Fehérvári Hiradó, 1880. január-június (1. évfolyam, 1-54. szám)

1880-03-17 / 23. szám

92 lelkész úr eljegyezte magának Szalay Jolán kis­asszonyt Nagy-Somlót.— A legilletékesebb helyről nyert értesítés után állíthatjuk, hogy e hír semmi alappal sem bír. Felkérjük tehát az ily hirkovács levelezőket, hogy légből kapott híreikkel ne vezessék tévútra a szerkesztőséget, mivel különösen az ilyen alaptalan hymen hirek mindkét félnek bosszantására szolgálnak, azért életnek vastagnak mondható.­­ A helybeli ref. tanodában rendes vizsga vasárnap volt. Szép számú közönség jelent itt meg és a tanítványok elöhaladásán méltán örvendett, melyért Salamon Károly tanítót illeti a dicséret. — Garázdálkodás. A vidékről bejött hadköte­lesek ugyancsak gyakorolják magukat a hadjárat szokásaiba, a mennyiben a járókelőket nappal is fejbeveréssel üdvözlik, e mulatságukon a rendőrség azonban segített s most a hűvösön vannak. — Országos botrány, Rautmann Frigyes derék kiadónk e következő levelet küldte be hozzánk, mely hű képét adja a német barátságnak: „Tekintetetes Szerkesztőség! Nem mulaszthatom el egy közérdekű s páratlanul botrányos tényre felhívni a Tekintetes Szerkesztőség figyelmét, kérve, hogy e tényt becses lapjában felemlítse. Az eset a következő: A napok­ban egy született magyar ügynökömet felküldöttem Bécsbe, hogy magyar kiadványaimra, különösen az „Ország-Világ“-ra az ottan élő magyar családok köré­ben előfizetéseket vegyen fel. Emberemnek Bécsbe érkezve első dolga volt, mint ezt a törvény megkí­vánja, engedélyért folyamodni a rendőri hatósághoz. De minő hátirattal kapta vissza folyamodványát. A hátirat így hangzott: „Az engedély meg nem adható 1) mert magyar kiadványokról van szó; 2) mert van elég osztrák kiadó, kiket az osztrák hatóságnak tá­­mogatniok kell s így külföldieknek hasonló en­gedély semmi körülmény közt nem adható.“ Így állunk hát ebben a dicsőséges Gesammtmonarchiában, ez az a boldog dualismus? Köztudomású dolog, meny­nyire elárasztják hazánkat évtizedek óta az osztrák kiadók és könyvárusok mindenféle külföldi nyom­tatványokkal, leginkább erkölcsrontó rablóregények­kel a­nélkül, hogy ügynökeik valami nehézségre találnának a magyar helyhatóságok részéről, avagy csak egy fillér kereseti stb. adófizetésre lennének kényszerítve Rajtunk tehát a sor, hogy ez állapot­nak véget vessünk s ez okból appellálok az összes illetékes rendőri hatóságokra, fogassák be és tolon­­czoztassa el a hazánkban nyilván törvénytelenül szertebarangoló osztrák kolportőr-hadat.“ Bizony furcsán állnak a német atyafiakkal szemben, ha min­ket külföldieknek tekintenek. Itt az ideje, hogy a mi hatóságaink is hasonló eljárást kövessenek az éhenkórász osztrák irodalmi házalók ellen. Szerk. — A phyloxera terjedésének meggátlása miatt szigorú tilalom lett behozva s szölövesszőt sehová sem szabad szállítani. — Időjárásunk múlt hét végén s e hét elején kellemetlen hidegre változott. Habár a nap sütött is, de folyton hideg volt. — Márczius 15-ik napját nagy kegyelettel ülte meg városunkban magán- úgy társas körökben egyiránt. De különösen dicséretes volt a felsővá­rosi olvasókör eljárása, mely kör e nevezetes nap előestéjén fényes ünnepélyt rendezett. — Blaháné lejövetelét és vendégszereplését jeleztük múlt számunkban. Ezen hitünkre nézve azon szomorú hírt kell közölnünk, hogy a kedvelt énekesnő nem fog lejönni. Távirati után értesítette erről színigazgatónkat. — Vadászat. Gróf Zichy Jenő szent-mihályi uradalmán szombat s vasárnapon nagy vadászat tar­tatott, melyen sok szárcsát lőttek. — A megyei közigazgatási bizottság márczius havi ülését kedden tartotta meg.­­- A bodméri árvatár a megyei központi ár­vatár részére adatott át. — Vasárnap a városi határbeli csőszök a vá­rosnál a szokásos esküt letették. — Színházunk bérbeadásáról közelebb fog a színházi igazgató-választmány határozni, több pályázó van ugyan, de hisszük, hogy újra Károlyi fogja elnyerni, ki már évek óta megnyerte a közönség bizalmát. — Lopások, Korn Sebestyén majorokbeli bol­tosnak mig a pinczében lent volt borért, a boltjá­ból minden ennivalót elloptak. — Rozenberg N. Szé­­chenyi­ utczai lakosnak pedig Néri István minden tyúkját és réczéjét tolvajolta el. — Holy József a püspöki­ palota átellenében az általánosan ismert özv. Major Johanna asszonyság házában lévő vendéglői helyiséget folyó 1880. márcz. hó 1-től átvette és ujonan berendezte.­­ Miután a derék magyar vendéglős konyhája és tiszta jó italai kifogástalanok és mindent elkövet arra nézve, hogy vendégeinek kényelem s jó ízlés tekintetében meg­felelhessen ; megérdemli, hogy a közönség pártfogá­sába vegye és minél számosabb vendégei legyenek. — Ő felsége a király a húsvéti ünnepekre valószínűleg Brüsszelbe megy a belga udvar láto­gatására. — Postaügy. Folyó év márczius hó­l5-étől kezdve az osztrák és a magyar postahivatalok által Boszniába, Herczegovinába és a novibazári pasalik azon helyeire, hol cs. és kir. tábori postahivatalok vannak, utánvételes szállítmányok elfogadtatnak. Az Szuszi Péter úr! IX. Szuszi Péter ur szörnyen röstelle le­ a dolgot, hogy az írnokok kinevették könnyen hivőségéért s az nap nem azzal mer­t haza: „Asszony bonts ágyat, mert el vagyok törődve,“ hanem neje elé állt, so­káig mereven nézte s rákiáltott mérgesen — a mit eddig sohasem tett: — Asszony ! Neje hasonlóképen soká elnézdette s a mit szinte soha nem tett, visszarivalkodott: — Ember! — Ki volt az a fiatal ember? — kérdé Szuszi úr. — Neked jobban kell tudnod, mert te csóko­­lódzottál vele — felelé a nő. — Igen, de azt mondtad, hogy rokonod. — Nekem is azt mondta. — És te elhitted? — Hát te elhitted? — Igazad van kedvesem! az a lurkó mind­kettőnket felültetett. — Persze, hogy felültetett. — Csak azt röstelem, hogy az irodában eldi­csekedtem az aranyrudakkal s szörnyen kikaczagtak. — De hiszen megfogadtad, hogy senkinek sem szólsz az atyafiságról s aranyrudakról. — Igazságod van, de látod mily feledékeny vagyok, mire az irodába értem, elfelejtettem foga­dásomat. Hehehe látod mily feledékeny vagyok, mindent elfelejtek. — Igazad van, elfelejted azt is, hogy szerető hű nőd van s elhanyagolod, sőt szörnyűség, gyanú­sítod. Ezt tovább ki nem állom, történjék bármi, ki nem állom — monda Szusziné szakadozott hangon s azután hangos zokogásban tört ki a nélkül, hogy egy csöpp könyve elcsordult volna. Szuszi szive olyan volt, mint a vaj, megolvadt az elkeseredett nő zokogására, mellé ült, magához vonta, megölelte, megcsókolta, sőt azt is fogadta, hogy a mennyire ereje s hivatalos teendői engedik, nem is fogja elhanyagolni s annyira ment köztük a dolog, hogy kibékülten feküdtek le s megelégedetten keltek fel. Boldogan folytak a napok pár hétig s Szusziné bánni kezdte, hogy ennyire is megfeledkezett ma­gáról, Szuszi úr pedig nem egyszer ütötte magát homlokon, hogy mily bolond volt ő, mikor annyira a hivatalnak adta magát, de egy véletlen mindent elrontott. Jobb is volna ám, hogy sok embernek nyelve nem volna s nem beszélhetne és soknak füle nem volna és nem hallana. Egy őszi délután Szuszi úr erős főfájást kapott s a helyett, hogy hazasietett volna, a sakkozók bá­mulása után a sétatérre ment, hogy izzó homloka parázsát a hús őszi szél kihűtse. így ült mintegy negyed óráig, fejét tenyerébe hajtva, midőn két fiatal ember jelent meg a sétatéren, kiket a homály­ban nem ismerhetett fel. — Hát azt hallottad, hogy Kelenfi Szuszinét is meghódította? — mondá a nyúlánkabb épen azon perez­ben, midőn Szuszi ur előtt haladtak el. Szuszi ur szem fül lett, mert nejéről volt szó. — Ki az a Kelenfi, most hallom e nevet elő­ször?— kérdé az alacsonyabb, mert csakugyan a sötétben is ki lehet­ venni, hogy az egyik alacso­nyabb. — Nem ismered? Kelenfi nyugalmazott tiszt­tartó fia, egy iparlovag, a­ki négy évet töltött Bu­dapesten azon ürügy alatt, hogy jogot hallgat és hallgatta Rácz Palit, Patikárius Ferkét, adósságot csinált s most haza jött mint végzett jogász s egy­­ügyü apja azt hiszi, hogy még igazságügyi miniszter is lehet fiából. — Tehát járdataposó s nőcsábitó? — Valóságos Don Juan. Szusziéknál úgy adta ki magát — a mint az írnokoktól hallom — mint kali­forniai aranybányász. — És elhitte az a vén bolond?—jegyzé meg az alacsonyabb. De már erre csakugyan feltekintett Szuszi úr , úgy kiugrott fejéből a főfájás, mint Minerva fejé­ből a bölcseség —­ El kellett hinni, mert maga dicsekedett e fontos hírrel az irodában. — Szegény öreg az nemcsak Szuszi, hanem Muszi is. — • Mondd, hogy Szuszimuszi. Ez a titulus sem tetszett Szuszi úrnak, de el­nyögte, mert többet is akart hallani, bár eddig is torkig volt azzal a­mit hallott. — Persze most szemmel tartja az öreg kicsa­pongó nejét?—kérdé az alacsonyabb. — Lehet, hogy a szerelmesek élnek a gyanú­perrel, mert többnyire Nyalánkinénál jönnek össze — válaszolá a nyúlánkabb s azzal elhagyták a sétatért. Szuszi úr felkelt s mint dühös Othello haza akart rohanni, hogy megölje Desdemonéját; de két nő megjelenése köté le figyelmét s újra leült és hallgatódzott. — Már engedj kedves barátném! én teljesség­gel nem tudom rászalni, ha a nő házon kívül keresi azt, a­mit otthon fel nem találhat—mondá az egyik nő, a­kiről a sötétben is el lehetett mondani, hogy elhízott. — Nem osztom elvedet, mert a nőnek minden körülmények közt meg kell őriznie a női tisztaságot, erkölcsösséget. A nő olyan legyen, mint a tükör, melyen nem szabad foltnak lenni — ellenvető a másik, a­ki kissé korosabbnak látszott. — ■ Hát azt kívánod attól a szegény Szuszinétól, hogy mint a pinczébe rejtett virág virulás nélkül hervadjon el? Azt mondják az a vén Sültik­i olyan mint a murmutir, minden este azzal megy haza: „Bonts ágyat, nagyon el vagyok törődve.“ De a szemét kaparnám ki férjem uramnak, ha egy héten csak kétszer is ezzel jönne haza — mondá az elhí­zott egész elragadtatással. — Látod kedvesem ! én a férfiban keresem a hibát, a­ki havas főre tavaszi virágot ültet—jegyzé meg a korosabb. Erre is feltekintett Szuszi úr s gondolta ma­gában : „no ez megmondta a való igazságot.“ — Csak azt sajnálom, hogy szegény Szusziné asszony Nyalánkiné hálójába került, mert az nem­csak erkölcsileg, hanem anyagilag is tönkre teszi — mondá a bizodalmas. — Ebben tökéletes igazad van — helyessé az idősb.— De most bocsáss meg kedvesem! haza kell sietnem, mert férjemnek vendégei lesznek — téve hozzá. — Én pedig a színházba megyek férjemmel. — Azzal távozott a két nő. Szuszi úr is felkelt, annyit tanult egy este, a­mennyit nyolcz gymnaziális osztályban nem lehet tanulni s csöndes léptekkel haladt hazafelé, mert nehezen akart megszületni agyában az, hogy mit mondjon, mit csináljon, ha hazaér. Más embernek könnyű lett volna, de Szuszi úrnak ez sem ment olyan könnyen. FEHÉRVÁRI HÍRADÓ: utánvételes küldemények maximális súlya a 10 kilo­grammot, az utánvétel maximális összege pedig a 200 frtot meg nem haladhatja. Az osztrákmagyar monarchiából a megszállott tartományokba szóló utánvételi lapok és utánvétellel terhelt levelek, vala­mint a megszállott tartományokból az osztrák-magyar monarchiába szóló bárminemű utánvételes küldemé­nyek a szállításból, illetőleg a katonai és tábori postahivatalok által közvetítésből ezentúl is kirekeszt­­vék. Az utánvételes küldemények feladásánál a feladó az osztrákmagyar monarchiában fennállló kiméret szerinti jutalékot köteles lefizetni, Budapest, 1880. febr. 26-án. — A 15-dik számbeli kérdésekre a feleletek következők: 1. Pápa. 2. Uszály. 3. Fogó. 4. Rep­­kény. 5. Mindkettőnek. 6. Mig meg nem vakul. 7. Ki a tükörbe néz. 8. Becstelennek. 9. Mindkettő talpra esik. 10. Levegőt. 11. Levelei vannak. 12. Ajtó. — Helyesen feleltek Persa Nándor, Tonay Imre Fehérvárról, Tankó Károly Csabdiról. Nyertes lett Tankó Károly, a ki a „Lelkész leánya“ czimü re­gényt tőlünk átveheti. P­LETTKAPOD. Nyomatott Székesfehérvárott, a „Vörösmarty“ könyvnyomdában Számmer Kálmánnál. Levélszekrény, Székesfehérváry urnák. a. y. czikkére tett észrevéte­leit szombati számunkban nem közölhettük részint, mert korábbi czikkek elfoglalták helyét, részint mert kissé későn küldetett be. N­. D. urnák Budapest. Kérelmét nem teljesíthetjük. ff urnák N -Perkáta. Jön. Türelmet kérünk. T. Gy urnák Moór. Teljesítettük. rosoidon Budapest. Jön. ,,Oh ne mondj engem madárnak.“ Nem is mondom hanem fűzfa poétának. M. M. urnák Veleg. Az illető nevét nem ismerjük. B. urnák Fehérvár. Sorát várja Anonymusnak. Én nyílt sisakkal léptem a sorompóba, hasonló nyíltságot követelek, de úgy látszik, hogy ön a szellemi sötétség éjjeli homályában bujkáló, valamely vályogvetésre készí­tett sárban markolászó banda titkos tagja a­kivel tisztességes ember vitába nem elegyedhetik. Egész vehemencziájával nekem tör mint protestáns embernek, holott én kérdéses czikkeimben a római kát. papságról érdeme szerint mindig a legnagyobb tiszte­lettel szállottam, a miből megítélhette volna, hogy tollamat nem felekezeti szellem vezette. H. F. urnák Fehérvár. Az egyik bevált. 1­. A. urnák N.­Perkáta. Jön. R. F. urnák Budapest. Közöljük. V. I­. urnák Fehérvár. Jön. H. E. urnák Fehérvár- Máskor is kérünk. Vasúti menetrend. Budára reggel 4 ó. 16 p. délben 12 ó. 6p. este 6 ó. 36 p. Budáról reggel 7 ó. 10 p. d. e. 11 ó. este 9 ó. 36p. Kanizsára reggel 9 ó. 22 p. d. u. 2 ó. 33 p. éjjel 11 ó. 66 p Kanizsáról reggel 4 ó. 68.p. d. u. 2 ó. 6 p. éjjel 11 ó. 30 p. Ujszőőnybe reggel 10 ó. 10 p. éjjel 12 ó. 23 p. Ujszőnyból d. u. 2 ó. — p. éjjel 11 ó. 37 p. Veszprémbe reggel 9 ó. 27 p. d. u. 3 ó. Veszprémből reggel 9 óra7 p d. u. 4 ó. 60 p. Gabona-ár 1880. márczius 13-án. 100 kilogramm Tiszta búza 13.40 13.— 12.80 „ Kétszeres . 10.20 9.90 9.60 „ Rozs . . .10.— 9.80 9.60 „ Árpa . . . 7.— 6.70 6.50 „ Zab ... 7.— 6.70 650 „ Kukoricza . 7.40 7.30 7­20 Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Boross Mihály.

Next