Famunkás, 1961 (59/61. évfolyam, 1-13. szám)
1961-12-11 / 13. szám
6 Azzal az igénnyel indítottuk újra cikksorozatunkat, hogy néhány hasznos gondolatot ébresszünk a faipari fiatalok helyzetének alapos, részletes elemzéséhez. Most mikor megpróbáljuk összefoglalni tapasztalatainkat, úgy gondoljuk, szerény feladatunknak eleget tettünk: sikerült ipari tanulóképzésünk nem egy problémájára rávilágítani, a fiatalok szakmai, emberi és politikai fejlődésének jónéhány akadályát felszínre hozni. Tanulságos megoldásra váró dolgok állnak előttünk, melyekről nagyon hisszük: — meg fognak oldódni. A kérdőjelek azonban az élet türelmetlenségével, a rohamléptekkel haladó és változó holnap sürgetésével tódulnak fel: mikor, hol, hogyan? ... Ezért fordultunk válaszért a legilletékesebbekhez. ★ A Munkaügyi Minisztérium II. sz. ipari tanulóképző osztályán a következőket mondották: — Csak helyeselhetjük, hogy a „Famunkás” felvetette a faipari fiatalok helyzetét, s ezen felül képzésük problémáját. Sajnos az ismertetett tények elvitathatatlanok: — állami vállalataink évek óta nem képesek műhelyeik kellő bővítésére, s nem tudnak annyi tanulót képezni, amennyire szükségük lenne. A helyzet Budapesten a legsúlyosabb, ahol ha egy-két üzemben netalán mégis lehetőség adódik a szűk kapacitás bővítésére, mégsem vehetnek fel eleget a jelentkezőkből, mert szállást, otthont már nem tudnak biztosítani. Ez abból az évek óta változatlan helyzetből adódik, hogy szinte kizárólag vidéki fiatalok érdeklődnek a szakma iránt, budapestiek csak elvétve jelentkeznek. Éppen ezért a vállalatoknak is nagyobb propagandát kellene kifejteni a fővárosi fiatalok közt. • Mi a magunk részéről úgy kívánunk segíteni, hogy egyrészt vidéki üzemek és iskolák létesítésével tájegységenként igyekszünk foglalkoztatni a fiatalokat, — Szolnok és Győr például már szépen kialakuló központok —, másrészt a lehetőségekhez mérten fejlesztjük oktatási intézményeinket a fővárosban. A második ötéves terv so- III. rán szép, modern szociális létesítményekkel ellátott intézetet kapnak a fiatalok, ahol 10 tanműhelyben, külön géptermekben kiválóan elsajátíthatják a szakma alapismereteit, majd a korszerű, nagyüzemi termelési technikáját. (Itt oldódik meg véglegesen az erzsébetiek problémája is.) Számos intézkedést és reformot fogunk bevezetni az oktatás terén, hogy az elmélet és a gyakorlat közti ellentét fokozatosan eltűnjön. Nagy feladat hárul e tekintetben az oktatóinkra és a vállalatokra. Oktatóinknak félre kell tenni gyakori, merev ragaszkodásukat a kisipari termelés elavult formáihoz, vállalatainknak pedig szakítani kell a fiatalok szakmai fejlődésével szemben támasztott türelmetlenségükkel. A korszerű nagyüzemi termelés, az új gépek, anyagok (elsősorban műanyagok), hatásos munkamódszerek megismerése és elsajátítása — ez a fiatalok legfontosabb feladata a szakmai tanulás terén. Ehhez komoly segítséget kapnak a Módszertani Intézet faipari tagozatától, de fokozottabb támogatást várunk az iskolától és a vállalatoktól. Megkértük Róka Pál elvtársat, szakszervezetünk alelnökét is, hogy mondja el véleményét a fiatalokról. — Szó volt itt arról, hogy fiataljaink nem ismerik a modern nagyüzemet, az új gépeket, technikát stb., ezért növelni kell szakmai képzettségüket. Ez így helyes. De nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy több gondot kell fordítani a fiatalok nevelésére, emberi és politikai fejlődésükre, mert e téren még komoly hiányosságok vannak. A szakmában vidékről Budapestre került tanulók vannak túlsúlyban, akik legtöbbször egyedül, a KISZ, a vállalat és a szakszervezet útbairányító segítsége nélkül állanak a főváros szokatlan életritmusában, idegen környezetben, a legkülönbözőbb tévutak veszélyétől kísérve. Olvastam a cikksorozatban, hogy egyesek rosszul osztják be szabad idejüket, munka után céltalanul lengenek, lengenek, fizetésüket hasztalan dolgokra költik, megfeledkeznek szüleikről, mások súlyosabb lépéseket is elkövetnek... Ezekben az esetekben komoly felelősség terheli a szakoktatókat, művezetőket, az idősebb szakmunkásokat, akik a tanuló szakmai oktatása mellett elhanyagolják nevelését, keveset vagy egyáltalán nem foglalkoznak egyéni problémáival, nem figyelnek fel időben tévelygéseire. Azt hiszem, nem véletlen, hogy abban a ferencvárosi üzemben a legelszomorítóbb a fiatalok helyzete, amely üzem a tervteljesítésben sem jár az élen, ahol a gazdasági vezetés nem figyel fel az ilyen jellegű hiányosságokra. A fiatalok már tanuló korukban szakszervezeti tagok, éppen ezért a szakszervezetnek már az első lépéseknél ki kell nyújtania bátorító és segítő kezét a fiatalok felé, be kell vonni őket a kollektíva életébe, helyes ha meghívjuk őket termelési tanácskozásokra, a törzsgárda tagok körébe, és bekapcsolódnak a munkaversenybe. KISZ-szervezeteink sokhelyütt formálisan dolgoznak. Az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom eredményei a faiparban gyengék, pedig nagyon sok olyan terület van, ahol szükség lenne a fiatalok lelkesedésére, erejére. Végül szólnom kell még egy kérdésről. Az épületasztalos, a bognár, kádár és parkettás stb. szakmák utánpótlásánál jelentős hiány van. Azt mondják: rossz a felvilágosító munkánk, kicsi a propagandánk. Elismerem van még javítani való. De legalább annyira adósak a jó propagandával azok az iparágak, amelyeknek tulajdonképpen neveljük a szakmunkásokat, így például az élelmiszeriparnak a kádárokat, a vasiparnak a bognárokat stb. A ma még nem kielégítő és szétforgácsolt propaganda munka megjavítására, ipari tanulóképzésünk színvonalának emelése, tömegszervezeteink aktivitásának fokozása — ezek a feltételei annak, hogy jól képzett szocialista szellemű fiatal szakmunkások töltsék fel a ma még üres helyeket. Ilkei Csaba Vége. FAMUNKAS November 7. ünnepe az Angyalföldi Bútorgyárban November 5-én este ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját az Angyalföldi Bútorgyár dolgozói a szomszédjukban levő „Mátyás” laktanya tiszteseivel és katonáival együtt. A szépen feldíszített kultúrterem a sok zászló és köszöntő felirat, az ünneplőbe öltözött emberek már jelezték, hogy a nagy évfordulót nem akárhogyan fogják megünnepelni. Az ünnepség a szovjet és a magyar himnusz hangjaival kezdődött. Kovács József őrnagy elvtárs rövid beszédében emlékezett meg az évforduló jelentőségéről és a 44 előtti történteket méltatta. Röviden vázolta a mai politikai helyzetet és megjelölte a feladatokat a jövőt illetően. Nekünk a munkapad mellett, a katonáiknak a foglalkozáson kell helytállni tehetségükhöz mérten a legtöbbet nyújtani, szemüket állandóan nyitva tartani és ha szükség lesz rá, az ellenség provokációja folytán, tettekkel bizonyítjuk be, hogy meg tudjuk védeni eddigi vívmányainkat. Abékéért való harcunkat pedig szakadatlanul folytatjuk — mondotta Kovács őrnagy elvtárs, majd a szovjet— magyar barátság éltetésével fejezte be beszédét. Ezután a vállalat dolgozóinak a november 7. tiszteletéin folytatott munkaversenyéről beszélt Kapitány Ferenc elvtárs, az Angyalföldi Bútorgyár főmérnöke. Elmondotta, hogy a vállalatnál 4 szocialista brigád működik és a 10 műhelyrész is versenyben van egymással. Azok a brigádtagok, akik az első helyezést elérték, mintaképei a szocialista ember típusának. Nemcsak az üzemben segítik egymást, hanem munkaidőn túl is csinálnak közös programokat. Kulturális tevékenységüknek a tanulás is fontos része. Úgy élnek, mint egy nagy család, követendő példának tekinthetik dolgozótársaik. Ezután a versenyben első három műhelyrésznek nyújtotta át az oklevelet és a jutalmat Kocsis István szb-elnök, majd a harmadízben helyezett szocialista brigádnak nyújtotta át az oklevelet. A november 7. tiszteletére indult munkaversenyben. Első helyezett: a furnérillesztőműhely. Második helyezett: a pácolóműhely. Harmadik helyezett: a fényezőműhely. A munkaverseny legjobbjai 30 fő az NDK-ban volt tanulmányúton, a május 1 tiszteletére folytatott munkaverseny alapján. A következőkben a „Mátyás” laktanya tisztjeinek kitüntetésére és jutalmazására került sor. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A honvédek kedves műsorral szórakoztatták a megjelenteket. Kórusművek, táncszámok, szavalatok, hangszerszólók szerepeltek a műsorban, nemegyszer újrázásra tapsolta ki a lelkes nézősereg a szereplőket. A honvédek szolgáltatta tánczenére hajnalig szórakoztak együtt a honvédség és az Angyalföldi Bútorgyár dolgozói. Ézsiás Pálné Egyhetes tanfolyamon vett részt politikai iskoláink másfélszáz hallgatója Közel másfélszáz részvevővel került sor november 13—- 17-ig szakszervezetünk központjában politikai iskoláink előadóképző tanfolyamára. Az oktatást kulturális, agitációs és propaganda csoportunk az ez év elején kiadott központi vezetőségi irányelvek és elnökségi határozatok alapján szervezte meg, az előre meghatározott szervezeti és időrendi program szerint. A tanfolyam megtartására — s amit az előadások egyikén a pártközpontot képviselő előadó elvtárs hangoztatta — a korábbiaknálkedvezőbb körülmények között került sor. A vidék szocialista átszervezésével a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok j jutottak döntő fölénybe. Az új azonos termelési viszonyok megteremtették az előfeltételét szocialista elveken nyugvó népi egység kialakításának. A népi egység kialakítását gyorsítja és a második ötéves terv megvalósításához szükséges, hogy szakszervezeti szerveink sokkal céltudatosabban, türelmes meggyőző munkájukkal forduljanak a passzívak, a fontosabb kérdések iránt nem érdeklődő dolgozók felé. Mindezeknek a megvalósításához a többi között hatásos eszközök a szakszervezeti politikai iskolák, ahol az előadó elvtársak e feladatok érdekében jelentős munkát végeznek. Az előadóképző tanfolyam célja az volt, hogy részletes tájékoztatást adjon az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, a szakszervezetünk és iparunk előtt álló feladatokról. Az előadások keretében megismerték az SZDSZ, a nemzetközi munkásmozgalom egységéért folytatott harcát, a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom összefüggéseit. Foglalkoztak az előadók a külpolitikai kérdésekkel is, amelyek bemutatták a nemzetközi kommunista mozgalom erejének növekedését, befolyását a népek létérdekeiért, a felemelkedésért, a békéért vívott harcra. Ismertették a szocialista országok helyzetét, erőink gyarapodását, gazdasági, kulturális fejlődésünket. Az előadásokat követő konzultációkon és osztályfoglalkozásokon a hozzászólók az előadások elvi megállapításait helyi, gyakorlati példákkal támasztották alá. Ez azt mutatja, hogy a tanfolyam hallgatói megértették: helyi előadásaiknál legfontosabb követelmény, hogy a hallgatóságnak megmutassák a munkahely, az országos feladatok és a nemzetközi kérdések közötti összefüggéseket, illetve ezzel kapcsolatban az egyes dolgozók feladatait. A tanfolyam előadásainak témáját és előadásait az előbbiekben ismertetett célok elérése érdekében gondosan válogatták a szervezők. Munkájuk nyomán a részvevők egyöntetűen állapították meg, hogy a 10 elvi-gyakorlati és 1 módszertani előadás nagymértékben gyarapította tudásukat. Elmondható, hogy az előadóképző tanfolyam az előadók számára, munkájuk megindításához az idén az eddigieknél is fokozottabb segítséget adott. Most már rajtuk, valamint a közép- és alapszerveken a sor, hogy tovább szélesítsék területükön a szakszervezeti politikai iskolák hálózatát és minél nagyobb tömegek felé sugározzák a felvilágosító munkát. A politikai iskolák előadói az ismertetéseket hallgatják Sportmozgalmunk a számok tükrében Szakszervezetünk elnöksége legutóbbi ülésén megvitatta és elfogadta a testnevelési és sportcsoport jelentését, amely az építő-, fa- és építőanyagipari dolgozók sportmozgalmának 1961. évi eredményeit rögzíti. Az elnökség megállapította, hogy a testnevelési és sportcsoport figyelembe véve az MSZMP testnevelésre és sportra vonatkozó téziseit, valamint szakszervezetünk XXVIII. kongreszszusának határozatait, ez évben fokozott gondot fordított a tömeg- és minőségi sportágak fejlesztésére, valamint a Kilián-mozgalom szervezésére. Munkájuk eredményességét a következő tények is tükrözik: Jelenleg 138 sportkörünk működik 21 048 taggal, 467 szakosztályunk, 12 746 sportoló rendszeres foglalkoztatását biztosítja. 1961-ben több mint 6600 dolgozó kapcsolódott be a tömegsportmozgalomba, 6200 fő pedig a Kilián testnevelési mozgalomba. Sportköreink ma jóval szervezettebbek, mint az elmúlt évben, igyekeznek az alapszabálynak megfelelően működni, s választott elnökségük rendszeresen tájékoztatja a tagságot a végzett munkáról. Sokat javult sportköreink nevelő jellegű tevékenysége is. Szakszervezetünk budapesti bizottsága, valamint megyebizottságaink a nagyobb munkásszállásokon és a sportkörök tagsága részére ismeretterjesztő előadásokat, sportakadémiákat rendeztek. Sportköreink javuló munkájának köszönhető, hogy ez évben a szakszervezeti, szakmaközi és vállalati bajnokságokon indulók száma mintegy 31 százalékkal emelkedett az 1960. évi adatokhoz viszonyítva és a különböző versenyeken, mérkőzéseken az év folyamán mintegy 24 600 dolgozó vett részt. Különösen jól népszerűsítették a tömegsportmozgalmat a nagy budapesti és vidéki szállásokon megrendezett asztalitenisz-, sakk- és egyéb háziversenyek. Ami a minőségi sportágakat illeti, ez év során a legjobb eredményeket a Budapesti Sport Club, a Szegedi, Békéscsabai, a Debreceni, a Székesfehérvári, a Bajai és a Ceglédi Építők szakosztályai, illetve versenyzői érték el. Az 1961-es bajnokságban elért kiemelkedő eredményeikért érdemes még megemlíteni a Budapesti Földgép SC, az Építők SE női, valamint a Betonútépítő férfi asztalitenisz csapatát, a Gyárépítők, a Szakipari Építők tenisz-csapatát és a Betonútépítő vívó-szakosztályát Vidéken a Kaposvári Építők és a Ceglédi Építők teke-szakosztályait. A Kilián-mozgalom pontszerzési lehetőségeinek biztosítása érdekében a testnevelési és sport csoport Budapesten és vidéken Kilián Kupa versenyt írt ki, amelybe pl. Budapesten 12 kézilabda, 11 röplabda-, 12 kispályás labdarúgó- és 11 nagypályás labdarúgó-csapat nevezett be. A benevezett csapatok más bajnokságokban nem vettek részt. A Budapesten és Székesfehérváron megrendezett úszótanfolyamokon országosan mintegy 800 fő tanult meg eddig úszni a Kilián-mozgalom keretein belül. Az Építők Természetbarát Egyesületének jelenleg mintegy 3000 fő szervezett tagsága van és ez az elmúlt évi létszámhoz viszonyítva kb. 500 főnyi emelkedést mutat. Az egyesület 1961-ben 6 központi túrát, valamint egy önálló központi tábort szervezett. Az osztályok 840 túrát szerveztek, vagyis vezettek. Összevetve: a túrákon 16 ezer fő vett részt az év eleje óta. Nagyvonalakban ezek az eredmények tükrözik sportköreink szakosztályai és versenyzői lelkiismeretes tevékenységét. Szakszervezetünk elnöksége méltányolta a társadalmi aktívák jó munkáját és 30 főt tárgyi jutalomban részesít eredményes tevékenységükért. Fás labdarúgók a Kilián-mozgalomban Az 1961. évben sokat fejlődött a Fások SC tömegsport mozgalma elsősorban, mert a vezetőség sokat segített. Főként a kétfordulós labdarúgó-bajnokság zajlott le szépen és rendezetten. Fegyelmi ügyben például csak három esetben kellett dönteni. A bajnokságban a következők vettek részt: Kőbányai Épületasztalos, Ferencvárosi Épületasztalos, Bp. Kárpitos, Bp. Bútorgyár, Szék- és Faárugyár, Bőrfa, Fa- és Vászonredőnygyártó, Minőségi Bútor. Egyedüli hiányosságnak talán azt róhatjuk fel, hogy pálya hiánya miatt több csapat nevezését nem fogadtuk el, miután minden csapatnak nem tudtunk pályát biztosítani. Ez a kérdés azonban az 1962. évre rendeződik, mert jövőre a fások sporttelepét tehermentesítik, nem fogják bérbeadni és így tömegsportra jobb körülmények lesznek. Az 1961. évi fás kupát egyébként a Bp. Bútorgyár nyerte el. Már szinte rendszeressé válik, hogy a Bp. Bútor minden sportmegmozdulásnál nagy díjakat visz el. A végső helyezési sorrend a következő volt: I. Bp. Bútorgyár II. Bp. Kárpitosárugyár III. Kőbányai Asztalosipari Vállalat. Tekintettel arra, hogy a labdajátékok a Kilián-mozgalomban is pontszerzési lehetőséget jelentenek, így a csapatok játékosai a Kilián-pontokból is sokat szereztek. L. Sz. Újítási előadók versenye A napokban értékelték az OEF faipari főosztálya vállalati újítási előadóinak versenyét. Eszerint 1961. harmadik negyedévi tevékenységük alapján a sorrend a következő: 1. Agócs István, Mohácsi Farostlemezgyár, 1062 pont, (700 forint jutalomban részesült). 2. Lédeczi József, Gyufaipari V., 605 pont, (500 forint jutalom). 3. Bősze Ferenc, Hárosi Falemezművek 504 pont, (300 forint jutalom). 1961. DECEMBER 11. Meghalt Paksi József Meghalt Paksi József elvtárs, a magyar munkásmozgalom régi harcosa, aki egyik kiváló szervezője, vezetője volt a század elején a Famunkások Szövetsége újpesti szervezetének és a szociáldemokrata pártnak. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi törvényszék elnöke volt Újpesten. Az 1919 júniusi ellenforradalom idején fegyverrel védte a tanácshatalmat. A Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért a Horthy-bíróság halálra ítélte, de a Szovjetunió megmentette életét, kicserélték. Temetése december 7-én, csütörtökön volt az újpesti Megyeri úti temetőben. Famunkás Az Építők Lapja faipari száma Szerkeszti a szerkesztő bizottság kiadóa az Építő-, Fa-és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Szerkesztőség: Bpest, VI., Dózsa György út 34/a Telefon: 425—760 Csekkszámlaszám: 75 915 001 Példányszám: 5500 Terjeszti a Népszava Lapkiadó V. Szikra Lapnyomda