Fehérvári Hiradó, 1881. július-december (2. évfolyam, 27-51. szám)
1881-09-11 / 37. szám
Ölébe hajtom fejemet, hadd aludjam, hadd álmodjam örökké azon mézédes csókról, mely most ajkunkat összeolvasztja! Gazdasági leveleké• Az okszerű mezőgazda minden termelésnél két főczélt szokott magának kitűzni: az egyik a létesítendő termény tömegére, a másik annak minőségére irányul. Minél inkább leszünk képesek ezen két célt, a tökély legmagasabb fokán elérni, annál nagyobb sikerrel foglalkoztunk, valamely műveleti növény termelésével. — kiválólag fontos tehát, hogy a vetésre jó és tökéletesen kifejlett magot használjunk, miután a tapasztalás azt bizonyítja, hogy hiányos részmag, értékes jó termést nem biztosíthat. Ez okból indulva ki, elhatározta a valvidéki gazdasági kör augusztus 14-én tartott közgyűlésén, hogy a múlt felhívást a búzának üszögmentesítése érdekében kitanítja figyelmeztetvén minden egyes gazdát, hogy saját jól felfogott érdekekben, őszi búzáikat az alább előadandó eljárás szerint helyezzék földbe; meg lévén győződve minden egyes polgára a hazának a felől, hogy azon kár, mely egyeseket az üszög által sújt, nagyban és tömegesen a nemzet károsodása, s miután kezünkben van a mód és alkalom elérni azt, hogy terményeinket az üszögtől megszabadítva értékében pár krajczár költséggel emelhessük, a közgyűlés hazafias határozatát szívesen venni s a szerint cselekedni méltóztassanak. Hogy az üszög ellen a búzát csak gondos páczolással biztosíthatjuk, azt ma már nemcsak a tudomány, hanem a tapasztalás is bizonyítja; és ha egyik másik gazda búzájában a páczolás daczára is találkozik üszög, annak oka okvetlenül vagy a hiányos eljárásban, vagy a nem kellő mennyiségű óvszer alkalmazásában kereshető. A mezei gazdaság tudományos oldalával foglalkozók számos kísérletei által be van már bizonyítva, hogy a búza üszögporát, vagyis ezen üszögombának porszeríti a gabonaszemre rátapadó magvait, egyedül csak a réz-gálicz, réz-vitriol „kékkő“ vízbeni oldata teszi tökéletesen tönkre. A páczolási eljárás egyszerű s a tapasztalat szerint eddig legtökéletesebb módja a következő: Megjegyezvén, hogy először is tisztítsuk ki a magot az üszögtől szárazon a lehető legtökéletesebben, mert minél több üszögöt adunk a maggal együtt páczolás alá annál valószínűbb, hogy az egészséges mag között marad olyan üszögös is, melynek belsejében nem ölhette meg az üszögöt az oldat. E czélra a legpontosabb rostálás ajánlható, akinek pedig rostája nincs az víz segélyével igen szépen megmentheti búzáját az üszögtől. Lapos kádba vagy mészoltó ládába vizet öntünk s a búzát ebbe folytonos keverés közt beleöntjük úgy, hogy azt a viz nehány ujnyira elborítsa. A keverés és forgatás alatt a szabad üszögpor is feladja magát a viz tetejére, különösen azonban az üszögporral telt szemek, mint az egészségesnél sokkal könnyebben fognak felemelkedni s a viz tetején úszni. Ezeket le kell merni s elégetni, a vizet aztán lebocsátani s ha még üszögös mag volna a búzában, a leírt eljárást még egyszer ismételni. Tehát a kékkő használata, a körülményekhez képest második vagy harmadik sorban a következőképen történik. Tíz hltr gabonára 1 kgrm kékkövet számítva, ezt összetörve forró vízben teljesen feloldjuk s aztán jól elkeverve, a páczolásra szánt kád vagy dézsában levő tiszta vízbe beöntjük; ezen vizbe kell most már a búzát beleönteni úgy, hogy a viz 2—3'-lyel borítsa a magot. Egy órai áztatás és keverés után a víz leereszthető. Természetesen nagyobb mennyiség dézsákban, kádakban nem áztatható, azért ugyanazon arányt megtartva a búzát vesszőkosarakban helyezzük bele az oldatba, közben-közben felkavargatván, az eképen bepáczolt gabonát 5—6 órai idő után vethetjük, de mig zsákba nem kerül a mag vékony rétegekben kell tartani. Figyelembe kell azonban venni, hogy a 2—3-szori áztatás által a búza kissé megdagad, s igy abból a rendesnél 1/6-dal több veendő. Minél tökéletesebben, egyszersmind minél kiterjedtebben alkalmazzák a gazdák a páczolást, annál kevesebb lesz az üszög s egy egész ország háztartásában lényeges szerepet játszik azon körülmény, ha polgárai már csak ezen egy baj által sem károsittatnak. 343 azonban ott a város tanácsosai nem lévén a nép bizalmának kifolyásai, az összes polgárság által megejtendő választás rendeltetett el. A gyűlölt administrátorok helyébe, kik addig a bécsi kormány vak eszközei voltak, hazafiságuk által maguknak halhatatlan érdemeket szerzett férfiakból főispánok neveztettek ki, így neveztetett Fejér megye főispánjává Szemere Bertalan belügyminiszter 17. sz. alatti rendeletével, mely május 1 -jén olvastatott fel, id. Pázmándy Dienes. Neve hallatára felharsant az „éljen“ a lelkesedés határt nem talált. Pázmándy Dienes huzamos ideig volt Komárom megye alispánja, több országgyűlésen követe, mindig a szabad eszmék előharczosa, megyei nagybirtokos, nem csuda ha a megye ragaszkodott egy ily kitűnő férfiúhoz. A május 1-jén tartott közgyűlésre meghivatván, a lelkesülés csillapultával e következő rövid esküt tette le: „Én Pázmándy Dienes az élő istenre esküszöm az alkotmánynak s királynak hűséget, a törvénynek engedelmességet. Ígérvén és fogadván kötelességemet törvény és igazság szerint, részrehajlatlanul és lelkiismeretesen teljesíteni. Isten engem úgy segéljen! Az újonnan felesketett főispán lelkes és lelkesítő beszéddel elfoglalván elnöki székét, Cserna Károly és Horváth László volt követek jelentése olvastatott fel, melylyel beszámoltak a megyének híven teljesített működésökről. Május 2-án Cserna Károly másodalispán elnöklete alatt állandó választmány neveztetett ki, melynek én is tagja voltam mint bizottmányi tag, hogy a megyét az V-dik törvényczikk 7-dik §-a értelmében választókerületekre oszsza s ekkor osztatott fel a megye bodajki, sárkereszturi, ráczalmási, csákvári s vaáli választókerületekre, melyek azóta legkisebb változást sem szenvedtek. Május 2-án a megyei bizottmányi tagok választása alkalmával kellemetlen intermezzo zavarta meg a gyűlés békés folyamát. Midőn Márkus István megyei első alügyész neve említtetett, Botlik János öreg táblabíró, különben pecsovics és házsártos emberekép szólalt fel: „Márkus István gyanús ember, nem tudom kitisztította-e magát?“ E meggondolatlan felszólalás iszonyú zajt keltett, részint azért, mert megyei tisztviselő volt megsértve; részint azért, mert Márkus István kedveltebb egyéniség volt a közönség előtt mint Botlik János. Minden sarokból hangzott az „actio“ s Ambrózy Ferencz főügyész széksértés és nyelvváltságban kérte Botlik Jánost elmarasztaltatni s a közgyűlés egyhangúlag 25 nehéz gitában marasztalta el, mit a gyűlés szine előtt le is fizetett. Az akkor élők tudják, hogy az 1843-ban leégett református templom újra épitésénél felmerült csempészkedések kiderítéséből származott az ellenszenv, mely ilyen után akarta boszuját kitölteni. Sok lévén a teendő a gyűlés folytattatott s az igazságszolgáltatás gyakorlására május 5-én táblabirák neveztettek ki. Ekkor ruháztattam fel én is e díszes czímmel, melyre az 1848 előtti nemesi világ oly nagy súlyt fektetett és méltán. Hogy az igazságszolgáltatás fennakadást ne szenvedjen, a kinevezett táblabirák tanácsokra osztattak, melyeknek tagjai tartoztak a sedriákon megjelenni, ha az elnök alispán által meghivattak. Emlékezem, hogy én gr. Győry László, Lehóczky János és Mentler Károlylyal voltam egy tanácsba osztva, melynek ülésein váltva Hollósy Károly főbíró és Győry András szolgabíró tartoztak megjelenni. Azonban akkor is olyanok voltak az emberek, mint most és mindenkor. Szerették a titulust, de a titulussal járó munkában nem igen törték fej őket. A vidéken lakó táblabirák akárhányszor behivattak az elnöklő alispán által, elvétve jelent meg egy-kettő, így a büntető törvényszékre mindig a székvárosán lakó táblabirák rántottak elő, különösen én csaknem minden ülésen jelen voltam, dicsekedés nélkül mondom, azért, mert Cserna Károly másodalispán nagyon kedvelte azon modort, melylyel a büntetések megszabása s megállapításánál lélektani szempontból eljártam. Május 6-kán olvastatott fel gróf Batthyány Lajos miniszterelnök, mint helyettes hadügyminiszter rendelete a nemzetőrség összeírása végett, figyelmeztetvén a miniszterelnök a hatóságot.