Fehérvári Hírek, 1947. június (3. évfolyam, 125-144. szám)

1947-06-05 / 125. szám

Ш. évfolyam 125. sz.ám Ага 40 fillér 1947. június 5. Csütörtök Délben megérkezett Debrecenbe SZÉKESFEHÉRVÁR és FEJÉR MEGYE DEMOKRATIKUS NAPILAPJA .“ Felelős szerkesztő: BERTALAN V--C KŐЪЪ*0Г/ Лad&&* •*£ВТо вв* Ajidra» Záhonybe! az első 1000 főnyi hadifogoly szál­lítmány. — A kormány erélyes rendelkezései napokon belül felszámolják a 3 éves tervet akadályozó kosztpénz- és zúgpiacot.­­ Maxi­málják a balatoni panzió-árakat. — Ivanics György magyar tudós világraszóló felfedezést jelentett be. A retek nedvéből készült Rafanin nevű szer olyan baktériumokat is megöl, ame­lyek a Penicillinnek is ellenállnak.­­ Hazarendelik az összes külföldi követeinket — Megszökött­­ Varga Béla megszöktetője — Kilencszázezer dollárral Bra­­­ziliába szökött Nagy Ferenc finanszírozója — Balogh­­István plébániát kérni — Pártja kizárta Nagy Ferencet és Varga Bélát — Implon Ferenc lesz a Kisgazdapárt főtitkára — Távozik Kővágó polgármester Fehérvári emlékek Nagy Ferencről Tavaly „seregszemlének“ hívták, az idén „országjárásnak“ nevezték el. Az események tükrébe pillantva, ma már nyílt titok, hogy az is, meg ez is nagyméretű reakciós kampány­­volt, kísérlet a demokratikus erők megosztására. Az idén az országjá­rást az események rohanása derékba­­törte, de annál érdekesebb visszaem­lékezni a Kisgazdapárt múltévi fe­hérvári seregszemléjére. Fölvonultatták Fejér megye vala­mennyi kisgazdáját, mert megjelent a nagy vezér , Nagy Ferenc és az udvarát képező képviselők. Polgár­­mesterünk vezetésével kivonultunk a dinnyés-pákozdi országút keresztező­déséhez, üdvözöltük a volt minisz­terelnököt, és az autók hosszú sora diadalmenetben vonult be Fehérvár­­ra. A Kisgazdapárt helyiségében öm­­ledező felköszöntők hangzottak el és tepertőspogácsa, kisüstön főtt pá­linka tette nyomosabbá az üdvözlé­seket. Egyszóval nagy volt az ünnep­lés és tömjénezés. A kevés szerencsé­sek szeme boldogan ragyogott, ha kezelhettek Nagy Ferenccel. De nemcsak ezek a képek térnek vissza emlékezetünkbe, hanem az is, hogy már akkor megállapítottuk a tényt: Nagy Ferenc hintapolitikus és a tőkés érdekek védelmezője. Szer­kesztőnk kész, kiszedett vezércikke a­ seregszemle­ másnapján akkor még nem jelenhetett meg, noha annak ma minden sora igazolódott. » Egy üdvözlésre azonba­­ különös­­képen visszaemlékezünk, amelyet az öreg Lits bácsi —­ hosszú évtizedek óta törvényhatósági bizottsági tag — mondott el. Visszaemlékezett majd 30 évre, amikor a miniszterelnök még egyetemi hallgató volt és Debre­cenben mondott beszédet. A lelkes köszöntő akkor mint székesfehérvári kiküldött vett részt a debreceni kis­­gazdagyűlésen. „Amikor Nagy Ferenc egyetemi hallgató befejezte beszédét, én oda­mentem. — ilyenformán szónokolta Lizs bácsi — és gratuláltam bátor, hazafias szagaiért, majd ezt mond­tam neki : Barátom, ha így folytatja, magából nagy ember lesz. Ekkor fogtam vele először kezet. Jóslásom beteljesedett és most már másodszor van szerencsém vele kezet szorítani és egészségére üríteni poharamat, de most már mint a magyar nép bol­dogságáért küzdő első polgárával az országnak.“ A volt miniszterelnök és Lizi bácsi ragyogó szemmel, hosszas kézszorí­tás után kivonult a Rákóczi-út­­és Várkörút sarkára, onnan nézték vé­gig a gyanútlan dolgozók menetét. Most, az egy év előtti mámor pil­lanataira visszaemlékezve, talán meg lehetne kérdezni Lizs bácsit — akiben oly sok becsapott magyar paraszt alakja személyesedik meg —, vájjon nem vágyakozik-e harmad­szori kézszorításra, mivelhogy : há­­■ rom a magyar igazság? Nem sajnál­ná-e a fáradtságot és a Svájcig való útiköltséget, hogy harmadszor is ke­zet szoríthasson vele és vájjon ez is olyan, boldogságot jelentene-e szá­mára, mint az első kettő ? Erre a svájci útra a magyar pa­rasztság aligha követné őt. Nagy Ferenc nemcsak osztályát, a paraszt­ságot, hanem hazáját is elárulta és kettős árulása csak azokat lepheti meg, akik a volt miniszterelnök pa­raszti származása miatt hajlandók megfeledkezni politikai múltjáról. Nagyatádihoz és Kovács Bélához ha­sonlóan Nagy Ferenc is már politikai pályájának elején az urak, a nagy­­birtokosok és tőkések érdekeit védő politikusok befolyása alá került. Ő sem követte Gaál Gaszton útját, aki nyíltan volt tőkeellenes s amit a ban­kokról mondott, azt ma is szóról­­szóra elismételhetnék becsapott tö­megeik előtt a bankok államosítását ellenző kisgazdapárti­­vezetők, akik a jobbszárnyon továbbfolytatói vol­tak az összeesküvők népellenes mun­kájának. A Lits bácsi és általában a Litsek jóhiszeműségében mi nem kételke­dünk. Az öreg jobbágy­ivadék akkor Nagy Ferencben a parasztot látta. Honnan is láthatta volna benne a demokrata mezben megjelenő illegális képviselőjét a tőkés úri klikknek ? Nincs rajta mit csodálkozni, hogy jól esett neki, ha kalapbökés és váll­­veregetés helyett kézfogásban része­sült. A jó pap is holtig tanul. P. J. Kiáltvány Székesfehérvár Parasztságához! A demokrácia hívei nagy megnyugvással vették tudo­másul a belpolitikai válság bölcs megoldását. A Kis­gazdapártban a vezetést azok­­ a józan gondolkodású és­­ demokratikus érzelmű poli­tikusok vették át, akiket Nagy Ferenc és Kovács Béla össze­esküvő klikkje eddig elnyo­mott. Ez a változás biztosí­téka annak, hogy a legna­gyobb magyar parasztpártot a jövőben kizárólag az ön­tudatosodó paraszti érdekek fogják vezetni és mindenki, aki a Kisgazdapártot a jövő­­­ben a földjét vesztett nagy­birtok és a veszélyt érző nagytőke uszályához akarja kapcsolni, egyedül marad. Székesfehérvár város Nem­zeti Bizottsága megtett a múlt­ban mindent, hogy felvilágo­sítsa a Kisgazdapárt demokra­tikusan érző paraszti tömegeit és mindenkor rámutatott arra, hogy az építő munkás-paraszt együttműködésnek egyetlen akadálya a Kisgazdapártba befurakodott politikai kalan­dorok aknamunkája. Ezek a kalandorok és hazaárulók akadályozták mindenkor az újjáépítés harmonikus mun­káját, ezek akartak húszezer fejér megyei parasztot felvo­nultatni, hogy a fehérvári összeesküvőket kiszabadít­sák. Ezek az urak uszn­d­tak a földreform, a sváb­ kitelepí­­tés, a stabilizáció, a bankok államosítása és a hároméves terv ellen. Nekik voltak „ag­gályaik“ minden ellen, ami a dolgozó munkásság és a parasztság érdekeit kívánta előmozdítani, de egy pilla­natra sem szólalt meg a lelki­ismeretük akkor, amikor a parasztságot újra a nagytőke és a volt nagybirtok jármába igyekeztek állítani. Ezek a lakkcsizmás kisgazdák hívták vissza a Nemzeti Bizottság­ból a Kisgazdapárt paraszt­képviselőit, nem törődve az­zal sem, hogy mesterkedé­sükkel paraszti érdekeket is sértenek. Csak egy célt lát­tak, azt, hogy a pártok kö­zötti együttműködést akadá­lyozzák és ezáltal a város gazdasági felemelkedését, az újjáépítést elszabotálják. Székesfehérvárt és Magyar­országot együttesen akarja újjáépíteni a fizikai, munkás­ság, a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel. Most végre maguknak akarnak építeni és nem a nagytőké­­nek, a nagybirtoknak és a vagyon bérenceinek, uszály­­hordozóinak. A hároméves terv sikere és a demokrácia megszilár­dítása megköveteli, hogy a dolgozók teljes összefogásá­val építsünk. De ez a munka csak akkor lesz eredményes, ha egyidejűleg eltávolítjuk a nép ellenségeit és véglegesen leszámolunk mindenkivel, aki a haladást, a felemelést aka­dályozza. A városi Nemzeti Bizott­ság megállapította, hogy va­lamennyi demokratikus párt támogatja és szívesen együtt­működik azokkal a paraszti vezetőkkel, akik nem kétku­­lacsoskodnak, hanem az igazi paraszti érdekeket kép­viselik. Erős a hitünk, hogy új vezetőkkel, új utakon in­dult most el építő munkára a Kisgazdapárt demokrati­kus parasztsága. Itt az ideje.

Next