Fehérvári Napló, 1949. május (4. évfolyam, 100-126. szám)
1949-05-01 / 100. szám
1919. május 1. FEHÉRVÁRI NAPLÓ Koromsötétben, lépésben halad az autó Nagyvenyim-Szőlőhegyen. Egy-két órával ezelőtt esett az eső, sárban, gondosan kerülgetve a tócsákat, az iskola felé igyekeznek a parasztok: férfiak, nők, fiatalok vegyesen. Bent az iskolában petróleumlámpa ég. Mellette vakoskodik az esti agitációs iskola előadója, Kiss elvtárs, vele szembenpedig, a padokban, sötétben, vagy félárnyékban mintegy félszázan szoronganak. A hófehérre meszelt tanterem plafonjábó t anár kilátszik három szál drót: a világosság első hírnöke. Kultúrház a Szőlőhegyen — Nagyon kell már ide a villany — mondja Molnár J. Frigyes tanító — hiszen ez az egyetlen hely, ahol összejöhetnek a szőlőhegyiek. Az iskola egyben kultúrház, klubház, egyszer minden, ami kultúrát jelent. Für József községi bíró, a Parasztpárt vezetőségi tagja is itt ül, a hallgatók között. 12 holdja van, azelőtt cseléd volt a nagyvenyimi uradalomban, a zirci apátság birtokán. A többit ő meséli el: „Nevetség lett volna jutalmunk“ — Itt vezetett keresztül a villany a Szőlőhegyen, amióta csak elkezdődött az országban a villamosítás. A hegyen keresztül ment az áram a hercegfalvai állomásra, de itt csak az uradalmi darálóba vezették be. Mi, parasztok, igaz nem is kértük, hogy vezessék be, hiszen cselédember örült, ha sötétben meg tudott élni, de ha kértük volna, a zirci papok úgy is megtagadták volna a kérést, még nevetség lett volna a jutalmunk. Megkezdődik az előadás. Kiss elvtárs felolvassa a számokat, mit kaptunk a hároméves tervben, mit kapunk ezután. Csendben, figyelmesenhallgatják az előadót. Nemsokára szünet lesz, tovább beszélgetünk a bíróval. Szabadulás a sötétből — Most hatvanketten kértük, hogy vezessék be a házunkba a villanyt és a demokrácia már teljesíti is a kérést. Ideje is, hogy kiszabaduljunk a sötétségből és eljusson hozzánk a világosság. Nézzék csak meg — a Szabad Szó mai számát mutatja — itt az újság, amit járatok. Sokszor napokig nem tudom kiolvasni, mert a petróleumlámpa mellett összefutnak előttem a betűk. Most majd lehet olvasni könyvet is, újságot is többet. Hát így is értem én, hogy kiszabadulunk a sötétségből. Az előadó folytatja a számok felolvasását. Nagy vényim 14.912 forintot kapott a hároméves tervben — olvassa a részletes kimutatást. Alig tudja befejezni — tapssal fogadják. Meghálálják május 15-én Elmenőben valaki megjegyzi: — De sötét van, azt se látom, hova lépek. Mellette siet el egy fiatalaszszony. Ő is az iskolából jön. Sebtiben válaszol: — Nem baj, már csak három nap. Május elsején felgyullad a villany. — Hát bizony minden hálát megérdemel a demokrácia — feleli a másik — azért, hogy bevezeti a világosságot hozzánk, ahol még sohase volt. — Majd megháláljuk május 15.-én, a szavazatainkkal — szól újra mindnyájuk nevében a fiatalasszony. VÁRKONYI ENDRE. A zirci papok hajdani cselédei földet kaptak s most villanyhoz jutnak a demokrácia jóvoltából véneim vága a . . . Kevés vártatva belép Röszkey , polgármester. Egy-két éljen szalad el az ajkakról és utat figit neki a tömeg, mint egy császárnak. Síri csend támad, hallani lehet, amint a cipői ropognak, míg hátravetett fejjel a sokaságot átszegő pillantással lépked föl az emelkedettebb helyre, hol bálok alkalmával a Lupi bandája szokott játszani s ahol most egy asztalka és karszék áll vizespohárral s csengetyűvel. — Halljuk! Halljuk! — Tisztelt Polgártársaim, édes szülővárosom szülöttei! — Jaj, Istenem, de szép! — jegyzi meg Vinkóczy uram és csöndesen csóválja a fejét, — hogy bírja így kigondolni? — Pszt, Pszt! Tényleg szép hangja van a polgármesternek, hajlékony, fülbemászó, ott tudja maríkatni az embereket, vagy felbőszíteni, ahol akarja. — Szomorú szívvel jöttem kaaz ország fővárosából — kezdte Röszkey és egy légy röpülését meg lehetett volna hallani (de mer is egy légy röpülni, mikor ő beszél?) — a magas kormány ks akar önöktől szakítani. — Éljen! — szólt egy tapintatlan hang. — Marha! — felelt rá egy,másik hang. — Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni, tisztelt polgártársaim — folytatá — és csak azután határozni. Magyarországra nagy és válságos idők következnek s városunk jövője a következő országgyűléstől függ. Oly nagyszabású tervek vannak készülőben, melyek városunk léte és nemléte, megsemmisülése, vagy pedig hatalmas felvirágzása fölött döntenek. De ezekhez ke- Mikszáth Kálmán: Papagáj a választáson mény, tapasztalt emberünk kell, hogy a gáton álljon, nyitott szemekkel és erős szeretetével a talajnak, melyen a bölcsőnk ringott. — Igaz, úgy van! — Tisztelt polgártársaim! Öt nap múlva lesz a képviselőválasztás és nekünk van jelöltünk, derék, jellemes férfi, szép tehetségekkel. őt mi már kijelöltük, elfogadtuk. A szokás szent, de a törvény még szentebb. És még a törvényt is összetöri a szükség. A szükség a legnagyobb úr. A szükség pedig azt követeli ezúttal, hogy törjük össze a szokást. A hallgatók a lélegzetüket is visszafojtották, csak Gál Márton, a kovács nem átalt közbeszólni, a kezeit felemelve: — Hát törjük! Alig várta a nagy ökleivel, hogy valamit összetörhessen. — A szokás az, hogy akitaz értekezlet kijelöl, amellett meg is marad, ámbátor az értekezlet, mely Kovinyit jelölte, nem volt egészen szabályszerű. De ha százszor szabályszerű lett volna is, Kovinyi nekünk most nem elegendő. Sajátos hullámzás keletkezett, az emberek tanácstalanul néztek össze. — Ha nem tudok egy embert — folytatá ellágyultan, — aki egyik lábával a sír szélén, kész magát öreg napjaira kitépni családja karmaiból, itthagyni mindenét és odaállni, ahová a bekövetkező nehéz időkben a város iránti szeretete és a “kötelesség ”parancsolja. Ez az ember, tisztelt polgártársaim,.. . | | J | |_i_|J — Ki az, ki? — ordító száz és száz száj egyszerre. — Én, Röszkey Pál. A meghökkenés kínos csöndessége állt be egy másodperc feléig, azután egyszerre kitört egy éljen-orkán, amelyhez foghatót még nem hallottak a sörtvélyesiek s még tán vakolat is hullott a falakról. A szónok ott állt diadalmasan, villogó szemeit még egyszer végighordozá az egybegyűlteken. — Ha csak egy ember van, aki engem nem akar, — mondta harsányan és vészjóslóan — emelje fel a szavát. Persze tudta, hogy senki sem olyan bolond a szavát emelni, mert azt most menten összezúznák. És mégis... Hogy meghűlt a vér mindenkiben, egy idétlen furcsa hang kiáltá a terem egy szögletéből: — Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi! Éljen Kovinyi! A körtvélyesi diktátor homloka ráncba vonódék és vérbeborult szemeit abba az irányba indítá. Mások is rohantak arrafelé: »Alávalóság, szemtelenség! Ki tette azt? Jaj neki!« Hát ott állt reszketve a szögletben, mint a kocsonya, egy öreges úr, a városi alszámvevő, Tóth Ferenc uram, a kétfelé vált köpenyege alatt egy papagájjal. Az oktalan papagájnak legott kitekerték a nyakát. Elsimulva a papagáj-incidens, az elnök berekeszti az értekezletet, kimondván annak egyhangú határozatát, hogy a képviselőjelölt Röszkey Pál. Zajos éljenzéssel vonultak ki az egybegyűltek, az ajtónál a városi írnokok megmondták a kimenőknek, Lénárt főjegyző megbízásából: — A »Fehér ló«-nál öt söröshordó lesz csapraütve... Ma, szombaton este érdekes szabadtéri hangversenynek tehetünk hallgatót. Délután 6 órától késő estig felváltva játszanak a Szakszervezeti Székház erkélyén a MÁV zenekar és a zenészszakszervezet tagjai. A Simuán hangversenybe bekapcsolódik a MÉMOSz és a MÁV dalárda is, —o— Sárdy János ma esti vendégszereplése elé nagy érdeklődéssel tekint a fehérvári közönség. A hamar népszerűvé vált színház május elsején a Mágnás Miskát mutatja be 2 forintos átlagos helyárakkal, míg hétfőn «Az ügyvéd és a férje» című zenés vígjáték bemutatása következik. —— Jelentettük, hogy a budapesti Madách-színház kedden este 8 órakor a Városháza udvarán «Bort, búzát, békességet» címmel díjtalan előadást rendez Fehérvár népének. A Madách-színház együtteséből Jancsó Adrienne, Kenedy Katalin, Lóránt Hanna, Ruttkay Ottó, Honán Pál jönnek Fehérvárra. 'Az együttest 'Kishegyi Árpád, az Operaház tagja, továbbá Horváth Ferenc, Ilosvay Katalin, Raksányi Gellért és Simon Marosa, a Nemzeti Színház tagjai egészítik ki. —ifia:— Jelentős, mintegy 300 főt számláló réteg a házfelügyelők csoportja Székesfehérvárott. Lélekemelő ünnepségen avatták most fel zászlójukat a Szakszervezeti Székházban. A házfelügyelők nagy ünnepén képviseltette magát a város minden társadalmi rétege, a rendőrség, a honvédség, az üzetek, a hivatalok és az ifjúság. A zászlóanya az országos központ titkárnője volt. —— Kedves esetet jegyeztünk fel egy 15 éves fehérvári diák-kerékpárosról. A budapesti járőrversenyen elindult, de bizony nagyon lemaradt. Idehaza ezzel vigasztalta magát: «Nem baj, május elsején jó Lepény éves versenyben biztos első leszek...». A sok sikert aratott vasutas színjátszók megint munkában vannak. A Pesti Színházban kétszázszor előadott «Édes fiaim» előadására készülnek. 3 MnDSz kultúrautók Fejér megyében A jövő héten több MNDSz kultúrautó látogatja meg Fejér megye 27 községét. Énekcsoportok, színjátszók szerepelnek majd, a gyermekek számára bábjátékot rendeznek. Az első kultúrautók május 2.-án, hétfőn Nadapra és Sukoróra látogatnak el. Az 5 éves terv hasznosítja a Velencei-tó nádasát Fejér megye Balatonjának, a Velencei-tónak nagy részét nádas borítja. A nádat részint háziiparilag már eddig is hasznosították, az 5 éves terv alatt azonban sor kerül a nádas tervszerű kihasználására, ami sok embernek ad majd kenyeret, az iparnak pedig nyersanyagot. Nádarató gépeket állítanak be a termelésbe, a kitermelt nádat pedig elektromos gépekkel fzövik, préselik, építőanyagokat, lemezeket, növény és falvédőburkolatokat készítenek belőle.