Fehérvári Napló, 1949. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-18 / 14. szám
1949. január 18 FEHÉRVÁRI NAPLÓ A GÖRÖG GYEREK lenyűgöző előadása a Szent István teremben így még nem mozgatta MEG senki a fehérvári közönség szívét — mondta mögöttünk valaki tegnap este, amikor a lelkes hangulatú közönség tódult kifelé 80 görög gyermek lenyűgöző előadása után a Szent István-teremből. Az intelligens arcú, okosszemű görög gyerekek szemében harcoló apáik forradalmi lelkesedése ült. Ellenállhatatlanok voltak ezek a vérző hazájuktól elszakadt gyerekek — sokszor úgy éreztük, nem is gyerekek: egy nagy eszme öntudatos harcosai. Valósággal elsodorták közönségüket. AMIKOR A MINSZ-IFJÚSÁG KÉPVISELŐJÉNEK üdvözlése után felgördült a függöny s a skék nadrágos, szürkeblúzos, partizánsapkás kis görögök magyar nyelven énekelték a Himnuszt, majd anyanyelvükön saját Himnuszukat, spontán lelkesedéssel tört ki az ifjúság, a diákság tüntetése. Ütemes kiáltásuk végiggyűrűzött a rendőrökön, majd az egész közönségen: «Görög-magyar barátság! Éljen Markosz!» Viharrá fokozódott a lelkesedés, amikor a vendégsereg visszakiáltotta: «Éljen Magyarország! Éljen Rákosi» A TÍZ PERCES ROKONSZENV TÜNTETÉS után a «Grammosz csúcsa» című tüzes harci ének, a tízszeres túlerővel szemben hősiesen harcoló görög néphadsereg győztes nyári offenzívájának zenés-énekes eposza forrósította meg a hangulatot. Csúcspontra hágott az imperialisták jelmezébe öltözött három cilinderes gyerek humoros jelenete, az Uncle Sam, a «Dollár» nem tudta megkörnyékezni a szabad Görögországot jelképező sudár leánykát. Elsöprő sikere volt vagy 30 bájoslányka fegyveres táncszámának is. Méltó befejezése volt a magávalragadó műsornak az EPOSz ajándékának, egy szép kivelű Lenin-fejnek az átadása, Nagy Miklós MMNSz megyei titkár szavainak kíséretében. A TÁNCSICS KOLLÉGISTÁKNAK köszönhető, hogy a késedelmeskedő görög gyerekek érkezéséig rögtönzött számokkal töltötték ki a műsort. A görög partizánindulót énekelték el, népi táncokat mutattak be. Csukly Lajos az «Új görög Marsailes»-t szavalta el, majd a Rendőrtanosztály két szavalója készítette elő az est kitűnő hangulatát. KOSZTASZ ELVTÁRS, a görög gyermekek vezetője könnyes szemmel, boldogan szorongatta a feléje nyújtott kezeket, tört magyarsággal köszöngette a fehérváriak szívből jövő rokonszenvét, harcoló, végső győzelme felé haladó hős népe iránt. Előadás után az ünnepelt gyereksereg fegyelmezetten vonult el a Diákmenza dúsan terített vendégasztalához.. 3 Megalakult parasztság Többszáz fehérvári paraszt jelent meg vasárnap délelőtt a Köztársaság-moziban, hogy részese legyen a döntő jelentőségű eseménynek, a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Orzágos Szövetsége fehérvári csoportja megalakulásának. Gyarmati István elvtárs megnyitója után először a nagygyűlés elnökségét választották meg. A díszelnökök sorába Hazai László elvtárs, főispánt, Bak Béla elvtárs, polgármestert és dr. Pajor János munkaügyi felüdelőt válaszották, elnökök az UFOSz, FÉKOSz és a gépállomás küldöttei lettek. A nagygyűlés első szónoka Nagy Dániel kisgazdapárti országgyűlési képviselő volt. — A dolgozó parasztság legnagyobb bajai — mondta a képviselő — szervezetlenségből A földesurak sem tudtak volna annyira elnyomni bennünket, ha lett volna szervezetünk, amelyben tömörült volna a dolgozó parasztság sokszázezeres tömege. Mi volt a Parasztszövetség célja ? Ezután a feloszlatott Parasztszövetségről beszélt Nagy Dániel. Elmondta, hogy ez a szervezet a nagyparasztok, a kulákok vezetése alatt működött. Célja a kis- és középparasztok még fokozottabb kizsákmányolása volt. — A DÉFOSz az országos központ megalakulása után most országszerte folytatja az alakuló gyűléseket. Ma 51 helyen alakulnak az ország különböző részein DÉFOSzszervezetek, jövő vasárnap pedig újabb háromszáz szervezetünk alakul meg. — Sokan úgy szeretik emlegetni a DÉFOSz-t — folytatta a szónok — mint a dolgozó parasztság érdekvédelmi szervét. Ez a kifejezés nem helyes, ha az állammal szembeni érdekvédelemre értik. Az állam ma már a miénk, dolgozó parasztoké és munkásoké. Érdekvédelemre a kulákokkal szemben van szükségünk és az ellenük folyó harcban fontos fegyverünk lesz az új paraszti szervezet. A továbbiakban az ÉFOSz és FÉKOSz munkájáról beszélt Nagy Dániel, hangsúlyozva, hogy a DÉFOSz megalakulásának a jelentősége túlnő az egyesítésen, most, már egységes szervezetbe fog össze a falu minden dolgozója, de nincs helyük benne azoknak, akik más emberek munkájából élnek. A falu életszínvonalemelkedéséért A központ másik kiküldötte Nagy László elvtárs, a DÉFOSz központi vezetőségének tagja szólalt fel ezután. A DÉFOSz megalakításával ismét a dolgozó parasztság életszínvonaának emelése útján haladunk tovább — kezdte beszédét. — A megala- kulással eltüntetjük a parasztság fáljából a sok reakciós alszervezetet, egyesületet, amelyek csak a saját zsebükre dolgoztak. Nagy jelentősége lesz a DÉFOSz-nak az új termelési formára, a táblás gazdálkodásra való áttérésnél is. Az életszínvonal tovább csak úgy emelkedhet, ha a nadrágszíjparcellákról áttérünk a táblás művelésre, ahol kevesebb munkával, gazdaságosabban termelhetünk. Az ilyen termelésnek az állam minden támogatást megad. — Vigyázzunk a földművesszővetkezetekre — emelte fel hangját Nagy elvtárs — soha ne bízzuk másokra a vezetést. Tanuljuk meg, hogy nem védi a mi érdekeinket az, aki nem a dolgozók soraiból jött. Végül a Szabad Földnek, a DÉFOSz központi lapjának jelentőségével foglalkozott az előadó, majd beszámolt a kül- és belpolitika időszerű kérdéseiről. Nagy László elvtárs javaslatával a nagygyűlés lelkes taps közben kimondta a DÉFOSz fehérvári szervezetének megalakulását, majd megválasztották az új vezetőséget. Elnök Antal József lett, alelnöki Kocsis Antal és Szabó József, titkár Vajda Ferenc. A vezetőség többi tagjai: Kurucz János, Kovács Oszkár, Brunner Ferenc és Ferencné, Egyed Ferenc, Szalai Mihály, Almási István, Zseli Ferenc, Rácz Katalin, Rabi Sándor és Orbán Teréz (gépállomás), Zugor Károly, Kiss István, Pajor H. István, Ludas János, Gál István, mindig a fakadtak. Fehérváron a dolgozó nagy egységszervezete Miért kellett meghalnia Kasza István perkátai malomman ? Már megint a kulákok miatt kerülünk az újságba — panaszkodnak a perkátaiak, amikor meghallják, miről van szó. Aztán lassan innenis, onnnan is hallunk valamit. — ahogy az elején kezdjük — fog hozzá az elbeszéléshez Kovács elvtárs, a szövetkezet ügyvezetője is 1945-re kell viszszamennünk. Amikor bejöttek a faluba a szovjet katonák, Sárosdi Istvánnak, a malmosnak az egész családja nyugaton volt már. Az öreg Sárosdi maga maradt itthon. A leánya egy ejtőernyős tényleges főhadnagynak, Pávai Endrének a felesége. Pávai megsebesült, a felesége a szovjet csapatok elől repülőgépen szállította Németországba, annak is valami kimondhatatlan nevű, nagyon messze fekvő falujába. — Igen, az öreg Sárosdi itthon maradt — folytatja a megkezdett szót Paksi elvtárs, a Párt helyi titkára — de nem azért, mintha az oroszokkal, vagy a várható új renddel rokonszenvezett volna, hanem egyszerűen csak azért, mert nagy üzleti lehetőségeket sejtett. Jól is számított, hiszen már a felszabadulás évében sikerült neki teherautót venni. Pedig pár hónappal előbb a malom teljesen használhatatlan, volt, a gépek megrongálódtak az ostrom alatt, a gépszíjak eltűntek. Megjavítottaegyhamar a malmot a kulák, csak a biztosító berendezésre nem gondolt. Úgy mondják, akik ott dolgoztak, hogy fagázzal ment a malom, attól meg könnyen megszédül az ember, így járt szegény öreg Kasza is. Elmesélik, hogy Kasza István ott dolgozott a megindulás óta a malomban. A garat körül foglalatoskodott, ahol biztosító berendezésnek kellett volna lenni, de helyette csak egy szál palló volt. Az idős ember megszédült a fagáztól és beleesett a garatba. Holtan szedték ki belőle. — Azt hittük, lecsukják néhány évre a malmost. Meglepődtünk itt, a faluban, amikor hazajött, vidáman mesélve, hogy csak ezer fromnira lelték. Persze, hogy vidám volt, a mellényzsebéből kifizeti — mondja Nagy Lajos mintagazda. — Előbb ugyan megállapodott a Kasza, feleségével, hogy máig él, kifizeti neki a férje eddigi keresetét rendszeresen — szól újra a párttitkár.. . De ezt még akkor ígérte, mikor beidézték a tárgyalásra. Amikor hazajött, első dolga volt, hogy összebújt vejével, aki már hazajött nyugatról és letette az egyenruhát. Nagybölcsen azt határozták, hogy nem fizetnek a szerencsétlen asszonynak semmit tovább. Még tán azt a másfél mázsa lisztet is sajnálták, amit a tárgyalás idejéig fizettek neki. Van is nagy felháborodás emiatt Perkátán. Nem volt elég a kuláknak, hogy emberéletbe került gondatlansága, még az özvegynek sem akar fizetni. — De rémhíreket terjeszteni, azt tudnak — mondja egy újonnan érkezett. — Sárosdiéknál van a fő rémhírközpont, meg a kedves nővéreknél. Egy húron pendülnek ők: a nővérek, a gróffal levelező Hái Jancsi, meg az emberölés felett ilyen nyugodtan megbékélő Sárosdi. Mind a mi ellenségünk, üzletek és üzemek orvosi ellenőrző könyve kapható a PANNONIA Nyomdavállalat Nádor-u. könyvkereskedésében.