Famunkás, 1959 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1959-02-05 / 2. szám
f Gyáruk fennállásának százéves jubileumát ünnepelték január 10-én a Szegedi Gyufagyár dolgozói. Az ünnepségen szakszervezetünk központi vezetőségének képviseletében Brutyó János főtitkár és Róka Pál alelnök (a faipari szakmai bizottság vezetője) vett részt. Az ünnepséget nagyszámú résztvevő előtt Fenyvesi Tibor elvtárs, a Gyufaipari Vállalat igazgatója nyitotta meg, majd az OKF vezetője, dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes elvtárs mondott ünnepi beszédet. Beszédében történelmi visszapillantást adott a gyár életéről és méltatta a dolgozóknak a felszabadulás, illetve az államosítás óta végzett jó munkáját. Egy évszázad alatt — mondotta — a Szegedi Gyufagyárnak sok tulajdonosa volt. Az 1858. évi alapítástól 1928-ig egyéni, illetve részvénytársasági magyar tőkés tulajdon volt (az 1919-es Tanácsköztársaság viszonylag rövid időszakát nem számítva), majd a svéd Gyufatröszt birtokába került. Külföldi érdekeltség lévén, államosítása csak 1949 decemberében vált lehetségessé. Ettől az időtől kezdve a magyar dolgozó nép jogos tulajdonát képezi. 1954-ig önálló vállalatként működött, azóta pedig mind az előállított termékek menynyiségét, mind a foglalkoztatott dolgozók számát illetően a szegedi, budafoki és a kecskeméti gyárak egyesítéséből létesített Gyufaipari Vállalat legjelentősebb üzeme. Az össztermelés 56 százalékát adja és a vállalat összdolgozó létszámának 52 százalékát foglalkoztatja. Az üzem 320 dolgozója — akiknek 70 százaléka nő — kivétel nélkül szakszervezeti tag. Ez kifejezésre jut a termelésben, de kifejezésre jutott a kollektíva ellenforradalom alatt tanúsított bátor helytállásában is. Végezetül arra kérte az üzem kollektíváját, hogy az elkövetkező években is kimagasló munkasikerekkel erősítsék szeretett hazánkat, a Magyar Népköztársaságot. Ezután ,átnyújtotta a százéves évforduló alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által a gyárnak adományozott Munka Vörös Zászló érdemrend kitüntetést Dancsó János elvtársnak, a gyár vezetőjének. Dancsó elvtárs a gyár kollektívája nevében köszönetet mondott a pártnak és a kormánynak a valamennyiüknek jóleső megbecsülésért, s egyben megfogadta, hogy további jó munkával bizonyítják be, hogy méltók e megtisztelő kitüntetésre. A gyárnak adományozott magas kitüntetés átvétele után szakszervezetünk központi vezetősége nevében Brutyó János elvtárs az MSZMP, szegedi szervezete nevében pedig Börcsök elvtárs, az ipari osztály vezetője üdvözölte az üzem dolgozóit, és mindketten további munkasikereket kívántak nekik. Ezt követően Mosonyi István elvtárs, az OKF helyettes vezetője kiváló munkájuk elismeréséül átnyújtotta Fenyvesi Tibornak, a Gyufaipari Vállalat igazgatójának, özv. Nagy Mihályné és Sebők Károly szakmunkásoknk a Szocialista Munkáért Érdemérem, Czakó Gyuláné és Péter Vincéné szakmunkásoknak a Munka Érdemérem, Ábrahám Ferenc és Bráth Klára művezetőknek, Haág Miklós üzemasztalosnak, Korom Sándorné és Nyári Sándorné gépmunkásoknak, valamint Nagy Lajos adminisztratív vezetőnek és Szekeres István géplakatosnak a Faipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. Dancsó Jánost, a szegedi üzem vezetőjét a főigazgatóság vezetője írásban foglalt dícséretét kapta. Végezetül 35 000 forint öszszegben 86 dolgozó részesült 300—800 forint pénzjutalomban. A hivatalos ünnepséget követően az üzem dolgozói és a meghívott vendégek a feltálalt disznótoros vacsorát elfogyasztva a hajnali órákig szórakoztak együtt jó hangulatban. A megtisztelő kitüntetés alkalmából jó egészséget és további eredményes munkát kívánunk az üzem valamennyi dolgozójának. R. P. LÁTTUK - HALLOTTUK A Textilipari Fakelléktermelő Vállalat szorgalmas, kitűnő szakmunkásai vetélőt, Vetülékcsévét, orsót, verőfát, nyüstlécet, vackardfát állítanak elő töméntelen mennyiségben textiliparunk számára. De nemcsak a hazai piac számára készítenek ezekből a különleges darabokból, csöveik Vietnámtól kezdve Dél- Amerikáig mind ismertek és keresettek. Czomba Kálmán exportcsöve újítása sok ezer forintot takarított meg a vállalatnak, s újítása révén a magyar textilipari kellékek még keresettebbé váltak a külföld számára. Sokáig milliókat költöttünk a Svájcból importált, kellékekre. Ma, büszkén számolhatunk be arról, hogy az alig egy évtizede működő gyár már exportál. A vállalat 108,1 százalékra teljesítette 1958. évi tervét. Mégis azt kell mondani, hogy az üzem kapacitását nem használják ki eléggé. Mintegy 40 százalékkal tudnának többet termelni, ha ... az alkatrészigény megrendelésénél nem lennének túlzottan óvatosak a cégek, és ha az illetékes szervek megtiltanák, hogy egyes textilgyárak a vállalat profiljába tartozó cikkek előállításával foglalkozzanak saját rezsi-műhelyükben. A Szentgotthárdi Selyemipari Vállalt például már nemcsak saját szükségletére, hanem más selyemipari vállalat részére is gyárt selyemcsévéket. A Szombathelyi Pamutipari Vállalatnál pedig cérnázócsévét gyártanak. (Ezen próbálunk majd segíteni. A szerk.) Most hallgassuk meg a munkásokat. Arról beszélnek, hogy még a felettes szervek is valamiféle tömegcikkgyártó üzemnek tartják a vállalatot , ez rosszul esik a dolgozóknak. Az igazság az, hogy az üzem gyártmányai, mint például a revolverdobok, vetélők, vackard-hasábok, kardadeszkák elkészítése a legnagyobbfokú asztalosipari tudást és műszaki felkészültséget és hosszú évek gyakorlatát igénylik. S bár sok dolgozójuk nem rendelkezik asztalos segédlevéllel, munkájuk, amelyet végeznek, sok esetben túlhaladják az általános asztalossegédi szakképesítést. Mi következik mindebből? Sokan elmennek, mert keveslik a 6,55 forintos átlagos órabért. A vállalat profilja eltérő a többi faipari üzemétől, de „úgy néz ki” — mondják — hogy az illetékesek nem ismerik az itt készülő ipari termékeket, azok mintaasztalosi minőségét. Ez aztán megmutatkozik a bérezésben. A faipari vállalatok között a TEX-FA átlagbére a legalacsonyabb. Ezen segíteni kellene. Ezt kérik a TEX-FA munk skásái, vezetői, e mellett tör lándzsát a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság is. Talán szavuk most eljut az illetékesekig... A munkavédelmi berendezésekkel is bajok vannak a vállalatnál. Vagy nincs, vagy megfelelő nincs. Az egyik műhelyrészben például ott láttuk az elszívóberendezés polipszerűen szétnyúló karjait, de működtetni nem lehet. A berendezés olyan erősen szívott, hogy nemcsak a port, de a forgácsok mellől a kisebb fadarabkákat is felragadta. A ventillátor folyton eldugult. A megoldás azóta is késik. Hasonló a helyzet több műhelyrészben is a balesetelhárítást illetően. Jó lenne erre valami megoldást találni. A dolgozók, akik nem egyszer szerezték meg az élüzem címet, több gondosságot érdemelnek. (—i.n.) Sorkatona feleségének munkaviszonyát a vállalat vagy a termelés átszervezése címén nem lehet megszüntetni. (3. 1959. korm. sz. rend. I. 6.) * Az egyeztető bizottsághoz panasszal, attól a naptól számított két hónapig lehet fordulni, amikor a panaszos a sérelemről tudomást szerzett. Az egyeztető bizottság köteles a panaszt az előterjesztéstől számított nyolc nap alatt elintézni. (Mt. 145. §.) • Az egyeztető bizottság ülésének idejéről a panaszost és a vállalat igazgatóját legalább 48 órával megelőzően írásban kell értesíteni. (Mt. V. 239. §.) A bizottságban ülésenként felváltva az igazgató, illetőleg az üzemi bizottság által kijelölt tag elnököt. A panaszos az egyeztető bizottság bármely tagja ellen kifogást jelenthet be, ha őt elfogultnak tartja. A kifogás felől az egyeztető bizottság végérvényesen határoz; a kifogásolt tag a határozat meghozatalában nem vehet részt. Ha a bizottság a kifogásnak helyt ad, vagy legalább egy tagja a kifogás mellett foglal állást, a kifogásolt tag helyett újabb tagot kell kijelölni. (Mt. V. 240. §.) Az egyeztető bizottság két tagját a vállalat igazgatója, két tagját pedig az üzemi bizottság jelöli ki egy év tartamára. (Mt. V. 236. ) JÓ TUDNI, HOGY... famunkás 1959. FEBRUÁR 5. „Mi nem kérdeztük, mit ad a ..." A Ládaipari Vállalat buda-pesti telepének szakszervezeti bizottsága ünnepi aktívaértekezletre hívta meg a szakszervezeti munkában tevékenykedő szaktársakat, bizalmiakat és a telep, valamint a vállalat központja legrégebbi szakszervezeti tagjait. Az ünnepi ülésen szívélyes, baráti hangulatban ültek együtt a legfiatalabb szakszervezeti aktívák és az idős, őszhajú szaktársak, a szakszervezet régi harcosai. Az aktívaértekezletet Kormosi István nyitotta meg, majd Kocsis Lajos, a szakszervezeti bizottság elnöke vázolta a telep szakszervezeti életében bekövetkezett változásokat. Néhány hónappal ezelőtt — mondotta — a pártszervezet vezetősége és a szakszervezeti bizottság tagjai megbeszélték a szakszervezeti munka hiányosságait és meghatározták a hibák kijavításának módját. A megbeszélés óta eltelt időszakban a telep taglétszáma jelentékeny mértékben megnövekedett, a tagok egy részénél korábban észlelt hátralékok megszűntek, a bizalmiak sokkal többet foglalkoznak a dolgozók problémáival. Már eljutottunk oda — mondotta Kocsis szaktárs —, hogy a bizalmi tényleg a szakszervezeti tagok bizalmasa, törődik velük, eljár ügyükben, részt vesz gondjaikban, segít problémáik megoldásában. A továbbiakban a szakszervezeti munka fejlődését értékelte. Majd a hozzászólások után a szakszervezeti bizottság értékes porcelán- és népművészeti tárgyakkal jutalmazta meg a telep és a központ régi szakszervezeti tagjait, valamint a szakszervezeti munkában leginkább kitűnt aktívákat. Ezután a megajándékozott idősebb harcosok visszaemlékezéseiket, élményeiket mondták el, a Horthy-fasizmus idejében folytatott szakszervezeti harcokról, az akkori munka- és életkörülményekről. Szakszervezeti tagságuk több évtizedéből jelentékeny idő esett a kapitalizmus embertelen körülményei között folytatott politikai és gazdasági harcokra, hiszen Juhász János 38, Pálkerti József 42, Senger Lajos 41, Adorján Pál 24, Szabó Lajos pedig 26 éve tagja a szakszervezetnek. Magyarázzuk meg a fiataloknak — mondotta egyik idős harcos —, hogy a mai munka- és életkörülményeink korábbi harcaink és szocialista társadalmi rendünk eredménye. Ezt készen elfogadni és cserébe semmit sem adni, a fejlődés érdekében semmit sem tenni, nem illő öntudatos dolgozókhoz. Mi annak idején évtizedekkel ezelőtt, amikor az inassorból kiléptünk, nem kérdeztük, hogy mit tud adni a szakszervezet. Tudtuk, hogy a szakszervezeti tagság nem anyagi előnyt, hanem legtöbbször inkább anyagi hátrányt, nélkülözést, üldöztetést, feketelistát, munkanélküliséget jelent, mégis vállaltuk. A tagsági járulékért nem kellett hozzánk jönni, magunk vittük önként hetenként, pedig a rossz kereseti körülmények mellett a tagsági járulék az akkori bérhez képest magasabb volt, mint ma. Egy másik idős szaktárs arról beszélt, hogyan jártak munkaidő után más műhelyek dolgozóit szervezni, hogyan üldözték a munkaadók azokat, akikről tudták, hogy szakszervezeti tagok. Beszélt a sztrájkok előkészületeiről, a sikeres sztrájkok eredményeiről és arról, hogy egyes sikertelenségek után, hogyan kezdték mindig újra és újra a tőke elleni szervezett harcot. A jelenlévő fiatalok nagy figyelemmel hallgatták idős szaktársaiknak a régi szakszervezeti harcokról szóló visszaemlékezéseit és ígéretet tettek, hogy a ma már más körülmények között folytatott szakszervezeti munkába a jövőben még nagyobb mértékben bekapcsolódnak. Szabó Lajos 38 000 garnitúra készül az idén az olcsó és népszerű 7 darabos hálónak ésnappalinak egyaránt alkalmas „Harmónia’ típusbútorból az Újpesti Asztalosárugyárban. Ez mintegy kétszerese az elmúlt évi termelésnek. Megérdemelt győzelem A Hárosi Falemezművek üzemrészei között folyó versenyben — az 1958. IV. negyedévi eredmények alapján — az öt termelő üzemrészközül a furnir üzem dolgozói, a három nem termelő üzemrész közül pedig a rönktér dolgozói nyerték el az első helyezést és az evvel járó 4500, illetve 2500 forint pénzjutalmat. Az üzemek közötti munkaverseny nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat 1958. évi tervét 114,1 százalékra teljesítette. A bútoripar vezetőinek tanácskozása A Bútoripari Igazgatóság január 14.-én tartotta ezévi első tájékoztató értekezletét az Angyalföldi Bútorgyár kultúrtermében, az állami bútoripari vállalatok igazgatói, párttitkárai, személyzeti felelősei és tervelőadói számára. Ekkor kerültek szétosztásra a bútoripari vállalatok jóválhagyott 1959. évi tervfeladatai is. , s Czeczey György az Igazgatóság vezetője a vállalat gazdasági vezetése szakmai és politikai színvonalának emelésével kapcsolatos személyzeti jellegű tennivalókról tájékoztatta a jelenlevőket. Botka Zoltán a tervosztály vezetője beszámolójának első részében a vállalatok 1958. évi munkáját értékelte, amely igazgatósági szinten 112,4 százalékos tervteljesítést eredményezett. Az 1959. évi tervfeladatokat illetően rámutatott arra, hogy az elmúlt év teljesítéséhez viszonyított 26,4 százalékos és a 4,3 százalékos termelékenység növelést a két műszakra való átállás mellett a műszaki színvonal emelése, modern, nagyteljesítményű gépek beállítása és a korszerű technológiának egy sor üzembe való bevezetése nagymértékben megkönnyíti, de ezek mellett szükség van 400 új dolgozóra is. Felhívta a jelenlevők figyelmét a gépek, elsősorban a kulcsgépek lelkiismeretes karbantartásának fontosságára, mint a termelés és a termelékenység már előbb említett emelésének elengedhetetlen feltételére." Bódogh István, az Igazgatóság főmérnöke a kétműszakos termeléssel és az új technológia bevezetésével kapcsolatos feladatokat ismertette a tanácskozás résztvevőivel. Végezetül Czeczey elvtárs Nagy Józsefné könnyűipari miniszter köszönetét tolmácsolta a bútoripari vállalatok dolgozóinak az elmúlt évi jó munkájukért és az 1959-es esztendőben hasonló felelőssségteljes helytállást kért tőlük. Korszerűbb gyártás, több bútor! A könnyűipari miniszter rendeletére 1959-ben a bútorgyárak egy részét külföldről behozott korszerű faipari gépekkel szerelik fel. Ezeknek a gépeknek a munkába állításától számított egy negyedéven belül az érintett üzemekben mintegy 40 százalékkal emelkedik a bútortermelés. A bútorgyártás évszázados gyártástechnológiája sok területen megváltozik; a régi kézierővel történő orsós bakokban való enyvezés helyett automata hidraulikus présben furniroznak ezután. Megszűnik a nagy fizikai erőt igénylő kézi fényezés (politúrozás) helyébe lép a korszerű lakköntőgép, amely poliestert hord a felületre, s a hagyományos könynyen sérthető politúros bútorral szemben, melegvízzel mosható, sokkal magasabb fényű bútort fog az ipar gyártani. Megváltozik a gépi megmunkálás sok területe is, automata marók, körfűrészek, csiszolók stb. számos példányát kapja a bútoripar az év folyamán. Korszerűbb, az igényeknek megfelelőbb, minőségileg sokkal jobb bútort fog az ipar gyártani ezzel a gyártástechnológiával. Ennek a technológia „forradalomnak’ az első állomásához érkezett el az Angyalföldi Bútorgyár az év első napjaiban. Megkaptuk az első poliesterlakk-felhordó gépet. A kísérleti fényezés megindult, a külföldi szakember felügyelete alatt egyes bútorelemeket próbaképpen már fényeztünk az új eljárással és nagyon szép, a külföldi mintákkal egyenértékű felületeket kaptunk. Természetesen még sok tennivaló van addig, amíg eljutunk oda, hogy folyamatosan dolgozhassunk ezzel a géppel. Az első feladat az, hogy az új technológiát meg kell tanulni (ami szokatlan és teljesen eltérő a régi technológiával szemben). Éppen ezért csak helyeselni lehet a Bútoripari Igazgatóság azon rendelkezését, hogy január hónapban a külföldi szakember irányításával tanfolyamot indított az érintett vállalatok, történetesen a Budapesti Bútorgyár, Otthon Bútorgyár, Újpesti Asztalosárugyár, Angyalföldi Bútorgyár és a győri Cardo Bútorgyár főmérnökei, főtechnológusai és azon dolgozói részére, akik az új gépen dolgoznak majd. A tanfolyam az Angyalföldi Bútorgyárban folyik a kísérletre beállított próbagépen, s azok az elvtársak, akik eddig részt vettek rajta, sok tapasztalatot gyűjtöttek arra az időszakra, amikor üzemünkben is megkezdhetik a poliester lakkozást. A másik feladat a gép helyére való állításával kezdődik. A gépnek ahhoz, hogy jól működjön teljesen por és huzatmentes temperált világos tágas helyiséget kell biztosítani, aminek a megépítése nem kis feladat. De szerintem minden üzem részére megéri, mert a gép mentesíti a dolgozókat a nehéz fizikai munkától és így több bútort tudunk majd gyártani az ország lakossága részére. Kapitány Ferenc főmérnök