Falvak Dolgozó Népe, 1985 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-05 / 1. (1938.) szám
BIZTOS, ÁLLANDÓ HOZAMOKÉRT - Mikor és hogyan gazdaságos az öntözés? - Beszélgetés DR. TIANU ALEXANDRU mérnökkel, a funduleoi Gabona- és Iparinövény-termesztési Kutatóintézet tudományos főkutatójával Az öntözéses növénytermesztés belterjes gazdálkodás. Egységnyi területen többet költünk, korszerűbb termelőeszközöket és technológiákat alkalmazunk, magas biológiai értékű növényeket művelünk azzal a céllal, hogy az átlagterméseket gazdaságosan növeljük. A belterjesség tehát a fokozottabb mértékű anyagi ráfordítást is magába foglalja, valamint azt a szellemi hozzájárulást, amely a tudományos kutatáson keresztül a mezőgazdaság-fejlesztés minden meghatározójába beépül. A nagyobb beruházások következtében megvalósított termésgyarapodásnak tehát olyan mértékűnek kell lennie, hogy értéke a többletköltségek értékét elérje, vagy túlhaladja, a gazdaságos termésfokozás pedig egyértelműen a nyereséget növelje. Az öntözéses növénytermesztésben tehát, ahol jelentős mértékűek a beruházások, a lehető legnagyobb termést kell megvalósítanunk, a terményt a lehető legjobban kell értékesítenünk, hogy jövedelmezően termelhessünk. Éppen ezért van szükség az öntözési kísérletekre, a vízgazdálkodásra irányuló tudományos kutatásra: termőhelyenként, növénykultúránként megoldást kell találni a minél hatékonyabb mesterséges vízpótlásra. Sokféle öntözési móddal találkozhatunk; minél egyszerűbb, minél kisebb területen alkalmazott, annál olcsóbb. Az öntözési rendszerekben már sokkal nagyobb az anyagi ráfordítás, bár a berendezésektől függően itt is nagymértékben változhat a beruházás értéke, ezért nélkülözhetetlen a tudományos értesülések maradéktalan alkalmazása. Mert nagyüzemi gazdálkodásban a legkisebb technológiai hiba is hatványozottan érezteti negatív hatását. A vízgazdálkodási optimum csak akkor érvényesülhet, ha a többi tényező is a legkedvezőbb növénytermesztési feltételt biztosítja. Ez az oka annak, hogy az öntözéses gazdálkodásra vonatkozó tudományos kutatás ma már nemcsak az öntözési normákra, a talaj vízháztartására, a vízmegőrző és -hasznosító agrotechnikára, de a növények biológiai válaszára is vonatkozik. A kutatóintézetben tartott egyik tudományos értekezleten az egyik közlés a genetikailag is szabályozott termelékenységi meghatározó környezeti hatásokra történő módosulását jelezte. Ilyen környezeti tényező a fény, a hőmérséklet, a víz és a műtrágya is. Figyelemre méltó ez a megfigyelés, ezért ezzel a témával indítjuk az öntözésre vonatkozó kutatási program felelősével is a beszélgetést.• Miért foglalkoznak az öntözéses gazdálkodás szakértői a növény- élettani változások tanulmányozásával? — A belterjes gazdálkodás jövedelmezősége, így az öntözéses növénytermesztés hatékonysága az átfogóbb értelemben vett vízháztartástól függ. Több szakterületen dolgozók együttműködésének eredményeként közelíthetők meg a növényfiziológiai folyamatok, a növény energiagazdálkodását jelző átalakulások. A célszerű öntözést se értékelhetjük a bioenergetika ismerete nélkül. — Az újabb elméletek nem ismerik el a víz- és tápanyagfelvétel közötti korrelációt. A kedvező vízellátás, tehát a hatékony öntözés, befolyásolja az anyagcsere energiahasznosítását? — Abban az esetben, ha a talajban a víz 1 atmoszféránál kisebb energiával kötődik a talajszemcsékhez, akkor ebből a tapadó vízburokból a növények gyökerei sokkal kisebb energiaráfordítással veszik fel a vizet, mint a higroszkópos vízhez közelebb eső és 10 atmoszféra energiával kötődő rétegből. Nyilvánvaló, hogy a talajba öntözéssel juttatott szabad víz növények általi hasznosítása sokkal energiatakarékosabb. — A növényélettan úgy tartja: a vízfelvételt meghatározó evapotranszpiráció inkább fizikai folyamat. — Az evaporáció, tehát a párolgás igen, de a transzpiráció, tehát a párologtatás már biológiailag szabályozott, tehát a bioenergetikához is kapcsolódik. Az energetika törvényei pedig a biológiában is érvényesülnek. Az élettani változások, az anyagcsere-folyamatok örökletesen szabályozottak. A genetikai rendszer igen erős korlátozó és irányító. Meggyőződésem, hogy a termőképességi jelzők megváltoztatása is csak alapvető nemesítéssel lehetséges. Mivel lehet magyarázni a már említett közlésben elhangzottakat, az árpánál a virágkezdemények és a kalászban levő virágok számát a környezeti tényezők változtatásával is lehet módosítani. Hiszen ez a tulajdonság gének által örökletesen rögzített. — Részben. A világkezdemények számának a tenyészidő kezdeti szakaszában való módosulása és állandósulása, bár genetikailag meghatározott, a környezeti tényezők mégis befolyásolják, s ily módon az öntözés-műtrágyázás is szerephez jut. — Melyek az öntözés gyakorlatát gazdagító kutatási témák? — Az öntözési rendszerekben alkalmazható technológiák tökéletesítése, a különböző vízfogyasztási időszakok öntözési feltételeinek gazdaságosabbá tétele. — Kiterjeszthetők a munkaminimumok? — Az öntözéses termesztésben alkalmazható minimális agrotechnikával is kísérletezünk. Kidolgozzuk a minél kevesebb elemet tartalmazó technológiát, ami jellegzetes és eltér a nem öntözéses növénytermesztésben alkalmazottól. — Mindez hogyan egyeztethető a gazdaságos öntözési normákkal? — A célszerű talajművelés víztakarékos gazdálkodás. Márpedig az öntözési normák meghatározásakor és ajánlásakor éppen a jobb vízgazdálkodásra alapozunk. Minél bőségesebb a talaj vízkészlete, annál kevesebb öntözővíz szükséges, tehát annál olcsóbb a mesterséges vízpótlás. Az öntözés hatékonysága tehát elsősorban a talajok vízraktározó képességétől és a gazdálkodó vízmegőrző intézkedéseitől függ. Ezzel összefüggésben ki kell hangsúlyoznom: a pontos és rendszeres vízmérleg a prognózisok alapja. — Minek alapján differenciálnak? — A parcellák domborzatának és talajának, a termesztett növény biológiai tulajdonságának figyelembevételével. Ha rossz a talaj vízbefogadó-képessége, ha akadályozott a víz beszivárgása, az esővíz 60 százaléka is elvész. — Mi a megoldás? — Elsősorban, megfelelő eszközökkel növelni a talaj pórustérfogatát, s olyan technológiát alkalmazni, ami lehetővé teszi a csapadék minél nagyobb arányú visszatartását. Másodsorban, vízmérleg alapján igyekezzünk aránylag kis öntözési normákat meghatározni és alkalmazni, s a talaj vízellátottságát 80 centiméter mélységig értékelni. — Ily módon gazdaságosabbá tehető az öntözés? — Igen ,egyrészt a fent említett vízmegőrző gazdálkodás révén, másrészt a célszerű programozás hatására. A cél: minél több energiát megtakarítani. Ezt az öntözéses termesztésben dolgozók, figyelmébe ajánlom. — Mikor kifizetődőek az öntözési rendszerek létrehozását célzó beruházások? — Akkor, ha a csatornahálózatok kettős hasznosításúak. Lecsapolás, tehát vízelvezetés és vízszállítás, tehát öntözés — ez a biztos és állandó hozamokat szavatoló telkesítés egyik meghatározója. — Mindez érvényes a kettőstermesztésben is. A másodvetésű növénykultúrák esetében miként szolgálja az öntözés a hozamfokozást? — Az elővetemény lekerülte után gyorsan kell dolgozni. Gyakran a szántásról is lemondunk, s a magágyat inkább nagy teljesítményű tárcsákkal alakítjuk ki. Ez is a talajban levő víz megőrzését szavatolja. Ma már olyan gépcsoportokkal dolgozhatunk, amelyek előkészítő talajművelés nélkül vetnek. Persze az öntözőberendezések — mint segédeszközök — nélkülözhetetlenek, hiszen a hatékony és gazdaságos öntözéstől függ a magtakaró alatt levő csírák fejlődése és talajfelszínre jutása, a tápanyag-gazdálkodás megfelelőbbé tétele, a kettőstermesztésű növények gyors növekedése, a termények beérése és a magas hozamok biztosítása. Belterjes mezőgazdálkodásban az öntözés az egyik legfontosabb termesztési tényező. Dr. CSAPÓ I. JÓZSEF Biztató évkezdet (Folytatás az 1. oldalról) a gabona. Kihasználva azt a kedvező körülményt, hogy az idén 30 százalékkal több műtrágyát kapunk, máris megkezdtük az elvetett gabona fejtrágyázását. Több mint 3000 hektáron már el is végeztük ezt a fontos műveletet, s folytatjuk az akciót az egész gabonával bevetett területen. Követve pártunk főtitkárának útmutatásait, az idén jelentősen növeljük a belterjes növénykultúrák területét, megközelítve az 5000 hektárt. Célkitűzésünk az, hogy minél több egységben és minél nagyobb területen érjünk el az idén a búzánál 8000 kg/ha, a csöves kukoricánál 20 000 kg/ha, a burgonyánál 40 000 kg/ha, a cukorrépánál pedig 60 000 kg/ha feletti hozamot. E rendkívül magas termésátlagok megalapozására a tavasszal elvetendő kultúráknál maradéktalanul elvégeztük az őszi szántást, s emellett több mint 1000 hektáron mélylazítást végeztünk. Amint a talaj megengedi, további 1000 hektáron elvégezzük az altalajporirányítást és mélylazítást. Nem feledkezünk meg a megfelelő tápanyag-utánpótlásról sem, hiszen köztudott, hogy nagy termést csak akkor várhatunk, ha biztosítjuk a korszerű, belterjes termesztési technológia minden láncszemét, ideértve a megfelelő szintű, tudományos trágyázást is. Már meg is kezdtük az istállótrágya kihordását azokra a parcellákra, ahol rekordhozamokat akarunk megvalósítani. Ebben kedvez az időjárás is, hiszen a vastag hótakarón szánokkal már ki is hordtunk 120 000 tonna értékes tápanyagot. Mindenütt mozgósítottuk nemcsak a gazdaságok fogatait, hanem a háztájiban levőket is. 2 Falvak Dolgozó Népe KUTATÁS ÉS TERMELÉS C GAZDAG SZÁMVETÉS A Nagyvárad fölötti Siter falu ezideig csak arról volt ismert, hogy innen hozták ősszel a piacra a ritka csemegének számító szelidgesztenyét. Biharban Micskén kívül csak itt termett, nagyobb számban ez a meleget kedvelő gyümölcs. Mostanában közismertebb, sokkalta gyakoribb gyümölcsfával, a barackkal szereztek pár év alatt figyelemre méltó érdemeket. Az állami mezőgazdasági vállalat itteni farmja az 1984-es évet az eddigi legjobb eredményekkel zárta. 360 hektáros az összefüggő telep — arányait tekintve az ország legnagyobbjai közé tartozik —, a termőállomány nagyobb része barack (200 hektárt foglal el), de mellette helye van — s lesz a jövőben méginkább — más fajtáknak is, ugyanis a következő években szilva- és körtecsemetéket ültetnek 55, illetve 15 hektáron. Az 1984-ben elért eredmény legfőbb jellemzője, hogy az elsődlegesen termesztett gyümölcsfajtából, a barackból 500 tonnával megtetézték az előirányzott termésmennyiséget. Ez azt jelenti, hogy a terület minden hektárja közel 15 000 kilót adott. A tervezett hozam túlhaladásából származó össztöbblet a gazdasági-pénzügyi mutatók igen kedvező alakulását tette lehetővé, amihez még — a minőségi mutatók révén, a magas osztályba való besorolással — az előnyös értékesítési ár is hozzájárult. Egy hektár tiszta jövedelme 16 000 lej, a farmé pedig 6 milliónál is nagyobb. A siteri gyümölcstermesztők csökkentett költségszinten valósították meg e mutatókat, 1000 lej értékű árutermelésre mindössze 623 lej ráfordítás esik. Nem érdektelen azt is megemlíteni, hogy a gazdaságossági hatásfok kedvező alakulásában szerepe van a területek ésszerű kihasználásának. Konkrétan, amíg a fák termőre fordultak (ez az ültetéstől számítva 3—4 év), a sorközökben krumplit és dinnyét termesztettek. E „mellékes“ foglalatosság 1984-ben 100 000 lej jövedelmet hozott. A termelési sikerek tényező-együttesében elsődleges az emberi hozzáállás. Ettől függött végső soron minden. A „minden" egyetlen mondattal is kifejezhető: megadni a fának, amire szüksége van, s megvédeni a káros hatásoktól. Literben a gyümölcsészek gyakran éjszakáikat is feláldozzák a leendő termés megóvásáért. Mert nemcsak a kényelmesen, nappal végezhető permetezésekről van szó. Mikor kellett, füstöléssel hatástalanították a dér, a hóharmat, a kései fagyok következményeit. A fa megkapott mindent, ami termő adakozását elősegítette. Évente kap szerves trágyát egy-egy területrész, az egész terület pedig négy évi fordulóban. A mesterséges termésfokozók arányát a váradi talajtani és agrokémiai hivatallal közösen, próbák és analízisek alapján állapítják meg, szigorúan vigyázva a foszfor-, nitrogén- és káliumtartalom egyensúlyára. Fontos az altalajlazítás. Ezt nagy teljesítőképességű gépekkel végzik, fél méternél is nagyobb mélységben. A siker „titkai“ közé tartozik a metszés művelete, annak mikéntje. S ez hozzáértő emberekre van bízva, a szakma mestereire. A siteri farmon az úgynevezett hosszúcsapos metszést alkalmazzák, február hónap végétől kezdve meg a munkát. Tudják a telep dolgozói: az 1984-ben elért közel 15 tonnás hektáronkénti termés egyáltalán nem számítható végleges csúcsnak. Már a közeljövőre 16 000-et s annál többet terveztek. Persze a többért többet is kell tenni. A hektárhozam csak hatékony intézkedések nyomán emelhető. Felújításra és korszerűsítésre vár az ültetvény. Ez folyamatos munka. A barackosból egyelőre 60 hektárt telepítenek újra, s ezt már szuperintenzív rendszerben, ami igen nagy sűrűséget jelent, minden hektárra 1200 termőfa kerül. Eddig itt nem termesztett korai fajtáknak adnak helyet, így lehetővé válik a szedés időtartamának széthúzása tágabb határok közé (tehát feloldódik a sokszor káros következményekkel járó kampány jelleg), s hosszabb ideig lesz friss gyümölcs az üzletekben. Tervbe vették, hogy az itteni nagyüzemi gyümölcsészetét bekapcsolják egy helyi öntözőrendszerbe, s árasztásos eljárással biztosítják, illetve pótolják a fák nedvességigényét. A jövőbeli gazdagabb termések érdekében más műszaki feltételeket is biztosítanak. Például korszerű „vegykonyhát" építenek, ahol az egész farmnak egyszerre elő tudják állítani a permetező oldatokat. Jelenleg még elég sokba kerül az idénymunkások gépjárműves szállítása. Hogy ezt elkelhessék, egy hálótermet is be akarnak rendezni az embereknek. Egyszóval: a bihari ámv sitek farmja miinent elkövet, hogy a XIII. kongresszusnak a gyümölcstermesztés korszerűsítésére és a termelés fokozására vonatkozó feladatait, maradéktalanul teljesíthesse a maguk munkaterületén. TAMÁS GYULA