Fehérvári Napló, 1949. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-18 / 14. szám

1949. január 18 FEHÉRVÁRI NAPLÓ A GÖRÖG GYEREK lenyűgöző előadása a Szent István teremben így még nem mozgatta MEG senki a fehérvári közön­ség szívét — mondta mögöttünk valaki tegnap este, amikor a lel­kes hangulatú közönség tódult kifelé 80 görög gyermek lenyű­göző előadása után a Szent Ist­­ván-teremből. Az intelligens ar­cú, okosszemű görög gyerekek szemében harcoló apáik forra­dalmi lelkesedése ült. Ellenáll­hatatlanok voltak ezek a vérző hazájuktól elszakadt gyerekek — sokszor úgy éreztük, nem is gyerekek: egy nagy eszme ön­tudatos harcosai. Valósággal el­sodorták közönségüket. AMIKOR A MINSZ-IFJÚSÁG KÉPVISELŐJÉNEK üdvözlése után felgördült a függöny s a skék nadrágos, szürkeblúzos, partizánsapkás kis görögök ma­gyar nyelven énekelték a Him­nuszt, majd anyanyelvükön sa­ját Himnuszukat, spontán lel­kesedéssel tört ki az ifjúság, a diákság tüntetése. Ütemes kiál­tásuk végiggyűrűzött a rendőrö­kön, majd az egész közönségen: «Görög-magyar barátság! Éljen Markosz!» Viharrá fokozódott a lelkesedés, amikor a vendégse­reg visszakiáltotta: «Éljen Ma­gyarország! Éljen Rákosi­» A TÍZ PERCES ROKON­SZENV TÜNTETÉS után a «Grammosz csúcsa» című tüzes harci ének, a tízszeres túlerő­vel szemben hősiesen harcoló görög néphadsereg győztes nyá­ri offenzívájának zenés-énekes eposza forrósította meg a han­gulatot. Csúcspontra hágott az imper­ialisták jelmezébe öltözött három cilinderes gyerek humo­ros jelenete, az Uncle Sam, a «Dollár» nem tudta megkör­nyékezni a szabad Görögorszá­got jelképező sudár leánykát. Elsöprő sikere volt vagy 30 bá­jos­­lányka fegyveres tánc­számának is. Méltó befejezése volt a magávalragadó műsornak az EPOSz ajándékának, egy szép kiv­elű Lenin-fejnek az átadása, Nagy Miklós MMNSz megyei titkár szavainak kísére­tében. A TÁNCSICS KOLLÉGISTÁK­NAK köszönhető, hogy a kése­­­delmeskedő görög gyerekek ér­kezéséig rögtönzött számokkal töltötték ki a műsort. A görög partizánindulót énekelték el, né­pi táncokat mutattak be. Csukly Lajos az «Új görög Marsailes»-t szavalta el, majd a Rendőrtan­­osztá­ly két szavalója készítette elő az est kitűnő hangulatát. KOSZTASZ ELVTÁRS, a gö­rög gyermekek vezetője könnyes szemmel, boldogan szorongatta a feléje nyújtott kezeket, tört magyarsággal köszöngette a fe­hérváriak szívből jövő rokon­­szenvét, harcoló, végső győzel­me felé haladó hős népe iránt. Előadás után az ünnepelt gye­reksereg fegyelmezetten vonult el a Diákmenza dúsan terített vendégasztalához.. 3 Megalakult parasztság Többszáz fehérvári paraszt je­lent meg vasárnap délelőtt a Köz­társaság-moziban, hogy részese le­gyen a döntő jelentőségű esemény­nek, a Dolgozó Parasztok és Föld­munkások Or­z­ágos Szövetsége fe­hérvári csoportja megalakulásá­nak. Gyarmati István elvtárs meg­nyitója után először a nagygyű­lés elnökségét választották meg. A díszelnökök sorába Hazai László elvtárs, főispánt, Bak Béla elvtárs, polgármestert és dr. Pajor János munkaügyi felü­delőt válasz­ották, elnökök az UFOSz, FÉKOSz és a gépállomás küldöttei lettek. A nagygyűlés első szónoka Nagy Dániel kisgazdapárti országgyűlé­si képviselő volt. — A dolgozó parasztság legna­gyobb bajai — mondta a képvi­selő — szervezetlenségből A földesurak sem tudtak volna annyira elnyomni bennünket, ha lett volna szervezetünk, amelyben tömörült volna a dolgozó paraszt­ság sokszázezeres tömege. Mi volt a Parasztszövetség célja ? Ezután a feloszlatott Parasztszö­vetségről beszélt Nagy Dániel. El­mondta, hogy ez a szervezet a nagyparasztok, a kulákok vezeté­se alatt működött. Célja a kis- és középparasztok még fokozot­tabb kizsákmányolása volt. — A DÉFOSz az országos köz­pont megalakulása után most or­­­­szágszerte folytatja az alakuló gyű­léseket. Ma 51 helyen alakulnak az ország különböző részein DÉFOSz­­szervezetek, jövő vasárnap pedig újabb há­romszáz szervezetünk alakul meg. — Sokan úgy szeretik emlegetni a DÉFOSz-t — folytatta a szónok —­ mint a dolgozó parasztság ér­dekvédelmi szervét. Ez a kifejezés nem helyes, ha az állammal szembeni ér­dekvédelemre értik. Az állam ma már a miénk, dolgo­zó parasztoké és munkásoké. Ér­dekvédelemre a kulákokkal szem­ben van szükségünk és az ellenük folyó harcban fontos fegyverünk lesz az új paraszti szervezet. A továbbiakban az ÉFOSz és FÉKOSz munkájáról beszélt Nagy Dániel, hangsúlyozva, hogy a DÉFOSz megalakulásának a jelen­tősége túlnő az egyesítésen, most, már egységes szervezetbe fog ös­­­­­sze a falu minden dolgozója, de nincs helyük benne azoknak, akik más emberek munkájából élnek. A falu életszínvonal­­emelkedéséért A központ másik kiküldötte Nagy László elvtárs, a­­ DÉFOSz központi vezetőségének tagja szó­lalt fel ezután.­­ A DÉFOSz megalakításával ismét a dolgozó parasztság életszín­­von­a­ának emelése útján hala­dunk tovább — kezdte beszédét. — A megala-­ kulással eltüntetjük a parasztság f­áljából a sok reakciós alszerveze­tet, egyesületet, amelyek csak a sa­ját zsebükre dolgoztak. Nagy je­lentősége lesz a DÉFOSz-nak az új termelési formára, a táblás gazdálkodásra való áttérésnél is. Az életszínvonal tovább csak úgy emelkedhet, ha a nadrágszíjpar­cellákról áttérünk a táblás műve­lésre, ahol kevesebb munkával, gazdaságosabban termelhetünk. Az ilyen termelésnek az állam min­den támogatást megad. — Vigyázzunk a földmű­vessző­­vetkezetekre — emelte fel hangját Nagy elvtárs — soha ne bíz­zuk másokra a vezetést. Tanuljuk meg, hogy nem védi a mi érdekeinket az, aki nem a dolgozók sorai­ból jött. Végül a Szabad Földnek, a DÉFOSz központi lapjának jelen­tőségével foglalkozott az előadó, majd beszámolt a kül- és belpo­litika időszerű kérdéseiről. Nagy László elvtárs javaslatával a nagygyűlés lelkes taps közben kimondta a DÉFOSz fehérvári szervezetének megalakulását, majd­ megválasztották az új vezetőséget. Elnök Antal József lett, alelnöki Kocsis Antal és Szabó József, tit­kár Vajda Ferenc. A vezetőség többi tagjai: Kurucz János, Ko­vács Oszkár, Brunner Ferenc és Ferencné, Egyed Ferenc, Szalai Mihály, Almási István, Zseli Fe­renc, Rácz Katalin, Rabi Sándor és Orbán Teréz (gépállomás), Zu­­gor Károly, Kiss István, Pajor H. István, Ludas János, Gál István, mindig a fakadtak. Fehérváron a dolgozó nagy egységszervezete Miért kellett meghalnia Kasza István perkátai malomman ? Már megint a kulákok mi­att kerülünk az újságba — pa­naszkodnak a perkátaiak, ami­kor meghallják, miről van szó. Aztán lassan innen­­is, onn­nan is hallunk valamit. — ahogy az elején kezdjük — fog hozzá az elbeszéléshez Kovács elvtárs, a szövetkezet ügyvezetője is 1945-re kell visz­­szamennünk. Amikor bejöttek a faluba a szovjet katonák, Sá­­rosdi Istvánnak, a malmosnak az egész családja nyugaton volt már. Az öreg Sárosdi maga ma­radt itthon. A leánya egy ejtő­ernyős tényleges főhadnagynak, Pávai Endrének a felesége. Pá­vai megsebesült, a felesége a szovjet csapatok elől repülőgépen szállította Németországba, annak is valami kimondhatatlan nevű, nagyon messze fekvő fa­lujába. — Igen, az öreg Sárosdi itt­hon maradt — folytatja a meg­kezdett szót Paksi elvtárs, a Párt helyi titkára — de nem azért, mintha az oroszokkal, vagy a várható új renddel ro­konszenvezett volna, hanem egy­szerűen csak azért, mert nagy üzleti lehetőségeket sejtett. Jól is számított, hiszen már a felszabadulás évében sike­rült neki teherautót venni. Pedig pár hónappal előbb a ma­lom teljesen használhatatlan, volt, a gépek megrongálódtak az ostrom alatt, a gépszíjak eltűn­tek.­­ Megjaví­totta­­egyhamar a malmot a kulák, csak a biztosí­tó berendezésre nem gondolt. Úgy mondják, akik ott dolgoz­tak, hogy fagázzal ment a ma­lom, attól meg könnyen meg­szédül az ember, így járt sze­gény öreg Kasza is. Elmesélik, hogy Kasza István ott dolgozott a megindulás óta a malomban. A garat körül fogla­latoskodott, ahol biztosító be­rendezésnek kellett volna lenni, de helyette csak egy szál palló volt. Az idős ember megszédült a fagáztól és beleesett a garatba. Holtan szedték ki belőle. — Azt hittük, lecsukják né­hány évre a malmost. Megle­pődtünk itt, a faluban, amikor hazajött, vidáman mesélve, hogy­ csak ezer fromnira lelték. Persze, hogy vidám volt, a mel­­lényzsebéből kifizeti — mondja Nagy Lajos mintagazda. — Előbb ugyan megállapo­dott a Kasza, feleségével, hogy máig él, kifizeti neki a férje ed­digi keresetét rendszeresen — szól újra a párttitkár.. . De ezt még akkor ígérte, mikor beidéz­ték a tárgyalásra. Amikor haza­jött, első dolga volt, hogy össze­bújt vejével, aki már hazajött nyugatról és letette az egyenru­hát. Nagybölcsen azt határoz­ták, hogy­­ nem fizetnek a szerencsétlen asszonynak semmit tovább. Még tán azt a másfél mázsa lisz­tet is sajnálták, amit a tárgya­lás idejéig fizettek neki. Van is nagy felháborodás emiatt Perkátán. Nem volt elég a kuláknak, hogy emberéletbe került gondatlansága, még az özvegynek sem akar fizetni. — De rémhíreket terjeszteni, azt tudnak — mondja egy újon­nan érkezett. — Sárosdiéknál van a fő rémhírközpont, meg a kedves nővéreknél. Egy húron pendülnek ők: a nővérek, a gróf­fal levelező Hái Jancsi, meg az­ emberölés felett ilyen nyugod­tan megbékélő Sárosdi. Mind a mi ellenségünk,­­ üzletek és üzemek orvosi el­lenőrző könyve kapható a PAN­­NONIA Nyomdavállalat Nádor-u. könyvkereskedésében.

Next