Famunkás, 1966 (66. évfolyam, 1-13. szám)
1966-09-12 / 10. szám
Számvetést tettek ! Az ÉM Épületasztalosig ipari és Faipari Vállalat gyáraiban csaknem kétezer dolgozó viseli a szocialista brigádtag címet, illetve küzd annak elnyerésért. A közelmúltban tanácskozásra gyűltek össze a szocialista brigádvezetők, hogy számvetést tegyenek a végzett munkáról. Mint Cseh Lajos műszaki igazgató beszámolójából kitűnt, hogy a nemes vetélkedésben igen eltérő eredmények születtek. Vállalati szinten azonban az első félévben 103,7 százalékra teljesítették a tervet. Sikerült az árvízkárok helyreállításával kapcsolatos igényeket kielégíteniük, s a kiemelt cikkek termelésében sem mutatkozott lemaradás. Azokban a gyárakban, „ ahol az első félévet adósság nélkül zárták, főleg a szocialista brigádok aktivitásának, jó munkaverseny eredményeinek köszönhető az elért siker. Új vonása a mozgalomnak, hogy — a lágymányosi gyáregység példájára — egyre több a műszaki és adminisztratív dolgozókból alakult szocialista brigád. Példamutató a fiatalok lelkesedése is, akik hat szocialista címért küzdő brigádot szerveztek és termelési eredményeik biztatóak. A vállalat négy gyáregységében úgy határoztak a dolgozók, hogy megszervezik a szocialista üzemrész megtisztelő címét. Az óbudai gyárban azonban az eddiginél többet kell tenniök a gazdasági, valamint a társadalmi szervek vezetőinek, hogy a brigádmozgalom megerősödjön. Bár az utóbbi időben némi javulás tapasztalható, s a tizenegy munkabrigádból hat már elnyerte, kettő pedig most verseng a szocialista címért. De ez csak ötvenszázalékos eredmény, mert a munkabrigádokban kétszer annyian dolgoznak, mint a szocialista kollektívákban. Nem így a ferencvárosi gyárban, ahol a brigádok száz százalékig részt vesznek a szocialista brigád mozgalomban. Nem meglepő tehát, hogy éppen a ferencvárosiak határozták el elsőnek: elhódítják a szocialista üzemrész címet. Az elmúlt években a kőbányai gyárat sokat felkeresték tapasztalatcsere címén. Mostanában kevés a „látogatójuk”. Az 1963— 64-ben szerzett dicsőségük bizony nagyon megkopott. Az egykori versenytársak vagy utolérték, vagy lehagyták a kőbányaiakat. Rajtuk múlik, hogy ismét az élre kerüljenek. A nagy múlttal rendelkező parkettagyárban is hasonló a helyzet. Szinte érthetetlen, hogy huszonhat brigádból csupán kettő vesz részt a nemes versenyben. Itt is van mit tennie a vezetőknek, s az szb-nek. A szocialista brigádok életét és tevékenységét rögzítő naplók többsége szép és gondos munkával készül. A ferencvárosi gyár kivételével azonban kevés olyan naplót találni, amelyben bejegyzést tett volna az igazgató, vagy a főmérnök. Ennél még sajnálatosabb, hogy a gyárak első féléves statisztikai jelentései közül mindössze négy elfogadható, a többi rossz, annak ellenére, hogy egyikről sem hiányzik az igazgató aláírása. A tanácskozás részvevői részletesen megtárgyalták, hogy a kongresszusi versenyvállalások teljesítését milyen termelési problémák akadályozzák, s hogyan lehetne azokat megszüntetni. Az egymást követő felszólalásokból kicsengett, hogy több termeléssel, a munkafegyelem megszilárdításával, a jó minőségű gyártmányokkal, a balesetek jelentős csökkentésével, továbbá a jó értelemben vett kollektív szellem ápolásával kívánják fokozni a szocialista munkaversenyben eddig elért eredményeiket. Valamennyien teljesíteni szeretnék ugyanis a pártkongresszus tiszteletére tett vállalásaikat. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! frtrelapja ffiPAH&iMa AZ ÉPÍTŐ-, FA- ÉS ÉPÍTŐANYAGIPAR! DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXVI. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ARA: 40 FILLÉR 1968. SZEPTEMBER 13. Az 9.idősebb testvér*k segítsége Úgy látszik, a Dél-magyarországi Fűrészek dolgozói hajszálpontossággal mérték fel az erejüket, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a kongresszusi vállalásként nem másfél, se nem kétmilliós, hanem pontosan 1 millió 977 ezer forint eredményjavulást tűztek ki maguk elé. — Csakugyan így van? — kérdeztük Ács József főmérnöktől. — A vállalások valóban a lehetőségek pontos felmérésén alapultak. Célunk volt, ha a fűrészüzem tervezett köbméterenkénti 57 százalékos anyagkihozatalát 57,5 százalékra teljesítik, ez 485 ezer forint eredményjavulással jár. Az első félévben ezt túl is teljesítettük. A parkettkihozatali terv szerint az előirányzat 34,5 köbméter/négyzetméter volt, ezzel szemben 35,1 négyzetmétert értünk el, ami további 380 ezer forint eredményjavulást jelentett. Az előírt 12 százalékos I. osztályú minőségű parketta helyett a vállalás 25 százalékos arányra szól, ezt a parkettaüzem az első félévben teljesítette is, így ismét 220 ezer forint lett a gyarapodás. Ez a helyzet jelenleg vállalati szinten. Igen, de a csurgói üzem a nagyarányú rekonstrukció előre nem látott akadályai miatt nem teljesítette a vállalást az első félévben, bár becsületbeli ügynek tartják az „adósság” pótlását, az „idősebb testvér”, a barcsi üzem a segítségükre sietett. Ezidáig másfél milliós eredményjavulást értek el, tehát a teljes évre előirányzott vállalásukat fél év alatt túlteljesítették. Ez abból adódott, hogy a barcsi üzem magára vállalta azoknak a cikkeknek a túlteljesítését, amelyet a rekonstrukció nehézségeivel küzdő csurgói üzem nem tudott teljesíteni. Ténylegesen 105,9 százalékos tervteljesítéssel zártuk az első félévet. Sajnos, a baleseti statisztika a kedvezőtlen képet mutat, de bízunk abban, hogy szocialista címért versenyző brigádjaink a balesetek megelőzésében is legalább olyan eredményeket érnek el, mint a termelésben, a „fiatalabb testvérnek”, a csurgói üzemnek nyújtott segítségadásban — mondotta befejezésül a főmérnök. Firenze sorozatban A győri Cardo Bútorgyárban az év első felében több lakószoba és egyedi bútordarab mintapéldányát készítették el és üzletekben, kiállításokon mutatták be a közönségnek. Osztatlan sikert aratott a 14 darabból álló Firenze elnevezésű lakószoba-berendezés. A nagy érdeklődésre való tekintettel a gyár soron kívül megkezdte a gyártást. A műfa anyagok felhasználásának problémái Néhány éve megszaporodtak a faipari anyagellátás kérdései. Mire használhatók a műfa anyagok, milyen lesz a felhasználási arányuk? Milyen gépek, szerszámok kellenek a műfa készítéséhez és felhasználáshoz? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják a szakembereket. Megkértük dr. Somkuti Elemért, a Faipari Kutató Intézet vezetőjét, hogy válaszoljon néhány nagyon is időszerű kérdésre. — Milyen arányú a műfa felhasználás a faiparban? — Az elmúltötéves tervben mintegy hatmillió köbméter faféleség felhasználására került sor. Emellett népgazdaságunk egymillió köbméternyi zárókészlettel rendelkezett. A felhasználásban benne volt a műfa is. Farost-lemezből 47 ezer, forgácslapból 36 ezer, pozdorjalapból 25 ezer köbmétert használtak fel. A milliós és a tízezres számok arányából úgy hiszem világosan kitűnik, hogy a műfa felhasználás mértéke kevés. A devizamegtakarítás érdekében gyorsabban kellene a műfa gyártását fejleszteni, alkalmazását terjeszteni. — Milyen területen használnak műfát, és hol van elmaradás? — Jelenleg a vékonyabb, keményebb lemezek készítése és felhasználása az elterjedtebb, elsősorban a bútoriparban. A vékonyabb lemezek már viszonylag bővebb választékban állnak rendelkezésre. Elmaradás van — felhasználás tekintetében — az építő, a hajó és a járműiparban. Holott következetes fejlesztéssel kisebb szilárdság mellett is jó hő- és hangszigetelésű, vastagabb anyagokat lehetne gyártani. Hiszek abban, hogy már a kezdeti időszakban is ki lehetne munkálni az igényeket kielégítő változatokat — Hogyan lehetne elhárítani az akadályokat? — A műfa felhasználását már a tervekben és a költségvetésekben fel kellene tüntetni. Felhívom a figyelmet a rendkívül fontos árkérdésre. A gazdasági reformok bevezetésekor, sőt ha lehet már előbb is, a műfa áraknak alacsonyabbaknak kellene lenni, mint a devizaigényes, természetes fafajtákénak, hogy a gyártó vállalatok a műfát szívesen alkalmazzák. Jelenleg lényeges a differencia a fenyőfűrészáru javára. A műfát felhasználók sok esetben kockázatot vállalnak, a gyakorlatlan emberek, a más fához szoktatott gépek lassabban termelnek és különféle egyéb károsodásnak vannak kitéve. Az új anyag használata tehát eleinte nem kifizetődő. Később és különösen népgazdasági szinten a befektetés megtérül, a bátor vállalkozás jó eredménnyel jár. — A felkészülésnek és a műfa terjesztésének tehát komplexebbnek kellene lenni? — Igen. Idejében ki kellene képezni a szakembereket. Az építőiparban rendelkezéssel és meggyőzéssel, továbbá jó kísérletekkel kellene a műfát terjeszteni. Erőteljesebben kellene fejleszteni a szombathelyi forgácslap gyártást, a mohácsi farost-lemez és például a nagylaki pozdorja gyártást. — Tudomásunk szerint a természetes faanyagok között is van olyan, amely hazai viszonylatban nagy mennyiségben áll rendelkezésre, mégsem használják eléggé. — A nyárfáról van szó. Nagy mennyiség van belőle az országban, kiaknázatlanul. Pedig például a mezőgazdasági építkezéseknél jól lehetne használni, fenyő helyett. A bútoriparban — ahol a sötét szín ma már nem divat — alkalmazni lehetne világos bútorok készítéséhez. Ismeretes persze, hogy az import rönk a nagyobb vastagság miatt könynyebb megmunkálást tesz lehetővé. De a nyárfára is csak azt tudom mondani, amit a műfára. Nagy szolgálatot tesz a népgazdaságnak, aki a nehezebben munkálható hazait választja. • — Végül szeretnénk néhány adatot hallani a mostani ötéves tervben előirányzott arányokról. — Fűrészáru felhasználás részaránya az összfelhasználásban 1963-ban 86,5 volt, 1966- ban 79,3 és 1970-re 76,2 százalékot volna célszerű elérni. Agömbfa egyenértékben számított homogén falapok felhasználásában ellenkező a tendencia. 1963-ban 10,2 volt, 1966- ban 16,7 és az 1970-es évben 20,4 százalékot, vagy ennél többet kellene elérni — fejezte be nyilatkozatát dr. Somkuti Elemér. A Gyufaipari Vállalat dolgozói lelkesen készülnek a pártkongresszusra. A hámozó üzem szocialista kollektívái elhatározták, hogy az év végéig rönkfából 198 köbmétert takarítanak meg. Az év első felében a rajtuk kívül álló okok miatt csak részben tudtak eleget tenni vállalásuknak, de negyvenkét köbméteres megtakarításuk így is jelentős. A nemrég lezajlott termelési tanácskozáson azonban megígérték, hogy jobb anyagkihozatallal és minőségi munkával maradéktalanul teljesítik azt, amire szavukat adták. Képünkön Szente József a hámozó egyik szocialista brigádjának vezetője munka közben. A leghevesebb újítási tapasztalatcsere-tanácskozás A faipari vállalatok félévi újítási eredménye: hat és negyedmillió forint Ritkán szokott előfordulni vagy talán még nem is adódott olyan eset, hogy a hivatalos szerv kiküldöttje ellentmond a hivatalos beszámolónak, s a beszámoló-festette sötét képet derűsebb színekkel igyekszik átfesteni. Ilyesmi történt pedig az Országos Erdészeti Főigazgatóság újítási előadóinak tapasztalatcserével egybekötött tanácskozásán, amelyet az idén Szombathelyen tartottak meg augusztus 26-án és 27-én. Mindjárt elöljáróban mondjuk el, ki, kinek és miért mondott ellent. Az ellentmondó Bárkányi József, az Országos Találmányi Hivatal nevében védte meg az OKF újítómozgalmát Mosonyi István főigazgatóhelyettes megnyitójával és dr. Aulich Antal főelőadó beszámolójával szemben. Ragadjunk ki mindhárom felszólalásból néhány mondatot, hogy világosabban lássuk az összefüggéseket. Meg kell húzni a vészharangot Mosonyi István főigazgatóhelyettes megnyitójából: — Több mint egy évtizedre visszamenően nem voltak ilyen gyenge eredményei az OKF újítómozgalmának, mint 1966. első felében. Különösen érzékenyen érinti a mozgalmat, hogy faipari vállalataink, amelyek pedig általában az eredmények többségét szokták adni, az 1965. évi féléves átlaghoz viszonyítva mind a 9 főmutatóban lemaradtak. Még szomorúbb ez azért, mert a gazdálkodás új irányítási rendszerében fokozott szerepe kell hogy legyen a mozgalomnak, mert az egyik legnagyobb lehetőséget kínálja arra, hogy a vállalatok önerejükből, külső segítség nélkül fejlesszék gyártmányaik műszaki színvonalát, csökkentsék az egységre jutó termelési költséget és tegyék gazdaságossá, nyereségessé a gazdálkodásukat. Ilyen helyzetben meg kell hogy húzzam a vészharangot: baj van. Most már a mi házunk ég Dr. Aulich Antal főelőadó beszámolójából: — Minden okunk megvan az aggodalomra. A benyújtott saját javaslatoknál 13 százalékos, a benyújtott tapasztalatcsere javaslatoknál 40 százalékos, az elfogadott tapasztalatcsereújításoknál 50 százalékos, az előkalkulált gazdasági eredménynél 15 százalékos, a tényleges gazdasági eredménynél 5 százalékos, a kifizetett újítási díjnál 9 százalékos, a csökkenés, viszont az elfogadott és bevezetett újítások aránya — 114 százalék — valószínűtlenül magas. Legnagyobb ipari vállalataink, mint a Budapesti Falemezművek, a Budapesti Fűrészek, a Soproni Faforgácsfeldolgozó Vállalat, a májusi újítási hónapban semmi eredményt nem produkáltak. Pedig néhány kezdeményezés jól bizonyítja, mi mindent lehetne tenni, ha egy kicsit komolyabban foglalkoznánk a mozgalom fejlesztésével Sajátos emberi tulajdonság, hogy amíg csak a szomszéd háza ég, addig nem vagyunk különösebben megijedve. Mi is így voltunk, amíg csak azt láttuk, hogy a többi tárca területén mutat csökkenő irányzatot az újítási mozgalom. Sajnos azonban most már a mi házunk is ég, ezért sürgősen hatékonyabb munkára van szükség. Most is pozitív az OEF eredménye Bárkányi József, a Tervhivatal kiküldöttjének felszólalásából: " Az OEF újítási eredményei évek óta meghaladták az országos átlagot. A főigazgatóság eredménye most is igen pozitív. A benyújtott javaslatok száma csökkent ugyan, de az elfogadási arány most A szakszervezetek kiküldötteinek a felszólalásai is megnyugtatóbb légkört teremtettek a tanácskozáson, hol a súlyos hibákat , főleg az egyszemélyi elbírálók tétovaságát, a gazdasági vezetők néhol már az ellenségesség határát súroló állásfoglalását az újítómozgalommal szemben — egyáltalán nem szépítették. — Az újítási mozgalom — mondotta a többi között Markó János, szakszervezetünk képviselője — a műszaki fejlesztés egyik legfontosabb eszköze, szerves része a munkaversenynek és előmozdítója a kongresszusi vállalások teljesítésének. Az elbírálóknak, a gazdasági vezetőknek végre tudomást kellene venniük, hogy a késedelmes elintézés elveszi az újítók kedvét, sőt, az elintézéssel járó izgalmak még a munkakedvét is befolyásolják, a késedelmes elintézés tehát mindenképpen kárt okoz a vállalatnak és a népgazdaságnak. Csak bírósági úton A felszólalások után azt írtuk jegyzetünkbe: alaposan rájárt a rúd a gazdasági vezetőkre, az egyszemélyi elbírálókra is országosan a legjobb, a bevezetés gyors. Az új gazdaságirányítási rendszerben, a nagyobb vállalati önállósággal a gazdasági vezetőknek rá kell jönniük, milyen nagy erőforrás az újítási mozgalom. Nem véletlen, hogy a kapitalista vállalatok minden erővel szorgalmazzák, elősegítik az újításokat. De vajon érte ülnek-e erről valamiképpen? Vagy az újítási előadók heves felszólalásai pusztába kiáltott szavak maradnak? Talán elolvassák ezeket a sorokat és magukra ismernek, pedig csak néhány egyáltalában nem hízelgő megállapítást idézünk: — A gazdasági vezetők valami pénzsóvár alakot látnal az újítóban. — Politikailag is oda kel hatni, hogy a gazdasági vezetők változtassanak álláspontjukon. — Aki nem mer, vagy nem akar állást foglalni, az nem alkalmas gazdasági vezetésre. — Szinte hihetetlen, de van vállalat, ahol csak bírósági eljárással lehet érvényesíteni az újítók jogait. — Az újítók jogainak védelméért legalább annyit kellene tennie a szakszervezetnek, mint a munkavédelemért. Az — enyhén szólva — leghevesebbnek sikerült tapasztalatcseréről szóló beszámolónk befejezéséül dr. Aulich Antal összefoglalójából idézünk: — Az újítómozgalom nem öncél, hanem népgazdasági érdek. Aki bármiképpen gátolja, a népgazdaságnak okoz kárt. Bl— Az újítómozgalom a munkaverseny része is