpölygött (baloldalt). Ennek az Ároknak kellene a vizet a Marosba vezetnie, de a mocsárrá alakult nádas elnyeli. Áradáskor a Maros az egész területet elöntötte (Jobboldalt)