Falvak Dolgozó Népe, 1985 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1985-01-05 / 1. (1938.) szám

BIZTOS, ÁLLANDÓ HOZAMOKÉRT - Mikor és hogyan gazdaságos az öntözés? - Beszélgetés DR. TIANU ALEXANDRU mérnökkel, a funduleoi Gabona- és Iparinövény-termesztési Kutatóintézet tudományos főkutatójával Az öntözéses növénytermesztés belterjes gazdálkodás. Egységnyi területen többet költünk, korszerűbb termelőeszközöket és technológiákat alkalmazunk, magas biológiai értékű növényeket művelünk azzal a céllal, hogy az átlagterméseket gazdaságosan növeljük. A belterjesség tehát a fokozottabb mértékű anyagi ráfordítást is magába fog­­lalja, valamint azt a szellemi hozzájárulást, amely a tudományos kutatáson keresztül a mezőgazdaság-fejlesztés minden meghatározójába beépül. A nagyobb beruházások következtében megvalósított termésgyarapodásnak tehát olyan mértékűnek kell lennie, hogy értéke a többletköltségek értékét elérje, vagy túlhaladja, a gazdaságos termésfo­kozás pedig egyértelműen a nyereséget növelje. Az öntözéses növénytermesztésben te­hát, ahol jelentős mértékűek a beruházások, a lehető legnagyobb termést kell megva­lósítanunk, a terményt a lehető legjobban kell értékesítenünk, hogy jövedelmezően ter­melhessünk. Éppen ezért van szükség az öntözési kísérletekre, a vízgazdálkodásra irá­nyuló tudományos kutatásra: termőhelyenként, növénykultúránként megoldást kell találni a minél hatékonyabb mesterséges vízpótlásra. Sokféle öntözési móddal találkozhatunk; minél egyszerűbb, minél kisebb területen alkalmazott, annál olcsóbb. Az öntözési rendszerekben már sokkal nagyobb az anyagi ráfordítás, bár a berendezésektől függően itt is nagymértékben változhat a beruházás értéke, ezért nélkülözhetetlen a tudományos értesülések maradéktalan alkalmazása. Mert nagyüzemi gazdálkodásban a legkisebb technológiai hiba is hatványozottan érez­teti negatív hatását. A vízgazdálkodási optimum csak akkor érvényesülhet, ha a többi tényező is a legkedvezőbb növénytermesztési feltételt biztosítja. Ez az oka annak, hogy az öntözéses gazdálkodásra vonatkozó tudományos kutatás ma már nemcsak az öntö­zési normákra, a talaj vízháztartására, a vízmegőrző és -hasznosító agrotechnikára, de a növények biológiai válaszára is vonatkozik. A kutatóintézetben tartott egyik tudomá­nyos értekezleten az egyik közlés a genetikailag is szabályozott termelékenységi meg­határozó környezeti hatásokra történő módosulását jelezte. Ilyen környezeti tényező a fény, a hőmérséklet, a víz és a műtrágya is. Figyelemre méltó ez a megfigyelés, ezért ezzel a témával indítjuk az öntözésre vonatkozó kutatási program felelősével is a be­szélgetést.­­• Miért foglalkoznak az öntözé­ses gazdálkodás szakértői a növény-­­ élettani változások tanulmányozásá­val? — A belterjes gazdálkodás jövedel­mezősége, így az öntözéses növényter­mesztés hatékonysága az átfogóbb ér­telemben vett vízháztartástól függ. Több szakterületen dolgozók együttmű­ködésének eredményeként közelíthetők meg a növényfiziológiai folyamatok, a növény energiagazdálkodását jelző át­alakulások. A célszerű öntözést se ér­tékelhetjük a bioenergetika ismerete nélkül. — Az újabb elméletek nem isme­rik el a víz- és tápanyagfelvétel kö­zötti korrelációt. A kedvező vízel­látás, tehát a hatékony öntözés, be­folyásolja az anyagcsere energia­­hasznosítását? — Abban az esetben, ha a talajban a víz 1 atmoszféránál kisebb energiával kötődik a talajszemcsékhez, akkor eb­ből a tapadó vízburokból a növények gyökerei sokkal kisebb energiaráfor­dítással veszik fel a vizet, mint a higroszkópos vízhez közelebb eső és 10 atmoszféra energiával kötődő réteg­ből. Nyilvánvaló, hogy a talajba öntö­zéssel juttatott szabad víz növények ál­tali hasznosítása sokkal energiatakaré­kosabb. — A növényélettan úgy tartja: a vízfelvételt meghatározó evapo­­transzpiráció inkább fizikai folya­mat. — Az evaporáció, tehát a párolgás igen, de a transzpiráció, tehát a páro­logtatás már biológiailag szabályozott, tehát a bioenergetikához is kapcsoló­dik. Az energetika törvényei pedig a biológiában is érvényesülnek.­­ Az élettani változások, az anyagcsere-folyamatok örökletesen szabályozottak. A genetikai rend­szer igen erős korlátozó és irányító. Meggyőződésem­, hogy a termőké­­pességi jelzők megváltoztatása is csak alapvető nemesítéssel lehetsé­ges. Mivel lehet magyarázni a már említett közlésben elhangzottakat, az árpánál a virágkezdemények és a kalászban levő virágok számát a környezeti tényezők változtatásával is lehet módosítani. Hiszen ez a tulajdonság gének által örökletesen rögzített. — Részben. A világkezdemények számának a tenyészidő kezdeti szaka­szában való módosulása és állandósu­lása, bár genetikailag meghatározott, a környezeti tényezők mégis befolyásol­ják, s ily módon az öntözés-műtrágyá­zás is szerephez jut. — Melyek az öntözés gyakorlatát gazdagító kutatási témák? — Az öntözési rendszerekben alkal­mazható technológiák tökéletesítése, a különböző vízfogyasztási időszakok ön­tözési feltételeinek gazdaságosabbá té­tele. — Kiterjeszthetők a munkamini­­mumok? — Az öntözéses termesztésben alkal­mazható minimális agrotechnikával is kísérletezünk. Kidolgozzuk a minél ke­vesebb elemet tartalmazó technológiát, ami jellegzetes és eltér a nem öntözé­ses növénytermesztésben alkalmazot­tól. — Mindez hogyan egyeztethető a gazdaságos öntözési normákkal? — A célszerű talajművelés víztaka­­­rékos gazdálkodás. Márpedig az öntö­zési normák meghatározásakor és ajánlásakor éppen a jobb vízgazdálko­dásra alapozunk. Minél bőségesebb a talaj vízkészlete, annál kevesebb öntö­zővíz szükséges, tehát annál olcsóbb a mesterséges vízpótlás. Az öntözés ha­tékonysága tehát elsősorban a talajok vízraktározó képességétől és a gazdál­kodó vízmegőrző intézkedéseitől függ. Ezzel összefüggésben ki kell hangsú­lyoznom: a pontos és rendszeres víz­mérleg a prognózisok alapja. — Minek alapján differenciál­nak? — A parcellák domborzatának és ta­lajának, a termesztett növény biológiai tulajdonságának figyelembevételével. Ha rossz a talaj vízbefogadó-képessé­ge, ha akadályozott a víz beszivárgása, az esővíz 60 százaléka­ is elvész. — Mi a megoldás? — Elsősorban, megfelelő eszközökkel növelni a talaj pórustér­fogatát, s olyan technológiát alkalmazni, ami lehetővé teszi a csapadék minél nagyobb arányú visszatartását. Másodsorban, vízmérleg alapján igyekezzünk aránylag kis ön­tözési normákat meghatározni és al­kalmazni, s a talaj vízellátottságát 80 centiméter mélységig értékelni. — Ily módon gazdaságosabbá te­hető az öntözés? — Igen ,egyrészt a fent említett vízmegőrző gazdálkodás révén, más­részt a célszerű programozás hatására. A cél: minél több energiát megtakarí­tani. Ezt az öntözéses termesztésben dolgozók, figyelmébe ajánlom. — Mikor kifizetődőek az öntözési rendszerek létrehozását célzó beru­házások? — Akkor, ha a csatornahálózatok kettős hasznosításúak. Lecsapolás, te­hát vízelvezetés és vízszállítás, tehát öntözés — ez a biztos és állandó hoza­mokat szavatoló telkesítés egyik meg­határozója. — Mindez érvényes a kettőster­mesztésben is. A másodvetésű nö­vénykultúrák esetében miként szol­gálja az öntözés a hozamfokozást? — Az elővetemény lekerülte után gyorsan kell dolgozni. Gyakran a szán­tásról is lemondunk, s a magágyat in­kább nagy teljesítményű tárcsákkal alakítjuk ki. Ez is a talajban levő víz megőrzését szavatolja. Ma már olyan gépcsoportokkal dolgozhatunk, amelyek előkészítő talajművelés nélkül vetnek. Persze az öntözőberendezések — mint segédeszközök — nélkülözhetetlenek, hiszen a hatékony és gazdaságos ön­tözéstől függ a magtakaró alatt levő csírák fejlődése és talajfelszínre jutá­sa, a tápanyag-gazdálkodás megfele­lőbbé tétele, a kettőstermesztésű növé­nyek gyors növekedése, a termények beérése és a magas hozamok biztosítá­sa. Belterjes mezőgazdálkodásban az öntözés az egyik legfontosabb termesz­tési tényező. Dr. CSAPÓ I. JÓZSEF Biztató évkezdet (Folytatás az 1. oldalról) a gabona. Kihasználva azt a kedvező körülményt, hogy az idén 30 százalék­kal több műtrágyát kapunk, máris megkezdtük az elvetett gabona fej­trágyázását. Több mint 3000 hektáron már el is végeztük ezt a fontos műve­letet, s folytatjuk az akciót az­ egész gabonával bevetett területen. Követve pártunk főtitkárának út­mutatásait, az idén jelentősen növel­jük a belterjes növénykultúrák terü­letét, megközelítve az 5000 hektárt. Célkitűzésünk az, hogy minél több egységben és minél nagyobb területen érjünk el az idén a búzánál 8000 kg/ha, a csöves kukoricánál 20 000 kg/ha, a burgonyánál 40 000 kg/ha, a cukorrépánál pedig 60 000 kg/ha feletti hozamot. E rendkívül magas termés­átlagok megalapozására a tavasszal elvetendő kultúráknál maradéktalanul elvégeztük az őszi szántást, s emellett több mint 1000 hektáron mélylazítást végeztünk. Amint a talaj megengedi, további 1000 hektáron elvégezzük az altalajporirányítást és mélylazítást. Nem feledkezünk meg a m­egfelelő tápanyag-utánpótlásról sem, hiszen köztudott, hogy nagy termést csak ak­kor várhatunk, ha biztosítjuk a kor­szerű, belterjes termesztési technológia minden láncszemét, ideértve a megfe­lelő szintű, tudományos trágyázást is. Már meg is kezdtük az istállótrá­gya kihordását azokra a parcellákra, ahol rekordhozamokat akarunk meg­valósítani. Ebben kedvez az időjárás is, hiszen a vastag hótakarón szánok­kal már ki is hordtunk 120 000 tonna értékes tápanyagot. Mindenütt mozgó­sítottuk nemcsak a gazdaságok foga­tait, hanem a háztájiban levőket is. 2 Falvak Dolgozó Népe KUTATÁS ÉS TERMELÉS C GAZDAG SZÁMVETÉS A Nagyvárad fölötti Siter falu ezideig csak arról volt ismert, hogy innen hozták ősszel a piacra a ritka csemegének szá­mító szelidgesztenyét. Biharban Micskén kívül csak itt termett, nagyobb számban ez a meleget kedvelő gyümölcs. Mosta­nában közismertebb, sokkalta gyakoribb gyümölcsfával, a barackkal szereztek pár év alatt figyelemre méltó érdemeket. Az állami mezőgazdasági vállalat itteni farm­­ja az 1984-es évet az eddigi legjobb­ ered­ményekkel zárta. 360 hektáros az összefüggő telep — a­­rányait tekintve az ország legnagyobbjai közé tartozik —, a termőállomány na­gyobb része barack (200 hektárt foglal el), de mellette helye van — s lesz a jövőben méginkább — más fajtáknak is, ugyanis a következő években szilva- és körtecsemetéket ültetnek 55, illetve 15 hektáron. Az 1984-ben elért eredmény legfőbb jel­lemzője, hogy az elsődlegesen termesztett gyümölcsfajtából, a barackból 500 tonná­val megtetézték az előirányzott termés­­mennyiséget. Ez azt jelenti, hogy a terü­let minden hektárja közel 15 000 kilót a­­dott. A tervezett hozam túlhaladásából származó össztöbblet a gazdasági-pénz­ügyi mutatók igen kedvező alakulását tette lehetővé, amihez még — a minőségi mu­tatók révén, a magas osztályba való be­sorolással — az előnyös értékesítési ár is hozzájárult. Egy hektár tiszta jövedelme 16 000 lej, a farmé pedig­ 6 milliónál is nagyobb. A siteri gyümölcstermesztők csökkentett költségszinten valósították meg e mutatókat, 1000 lej értékű árutermelés­re mindössze 623 lej ráfordítás esik. Nem érdektelen azt is megemlíteni, hogy a gazdaságossági hatásfok kedvező alaku­lásában szerepe van a területek ésszerű kihasználásának. Konkrétan, amíg a fák termőre fordultak (ez az ültetéstől számít­va 3—4 év), a sorközökben krumplit és dinnyét termesztettek. E „mellékes“ fog­lalatosság 1984-ben 100 000 lej jövedel­met hozott. A termelési sikerek tényező-együttesé­ben elsődleges az emberi hozzáállás. Et­től függött végső soron minden. A „min­den" egyetlen mondattal is kifejezhető: megadni a fának, amire szüksége van, s megvédeni a káros hatásoktól. Literben a gyümölcsészek gyakran éjszakáikat is feláldozzák a leendő termés megóvásá­ért. Mert nemcsak a kényelmesen, nappal végezhető permetezésekről van szó. Mikor kellett, füstöléssel hatástalanították a dér, a hóharmat, a kései fagyok következmé­nyeit. A fa megkapott mindent, ami ter­mő adakozását elősegítette. Évente kap szerves trágyát egy-egy területrész, az e­­gész terület pedig négy évi fordulóban. A mesterséges termésfokozók arányát a vá­­radi talajtani és agrokémiai hivatallal kö­zösen, próbák és analízisek alapján álla­pítják meg, szigorúan vigyázva a foszfor-, nitrogén- és káliumtartalom egyensúlyára. Fontos az altalajlazítás. Ezt nagy teljesí­tőképességű gépekkel végzik, fél méternél is nagyobb mélységben. A siker „titkai“ közé tartozik a metszés művelete, annak mikéntje. S ez hozzáértő emberekre van bízva, a szakma mestereire. A siteri far­mon az úgynevezett hosszúcsapos met­szést alkalmazzák, február hónap végétől kezdve meg a munkát. Tudják a telep dolgozói: az 1984-ben elért közel 15 tonnás hektáronkénti ter­més egyáltalán nem számítható végleges csúcsnak. Már a közeljövőre 16 000-et s annál többet terveztek. Persze a többért többet is kell tenni. A hektárhozam csak hatékony intézkedések nyomán emelhető. Felújításra és korszerűsítésre vár az ül­tetvény. Ez folyamatos munka. A ba­rackosból egyelőre 60 hektárt telepítenek újra, s ezt már szuperintenzív rendszer­ben, ami igen nagy sűrűséget jelent, min­den hektárra 1200 termőfa kerül. Eddig itt nem termesztett korai fajtáknak adnak helyet, így lehetővé válik a szedés időtar­tamának széthúzása tágabb határok közé (tehát feloldódik a sokszor káros követ­kezményekkel járó kampány­ jelleg), s hosszabb ideig lesz friss gyümölcs az üz­letekben. Tervbe vették, hogy az itteni nagyüzemi gyümölcsészetét bekapcsolják egy helyi öntözőrendszerbe, s árasztásos eljárással biztosítják, illetve pótolják a fák nedvességigényét. A jövőbeli gazdagabb termések érdekében más műszaki feltéte­leket is biztosítanak. Például korszerű „vegykonyhát" építenek, ahol az egész farmnak egyszerre elő tudják állítani a permetező oldatokat. Jelenleg még elég sokba kerül az idénymunkások gépjármű­­ves szállítása. Hogy ezt elkelhessék, egy hálótermet is be akarnak rendezni az em­bereknek. Egyszóval: a bihari ámv sitek­ farmja miin­ent elkövet, hogy a XIII. kongresszusnak a gyümölcstermesztés kor­szerűsítésére és a termelés fokozására vonatkozó feladatait, maradéktalanul tel­jesíthesse a maguk munkaterületén. TAMÁS GYULA

Next