Fehérvári Hiradó, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-24. szám)

1883-01-14 / 2. szám

seretnék páva lenni. 19. Domonkosi, domonkosi menyecske.­0. Egy kis kenyér, egy kis só. A „Magyar Dal-Album“ IV k­ötete ismét 10 havi füzetben jelenik meg és pe­dig 200 dallam­­irtalommal. Előfizetési ár egész évre 10 füzetre 1 frt. 80 kr. Hévre 5 füzetre 90. Egyes füzet ára 25 kr Minden füzet elmentve küldetik. Előfizetések legczélszerűbben postautal­­ányon a „Magyar Dal-Album“ kiadóhivatalához Győrbe atézendők. Új zenemű. „Magyar dalok és népdalok“ 13-dik­üzete megjelent Táborszky és Porsch zeneműkereskedésében Ábrányi Kornéltól. Ára 50 kr. Megjelent az „Ország-Világ“ január 7-iki száma a­zokott díszes és pompás kiállításban. Közli Csengey Gusztáv elbeszélését „A migraines mint házasító,“ Góbi Imre han­­gulatteljes költeményét, a „Lemondás“-t, Hevesi József ki­sebb elbeszélését: „Másodvirágzás“ . Érdekes czikk a dr. Tóth Sándorné, melyben a szászok néepikájáról értekezik s sikerült fordításokban mutatja be azok költészetét. Dr. Nagel Emil „Állatkínzás és állatvédelem“ czimű korszerű czikke a jog elvei­t az emberiség szempontjából tárgyalva, történeti és művelődési példákkal is illusztrálja. Szintén alkalomszerű czikk a Kodolányi Antal szakszerű dolgozata, mely az egész­ségtan körébe vág s melyet minden családapa, de minden kereskedő és iparos figyelmébe melegen ajánlunk. Ez a „Vasárnapi munkaszünet kérdése.“ — Az „Ország-Világ,“ a mint látjuk, rendes heti­ tárczát közöl — igen helyesen­ —ez­úttal is Ábrányi Emilnek szépen irt tárczája van benne. Gambetta Leóról, Wimpffenről bő élet- és jellemrajzot közöl e szám s a rovatokban megemlékezik a hazai és nagyvilági fontosabb eseményekről. A rejtvénykedvelő olvasónknak is bő alkalmuk van egynéhány téli délután unalmait elűzni. Rejtvényei mindig kitűnőek. Ezúttal Lauka Gusztáv egy ki­létét sorolják ki az előfizetők közt. Képei csaknem mind magyar tárgynak, így Munkácsy Mihály nagynevű festőnk gyönyörű festménye, a „Látogatás egy fiatal anyánál“ czímű van jeles metszetben bemutatva: a „Csárda elött“ és „Pusztai kép“ —mi is lehetne más kép, mint magyar? Remek fa­metszet az „Alvajáró“ is Egyéb szintén sikerült képek: a császári alapítványi ház a bécsi r bhottenringen, a leégett Ring-színház helyén, Gambetta és Wimpfi­en, az öngyilkos nagykövet hű arczképei. T. olvasóink becses figyelmét ezúttal is a legmelegebben felhívjuk e lapra, mely a legszigorúbb szemmel ítélve is, hazánkban páratlanul áll. — Előfizethetni Wilkeus és Waidl kiadóknál, Budapest, koronaherczeg-utcza 3-ik szám. Előfizetési ár: egész évre 10 frt., fél évre 6 frt, évnegyedre 2 frt. 50 kr. A „Magyarország és a Nagyvilág“ kitűnően illustrált és nagybecsű közleményeket hozó képes­lap január 7-iki száma következő nagyérdekű tartalommal jelent meg: Szöveg: „Gambetta.“ „Szegény Mari,“ költemény, Pásztóitól. „Mars, e néven Quirinus.“ Szatíra irta Frankenburg Adolf. „Mácsik, a nagyerejü.“ Irta Mikszáth Kálmán. „Sarah grófnő.“ Regény, irta Ohner György, fordította Sziklay János. „A hervadt rózsa története.“ Rajz. Irta Horovitz Lipót. „Új év napja Kokbinkhinában.“ „Imádkozó törökök.“ „Árvizképek.“ „Tíz év Gambetta életéből,­­1870 — 1880.“ „A Kaukázus vidékéről.“ „A törvényhozók között.“ (Parlamenti rajz ) Irta Kis Kákái. — Irodalom. — Hírrovat. — Halálozások. — Szer­kesztői üzenetek. Megjelent az „Üriügyvid“ czimü köszhasznu mű 16-ik füzete. Irta Knorr Alajos, kiadja ifj. Nagel Otto (Budapesten a nemzeti színház bérházában.) E füzetben a szerző befejezi a váltó ügyekbeli eljárás ismertetését, közli a kereskedelmi és tőzsde­ügyekben követendő eljárások sza­bályait, ezután ismerteti a bányaügyekbeni eljárást, neveze­tesen a bányahatósági és bányabírósági eljárást, ezzel áttér a polgári ügyekben foganatosítandó végrehajtások szabályainak ismertetésére e czélból közli a végrehajtásra vonatkozó álta­lános határozatokat, a készpénzbeli követelés behajtására irányozott végrehajtásra vonatkozó általános határozatokat és ismerteti az ingóságokra vezetendő végrehajtás szabályit. Ez igen érdekes tartalmú füzet ára 30 kr. ^ EIBEK. fj£ — A trónörökös pár ajándéka. A trónörö­kös nevét viselő pozsonyi hadastyán-egylet nagy kitüntetésben részesült. Rezső trónörökös meg­­küldötte az egyletnek az ő és neje olajfestményű arczképét. A trónörökös e képen tábornoki egyen­ruhában van. A pompás rámákba illesztett képeket az egylet saját helyiségében fogja kifüggeszteni. — Fejedelmi dicséret. Jókai Mór a regénykirály kihallgatáson volt a trónörökösnél. Beszéd közben szóba jött Tisza Kálmán is. „Az isten tartsa meg őt minekünk.“ Ezt mondta a trónörökös. Nagy szó, ezt túl nem harsogja a Verhovayak káromkodása. — Pályázat. A székesfehérvári e­­. királyi törvényszéknél áthelyezés folytán üresedésbe jött egy 240 frt. évi fizetés, 40 frt. évi lakbér és ter­mészetben kiszolgáltatandó ruha-illetménynyel egy­bekapcsolt hivatalszolga-segéd állomásra, ezennel pályázat nyittatik. — Felhivatnak ennek folytán mindazok, kik ezen, különösen az 1873 évi II. t. ez. alapján kiszolgált altisztek számára biztosí­tott állomást elnyerni óhajtanák, hogy szabálysze­rűen felszerelt és lehetőleg sajátkezűleg irt pá­lyázati kérvényeiket—1883. évi január hó 10-től számítandó négy hét, vagyis február hó 7-ig be­zárólag alólirott törvényszéki elnöknél beadni el ne mulaszszák. — Székesfehérvárott, 1882. decz. 30-án. Danitz, kir. törvényszéki elnök. — A székesfehérvári fóvárosi olvasókörnek 1883. évi január 6-án tartott tisztújító közgyűlésén megválasztattak. Elnöknek: Szőgyény-Marich Géza cs. kir. kamarás i-fő igazgatónak: Szüts Arthur I­-od igazgatónak: Manyay Mihály. Jegyzőnek: Papp Gábor. Könyvtárnoknak: Németh Imre. Pénz­tárnoknak: Gödör Lajos. Ügyésznek: Csekő Lajos. Választmányi tagoknak: Rozgonyi György, Modro­­vics Ignácz, Boross Mihály, Vetzel János, Tatay Imre, Barkasdy Dezső, dr. Éder József, Keresztes Károly, dr. Hatty­uffy Dezső, dr. Fit­tler Bálint, Pisky Zsigmond, Balogh Lukács, Nemsics Gyula, Badisz István, Vámos Gyula és Zsigray Gyula. Számvizsgáló bizottsági tagokal: Pete Dani, Fekete Pál és Mészáros László. — A körnek ez időszerinti szűk helyisége miatt a közgyűlés a szokott tömeges részvét hiányával, csak kevés — 37 — köztag je­lenlétével tartatott meg. — Meghívás. A „Kath. néptanítók székes­­fehérvári egyesülete“ 1883. évi január 25 én d. e. 9 órakor saját olvasó-helyiségében (agg-papok háza, sz. István-tér 1. sz.) tartandja XV. évi nagygyű­lését, melyre az egyesület t. sz. tagjai tisztelettel meghivatnak. Tárgysorozata: 1. Elnöki jelentés az egyesület múlt évi működéséről, történetéről és jelen állapotáról. 2. Jegyzőkönyvek felolvasása és hitelesítése. 3. Pénztári jelentés a pénztár száma­dásainak felülvizsgálására kiküldött bizottság je­lentésével. 4 A helybeli „Eötvös-alap“ fiók­gyűjtő bizottságának jelentése. 5. Indítványok. 6. Főtiszt. Pallér Kelemen főgymnásiumi r. tanár úr, egye­sületi tiszt, tag, csillagászati értekezése „az üstö­kösökről.“ 7. Eördögh Mihály városi tanító ur, egyes, rendes tag, pád. értekezése. — Egyúttal a t. ez. egyesületi tagok szives tudomására hozatik, hogy elhunyt egyes, tagjaink lelki üdvéért ugyan­csak a nagygyűlés napján d. e. fél 9 órakor a szé­kesegyházban szentmise fog tartatni. — Kelt Szé­kesfehérvárott, 1882. évi deczember 28-án tartott választmányi ülés határozatából. Piifach József, apát-kanonok, mint egyl. elnök. Pardon József, városi főtanitó, mint egyl. főjegyző. — 1883. Az üzletvilág érdekében. Mara­dandó becsű mindazokra nézve, kik a lapokban hirdetni akarnak, G. L. Daube & Comp. által 1864-ik évben alapított központi hirdetési iroda, Bécs Singerstrasse 11. szám, továbbá az általa ki­adott legújabb hirlap-jegyzék. Egyszerű a külseje, de sokoldalú a tartalma, mert ebben a hirdetni kivánó közönség alapos útmutatást talál. A ki ez útmutatást bírni óhajtja, forduljon Bécsben a Knoll Ignácz vezetése alatti czéghez. — Lakváltoztatás. A­kik Gáspár Imre úrral bármely ügyben érintkezni kívánnak, azokkal tudatjuk, hogy lakását sz. István-utczai 13. számú házba tette át. — Vendégszereplés s jutalomnjáték. Folyó hó 16-án (azaz kedden) derék karmesterünk Se­rényi Ármin jutalmául „Bőregér“ (die Fleder­maus) Operette kerül színre, Erdélyi Marietta kisasszonynak a bécsi , lipcsei­, budapesti nép- és kolozsvári nemzeti színházak volt elsőrendű éne­kesnőjének vendégfelléptével, ki a jutalmazandó iránti szívességből lép fel. Az előadást élvezete­sebbé fogja még tenni Völgyiné és Garay tréfás polkája, mely a második felvonásban fordul elő. Azt hiszszük mind a derék­­karmester, mind a vendégművésznő megérdemlik a pártolást s nem szükség, hogy azt még a nagyérdemű közönségnek ajánljuk is. Erdélyi Marietta k. a. jelenleg a kassai színház első énekesnője. — Helyreigazítás. Gáspár Imre bará­tunk azt írja, hogy Lecturis participii futurum s ez igy van minden doktori diplomán s katholikus keresztlevélen. Megengedjük, de mi is mutatunk deák könyvet, melynek homlokán ez áll: „Lectori salutem.“ Azért, hogy szent legyen közöttünk a béke egy adómat mondunk el. Bizonyos megyének volt egy szolgabirája s abban az időben, midőn a szolgabirák botoztattak és ítéletet hoztak, ahol a bizonyos szolgabiróhoz elment egy panaszos ember s elmondta panaszát tövéről hegyére, s hogy nyo­­matékot adjon igazságának, három tizest tett le a szolgabiró asztalára. „Igazsága van atyafi,“ ezzel bocsátotta el a panaszost. Harmadnapra elment az alperes is és ékes szavakban kifejtvén a panasz alaptalanságát, hogy nyomatékot adjon állításainak egy ötven forintost tett le a szolgabiró asztalára. „Igazsága van atyafi,“ ezzel bocsátotta el az al­perest Ekkor kijött a mellékszobából a szolgabiró felesége, a­ki mind a két panaszost kihallgatta s igy szólott férjéhez: „Ugyan édes férjem, már hogyan lehetne mindkettőnek igazsága?“ Erre a szolgabiró ennyit válaszolt: „Neked is igazságod van édes feleségem.“ — A főváros az árvízkárosultaknak. Bu­dapest főváros e hó 12-kén tartott közgyűlésen Győr városa árvízkárosultjai részére 3000 frtot, a győr megyei árvízkárosultak részére pedig 2000 frtot szavazott meg. — Meghívás. Miután a székesfehérvári ön­kéntes tűzoltó-egylet­e­­k rendes évi közgyűlése az összes tagoknak az alapszabályok 73. §-ában meghatározott mennyiségben történt meg nem jelenése miatt e hó 6-kán megtartható nem volt, ez okból az említett közgyűlés megtartására újabb határidőül folyó évi január hó 14-ike délután 2 órára a városház nagytermébe kitüzetik, a­mi­korra az egylet összes alapító-, pártoló- és mű­ködő tagjai tisztelettel meghivatnak s a megjele­nésre felkéretnek. Vida Pál, segédtiszt. — Iskolai takarékpénztár. Miként Nagy- Perkátáról értesülünk, az ottani fiúiskola felsőbb osztályaiban Petres József tanító az iskolai takarékpénztárt, mely már előző években meg volt honositva, az idén is életbe léptette; 100 tanuló közül 17-en betettek eddig l­frt. 23 krt. Segélyegylet. A nagyperkátai kölcsönös segélyegylet mint szövetkezet a jelen évben 130­­0 kros heti betéttel a IV. évtársulatot megalkotta. — A Koszom. A „Petőfi társaság“ által ki­adott havi közlöny újévtől kezdve hetilappá alakult át s az első számból ítélve jó lélekkel mondhatjuk, hogy mind béltartalom, mind külcsín tekintetében mint szépirodalmi lap méltó helyet foglal el az irodalomban. Az első szám előkelő íróktól hoz közleményeket, jelesül: „A rész matéria,“ Mik­száth Kálmántól. „A lengyelországi harangok,“ Endrődy Sándortól. „Őszi verőfény,“ Margitay De­zsőtől. „Dumas és Petőfi,“ gróf Teleky Sándortól s több aprólékos közlemények. A kik a szépiro­dalmi művekben gyönyörűségöket lelik, azoknak ajánljuk e terjedelmes lapot annyival inkább, mert nem is drága, egész évre csak 8 forint. — Meghívás. A helybeli „Kath. legényegy­let“ tagjai által f. évi január hó 28-án Kostyelik Ferencz helyiségében sorsjátékkal egybekötött tánczestélyt rendez, melyre a nagyérd. közönséget tisztelettel meghívja. Jegyek előre válthatók Klök­­ner Péter könyvkereskedésében. Magánjegy 50 kr., családjegy 2 tag után 80 kr., 3-4 tag után 1 frt. 20 kr. és este a pénztárnál. Jótékony a czél csak előre! A rendező bizottság. — Túlságos termékenység. Jókai Mór 250 kötet regényt irt. Hát ha a politikára nem adta volna magát, hányat irt volna? — Német helyett magyar pecsét. Temes­várról Írják: Szent-András temesmegyei község az eddig használt német köriratu községi pecsétnyomó helyébe — az alispán rendeletére — magyar kör­­iratot készíttetett. — Végzetes játék. Megrendítő szerencsét­lenség hirét tudatják velünk Szoboszlóról. Az ottani vasúti állomás főnöke: Galgóczy, gyermekével játszván, azt vigyázatlanságból egy forgó pisztol­lyal agyonlőtte. — Uj lap. Temesvárott 1883. elsejétől kezdve „Délibáb“ czim alatt szépirodalmi és ifjú­sági folyóirat jelenik meg havonként kétszer 4 frt. előfizetés mellett Lövi Miklós és ifj. Magyar Dávid szerkesztése alatt. Az első füzet elég vál­tozatos és tartalmas. — A gyász színei. Olaszországban az asz­­szonyok fehér, a férfiak barna ruhában gyászolnak, Kbinában gyász idején mind a két nem fehér ruhát hord. Törökországban, Szíriában, Kappadóciában, Örményországban kék a gyász színe. Egyiptomban a sárguló levél színét tartják alkalmasnak a gyász kifejezésére, az aethiopiai szerecsenek pedig a szürkét. Mind e színek jelképeznek valamit. A fehér a tisztaságot, a kék az égboltot, hol az el­­költözöttek új hazára találnak, a sárgásbarna azt jelenti, hogy az ember úgy hull le az élet fájáról, mint a levél az ágról, a szürke végül a földet jelképezi, melybe minden élő visszatér. A szílusok a halottakért való gyászolást női foglalkozásnak tartották s azért a gyász idején női ruhát öltöttek. A thrákok, ha meghalt egy kedves emberek, vig ünnepet csaptak, ezzel azt jelezve, hogy a meg­boldogult az üdv országába jutott. A feketét, mint a gyász színét VIII. Károly franczia király veje hozta divatba, ő előtte a franczia királynők is fehér ruhába gyászoltak. Figyelmeztetés. Csak növényországi anya­gokat tartalmaznak Brandt Richard valódi svájczi labdacsai, a­nélkül, hogy bármely ásványtartalom volna beléjük elegyítve , azért tanúsítanak oly meg­­c­áfolhatlan hatást az altesti bántalmak megzava­rása, kínzó szorulás, unalmas és fájdalmas felfúvó­dások, aranyér, máj é­s vesebaj, főfájás, bágyadtság, étvágy­hiány és több­­féle bajok ellen. Bármely gyógyszer hatásának legjobb bizonyítványa az, ha a hatást elismerik az orvosok és közönség. Csak kevés gyógyszer dicsekedhetik ilyen elismeréssel, mint például Brandt Richard világhírű svájczi lab­dacsai, melyek gyomor-, vese-, máj bajok ellen, melyek főfájás, böfögés, szédüléssel, bágyadtsággal vannak összekötve biztos és tartós segélyt nyúj­tanak, mint e következő levél tanúsítja: Budapest. Tisztelt uram! Körülbelül egy hónap előtt igénybe vettem az ön által ajánlott Brandt Richard-féle svájczi labdacsokat, azon hit­ben, hogy az engem gyötrő szorulás ellen végre a titkot megtalálom. Hitem a csattanós eredmény által igazoltatott és azoknak használata által tel­jesen kiépültem. Nem tehetem, hogy önnek ezen gyógyszerért a legnagyobb köszönetemet ne fejez­zem ki. — Alázatos szolgája J. P­o 11 e­r i magyar nyugalmazott honvédhadnagy. Budapest, „nemzeti szálloda.“ Nálunk kapható Csebálla György gyógysze­résznél egy doboz 70 kr., mely egy hóra elég. C­H A. 11IV O ív. Egy sötét kép. — Rajz a közel­múltból. — Az én P__y Tamás barátom originális egy ember volt. Csak minden századik szavát lehetett elhinni, ő pedig azt hitte, hogy csak a századikat nem hiszszük el, de azért mindnyájan szerettük, mert kedves társalgó volt. Nyelve pörgött, mint a nagypénteki kereplő s úgy folyt belőle a beszéd és hazugság, mint a dézsából öntött viz. Honvéd őrnagy volt mint állította, habár nevét nem lehetett olvasni a „Hivatalos Közlöny­ben“ s mondott oly hősi tetteket, hogy mellette Zrinyi, Hunyady elhomályosodtak Egy maga vissza­riasztott egész osztrák zászlóaljat; elfogott egy lovas osztrák tábornokot, pedig ő csak gyalog volt; egy süvöltő ágyúgolyó elől feje félrebillentésével menekült s több ilyen bravourokat, melyek csak­ugyan bátor embert jellemeznek. Még nagyobb mondó volt, ha vadászkalan­dokra tért át a beszéd folyama, pedig a­kik kö­zelebbről ismerték, azt állítják róla, hogy sohasem volt puska a kezében. Egy vizivad vadászatot beszélt el egykor. Mind-mind jobban neki melegedett, mert látta, hogy tátott szájjal hallgatjuk: „annyi volt a vizi­vad hogy elborította a viz tükrét, mint a gyékény, utoljára már nem is értünk rá tölteni, hanem piff, puff, durrogtattunk s hullott a vad, mint zsidóknak a manna“ veté hozzá, hogy annál több legyen a vad. De azért — mint mondám — mindnyájan sze­rettük, mert szíve jó volt, mint a falat ke­vér, olvadékony mint a vaj, soha nem haragudott, soha senkit meg nem sértett, sőt akkor is bocsánatot kért, ha valakit nagyon megtalált szemben dicsérni. Egy szobában laktunk a josefstadti javító­intézetben. Öt tíz éves, engem négy éves láncz nyomott. Nappal olvasott, vagy kendőket horgolt neje számára; de ha jött az unalmas est és a pokrócz alá bújtunk, megkezdődött a sopánkodás, sóhajtozás, neje után sóvárgott s el lehetett róla mondani: „nejével aludt el, nejével ébredett.“ Minden szavából az rítt ki, hogy végtelenül imádta. Egyszer elbeszélte, hogy mily kalandosan jutott hozzá. „Apám vastagnyaku kálvinista, nem anyja pedig vékonynyaku pápista volt, igy a két hegyes tőr nem fért meg egy hüvelyben. — Kiszúrom a szemeidet, ha pápistát ve­­szesz nőül, — ezt mondta apám. — Kitekerem a nyakadat, ha kálvinistához megysz nőül — ezt mondta imádottam anyja s bár én a szemeimet, ő pedig a nyakát féltette is, de mivel a szívnek nincs vallása, titokban szerettük egymást annyira, hogy utoljára muszáj lett egy­bekelni. E nagy lépéshez csak egy lépcső volt. Meg­szöktünk s titokban összeesküdtünk. A mi ballé­pésünk kibékítette a két öreget, de abban, hogy mindketten kitagadnak bennünket. M ... ra nem mertünk visszamenni, de nem is volt okunk visszavágyni, Gyulán telepedtünk meg. Habár egyszer loptam is, loptam nőt, enni valót nem lophattam s az ügyvédkenyérre fanya­­rodtam s nem zongoraórákat adott, azért hogy ha én az ebédet megkeresem, ő beszerezze a vacsorát. Nem mondhatom, hogy nyomorogtunk, de azért mindkettőnknek fájt a lelke, mert ki voltunk zárva a szülei kebelből. 1848 elején nem anyja meghalt, betegágyá­ban kibékült leányával és gazdag örökséghez ju­tottunk. Farbarúgtam a prókátorságot, nem abban hagyta a zongora-órákat s mint Kreezusok Pestre költöztünk. Mikor az első zászlóaljak alakultak, lelkes nőm kötötte oldalomra a kardot s hovédnek csap­tam fel, hol vitéz tetteimért őrnagyságig vittem.“ Ez volt kalandos házassága rövid története s azután jött a börtön s el kellett hagynia imá­dott nejét. Néha annyira beleette magát a fájdalomba, hogy szöpögött mint a kis gyermek s engem is megríkatott. Négy év hamarább lepörög az idő orsóján, mint tíz, igy nagyon természetes, hogy én előbb szabadultam. Szabadulásom előtt pár héttel mindig arra oktatott, hogy mit mondjak imádott nejének, ha Pesten meglátogatom. Összeszedett fogolytár­sainktól mindenféle csecsebecsét s a maga készít­ményeivel egy dobozba zárva, lelkemre kötötte, hogy adjam át nejének csókjai özönével. Fájdalmas volt a válás órája, de várni kellett. Én a dobozra úgy vigyáztam, mint a szemem vi­lágára s szerencsésen meg is hoztam Pestre s alig vártam, hogy szinről-szinte láthassam az imádott nőt s átadhassam a drága emlékeket. Mihelyt a mindenható Prottmannál bejelen­tettem, hogy elhagytam a javító intézetet s atyai szárnyai alá jutottam, azonnal siettem a Duna­­partra Nro X. felkeresni a kijelölt házat s abban a b­iit lakosztályt. Az előszobában csirkekoppasz­­tással foglalkozott egy öreg nő, mig egy baka a takaréktűzhely alá tüzet gyújtott. — Kit tetszik keresni? — kérdé az aggnő ékes német nyelven. — P .. .y Tamásné urhölgyet — válaszolom. — Tessék besétálni — mondá nyájasan, a mint megpillantotta kezemben a dobozt. A mutatott ajtón dobogó szívvel léptem be s féltem, hogy a nagy elfogultság miatt nem tudom elmondani betanított mondókámat. Az egyszerűen, de ízléssel bútorozott szobában sovány, halvány nő ült egy karosszékben. — Kit keres? — kérdé­nyisegő hangon, mert talán azt gondolta, hogy valamit árulok a dobozban. — P ... — Tamásné ő nagyságát. — Én vagyok. Csak a „miatyánk“ tartott meg, hogy ha­nyatt nem estem ámulatomban, midőn a halvány hölgy ölén 2—3 hónapos csecsszopót pillantottam meg, de összeszedve minden erőmet s bátorságo­mat, ennyit ki tudtam dadogni: „Én N. N. vagyok, Josefstadtból jövök, önt forrón imádó férjétől hoz­tam ezt a dobozt ezer csókja kíséretében. Megfordult a világ. Most meg a nőt tartotta meg a karosszék hátulja, hogy hanyatt nem esett szégyenletében. Nem várva feleletet, leültetést, gyorsan meg­hajtottam magamat s kifelé indultam és midőn az ajtó mögött egy feketesárga bojtos kardot pillan­tottam meg, mintha ostorhegyre vettek volna, ro­hantam a szobából, a konyhából, le a lépcsőkön, csak a kapuban állapodtam meg és onnan felte­kintve az ablakokra, körülbelől ezt gondoltam: „Bizony édes Tamás barátom ezt a nőt kár volt úgy lopni s e miatt becsületes kálvinista apád haragját fejedre zúdítani.“ Az én Tamás barátom a 60-as években több lelkes magyar fiúval Garibaldista lett s Olaszor­szágban is halt meg, de őt úgy hiszem nem a szabadság szeretete, hanem a bánat űzte ki, hogy a narancsok hazájában sírt keressen. Sajnos, hogy a forradalom után ehhez hasonló több sötét képet lehetne rajzolni. B. M. Felelős szerkesztő s lapkiadótulajdonos: Boross Mihály. Hirdetések. ^ ÖBBE F° „ _A_ 1ST ag­ytiszteletu BENEDEKREND1 SZERZETESEK SOULÁG APÁTSÁG (Gironde) Francziaország, Prior DÓM TVlnG­UEIjOItfl^E Jog-elixirjének­­ HASZNÁLATA MELLETT. A Brüsseli kiállításon 1860 ban két arany érmet a két legfőbb jutalmat nyerte. FELTALÁLTATOTT | '9 *5* iu évben Pierre BOURSAUD AZ I •I' PWOIt ÁLTAL Egypalaczkával.50,3,6.­­ Pulver: Fi. 1.50.— Pasta : FI.1.50 Vezérügynök SEG­UZN',3, rue Huguene, Bordeaux , Alba , G­eorg DIEBELLA, Ph­armart­en, 62-36

Next