Falvak Népe, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)
1948-12-19 / 32. szám
«88, oldat üiä&is&Ljf ,Jí6fiLáefc£ *.tw%M0L •«ŞtJfiiSgSí&g.^ <JUúv ijfaAjuaiüriie Népdas és fánc ünnepeivel zárult a MNSz IV. kongresszus A Magyar Népi Szövetség negyedik Országos Kongresszusa alkalmával magyar és román földművesek együtt ve-Románok és magyarok a MNSz nagygyűlésén szóltak fel a kongresszus megünneplésére. Az együttélő népek megbékélésének fényes bizonyítéka volt az Állami Magyar Színházban lefolyt népünnepély, ahol munkások, földművesek, románok-magyarok együtt adták elő sajátos népi táncukat, énekeiket. Az eddigi ellenségeskedés helyett most nemes versenyben áll egymás mellett a román kinn a barázdákban, a MuVekidés «*5® népművészet terén Xí Az ^^iMagyar Színház színpadán ,aholJioSijgi^adn át polgári operett szindarabS^omí^eigáztai nevetséges, bárgyú nglira«ak vagy csinást uribelgaros, fenegyereknek mutatták be a falusi embert, most a maga kemény, nyers, fejlődésképes és újvilágot alakító valóságába jelentkezett a dolgozó nép. És bátran, minden kötöttség nélkül jelentek meg a színpadon. Azzal az érzéssel, hogy az a színpad is már a miénk, a dolgozó népes úgy járták táncaikat, mint otthon, falujuk kultúrházában. A falusi táncosok magukkal hozták falujuk színeit, levegőjét és kifejezték társadalmi, gazdasági helyzetét is. A györgyfalviak a fejlődés útján megindult öntudatosuló dolgozó földművesek feszélyezetlenségével mozogtak a színpadon. A székiek a felvonulásukban és kesergő, bánatos énekükben az 5 ezer lelket számláló nagy mezőségi falu szegénysorsú dolgozóinak kötött, régi életét és fojtott keserűségét fejezte ki. Ennek a falunak az ifjúsága még ezelőtt két évvel teljesen, szervezetlenül, csak a táncnak és az túrázásnak élt. Ma már egyik legszervezettebb és legmunkásabb MNSz ifjúsági szervezet. Öntudatosodó fiatalok, akik a régi maradi zárt falat új fejlődésbe lendítik. A magyar tánccsoportok között megkapó és felemelő volt a mocsi Ekések Frontjának román dalos- és táncoscsoportja, akik a román és magyar dolgozó nép testvéri összefogásának bizonyságaképpen vonultak fel a magyarolgozók között az Állami Magyar Színház színpadán. Karénekük és népi táncuk természetesen illeszkedett az ünnepély műsorába. A lőrincrévei legények táncában kemény, öntudatos földműves népünk jelentkezett, az a dolgozó réteg, aki tudatában van erejének s keményen tipor bele a régi elavult világba és dobbant előre az új jövendő felé. Ezt az új jövendőt fejezték ki a kiskapusi gyermektáncosok és szavalók, akiknek úgy a táncuk, mint szavalatuk már kifelé való törtetés a régi, maradi faluból. A kolozsvári földész énekkarok azonban még a régi világ keretei között topognak, bár Kodály-szerzeményű dalokat énekeltek, de nem azok a dalok voltait ezek, amelyek dolgozó földműves népünket harcra késztetik a kizsákmányolok ellen s lelkesedéssel töltik el ebben a harcban. A munkáskórusok minden egyes csoportja a mához, a mai harcoló, dolgozó emberhez kapcsolta dalait s maguk is teljesen átérezve a dalokat, lelkesedéssel énekeltek, összegezve a népünnepélyt, a MNSz negyedik országos kongresszusának megfelelően azt a lendületes, fejlődésteljes munkát tükrözte, amelyet a Román Munkáspárt irányítása mellett dolgozó magyarság politikai szervezet©,, a Magyar Népi Szövetség kemény akarattal viszen előre. Magyar tánccsonirt néni táncot jár a kongresszus tiszteletére A kongresszus kiküldöttei figyelmesen jegyeznek Román tánccsoport ünnepli a MNSz kongresszusát A kolozsvári Állami Magyar Opera Háry János dalmű ünnepi előadásával nyílt meg a MNSz IV. kongresszusa alkalmából. PAVAKI NPP! GRAFIKAI ÜZEMEK KOLOZSVÁR. Read. ez. Cluj m. —