Fehérvári Hiradó, 1882. július-december (3. évfolyam, 28-54. szám)

1882-12-03 / 50. szám

Sarolta kedves énekével és játékával ismét babért aratott, a dicsőségből nagyrészt különösen Nagy Pista, továbbá Veresné, Megyery, Veres és Rendit illeti meg. Látszik hogy a mi jó és kedves mindig vonzerővel bir s igy az „Üdvöske, harmadszor is teli színházat szerzett a jeles társulatnak. Vasárnap, azaz 26 kán másodszor adatott Almásy Tihamér „Milimári“ czímű népszínműve. A darabról elmondtuk már nézetünket s a szereplőknek teljesen sikerült annak hiányait pótolni. Nikó Lina szép dalaival gyújtott, Megyeriben nagyra becsüljük, hogy soha nem túloz, így állt előttünk Herch Móricz szerepében is. Csak dicsérettel kell megemlítenünk Munkácsynét, valamint Verest és Benedeket. Váczi Vilma és Szép Mari szinte kimutatták, hogy van bennük hivatás. Rendit bármennyire szeretjük is mint jó komikust, lehetlen nem kérnünk, hogy hagyjon fel a túlságos tulságoskodással. Hétfőn, 27 én adatott „Kisasszony feleségem“ operette. Mondanunk sem kell, hogy az est hősnője Enyváry Sarolta volt a ki eleven játékával s gyújtó dalaival napról napra nagyobb hódításokat tesz, azonban, hogy elfogultsággal, vagy valami mással ne vádoltassunk nem hagyhatjuk dicséret nélkül Nikó Linát sem, akin nagyon meglátszott, hogy elemében volt. Míg a két elsőről elmondhatjuk, hogy telt színházat csináltak, ez utóbbi kevés közönséget tudott vonzani. Kedden, azaz 28-án Benedek Gyula kedvelt színészünk jutalomjátékául adatott a „Mirabeau ifjúsága“ Benedek Lajos budapesti színházi tagnak vendégül fellépte mellett. Magáról a darabról annyit mondhatunk, hogy egyik a legjelesebb Franczia műveknek és az előadás teljesen megfelelt a darab nagyszerűségének. A szereplők közül kikkel emelnünk magát a jutalmazottat s mellette testvérét Benedek Lajost. A siker előidézéséhez nagyban járultak Bágyony, Bihary és Megyeri, a nők közül kitűntek Maár Julia és Nikó Lina, azonban megsértenénk Nagynét, Munkácsinét, Aradit és Havasit, ha ki nem mondanánk, hogy teljesen betöltötték szerepkörüket. Szerdán, 29-én három egy felvonásos darab adatott, úgy mint a „Miniszter előszobája,“ „Ahol mulatnak“ és „Galathea.“ Az est hőse Megyery volt mert két különböző természetű szerepben volt alkalma művészetét bemutatni. Az aggot szegény diurnistát oly élethűen személyessé, hogy a nagy közönség szemeibe könyek tódultak, különösen mikor a miniszter visszadobja folyamodványát, de a közönség sem fukarkodott az elismeréssel, mert eget verő tapsokkal négyszer hívta ki. Ezzel ellenkezőleg a vígjátékban a szeleburdit személyesítő igen élethűen. A szerep nem tudás néha néha nagyon észrevehető színészeinken, ez pedig az előadás sikerét rontja. Dicséretet érdemelnek Maár Julia, Munkácsiné és Bágyonyné. Galatheában a koszorú Enyváry Saroltát illeti, de meg kell adnunk a magukét Nikó Linának és Nagy Pistának. Kis közönség, pedig a remek előadás nagyobbat érdemelt volna Csütörtökön, 30-kan. Bágyony Szabó Ödön jubileumára szép közönség gyűlt össze a színház-ban. Dózsa György előadására soraitokban része-site a kitűnő művészt, úgy szinte tagtársai megtisztelték egy szép babér koszorúval és több emlékkel. Az előadás kitűnően folyt le. Bágyony remekelt Benedek, Bihary, Megyery jól megállták helyeiket. Rendi ismét elemében volt. Maár Júlia, Munkácsiné és Nagyné járultak az est sikeréhez. Sissek, 1882. november 29-én. Tekintetes szerkesztő úr! Ha tudnám, hogy távol vidéki események nem untatják e lapok olvasóközönségét, ha tudnám, hogy legalább egy kevéssé is érdeklik szülővárosom lakóit gyakran és sok mindenről írnék, míg így a bizonytalanságnak miatt eme sorokat is félve írom, azt gondolván, hogy lapjában „nincs számukra hely.“ Ezt alázattal kérve megkezdem mondókámat: Sissek Horvátország egyik csinosabb városkája a Kulpa s Száva folyók összefolyásánál fekszik s a horvát-boszna kereskedelemnek gyűj pontját képezi. Lakói természetes valami minden egyéb nyelv és nemzetiségnek inkább barátjai mint a magyarnak. Minket mindenek felett gyűlölnek s a hol lehet elnyomnak s megvetnek; hogy ők nekünk adósaink s hogy Szt. István korona országának hozzátartozói azt kereken tagadják. Az ő Bpestjük Zágráb a hol törvényhozó testületük székel s büszkén vervén mellüket azt mondják „a mi királyunk a bán kit Ő felsége teljhatalommal felruházva küldött hozzánk, hogy őt képviselje.“ A vidék melyet én eddig bejártam jó föld mindenben bővelkednék, ha volna hozzá értő munkás kéz, mely gyümölcseit kicsalni képes volna. Csakhogy a szelíd természetű munkás nép a nálunk úgynevezett polgár, itt még teljes tudatlanságban pang s a napszámba járás egyedüli ■ kedvencz foglalkozásuk. Zágrábtól Sissekig, vagy 18 mértföldnyi térségen nem látni egyebet kukoricza hajdina és burgonyánál, garnitozva a tök nemes és nem nemes fajtáival. Amennyire hátra vagyunk földművelés tekintetében, annyira magasabban áll a horvát-boszna kereskedelem; sajnos azonban hogy ennek áldásaiból Magyarország vajmi keveset élvez akár a kivitelt, akár a behozatalt vessük is a mérlegre, Dús erdővel koszoruzott tájékai ezernyi ezer munkás kezet foglalkoztatnak, kik részint Brajna részint Karinthiából jönnek s készítik a rengeteg sok hordó-dongát, melyből a déli vasút naponta 40—80 kocsit szállít, egyrészt Fiume másrészt Triesztbe, honnét azután tengeri útját Franczia- rhonnak veszi. Olyan jövedelmi forrása ez a hely- beli kevert nemzetiségű vállalkozóknak, melyről nekünk otthon alig van fogalmunk. Milliókba megyen az innét ily módon továbbított dongák értéke. Nem kevésbbé mozgalmas kereskedelmi öszszeköttetéseiben az általuk szerzett Bosznia is, melynek kiaknázásához, már-már hozzá láttak. Amint a látszat mutatja szorgalmas munka után a bányászat egykoron virágozni fog különösen Novi vidékén, ahonnét máris naponta 200 — 600 mázsányi vas és mangánérczet szállítanak az ujjonnan megnyiltott Sissek-Doberlin vonalon át Storé vaskohóinak valamint Triesztnek is. Bámulatra gerjesztő az óriási szilva (aszalt) mennyiség mely naponta innét délnek Triesztbe, ezenkívül Mannheim, Heilbronn, München, Mainz, Strassburg és Lindauda továbbitatik. A déli vasút társulat a feladókkal szemben rendesen kocsi hiányban szenved. Amennyire saját gabna terményben hiány mutatkozik, annyira erősebb a behozatal vizi után, hajókkal bánát felől, annál inkább is mivel tetemes ár leengedésben részesülnek a tovább szállításnál a déli vasút vonalain. Mindezekért azután cserébe amit a külföld innét nyer, viszonzásul a külföld petroleum, pamut, déli gyümölcs és gyári készítményekkel szolgál. Magyarországra ebből majdnem semmi sem jut s mindannyiat Austria fedezi. Gyár és iparról még ez idő szerint itt vajmi keveset lehet mondani, a zágrábi dohánygyáron kívül másikat nem is ismerek. Amint már említem a köznép a tudatlanság terhe alatt sínylődik. Népnevelésnek nyomát sem találni. Alig akad néhány munkás kéz, amely írásra is használható lenne. Fényes bizonyítékául szolgál az, hogy itt nem csak az új mértékekről, de még a régiekről is alig van fogalmuk. És ez szolgál a kereskedők meggazdagodásának alapjául. Sissek magában véve a különféle nemzetiségek gyülekező pontja. Naponta láthatni itt liccait, ottosacit, bosnyákot, krajnait, karinthiát és törököt. Valóságos második Babel. Délután, ha úgy a vonatnál meg-megállok, látom amint a turbános erős, törökök kiszállanak azután félre vonulván a váróterem egyik sarkában keletfelé leborulván imát rebegnek. Látom amint a fejszés krajnai örömtől sugárzó arczczal, vállán egy uj fejszenyéllel és és bugyrával kiszáll és indul, hogy a tavaknál, az idén több dongát faraghasson. Amilyen együgyü a keverék nép, annál hamisabb s ravaszabb a horvát kereskedő. Fel tudja a nyerészkedés minden útját módját keresni s rendkivül merész vázlataiban, s nyúzza szegényt gazdagot egyaránt, így azután nem ritka eset, hogy a még nem régen koldus, csakhamar dúsgazdaggá változott. Társadalmi életről itt alig lehet szólani, különösen annak a ki idegen, még kevésbé a ki magyar. Színházról mióta itt vagyok még hírt sem hallok. Zenéjük, — a legjobb —alig éri el a mi „kőművesbandánkat.“ Ennek okát abban találom, mivel a horváth még a művészetben sem ismeri el a nemzetköziességet. Ha német darabokat játszanak az összes közönség fitymái, pláne ha még elég bátrak volnának magyart húzni, azonnal egy rakásra hánynák őket. Mindegyik csak a gyenge horvát darabokban gyönyörködik s naphosszat elhallgatná azt az elcsépelt s megavult „Collót.“ A mennyire száműzve van, a mennyire hontalan e földön. A hália annál bujában élősködik a különféle Senger társulatok serege. Ezeket boldog boldogtalan felkeresi és frivol énekeikben éj hoszszat gyönyörködnek. Röviden mondva hazám utolsó faluja menyország, e setét pokolhoz képest, ahol mind azt a mi magyar oly kimondhatatlanul gyűlölik. Újdonságul csak annyit jegyezhetek fel, hogy nem rég lett felszentelve a diakovari kath. egyház, melyet Strossmayer püspök harmincz éven átal, saját költségén épitetett és e nemben valóban ritkítja párját. Ezen felül utóbbi időben vidékünk legnagyobb részét viz boritja, mert egy részről a Száva, másrészről a Kulpa és távolabb meg a Dráva okoz tetemes károkat s nem egy falu áll egészen vízben. Ha minden részról írhatnék és még nagyon sokat, de az antisemita mozgalomról még sem tehetnék említést, mert ezt itt a hírlap olvasókon kívül más nem is ismeri és a ki tudja az is a bécsi lapokból böngészte ki, mivel Sisekre 2—3 Loyduil egyéb hazánkból nem jár. Azt hívén, hogy a t. közönséget már elég ideig untatám azért magamat ajánlva maradtam a tek. szerkesztő urnák tisztelője, 1£ánitz Lajos. • újHIREK.f»~ — Tisztelgés két ministernél. A fejérmegyei gazd. egyesület folyó évi nov. 14. tartott közgyűlésében gr. Széchenyi Pál és dr Remény Gábor minister urakat tiszteletbeli tagokká választván meg, azonfelül pedig gr. Széchenyi Pál úrhoz földmivelés, ipar és kereskedelmi ministerré történt kineveztetése alkalmából üdvözlő, dr. Remény Gábor úrhoz pedig a közlekedésügyi ministériumhoz történt átlépése alkalmából búcsú feliratok intézését határozván el, ezen feliratok átnyujtása végett gr. Zichy Nándor elnök ur vezetése alatti tisztelgő küldöttség nov. hó 26-kán délután 2 órakor jelent meg nevezett minister uraknál s átnyújtotta említett díszfeliratokat, melyeket azok nagy elismeréssel fogadtak s meghatottan köszönték meg, ígérvén, hogy a gazdasági egyesületet a hazai gazdászatot előmozdító törekvéseiben midig hathatósan fogjál támogatni, különösen dr. Remény miniszer úr hangsúlyozta, hogy bár megvált is a földmivelési tárcától, de azért hazánk gazdasági érdekeit mindig szívén fogja viselni, szóba jött a szárnyvonal engedélyezése iránt megindult mozgalom is, a miniszer úr annyit nyilvánított, hogy tanulmányozni fogja ez ügyet, hogy nem ütközik-e össze országos érdekekkel, mert az országos érdeket egyes vidék érdekeinek soha sem rendeli alá. A küldöttség tagjai voltak Baján Vincze, Dwelly Rezső és Fiáth Imre. Lehetetlen sajnálatunkat nem fejezni ki azon közöny felett, hogy a 12 tagból csak 3 jelent meg. — Nagyszerű ünnepély. Felekyné Munkácsy Flóra 25 éves jubileuma e hó 25-dikén tartatott meg Budapesten a Hungáriában. Este 7 órakor vette kezdetét az ünnepély Legelső szónok volt Fálk Miksa, aki üdvözölte mint művésznőt, hitvest, és anyát. Ezután szólott Újvári Lajos az írók, Györi Vilmos a pesti nőegylet, Váradi Antal a dráma irók, Jakab Lajos színigazgatónk a vidéki szinészet nevében, végre Romócsy József szavalta el a művésznő tiszteletére irt költeményét. Az ünnepélyt társas vacsora követte melyen az irói és művészi világ jelesei vettek részt. — Hogy toasztokban nem volt hiány azt mondanunk sem kell, de legnagyobb derültséget okozott Feleky felköszöntője aki azt mondta, hogy ezelőtt 24 évvel ő tette fel a nők előtt legkedvesebb koszorút jelesül a főkötőt Flóra fejére. A kedélyesen lefolyt lakomát 11 óra után táncz mulatság követte, így folyt le az ünnepély, melyet a művésznő meg is érdemelt. Ez is stílus. Hoffmann Pál egyetemi tanár „Zsidó kérdés“ czím alatt egy könyvet bocsátott világgá. Közlünk belőle néhány sort, nem tartalmáért, hanem hogy lássák olvasóink ,milyen magyar nyelven ír egy egyetemi tanár. „Vannak köztünk, még pedig úgy számra, mint társadalmi állásuk és személyes tulajdonságaiknál fogva nagyon figyelemre méltó oly egyének, akiknek neheztelése kizárólag avagy főképen egy némely zsidó honpolgárok hol merésznek és tolakodónak, hol épen szemtelennek nevezett társadalmi fellépése és szereplése ellen fordul. Azt gondolom, miszerint e neheztelen méltatásánál különbség teendő a tisztán és kizárólag csak a társas, habár nyilvános érintkezések mellett tapasztalt aféle viselkedés és a polgári hivatások gyakorlásánál követett olyan eljárás közt! Amazt illetőleg egyelőre helyén levőnek tartom az u. n. szeles életéveknek kegyelmező elnézéssel a nemrégiben megnyílt jogegyenlőségi gyepen véghezvitt hetyke ficzkándozást, ameddig sem belénk nem akad, sem nem szerez alkalmatlanságot, megbocsátani, különben pedig a nevetséges kisértetet a gúny fojtó lövetével vagy erélyes rendreutasítással fékezni utóbbi teendőben zsidó polgártársaink tisztes és illedelmes nagy többségének jelenlevő tagjaié az elsőség.“ No de már csakugyan elég ebből mutatványul is, mert akinek e sorok olvasására ki nem ticzamodik a nyelve, ki nem törik a nyakcsigolája, ki nem mered a szeme, meg nem áll az esze, be nem horpad a melle, meg nem szakad a lélekzete, az bizony oly erős természetű, hogy nyikkantás nélkül kiállja az akasztást. Már hogyan lehet a szép magyar nyelvet így eltorzítani és pedig egy egyetemi tanárnak?! „Részrehajlatlanul komoly érveléssel van írva, megmondva az igazságot jobbra és balra egyaránt“ ezt mondja róla egy kritikus Na ebből sem jobbra, sem balra egy hajszálnyit sem lehet érteni. — A Beteg barát. Minden családban kisebb bajok orvoslására, különösen oly esetekben, ahol az oros nincs rögtön kéznél, elsősorban háziszeereket szokás használni, mely szerek használata ellen még orvosi szempontból sem lehet kifogást emelni, miután czelszerű háziszerek rögtöni alkalmazása által gyakran már fölötte súlyos beteg-ségek háríttattak el. Hogy azonban ez kivihető legyen, szükséges a szereket idejekorán beszerezni, de a legalkalmasabb és a leggondosabban kell azokat megválogatni. Az olvasóközönség érdekében vélünk tehát eljárni, ha ügyeimet egy kis műre hívjuk föl, mely művecskében egész sorozata van felemlítve az orvosilag is kipróbált és elismert házi szereknek. Ezen művecske, mely jogosan viseli a „Betegbarát" czímet, oly módon van szerkesztve, hogy benne minden beteg meg-találta a legalkalmasabb gyógyszert; a könyvecske tehát nemcsak minden beteg, hanem minden házii asszony számára is nélkülöztietlen, miután a leg-gyakrabb esetben ennek jut azon szerep beteget gyógyítani. Miután pedig Gorischek R. egyetemi könyvárus (Bécs 1. Stefansplatz 6 ) a magasztos czél ügyelembe vételével azt kívánatra ingyen küldi meg, érdekében áll tehát mindenkinek a „Betegbarátot“ meghozatni, a megrendelésre elégséges egy levelező lapra ráírni: „Kérem a „Betegbarátot“ részemre megküldeni és hozzá ! Írja pontosan czimét Ily fáradságnak bárki is alávetheti magát, miután semminemű más kiadás ezáltal nem keletkezik. Ha szükséges volna a már többször említett művecskét ajánlani, csak arra merünk utalni, hogy az máig már az 500-ik kiadást érte el; sürgős kérelem folytán pedig tizenegy idegen nyelvre fordíttatott le. Egy könyv, mely ily rendkívüli eredményeket képes felmutatni csak jó lehet , miért is minden további magasztalást fölöslegesnek tartunk és csak azon jó tanácscsal járulunk olvasóinkhoz, hogy a meg- rendeléssel ne sokáig késlekedjenek. — A jó könyvek kiadóihoz. Figyelmeztetjük, hogy létezett már hazánkban „Corvina“ czim alatt ilyenforma társulat, mely azt ígérte, hogy olcsó és népszerű könyveket fog adni és mivel egyiket sem tette, pár év múlva megbukott. A „Jó könyvek“ kiadói eddig olcsót és jót adtak, de ne vegyék rossznéven, ha mi akik a népirodalommal évtizedek óta foglalkozunk s a nép között lakván, annak érzelmeit, gondolkozás módját ismerjük, egy kis ügyelmeztetéssel szolgálunk. — Népünknek nem csak olyant kell adni a mi mulattatja, hanem inkább olyant, a mi oktatja, szóval olyant a miben morál van s a végén igy csattanik: „az isten megáldotta, mert jó ember volt“ vagy az isten megverte, mert gonosz, iszákos volt.“ stb. Az első szállítmányban sok az a Mátyás királyról irt história, mert bármily népszerű, igazságos s vitéz király volt is Mátyás, szeret a nép másról is olvasni. A herczeg Eszterházi kalandjaihoz sok hasonlót ismerünk a régi Gvadányi féle históriákban. Aki a szentjét el nem adja, Az ördög orsója nem más mint boszorkánytörténet, amit inkább kerülni, mint feleleveníteni kell. A Falu koronája igazán népnek való. Ezzel csak annyit akartunk mondani, hogy a vállalat változatos legyen s a mennyire lehet próza, mert a prózában irt történet jobban megmarad az olvasó fejében s igy nagyobb hatása van, de jobban is tudja közölni társaival. — Irodalmi újdonság. Pátkay Pál pátkai plébános sajtó alá bocsátotta „Cauzseire az oláh czigánnyelv törzsszámainak philozophiájáról czimű munkáját.“ Mint maga mondja a legkomolyabb tárgyakról csevegve irt s bele pillant a magyar, német, latin, görög, czigány, franczia, spanyol, angol, olasz, cseh, tót, arab s s héber nyelvtudósok philologiai műveibe s azok is élvezettel fogják olvasni, a kik nem foglalkoznak philologiával, phizikával s theologiával. A kis munka ára írt, mivel oly irodalmi jellegű mű, mint ez, még nem jelent meg. Megrendelések Lovasberényen át Pátkára gyorsan megteendők mert felesleges számú példányok nem nyomatnak. — Pongrácz Béla sajtópere. Pongrácz Béla ellen a Székesfehérvárott megjelenő „Darázs“ban közzé tett vers miatt királysértés vétségét látván a királyi ügyészség, sajtópert kezdett, mely 1882 deczember 7-ik napján tárgyaltatik Budán a Fortuna épületben. — Szerencsétlenség. A kaszárnya-utczában Weisz János boltos csaknem úgy járt mint pár évvel ezelőtt Tomcsányi Antal kereskedő, amint jelesül az ajtót kinyitotta az ajtó kőragasztója kidőlt, de Weisz szerencsésen jókor félreugrott s igy az ijedségen kivül egyébb nem történt. — Magyarosodunk. Ezt a valótlanságot olvassuk naponként a lapokban, azért mert Hübele Rákóczira, Ochsenfuss Szamárdira és Federvisch Tollseprüre változtatta nevét. Ezt a magyarosodást arczul üti az amit a soproni polgármesterről olvastunk. Mártony magyar színigazgató engedélyt kért magyar előadásra és a Csaszlauból szalasztott teherhegedüsből felvergődött polgármester — talán a neve Hrdkicsacsi Szauisló ? — hogy míg német előadást hallgathatnak, nem ad magyar komédiás csapatnak engedélyt. Egyetlen tisztességes ember Démy Sándor találkozott Sopronban aki ezt a végzést felebbezte. Nem a végzést, hanem a polgármestert kellene felebbezni. Szegény hazám! de sok féreg élősködik testeden ! — Katalin-bál. A palota városi olvasó-kör könyvtára gyarapítására rendezett bál nagyszerűen sikerült amennyiben tánczosnékban és szép hölgyekben nagy bőség volt. Kiemelhetnénk a báli tudósítók rossz szokása szerint néhányat s elnevezhetnénk bálkirálynéknak, de úgy hisszük, hogy jobban megnyerjük a jelen volt hölgyek kegyét ha azt mondjuk, hogy mind királyné volt. Hogy a közönség jól mulatott mutatja az, hogy csak hajnali kakasszóra oszlott szét. — Deczember 1-jén. Mint Vörösmarty Mihály születése évfordulóján felolvasást tartanak Vass Bertalan és dr. Cserey Lukács tanárok. A felolvasást társas vacsora, követig hicyre előjegyezhetni ifjú Felmájer István és Szekerák Vincze uraknál. — Van kegyelet. Alig temetük el Arany János nagyköltőnket s az emlékére álitandó szoborra edig tizezer forintnál több gyűlt össze. — Nagy ok. Az olaj-utczai iskolás gyermekek azért nem járnak iskolába, mert esős időben nyakig merülnek a sárba. Jó volna, ha a hatóság intézkednek, hogy csak térdig sülyedjenek el, mert akkor még ki lehet őket húzni. — Jubileum. Bágyony Ö. kitűnő színészünk november 30-dikán ünnepelte 25 éves színészeti pályája jubileumát Dózsa Györgyben, mint mely darabban lépett fel először. Előadás előtt színésztársai egybegyűltek, Bihary Béla szép beszéddel üdvözölte s azután egy értékes órát s babérkoszorút nyújtottak át, mire Bágyonyi annyira elérzékenyült, hogy a kényektől alig tudta megköszönni. A nők is adhattak volna valamit a mi nekik semmibe sem kerül, a férfiaknak meg kedves ... egy csókot. — Jó élet. A ki kételkedik, hogy Német Berczinek van esze meggyőződhetik az ellenkezőről ezen élete után. Emlékeznek olvasóink Péchy Tamás és Hoicsy Pál között oly éles szóváltás keletkezett mely csaknem párbajt vont maga után midőn azonban az ügy barátságos után elintéztetett. Németh Bérczi ezt a vicczet csinálta: „Előre tudtam hogy így lesz, mert hát az egyik táborban van Péchy Tamás Ivánka Imre és Báró Podmanyiczky Frigyes segédek, a másik táborban Hoicsy Pál, Herman Ottó és Báró Prónay Gábor segédek, mind a hat telivér lutvánus, hát lehetett azt még csak gondolni is, hogy ezek egymásban kárt tesznek.“ — Ritka gusztus. Sz.-Antal községben egy Lépes Péter nevű 23 éves antal legény esküdött örök hűséget egy 65 éves anyósnak csak azért mert 500 forintja van s amellett siketnéma. No ezt ugyan lépre csalta az ötszáz forint. — Hymen. Tóth Arthur városunk szülötte s ismert nevű iónov. hó 27-én vezette oltárhoz Budapesten Heyder Erzsike kisasszonyt. Boldogság e frigyre ! — Ki hinné? Ausztria-Magyarország és Montenegro közt mint mondják a háború kitörő félben van. Most már csakugyan beteljesedik az a régi magyar nóta „furcsa hogy a tetü köhög s vakaródzik a bolha.“ — Felhívást intéz a közönséghez Havranek József a kölcsönös segélyző-egylet elnöke az 1883. év kezdetével egy uj évtársulat alakítására mely 1882. deczember 1-én veszi kezdetét. Bejegyzések történnek vasárnapot,kivéve naponként hetenkénti 50 krajczár betéttel. A társulat 6 évre alakul és behatáskor 1 forint díj fizetendő. — Hymen. Kenessey Gyula, fiatal ügyvéd 28-án esküdött örök hűséget a kedves Bárdossy Böskének a ref. templomban. Legyen boldogságuk sírig tartó.