Falvak Népe, 1950 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1950-12-10 / 48. szám

KÖLTSÉGVETÉS 2h­ gottcaortírtok. Az asszony a kályha körül tesz-vesz. Az idősebb fiú az ágyra ül és új­ságot olvas, a kisebbik pedig iskoláskönyveit szedi elő. Lipták Mihály, a te­­mestartományi Varjas község kollektív gazda­ság tagja, egy ideig még ez asztal mellett ül, az­tán papírt vesz elő a fiókból s számolni kezd. A lámpát az asztalra te­szi, hogy jobban lásson. Az alacsony termetű, zömök ember negyven esztendős, de aki nem ismeri, sokkal idősebb­nek mondaná Ez nem is csoda. Megviselte az eddigi nehéz élet. Már gyermekkorában kulákoknál szolgált Amikor megházasodott, napszámba járt felesé­gével. Éltek ahogy lehe­tett, éheztek és ron­­gyoskodtak. Földjük nem volt. De még há­zuk sem. A felszabadu­lás után, a földreform idején öt hektárt kap­tak. Igás állatokat és szerszámot azonban köl­csön kellett kérniük. Így pedig nem sokra mentek. Keveset termett a föld. Lipták a felszabadulás óta rendszeresen eljárt a gyűlésekre. S amikor csak tehette, olvasott. Lassanként kezdte meg­érteni Pártunk tanítá­sát, hogy a kollektív gazdálkodásra való át­térés az egyetlen út, amely a dolgozó föld­műveseket kivezeti a nyomorúságos életből. 1950 februárjában aztán be is lépett a kolektí­­véba. Az­­ért évben kamatú nehézségeket kellett le­­küzdniök, mert a múlt évi kevés termés elfo­gatott. A kollektív gaz­daság pedig a kezdet­kezdetén nem tudott előlegeket adni. A ku­k­kok­­ is használták ezt a helyzetet. Egyre­­másra gyártották a kol­lektíva-ellenes rémhíre­ket. Mindenképpen bi­­zalmatlanságot próbál­tak kelteni a dolgozók között, ígértek füvet - fát, magas napszámot, hogy menjenek hozzá­juk dolgozni. Akadt­­ egy-két ember, aki a nyáron többször is a kuk­koknál dolgozott. Lipták Mihály azon­ban nem hitt a hazug­ságokban Bízott Pár­tunk tanításaiban, tud­ta, hogy helyes úton tó­dult el. Felesége több­ször panaszkodott, hogy ez így sem jó, Lipták azonban kitartásra biz­tatta. Az család egész évben dolgozott is szor­galmasan Az eredmény nem maradt el. Az évi terményosztás napján a kollektíva el­nöke beszédében ezt mondta: Lipták Mihály­nak és családjának van a legtöbb munkanapja, így tehát ők kapnak a legtöbbet. Szép eredménnyel zár­ták az évet a többi kol­lektivisták is, kivéve azt a néhányat, akik a kulákokra hallgattak és hozzájuk jártak nap­számba. Azok saját ká­rukon tanulták meg, hogy mit jelent az osz­tályellenségre hallgatni Lipták befejezte a számolást és megszó­lalt: — Figyeljetek idol 694 munkanapunk­ban. Ezért csupán búzából 36 mázsát kaptunk. 20 mázsát eladunk. A­ többi elég lesz kenyér­nek. Kifizethetjük a bútort s jut mindenik­­nek lábbelire is. — De még egyéb is kellene — szólt közbe az asszam*. ~ Várj csak — a kezével s a számokat nézete. — S mit szólsz ahhoz, ha a 120 kilós disznó mellé még egy mázsást is veszünk. Az assznoy szeme fel­ragyogott: — Erre még gondol­ni sem mertem mondta boldogan. Mégis csak jó, hogy be­iratkoztunk a kollektí­vába. — De akkor nem lesz rádiónk — állott az apja elé a gyerek. — Marad pénz arra is. Részletre vesszük. — mondta és feleségéhez fordult. — Reggel be­megyünk Temesvárra a rádióért. — De csak december 21-re lesz villany a fa­luban. — Nem baj, azért csak elhozzuk. Nem kér enni, ha itt lesz. Az idő már későre járt. Lipták Mihályék elégedetten feküdtek lá. Nyugodtan pihenhet­nek, nem tartja ébren a „mi lesz holnap" kese­rű gondolata Most már lesz mit enni bőven egész évben. LÁSZLÓ JINÓ LEVELEZŐINKNEK ÜZENJÜK Értesítünk benneteket, hogy brigádos levelezői pályá­­ztunkat december 15 én lezárjuk Az azután beküldött le­veleket már nem soroljuk a pályázatok közé. Tehát azok a kollektív gazdaságbeli brigádvezetők, akiknek a pályá­­zatra még van valami megírnivalójuk, sürgősen küldjék be szerkesztőségünknek. SERE ANIKÓ Halmi: Ne csak azt írd meg, hogy mint kollektivisták példát akartok mutatni, hanem azt is, hogy miben mutattok példát. SEP­A JÓZSEF, Nagybá­nya; MNSz levelező-kollektí­va, Padna; MNSz rajoni szervezet, Sepsiszentgyörgy NAGY GYULA, Bihariés­­egyhaza; KOCSIS PÉTER­NÉ Alsóidees; DEBRECZENI ÁRON, Kackó: A vetésről a kampány végefelé írtatok, amikor már a levelek elvesz­tették jelentőségüket. Ezért nem közöltük. SOLTÉSZ ANDRÁS, Bo­rossebes; ANZIK ALBERT, Vetés: A Román—Szovjet Barátság hónapjának végén írtok a kezdetről, s azt is ál­talánosságban, így nem kö­zölhettük. Azt kellett volna megírnotok konkréten, hogy mit jelentett a Román—Szov­jet Barátság hónapja éppen a ti falutoknak. DOMBI LAJOS, Fotós: No­vember 7-el kapcsolatos tudó­sításaitok lapzárta után ér­keztek: VASS BÉLA, Albie, PA­­KU JÁNOS, Avasújváros. A választási agitációról szóló írásaitokat k­ésőn kapták meg, amikor a választási számunk már elkészült. Ezért nem kö­zöltük leveleiteket, írjatok a néptanácsok munkájáról. ­ Országszerte új olvasókörök, esti tanfolyamok kezdődnek A falvakon járva és a szerkesz­tőségünkbe sűrűn érkező levelekből látjuk, hogy a legeldugottabb ki­csi faluban is mind jobban kibon­takozik kultúrforradalm­unk. Nap­­ról-napra nő a dolgozó földműve­sek száma, akik bekapcsolódnak a tudatlanság elleni küzdelmünkbe. Irini-olvasni tanulnak meg azok, akik a múlt rendszerben, gyermek­korukban a nyomorúságos élet miatt iskolábajárás helyett kulá­­koknál szolgáltak, juhokat és mar­hákat őriztek. Ma pedig esti tanfo­lyamra járnak, olvasóköröket léte­sítenek, hogy gyarapítsák tudá­sukat. A falvak egész sorában az ősz folyamán új kultúrházak épül­tek, vagy más helyiségeket alakí­tottak át szulturális célokra. De nem elégednek meg ennyivel. A kultúrába fejlődés más irányban is folyik. Zenekarokat és klubokat is szerveznek. Nemrég Bákó tartományban csak a MNSz három nap alatt több, mint 10 esti tanfolyamot nyi­tott meg, 204 hallgatóval. Eteti tan­folyamra járnak a temestertomá­­nyi Vörösesár ősi dolgozó földmű­vesei is. Élénk kultúrélet folyik Újfaluban is, Arad­ tartományban. A kultúrversenyen mozigépet kap­tak. A faluban olvasókör és 25 hallgatóval esti tanfolyam műkö­dik. A Besztercén megnyílt szö­vetkezeti könyvelő-tanfolyamon pedig 45 dolgozó földműves vesz részt Csíkrákoson 25-en iratkoz­tak be az esti tanfolyamra. A megnyitó ünnepélyen a tanulók kö­zül többen felszólaltak és elmond­ták, hogy örömmel járnak tanfo­lyamra, mert tudják, hogy falujuk és az egész ország boldogabb jövőjé­nek megteremtéséhez tudásra van szükség. Torján egy betűvető tan­folyam is működik az olvasókörök mellett Az arad tartományi ma­­gyarpécskai dolgozó földművesek minden szabad idejüket tanulással töltik. 10 olvasókört szerveztek. Bodolán, Sztálin­ tartományban, a kultúrotthon vezetősége elhatároz­ta, hogy a faluban levő fúvószene­­kar idősebb tagjai helyett ifjakat tanítanak meg a hangszerek­ keze­lésére, hogy a zenekart tovább fej­lesszék. A szebentartom­ányi Ma­­gyarsáros község dolgozó földmű­vesei önkéntes munkával az eddig használatlan földesúri kastélyt kultúrházzá alakították. Az avató ünnepélyen a falu román és ma­gyar lakosságán kívül a meggyesi „Rekord“-gyár kultúrcsoportja is részt vett. E­z alkalommal a rajo­­ni ideiglenes bizottság rádiót ajándékozott a kultúrotthonnak. A kolozstartozmányi Nagykapuson a Párt esti tanfolyamával egyidő­­ben a MNSz is tanfolyamot indí­tott. A kollektív gazdaságokban ugyancsak komoly kultúrálét kez­dődött Börvelyen például a 15 százalékos előleg kiosztása után a szép eredményt látva, a falu ösz­­szes dolgozói beléptek a kollektí­vába. S így az eddigi 20 tagú kul­­túrcsoportot új tagokkal bővítik ki A szebentartományi Kóbor tisztában. Amióta világ­os a világ, az ember mindig igyekezett könnyíteni a munkáján. Szerszámokat készített s így kényelmesebben, többet és jobban tudott dolgozni. Lassanként aztán arra is rájött, hogy szolgálatába állítsa a természet erőit. Ugyan bizony mit mondana ma valaki, ha elvinne egy zsák kukoricát a malomba, s oda állítanák, hogy őrölje meg a magra. Forgathatná a malom­követ, amíg a lelkét is kiadná. Valamikor ré­gen pedig kézzel őröltek. Kis kézimalmot forgat­tak az emberek s órákig tartott, amíg a napi lisztet megőrölték. De aztán kitalálták az embe­rek, hogy a vizet, meg a szelet dolgoztassák ma­guk helyett Forgassák azok a malomkövet. Megszerkesztették a szélmalmot s a vizi malmot. Azt tartják, hogy a tüzet és a vizet nem lehet egyesíteni. Az ember mégis egyesítette a tüzet a vízzel s létrehozta a gőzt, gépeket hajt vele s tudják jól, hogy a gőzgép mennyire megköny­­nyítette az ember munkáját Ez nagy lépés volt előre, de még nagyobb a villamosság. *És hát mi is a villamosság? — vagy ahogy tudományosan nevezik, elektromosság? Ezer és ezer esztendőn keresztül látták az emberek, amint a villám keresztül cikázik az égen. Ahova becsap, ott óriási szálfák roskadnak a földre, emberek, állatok pusztulnak,, házak gyulladnak ki. Az ember semmit sem tudott a villámról s éppen ezért elkeresztelte isten harag­jának. Pedig a villám is csak olyan természeti jelenség, mint a többi. A tudomány ezt is meg­ismerte, kikutatta és erejét az ember szolgála­tába állította. Kogy se kezdődött az ismerkedés? Már az ókori görögök észrevették, hogy ha egy darab megkövesedett gyantát, azaz borostyánkövet posztóval, vagy száraz szőrmedarabbal dörzsölnek meg, az olyan erővel telik meg, amely magához vonz apró papírdarabkákat. A görög nyelvben a borostyánkövet elektronnak hívják, ezért a bo­rostyánkőnek azt a tulajdonságát, hogy magához vonzza­s papírdarabkákat, elektromosságnak nevezték el. Később aztán azt is észrevették, hogy ha üve­get, viaszt, parafint, ebonk­ot vagy fémeket dör­zsölnek meg posztóval, ezek is elektromossá vál­nak. Azt is fölfedezték, hogy ha azokat a papír­darabkákat, amelyeket a borostyánkő vonz, oda közelítjük az üveg által vonzott papírdarabkákhoz, azok vonzzák egymást, összetapadnak. Viszont ha két olyan papírdarabot közelítünk egymás mellé amelyek mindketten az elektromossá tett üveg vonzása alatt vannak, azok ellökik, eltaszítják egymást. Ebből aztán idővel rájöttek, hogy két­féle elektromosság van. Egyik az üvegé másik a gyantáé, borostyánkőé. Az üveg elektromosságát pozitívnek, a borostyánkőét negatívnak nevez­ték el. Láttuk tehát, hogy a kétféle elektromosság taszítja egymást. Mi történik, ha közelítjük őket egymáshoz? Villamos szikra pattan k, egyikből a másik irányában. Pontosan ez történik a vil­lámlásnál is, összetalálkozik két felhő. Az egyik pozitív, a másik negatív villamossággal van tele. Szikra pattan ki, azaz villám. Az emberek, mikor birtokokba vették, le­­igázták az elektromosságot. Igyekeztek minél hasznosabbá tenni a maguk számára. Megszer­kesztették a dinamót, hogy villamos áramot tud­janak termelni. Ez a dinamó rézhuzalokból, m­ág­­nesvasakból áll, amelyek fölé öntöttvas köntöst húztak. Amikor a dinamó belső részét, úgyneve­zett magját forgatják, villamos áram keletkezik. De nem volt elég a villamos áramot felfe­­dezni és leigázni. Meg is kell mérni, hogy tudjuk, mennyi áramot tudunk termelni, s egy bizonyos munkához mennyi áramra van szükségünk. A tárgyak súlyát kilogrammal mérjük, a hosszúsá­got méterrel, a folyadékot literrel, a villanyáram erejét pedig kilowattal mérjük. Ez a mérték­­egysége. Hogy megmérjük azt a vilamoserő­­mennyiséget, amelyet egy meghatározott idő alatt valamilyen munka elvégzéséhez elfogyasz­tunk, a kilowattórát használjuk. Ez egyenlő ezer wattal. Hogy megértsük, mennyi erő van egy kilo­wattórában és mennyi hasznot hajthat az ember­nek, vegyünk néhány példát. 1 kilowatt­óra vil­­lamoserővel elvégezhetjük az alábbi munkákat: csépelhetünk 10 kiló gabonát, arathatunk 290 négyzetméternyi területen, megnyírhatunk 500 juhot villamosfejőgéppel megfejhetünk 40 tehe­net, készíthetünk 590 kiló vajat, háromszobás la­­kást világíthatunk három napig. T,naínCSSÍK haszna olyan nagy, a olyan változatos, hogy ma még alig tudjuk felfogni és csak a gyakorlatban, hazánk villamosítási tervé­nek megvalósulásával tapasztaljuk majd lépten-S­őt,mennyivel jobbá’ boldogabbá majd község kepletkív gaatósága könyv- Beküldt­ék: Czika Dénes kőbőrt, tárat és klubot létesített, hogy a Erdei Pét börvelyi, Csutak Ildikó tagok szabadidejüket tanulással és magyarsárosi, Pajor Sándor szt. A- kellemes szórakozással tölthessék. Im­vári, Opra B. Mária tok­jai, Sztálin-tartomány maksai kértek- Sasé László csikrákosi, Gonda Jó­n­g gazdaságának kultúrtermében zsef­besztercei, Túri Mihály újra­­a tagok szabad idejükben rádiót lusi, MNSz magyarpécske­i levelező hallgatnak, olvasnak, sakkoznak kollektívája, Recski Rózsi vörös- és megvitatják azokat a kérdése- csárdái, Nyáksy Mária bákói, Ba­két, melyekkel egyik-másik nincs maga Mária nagykapusi és Incze Gáborné marcsai levelezők. fl Biptaaaes választásik tiszteletére is fejezitik a mélyszántást PETER DOMOKOSNfi Írja NTArADKARACSONYRÓL: A fa*» dolgozói látták, kotj nem­arátok, nem bárók, hanem közülük való írt­­g®9 emberek a nértaaicsi jelöltek, épp ezért, hogy a néptanácsválasz­­tás napját méltóképpen köeaöntfaeesék, d­egTÜNSÜk, hogy befejezik a mélyszántást. Be is fejelték. De nem ez az egyedüli falu, ahol a csáfmmnik a Jörégnedt monka boldog érzéseiéi járultak a mitrai urnához. BÁDER FERENC írja, hogy a MNSz élesd! szervezett munka versenyt kezdett December 3 tiszteletére, az agitációs munka, a brosúra, és újságterjemtés fokozása céljából. A sztálin tarto­mányi Hom­oród községben a MNSz-tagok a vá­lasztás tiszteletére önkéntes munkát vállaltak: két híd és az iskola A1 ajtajának elkerítését — írja GERGELY SÁNDOR levelezőnk. — Ebből csak az ajtót nem tudták elkészíteni, mivel a helyi ideiglenes bizott­ság nem gondoskodott idejében a szükséges anyagról, de helyette 14 ember 3 ezer lej értékű önkéntes munkájával 174 méteres árkot ásott az iskola és a szövetkezet körül. GRUBER ISTVÁN írja, hogy a mareotartományi Mikhála dolgozói — akik hárm­ nap alatt teljes létszámmal feliratkoztak a választók névjegyzékébe — az őszi mélyszántás teljes befejezésével készültek a választásokra és vállalták az előirányzott kavics kihordásán kívü­l még 4*5 méter kő kihordását az utakra. Vállalásuknak eleget is tettek. SÁRKÁNY KAROLINA Írja: „Mi, a csik­karcfalvi kollektív gaz­daság dolgozói a zöldséges kertet védő 260 méteres gát megépítésével, 160 szekér trágya kihordásával, egy tízméteres kút kiásásával köszön­töttük December 6-át. A kútásásban Lukács István és Bíró Péter mu­tatott példát. A munkavállalási gyűlésen elhatároztuk egy telepes rá­dió megvásárlását is, melynek árához már ott a gyűlésen négyezer lejt adtunk össze. FÜLÖP MÁRTON Írja: A nagy­bánya tartományi Domokos község MNS- taggyűlésén Bartha Sándor két köbméter kavics kihordását vállalta a falu legsárosabb utcájára. Példáját követve 200 tag, ön­kéntes munkát ajánlott fel egy két kilométeres útszakasz kikavicsozá­­sára. DACZÓ GERGELY kézdiszárazpataki lapfeleiffsfunk Írja: „Eb sze­mélyesen December 8 tiszteletére 8 új* Falvak Népe előfizető be­szervezését és az esedékes előfizetések pontos beküldését vállaltam. Jelentem, hogy vállal­ásomat teljesítettem.”” Mindezekből az látszik, hogy a falusi dolgozók átérezték a népta­­nl ksválasztás nagy jelentőségét és a legméltóbban — új munkatelje­sítéssel — köszöntötték a választások napját.

Next