Falvak Népe, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)

1948-01-11 / 1. szám

«■yfoflyam» - 1. saraim »Taxa poștală plătită la numerar« conf. aprons in Dir. W­raic IP. I. T. Nr.: 225.402/1946.3m jjanuar Hl FAimK-NEPE A ROMÁNIAI MAGYAR FÖLDMŰVESEK LAPJA — M ■— ——1 ■ —a—1 ■m^T^^^^^mmftroia«wniinaigf»mTrfftr?fBitffirrigwiiiirimíiiirin■ — m in ■ ■ ■ Népi demokrácia — Népi Köztársaság Irla­i KÓS KÁHOZ.Y 1 Az elmúlt 6­ esztendő utolsó előtti napján Mihály ki­rály, Románia uralkodója a maga és utódai nevében le­mondott trónjáról és koronájáról és uralkodói hatalmát­­az ország népének rendelkezésére adta. A lemondást az ország népének választott törvé­nyhozó-testülete: a kép­viselőház tudomásul vette, a királyságot megszűntnek nyilvánította, a királyi hatalmat és jogokat a nép nevében a nép számára tulajdonába visszavette, s az ország új államformájául egyhangúlag, a népi köztársaságot állapi­­­ította meg. Amiről száz esztendővel ezelőtt népeink, költő prófé­tái, a magyar Petőfi és a román Băibcescu álmodoztak s amiért mind a kettő életét áldozta fel, aminek megvaló­sításáért azóta is annyiszor s olyan sok magyar és román vér folyt el, olyan tengersok nyomorúság, megaláztatás, pusztulás és kín szakadt mindkét népre, az most végre itt is kiteljesedett, letagadhatatlan, kitörülhetetlen való­sággá éledt. Hogy most, amikor ebben a három esztendeje folyó és az országokat és társadalmakat alapjaiban átalakító és­ újjáépítő eseménysorozatban a legjelentősebb állomás­­­hoz érkeztünk el az államforma átváltoztatásához, meg kell álla­ttunk egy pillanatra, hogy meg­nézhessük mi is volt a lényegük az elmúlt korok monarchikus állam­i formáinak, illetőleg miben külön­böztek a népköztársasági államfor­mától, amelyet most magunkénak vállalt­unk. Ezek a monarchiák, akár király­ságnak, császárságnak, fejedelem­ségnek, vagy­ cárságnak stb. ne­vezték őket, a régi rend kivált­ságos osztályok (nagybirtokos ne­mességnek és a főpapságnak) és a nagyvagyonú tőkés polgárságnak a dolgozó néprétegek, az ipari mun­kások, földművesek és munkájuk­ból élő értelmiségiek sokmilliós tö­megei feletti osztályuralmát jelen­tette, amelyet az uralkodó, a ma­ga uralmának támogatása fejében, minden törvényes és törvénytelen uralkodói hatalmával védelmezett és erősített. Ezekben a monarchiákban az­után,­ amilyen mértékben nőtt a kiváltságosok és tőke hatalma és vagyona, olyan mértékben nőtt a dolgozó milliók elnyomatása, nyo­mora, szaporodott a koldus, a bű­nözés, a betegség és a­­ kiván­dorlás. De az elégedetlenséggel és nyomorral együtt megszületett és ■erősödött a nincstelen dolgozók osztályöntudata és közös gyűlöle­te a tőkés és kiváltságos osztályok éllen. Az osztáyöntudat kitermelte a munkás szakszervezeteket, majd a proletár és munkáspártokat és velük a szervezett és politikailag iskolázott munkásság politikai és gazdasági harcát a tőkés és kiváltságos oszt­­ályuralom ellen a munka jogáért és a munkájából élőz ember jobb, emberibb életéért. Az így megtámadott kiváltságos és tőkés osztály a maga védelmére a monarchiához fordult. És a monarchia, meg is védelmezte a maga támogatóit: csendőr-szurongá­nyal, katonasággal, börtönnel és megfélemlítéssel, 86­ igény­bevette a legaljasabb eszközt is, a megtévesztett nemzetiségek egymás ellen való­­uszítását. Románia és Magyarország példája bizonyítja, hogy hogyan és hány­­­szor használták ezt a legerkölcstelenebb módszert a m­­­guk kizsákmányoló, népellenes uralmának meghosszabbí­tására. S ennek a módszerüknek következménye lett jós részt a két világháború és a háborúba kergetett népélg pusztulása és embertelen nyomora... ... A Román Népi Köztársaság tehát megvan, de az egykori monarchiától háborúban elpusztított és két szá­­razságos esztendőben koldussá lett országot, régi urai ál­­tal félrevezetett, tudatlan, megriasztott népet és jórész­­ben romlott és megbízhatatlan, mert rosszul fizetett, fa­­gyelmezetlen és reakciós zsaroló hi­­vatalnok sereget örökölt. Ezt az országot kellett és kell most a ré­­ginél jobbá, erősebbé és egészsége­sebbé felépítenünk romjaiból a ma-i­gtunk erejéből, mincers segítség nél­­kül. Nekünk, ipari munkásoknak, földműveseknek és értelmiségiek­nek, románoknak, magyaroknak és a többi nemzeteknek, akik itt élünk. Az ipari munkásság már neki is­ fogott a maga munkájának és bi­zonyos, hogy azt a munkatervet, amelyet számára a kormányzat előírt, be is fogja teljesíteni. Most — a földreform teljes be-’ fejezése és a kétéves szárazság ne­­hézségeinek leküzdése után — a földművesekre kerül a sor. A négy ■ éves mezőgazdasági terv nemso­­kára készen lesz és a Népi Köztár­saság földműves népén múlik, hogy az ország, de a maga érdekében is, végrehajtsa a tervet. Ebben a munkában a magyar földműves nép minden habozás és gondolkozás nélkül kell hogy vállalja a maga részét és kell, hogy maradéktala­nul és hibátlanul végezze el a ma­ga munkáját. Tudnia kell földmű­ves népünknek, hogy nekünk, ma­gyaroknak, példamutatóan élőt kell járnunk a négyéves mezőgaz­dasági­­ terv megvalósításában, mert az a Népi Köztársaság építet­tét és a román demokrácia erősí­tését jelenti. A demokrácia kitel­jesedése pedig egyet jelent a nem­zeti egyenjogúság kiteljesedéséveL RESPUBLIKA Írta: PETŐFI SÁNDOR Respublika, szabadság gyermeke A szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszönitek a távolból előre! Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld eledbe gátot, Miként egy új, de­ szent Napoleon, Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem térít szép szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángjai csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te lesz a győző, a diadal­ív, Ha elkészül, a te számodra lészen, Akár virágos tarka pázsiton, Akár a vérnek vörös tengerében! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet, s ott lenn tart a sírba’ mélyen? Ha meg nem érem, ő. nagy ünnepet, Barátim, emlékezzetek meg rólam ... Republikánus vagyok, s az leszek A föld alatt is ott a koporsóban! Jörtek ki hozzám, s ott kiáltsatok Síromnál éljent st respublikára, Meghallom én azt, s akkor béke száll Ez üldözött, e fájó szív porára. L. W .M

Next