Falvak Népe, 1990 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1990-01-13 / 2. (4.) szám

1. A mezőgazdaság állami szektorában az 1990-es tervet a régi metodológia szerint, de reális alapokon állítják össze, figyelembe véve a szántó- és öntözhető területek valós adatait, az állattenyésztésben pedig a pontos állományt, az ellési mutatót meg a elhullásokat. 2. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tervét a következő szempontok alapján készítik el: a) A művelésre alkalmas szántóföldek területe az marad, ami eddig isa közös tulajdonában volt, kivéve azokat a termőterületeket, amelyeket a téesz-tagoknak, mezőgépészeknek, a mezőgépészeti állomások egyéb alkalmazottainak osztanak ki személyi használatra, valamint azoknak a helyi lakosoknak (tanügyiek, rendőr stb), akik vállalják a föld ésszerű művelését és illetéket fizetnek érte. A személyi használatú területeket a közgyűlés jóváhagyásával osztják ki, természetesen leszögezve a téeszben kötelezően ledolgozandó munka mennyiségét. b) A kultúrák szerkezetét és az átlaghozamokat a talaj termőképessége és a pedoklimatikus viszonyok fügvényében határozzák meg, biztosítva a legmegfelelőbb vetésforgót. Ugyanakkor figyelembe kell venni az adott munkaerőt és a reális anyagi alapot is. A növénystruktúra megállapításánál szem előtt kell tartani a nemzetgazdaság szükségleteit, elsősorban a búza, árpa, sörárpa, kukorica, cukorrépa, napraforgó, valamint a burgonya esetében. 3. A mezőgépészeti állomások tervirányzatait szintén reális alapokra építik, érvényre juttatva a termelőszövetkezetek vezetőségének, a földművelőknek a javaslatait és tényleges igényeit. A jelenlegi gépparkot a lehetőség szerint bővíteni kell újabb traktorokkal, mezőgazdasági gépekkel, szállítókocsikkal, figyelembe véve a termesztett növények összetételét, a mezőgazdasági teendők optimális időszakát, a lehetséges gépesítést, valamint az egész műszaki-anyagi alap ésszerű hasznosítását. 4. Az eróziót megfékező munkák során maximális figyelmet kell fordítani a környezetvédelemre. Az effajta tennivalókat az állam finanszírozása. 5. Mivel az élelmiszertermelés szükségszerűen megköveteli a mezőgazdasági dolgozók számának gyarapodását, újabb intézkedéseket kell hozni a 2— 3 éves szakiskolák beindítására, melyek biztosíthatják a folytonos képzést, szakmai felkészítést. 6. A helyi kísérleti állomások most már valós agrártudományi segítséget nyújtanak a nagyüzemeknek, de az egyéni termelőknek is. Vetőmagot, szaporítóanyagokat, mikrozónákra (községekre) érvényes korszerű technológiákat biztosítanak és közvetlenül segítenek azok alkalmazásában. 7. Az agráripari tanácsokat — mint régi bürokratikus szervezési formákat — felszámolják, személyzetük pedig elhelyezkedhet a mezőgazdaság termelő ágazataiban. Intézkedések a gazdálkodás újjászervezéséért Mezőgazdaságunk gondjai Olyan esztendő küszöbét léptük át, mely új alapokra helyezi a mezőgazdaságot is, s lehetőséget nyújt a falu minden lakójának, hogy érvényre juttassa hozzáértését és munkaszeretetét. Rengeteg új kérdés, szervezési gond vetődik fel, s ezekre mindenütt a sajátos helyi feltételektől függően kell válaszolni. Ilyen kérdésekre próbált felelni a mezőgazdasági minisztérium sajtóértekezletén az egyik államtitkár. — A radikális változások ellenére mezőgazdaságunk továbbra is meg fogja őrizni régi szervezési formáját? — Nagyjából igen. A mezőgazdaság alapegységei továbbra is az állami mezőgazdasági vállalatok és a termelőszövetkezetek maradnak, hiszen ezek birtokában vannak az ország legnagyobb termőterületei. Hatékony munkát, több segítséget várunk a mezőgépészeti és zajjavító vállalatoktól, a kutatóintézetektől és állomásoktól is. Az eddigi helyzetből egyedüli kiút az lehet, ha rentábilissá tesszük az összes gazdaságokat. — Mi lesz a jövőben a megyei mezőgazdasági vezérigazgatóságok szerepe? — Elsőrendű feladatuk továbbra is a technikai irányítás, de nem a régi parancsmódszerekkel, önálló lesz minden gazdaság, s a termeléssel kapcsolatos kérdésekben maguk a falu földművelői döntenek. A megyei mezőgazdasági igazgatóságok továbbra is a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium területi képviseleti szervei maradnak, de nem lesznek többé a környékbeli gazdaságok gyámhatóságai. — Mi lesz a hegy- és dombvidéki mezőgazdasági területekkel? — Az itteni magángazdaságok eddig is nagy szerepet töltöttek be az élelmiszertermelésben. Persze a szocializmus éveiben itt is alakítottak termelőszövetkezeteket, de teljesen hiába, mert szinte semmit sem termeltek. Ezek termőterületeit újra fel kell osztani a tagságnak s a községek többi lakóinak, akik vállalják, hogy jól megművelik a földet. — Mennyi földet kaphatnak az emberek? — Mindenki annyit, amennyit családjával együtt meg tud művelni. Persze gondolni kell az állattenyésztésre is, hiszen itt sok termelőszövetkezetnek nagy állatállománya van. Hogy ezt megtarthassuk, növelni kell a takarmánytermő területeket. Leggyengébben a szójabab-tartalékkal állunk, amely egytizedét fedezi a szükségletnek. A csődbejutott gazdaságok szántóterületeinek szétosztására tehát csak a takarmányterületek bővítése után kerülhet sor. — Mi történik azokkal a termelőszövetkezetekkel, melyek szántóföldjét mind kiosztják a tagoknak? — Ezek a szövetkezetek megszűnnek. Nincs ebben semmi rossz, hiszen sok helyt a szövetkezetesítés csak bajt hozott: nem volt sem elegendő gép, sem munkaerő, sok gazdaságban elgyepesedtek, használhatatlanná váltak a földek. — Mi történik a megmaradó termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban? Hogyan toboroznak ide elegendő fiatal munkaerőt? — Ez attól függ, meg tudják-e győzni a lakosságot a szövetkezeti termelés eredményességéről. Ezért fontos, hogy a közgyűléseken a megmaradó téesz-birtokok tényleges termőképességéhez mért terveket készítsenek. — Milyen javadalmazásra számíthatnak a megmaradó téesztagok? — Ezt minden gazdaságban maga a tagság szabja meg. A munkanormák értékét, a pénzbeni és a természetbeni részesedés arányát közgyűlésen döntik el. — A személyi használatú földek kiosztásával jócskán megapad a közös gazdaságok birtoka. Mezőgazdasági termékekre viszont ezután is szükség lesz, még inkább mint ezelőtt. Hogyan lehet ezt folyamatosan biztosítani? — Jogos kérdés, hiszen még senki sem tudja hogyan alakul az idei termés, menynyi jut az állami alapra. Éppen ezért nagy szükségünk van mind a közös, mind a magángazdaságok konkrét segítségére. Mielőbb pontosan tudnunk kell, mennyi termőterület marad az állami, illetve a szövetkezeti gazdaságok tulajdonában, s hogy arról mit várhatunk. No meg hiszünk abban, hogy a kistermelők is erőteljesen hozzájárulnak a lakosság megfelelő ellátásához. — Mit mondhat a termékek értékesítéséről, az állami és szabadpiaci árak alakulásáról. — A minisztériumban már dolgozunk a termékek szerződési árának kidolgozásán, ami remélhetőleg előnyös lesz mind a termelő, mind az átvevő szempontjából. Ami a piacot illeti, ott szabad árak lesznek s az állam csak az üzérkedés megfékezésére szorítkozik. Ebben persze a lakosságnak, a vásárlóközönségnek is segítenie kell. KÖNCZEI ANNA FÉLREÉRTÉS NE ESS (Folytatás az 1. oldalról) parancsainak terjesztéséhez és meggyökereztetéséhez a tudatokban és lelkekben. Írtunk majdnem mindenről, ami a falu világát jelenti. Csak a szemszögével volt a baj. Meg az arányokkal... Hatalmi „útmutatások" bizonyos témákra, vágányokra próbáltak kényszeríteni. És eltéríteni másoktól. Példul a bajok vonulatairól. Sajnos, legtöbbször sikerült. Ezután szélesebb, átfogóbb szolgálatára vállakozunk az igazságnak, a lelkiismeretünkkel mért és minősített jónak, emberségesnek. A teljes Falu népéért akarunk dolgozni. Pontosabban a rurális környezetben élőkért, a „vidékiekért". Ugyanakkor ilyen ígéretünkkel elvárjuk mindenki segítségét, támogatását. Mindenkiét, aki a Falvak Népéhez tartozik. 2 Falvak Népe (Folytatás az 1. oldalról) megszoktuk, hogy azt tegyük, amit „fentről“ mondanak. Most azonban ilyen várakozással sokra nem megyünk. A Front, a minisztérium nem ismerheti minden falu valós helyzetét, tehát nem adhat tanácsot. Mi sem akarunk „útmutatást“ adni, e sorokban csak véleményünket fogalmazzuk meg, melyet senki sem köteles elfogadni. Mert a demokráciát mindenkinek meg kell tanulnia és magának kell érvényesítenie. Szabadságunkat viszonylag rövid idő alatt, de nagy áldozatok árán vívtuk ki, a jólét megteremtéséhez viszont idő kell. S a jólét egyik alapfeltétele a megfelelő élelmiszerellátás, amit elsősorban a falunak kell biztosítani. Mint tapasztalhatjuk, minden ideiglenes: a Front, az RMDSZ Intéző Bizottsága, a minisztériumok új vezetősége. Ez az ideiglenesség azonban nem lehet érvényes a gazdálkodásra, mert akkor parlagon marad a föld, ellen pusztul a jószág, tovább károsodik az, amit eddig szándékosan vagy durva hozzánemértéssel károsítottak. Itt az véleményem szerint ideje, hogy az igazi gazdák vegyék kezükbe a falu, a gazdaság sorsának irányítását. Hogy hogyan, azt ők tudják a legjobban. Szerintem tehát most az a legfontosabb, hogy minden faluban a talpig becsületes, gerhes, megfontolt, józanul gondolkodó emberek jussanak szóhoz. A falu jószándékú, őszinte embereivel tanácskozva ők döntsenek, mi a teendő az elkövetkező időszakban. Mert ne feledjük, még kemény tél van, de pár hét múlva már kezdődik a tavaszi munka, s addigra tisztázni kell, mi lesz a földdel, a téeszszel, a jószággal? Szerintem, meg kell hallgatni az agrármérnököket is, az igaziakat. És nem feledkezhetünk meg arról, hogy eredményes gazdálkodást immár semmiképpen sem folytathatunk gépesítés, korszerű agrártudomány nélkül. Hihetetlenül sok a megválaszolhatatlan kérdés. Amennyire a falu világát ismerem, tudom, hogy a parasztember először is saját magára gondol, és joggal. De tudom azt is, ha ebben az újuló, demokratizálódó országban idén nem lesz élelem, akkor vége a demokráciának, vége mindennek. Állítsuk hát félre a hangoskodókat, a törtetőket, a hozzá nem értőket, a minden áron érvényesülni akarókat. Zavaros, ellentmondásokkal terhes időszakot élünk, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenségre ítéljük magunkat. Már gyermekkoromban, a szülőfalumban megtanultam: bármilyen körülmények között, minden nap dolgozni kell, okosan, értelmesen. Tudom, a jó gazdák ezt teszik most is. S hogy az ezutáni munka valóban nekik gyümölcsözzön, s az ország javát szolgálja, ahhoz mihamarabb tisztázni kell mit is akar a falu közössége. Megválaszolatlan kérdéseikkel, kételyeikkel forduljanak lapunkhoz, hogy együtt tanácskozzunk, vitassuk, keressük és találjuk meg a legjobb megoldásokat, a többség által követendő utat. Győzött a demokrácia, éljünk a sajtószabadság megteremtette feltételekkel! A mezőgazdasági egységek termelése és a parasztság ösztönzése céljából már az óév napján elhatározott és nyilvánosságra hozott intézkedések, az azóta közzétett rendelkezések alapvető változásokat eredményeznek elsősorban a domb- és hegyvidéki falvakban, a gazdaságilag elmaradottabb övezetekben. Máramaros megye mezőgazdasági szövetkezetei főmérnökeinek tanácskozásán kialakult vita és eszmecsere is ezt igazolja. Alkalom teremtődött ezen a megyei mezőgazdasági vezérigazgatóság számára a helyzetfelmérésre, a gyors megoldást igénylő problémák összegezésére. Vidékenként, sőt településenként más és más gondot okoz majd a struktúraváltás. S ez úgy kell történjék mindenütt, hogy közben a mezőgazdasági termelésnek nemcsak zavartalan, de az eddigieknél eredményesebb továbbfolytatása biztosítva legyen. Máramarosban — a megye sajátosságának függvényében — központi helyre került az állattenyésztés kérdése. Az állomány gazdaságonként alapos szelekciójára van szükség. Pontos, immár lakkozás nélküli felmérésére annak, hogy egy-egy farmon mennyi a jószág, átvesz-e a tagság belőle szerződéses alapon állatokat és mennyit, milyen módon hasznosíthatók a gazdaságok meglévő létesítményei. Bizonyosra vehető, hogy a legutoljára és erőszakkal szövetkezetesített hegyvidéki gazdaságok zöme megszűnik. A Visó-völgyi falvak lakosai már a Nemzetmentési Front Tanácsa elnökének rádió- és televízió beszédét követő napon egyöntetűen kinyilatkoztatták: élni akarnak a felkínált lehetőséggel. Nem egy helységben — köztük például a Máramarossziget melletti Farkasréven vagy a Kővár-vidéki Kápolnokmonostoron a gazdaságok csekély szántóterületei elegendőek sem lesznek arra, hogy minden gazda megkaphassa a fél hektárnyi területet. Kápolnokmonostor 2200 termelőszövetkezeti tagjának mindössze 930 hektár áll rendelkezésére. Lenne több is de az a szakosított szövetkezeti gazdasági társulások tulajdonát képezi most. Körültekintő eljárást igényel a területek hosszas használatba adásának gyakorlati megoldása. A szövetkezeti tagok máris egykori szántóikat kérnék vissza, olyan területeket is, melyeken ma kaszáló vagy gyümölcsös található. Szinte településenként a Nemzetmegmentési Front helyi tanácsainak aktív részvételével kell megnyugtató megoldást találni ezekre a kérdésekre, ügyelve arra, hogy a szalmásgabona és a kukorica termesztésére szánt és a közös gazdaság használatában maradó földterület ne darabolódjék szét. A vetésforgó lehetőségét szem előtt tartó újabb területrendezésre van tehát szükség. Új viszony van születőben a termelőszövetkezetek, az egyéni gazdák s a jövőbeni területhasználók, valamint a mezőgazdasági gépállomások között. A tavaszi munkák kezdetének ideje rohamosan közeledik. Többezer hektár tarlót kell felszántani a következő hetekben, ugyanakkor végezni kell a trágyakihordással is. A tavaszi munkákban szükséges gépek javításának befejezése ezért sem várathat magára. Jól működő gépparkra van szükség , létfontosságú érdeke lesz ugyanis ezentúl minden termelőnek, hogy a gépi munkákat idejében és jó minőségben végezzék. Másképp, mint eddig. Nem csupán máramarosi gondok, vélemények ezek, mint ahogy nem egyetlen vidéké a megszűnő, vagy a kényszeregyesítések miatt most szétváló termelőszövetkezetek, a létük fontosságát csak papíron bizonyított volt agráripari tanácsok munkaviszony nélkül maradt szakembereinek sorsa sem. Rajtuk cserdül az ostor ,s joggal félnek a hangulatkeltéstől azokon a helyeken, ahol a még pontosítás nélküli rendelkezések semmiképp sem hajthatók végre mindenki megelégedésére. Munkájukra, tudásukra szükség van és lesz, hiszen a korszerű magán- és háztáji gazdálkodás eredményessége rajtuk is múlik. Kelet- és Nyugat-Európa országai bizonyítják ezt. De a megfelelő szervezési forma kiválasztását, gyakorlatba ültetését korántsem lehet most csupán helyi kezdeményezésekre bízni. Bukaresttől várnak a felmerülő problémákkal kapcsolatban azonnali intézkedéseket, javaslatokat. Soraik rendezése azonban a szakemberek saját feladata, s erre az első lépést a máramarosiak meg is tették: szót emeltek a mezőgazdaságot eddig parancsszóval irányító pártfunkcionáriusok előnyben részesítése, átmentése ellen. Konkrétan a volt megyei mezőgazdasági párttitkárnak a megyei növényvédő állomás igazgatójává történő kinevezését kifogásolták. Kulcspozíció a jövő szempontjából a beosztás, s nem akarnak olyan embertől függni, kinek önkényeskedő parancsára nyár óta a gazdaságok zömében 50 százalékos fizetést vehettek fel csak a szakemberek. Alakulóban az új élet Máramarosban is... BATIZI ANDRÁS Az igazi agrárforradalom most kezdődik