Falvak Népe, 1946 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1946-01-13 / 1. szám

y/ilVAC-NEPB ______________ 1946. január 13. Mit láttam Végváron Végvár a Bánság egyik leghaladottabb községe. Közepes termőföldje van, a szakszerű kezelés következtében azonban állatálománya, gabonája és tejtermékei híresek voltak. Most a végváriak megtorpantak. A gazdagoknak ma is van aprítani valójuk, jóllehet ők ma legpanaszosabbak. Az öt-tíz holdasok és zsellérek adták meg az árát a háborúnak. Panaszkodnak is úgy, hogy ha csak felényire bíztatnák egymást, Végváron egyszeribe más élet keletkeznék. Elkeseredésük alapját be kell látnunk. Ott, ahol közel hétszáz házszám van, mindössze 150 sertés hízik, a többi eldöglött. Ottlétem alatt pecsételték le a két motormalmot, se liszt, se olaj. (Azóta felszabadultak.) Nehezebben birkóznak meg a háborús lerongyolódásukra spekuláló sötétben bujkálókkal, mint a városiak. A régi gazdagok és a meggazdagodott feketézők, a piacaikra kijáró rémhírterjesztő városi kofák és a szomszéd faluból rájuk acsarkodó csendőrőrmester, mind-mind lelki üdvösségükre utazik. A Magyar Népi Szövetség és a kommunista csoport kemény küzdelmet vív a fasiszta ármánnyal. Ottlétem alatt a marosvásárhelyi intézőbizottsági ülésre utazott el a község bírója s ezt arra használta fel a csendőrőrmester, hogy közölni valóját csak román nyelven doboltatta ki a színtiszta magyar faluban. Egy fiatal asszonyt délután őrizetbe vett, átkísértette a másik községben lévő őrsparancsnok-Munkás testvérek, olvastam a Falvak Népéből egy földműves testvérünk felhívását a városi munkássághoz. A szoros összefogásról volt benne szó. Ugyacsak olvastam Tar Károly munkástestvérnek a faluhoz írt válaszát. Ez érlelte meg bennem az elhatározást, hogy — mint földműves — egy levéllel én is bekapcsolódjak. Tar testvér írja levelében, hogy szervezzenek a falusiak szövetkezeteket, melyben a városi és falusi dolgozók kicserélhessék egymással termelt árucikkeiket. Én, aki nemcsak falun születtem, hanem járom is a falvakat és látom az emberek lelkületét, mondhatom, hogy a falusi nép nem idegenkedik a Ságra szabotázs ügyében. A vádlott még Antonescu alatt követte el a tiltott borjúvágást s bizonyára kihirdették előtte az amnesztiát, de a csendőr hatalmi önkényt és faji gyűlöletet kerekített belőle. Mindez azért volt lehetséges, mert a végvári bíró nem volt odahaza, ő kemény ember, megvédi községe lakosságát A reakciós önkény s a sok panasz arra mutat, hogy a városi magyaroknak sűrűbben kellene ide is kijárni s a helyi vezetőknek a nép egész apró ügyeivel is behatóbban kellene foglalkoznak. Egyes jótanácsokra úgy figyeltek, mintha kívánságfáról szakadtak volna. A gyermeknevelés náluk is nagy kérdés. Érzik, hogy a legnagyobb. Tudják, hogy az új iskola kifejlesztése fontos. Felvitágosult városi jóbarátokat és könyvet, újságot a falvakra. A szívből jövő jótanács, a testvéri útbaigazítás itt valóban kalács. SASS GYÖRGY Városi értelmiségi írta, ezt a tájékoztató levelet, örömmel adjuk közre, nemcsak a benne foglalt közérrdekű megállapításokért, hanem azért is, mert végvári látogatása és erről szóló beszámolója jó példamutatás más értelmiségieknek: Látogassák minél többet a falvakat s legyenek segítségül a falu népének az önkény, a faji gyűlölet és a reakciós mesterkedések legyőzésében, szövetkezetektől. Egy év alatt több szövetkezet alakult, mint az elmúlt tíz év alatt Attól sem idegenkednek a falusiak, hogy terményeiket a szövetkezetekbe adják be és a szövetkezeten keresztül ipari cikkeket kapjanak. De a szövekezetekkel még az a helyzet, hogy ami áru van , náluk, túl drága. Még drágább, mint más üzletekben, mert mint szövetkezet, nem tud árut venni számla nélkül s a számla-illeték annyira felemeli az árat, hogy drágább az, mint aki feketén vette számla nélkül. Láthatjuk, hogy a falusiak beszolgáltatták gabonájuk feleslegét a törvényesen megszabott áron, ígérték, hogy kapnak érte gyapotot, rarvasat, lábbeliket és ruhaneműiket. Semmit nem kaptak. Mindent úgy kell megvegyenek, ahogy tudnak. Munkás testvérek! A falusiak nem olyan rosszindulatúak, mint ahogy egyesek állítják, mint ahogy olvastam az újságokban, amikor azt írták, hogy a falusiak jóindulatán függ, hogy ne fagyjon meg a városi munkásság s hogy a főispán igen enyhén intézkedett, mert békés megoldáshoz folyamodott. Testvérek! Egy kis jóindulattal, felvilágosítással, oktatással jöjjünk a falvak felé, mert a műveltséggel le vannak maradva, azért Tar testvér, hogy Te magad, vagy egy pár munkás testvér kimegy a faluba oktató munkára, vagy hogy a ti szövetkezetetek százezer lejt adományozott a Falvak Népe támogatására, igaz nemes cselekedet, de tovább kell, hogy menjünk. A városban az összes munkástestvérek és nemcsak a munkástestvérek, hanem a családjaik is bárhol találkozzanak falusiakkal, piacon, üzletben, utcán, háznál — ne idegenkedjenek tőlük. Még tovább megyek, munkás testvérek. Igyekezzetek a gyárakat, üzemeket és iparvállalatokat magatokévá tenni, mint a földművesek a földet és legyetek biztosak benne, mint ahogy ti munkások támogattatok minket a földosztásnál, mi is támogatunk az üzemek megszerzésénél s minden erőnkkel mellétek állunk. A szövetkezetek legtöbb helyen már megvannak, csak egy kicsit ki kell szélesíteni a mozgalmat. El kell látni ipari cikkekkel, amit má ma még nem tudtok, mert nem a tiétek a gyár, ahol készítik. Ha ez meglesz, meglátjátok, a földművesek is szívesen adják terményeiket a szövetkezetekbe. Akkor és csak úgy tudunk igazán találkozni és megindulhat közöttünk a csereforgalom, mert ti most még nagyon keveset, vagy semmit sem tudtok adni. Azért vagytok hátrányban a falusiakkal szemben, mert azok mindent maguk termelnek és adnak, ami kell nektek — persze csak úgy, ha megfizetitek. De biztosítják, hogy a falusi dolgozók örömmel várják a szövetkezetekben való találkozást. « KALOTAI L. MARTON * / ■ V Kalotai L. Márton kisgazda-testvérünk igen okosan mutat rá a falusi és városi dolgozók közötti öszszefogás néhány igen fontos, nélkülözhetetlen tényezőjére. Igaza van akkor is, amikor a teljes összedolgozás szilárd alapját abban látja, ha a munkás is olyan „gazda“ tud lenni a maga munkahelyén, mint ő a földjén. Ehhez azonban újabb demokratikus erőfeszítések kellenek s ezekből az erőfeszítésekből a földművesnek éppen úgy ki kell vennie a részét, mint ahogyan a városi munkás is megharcolt azért, hogy a föld ve,Te az a legye, aki megdolgozza. * Az összefogás érdekében...