Fehérvári Napló, 1949. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-22 / 271. szám

1949. november 22 FEHÉRVÁRI NAPLÓ így rabolja a Wall Street a nyugati Érdekes részletet. Anatelij Szarovnak a dollárszalets csör­jéről szóló cikkéből «Mi magunk fogadtuk el a ha­tározatot!» — csapott a mellére álszent nagyképűséggel Sir Staf­ford Cripps, a majdnem minden hájjal megkent angol pénzügymi­niszter, egy nappal a fontsterling és húsz más valuta leértékelése után. Valamivel tompább hangon ■ dünnyögött azután néhány éppoly " álszent, mint értelmetlen szót «a terhek megosztásáról». A baj Sir Cripps szempontjá­ból csak az, hogy többségében épeszű embereket kell meggyőznie arról, hogy a font leértékelése nem a dollármágnások fenyegeté­sére és hasznára, főleg pedig nem az angol dolgozók számlájára, fo­kozott kiuzsorázására törtált. Drágul a liszt, a kenyér, a hús A letagadhatatlan tények, a dol­gozók hangja, sőt a «Daily Te­legraph», a «News Chronicle» hang­ja" ugyanis mindennek ellenkező­jét bizonyítják. Csak néhány tényt vegyünk szemügyre. Mit bizonyít vaj­­on, hogy Truman a fontját leértékelt Angliától vám­sorompóinak a nyu­gati behozatal javára történő le­rombolását követeli. De gyerünk tovább. Ismeretes, hogy az angol dolgozók bére a font l­eértékelése után nem emelke­­dett. Az is ismeretes —­ megbíz­ható angol forrásból — hogy a liszt és a kenyér ára rövid npok alatt 30 százalékkal növekedett. A hús árának 40 százalékos emel­kedését minden nap a várják. (Az argentin marhaszállítók nem igen hajlandók résztvenni a Cripps-fé­le «terhek megosztásában.») A «Bri­tish Medical Journal» vigaszképen közli az angol dolgoz­ókal — akiknek aligha van pénzük meg­venni a lapot — hogy jelentő­en emelkedni fognak a gyógykezelési és a gyógyszerárak. (A gyógy­szerek javarészét az USA szállít­ja Angliának.) Természetesen a Wall Street és szemforgató kiszolgálóinak rablása nemcsak az angol dolgozókat sújt­ja. A fra­ca «Libértation» és a «Parisien Liberé» katasztrófáról beszél a valutaleértékeléssel kap­csolatban, nem titkolva, hogy «el­­kerülhetetlen az árak további erm­e­­kedése.» A «Nive Haagsko Ku­rant» a holland véleményt­­ mo­rén így foglalja össze: «Hollandia népe rémülettel tekint a jövő elé.» Parkisztánban, ahol 30 százalék­kal emelték valamennyi behozatali cikk árát a «Civil and Military Gazette» «szerencsétlenség»-ről be­szél. A szovjet munkás hároms­z­or olcsóbban él az angolnál igen. A ragyogó ígéretekkel be­harangozott Marshall-terv egy e meztelenebb valójában mutatkozik meg a világ dolgozó népei előtt. A fokozódó nyomor, éhség, mun­­kanélkül­ség, világossá ö­­de­tt Sir Cripps álszent «tehermegosz­tására». Napról-napra egyre ny­i­­vánvalóbbá válik hogy az újabb terhek nem a tőzsdebárók, a ban­károk, hanem a létminimumától megfosztott dolgozó nép vállár­a zuhannak. A munkások egyre sűrűbben a­d­­nak kifejezést helyzetük tarthatat­lanságának. Jack Stanley az any­­­épl­ő munkások szakszervezeté­ek főtitkára kijelentette hogy az a­la­­csony fizetésű munkások egys­z­­rűen nem képesek kenyeret vásá­rolni. Henry Lewitt és Harry Weaver, akik mint szakszervezet vezetők az elmúlt hetekben a Szovjetunióban jártak, kiszálltot­ták, hogy a moszkvai mu­kás ol­csóbban él, mint a legjobban ke­reső londoni munkás, hogy pl. az angol kőműves háromszor any­­nyit dolgozik 50 cigarettáért mint a szovjet kőműves. Mindez még a font leértékelése előtt tör­tént Értelmét veszti az összehason­lítás most a valuta leértékelés után. Hasonlítsuk össze várjon Al­bert Roch, a francia bányász sor­sát a szovjet bányászéval? Fran­ciaországban ismeretes volt még a frank leértékelése előtt, hogy egyetlen ember létminimuma 15.500 frank. Roch három gyer­mekével ma 12.500-at keres. Mit szólna szegény Roch Tyihon Glad­kov 7.000, vagy Iván Mogiljin 5.277 rubeles keresetéhez? Roch azonban még dolgozik. Paris, Lyon, Leeds, Gainsborough üzemeiből azonban százszámra szórják ki naponta a munkásokat. Mit modanának ők a moszkvai autóbuszokon megszokott hirdeté­sekhez : «Autóbuszsoffőrökre van szükségünk. Fizetés: 1.500—2500 rubel». amiről „a kommunisták“ tehetn­e A Wall Street urai a terhek ilyetén «megosztása» feletti örö­mükben dörzsölik a kezüket Hiá­ba dörzsölik. A dollár ugyan le­győzte valutaellenfeleit, de a nagy lendülettől saját egyensúlyát is el­vesztette. Súlyos «bessz» dühöng a r­ew yorki tőzsdén. A Marsh­all terv épülete a korhadt támasztó­­gerendák ellenére düledezőben van. A dollárhatalmasságok elé­gedetlenek európai szolgáik mun­kájával. A Lakájok is keresik a bűnbakot. A «munkáspárti» Mr. Attlee nem valami páratlan talá­lékonyságról tesz bizonyságot, ami­kor «az angol kommunistákban» — amint azt Walesben leszögez­te — felfedezni véli Anglia min­den bajának okozóit. Mr. Attlee-nek komoly nehézsé­gei lesznek arcátlan kijelentése bizonyításánál. A Szovjetunióban, a nem­ demokráciákban — minden­ütt, ahol kommunisták irányítják a nép sorsát — nem fenyeget nyo­mor, munkanélküliség. A dolgo­zók életszínvonala régen túlhalad­ta a háború előttit, a debreceni munkások jobban élnek, mint a bristoliak, a sziléziaiak jobban, mint a walesiek. A rubel és a népi demokratikus országok pénzegységeinek értéke párhuzamosan emelkedik a Mar­­shall-államok valutájának zuhaná­sával. Mindebből az óvodás gyer­mekek is le tudják vonni — és le is vonják — az egyetlen he­lyes következtetést. így fest a font és a többi Mar­­shall-valuták leértékelése, a Wa­ll Street «zseniális» elgondolása, a «terhek megosztása», a «válságból kivezető út» — a valóságban. Miért nem tartottak több, mint egy éve taggyűlést a sárbogárdi tejszövetkezetben? A dolgozó parasztság kéré­sére a SzÖVOSz napirendre tűzte a tejszövetkezetiek­ frontján a rendteremtést. Or­szágos jelenség ugyanis, hogy a tejszövetkezetekben a kis­­parasztok munkája árán meg­szerzett hasznot kulákok fö­lözik le, akik befurakodtak a tejszövetkezeti vezetőségek­be. Fejér megyében elsősor­ban Sárbogárd tejszövetkeze­­ti tagsága elégedetlen. A sár­bogárdiak levelet intéztek a SzÖVOSz országos vezetősé­géhez, melyben közük: »A tejszövetk­ezet tagságát a szövetkezet ügymenetéről a vezetők nem tájékoztat­ják. Taggyűléseket nem tar­tanak. A­eegidóbbi taggyű­lés 1940. október 31-én volt. Azóta a tagság nem­ szerez­hetett tudomásit a tejszövet­­kezet dolgairól.« A sárbogárdiak­­kérése — éppúgy, mint szerte az or­szágban a tejszövetkezetek ügye — rövidesen megoldó­dik. A SzöVOSz I. országos közgyűlése határozatában se­gítséget igér a tej­szövetkeze­tek demokratizálásához. — Segítségére kivárnunk lenni a tejszövetkezetek dolgo­s para­z­i tagságának abban a törekvésében — mondja ez a határozat — hogy a kulák­vezet­őségtől minél előbb megszabadul­jon. Javasoljuk a tejszövet­kezetekben tömörült dolgo­zó parasztságnak, hogy csatlakozzék a földműves­­szöve­tkezetekhez. Január elsejével eltűnnek az idegenhangzású cégelnevezések Még márciusban jelent meg a cégbíróságnál be kell­­e­az a kormányrendelet, mely szerint ez év végéig, tehát de­cember 31-ig, minden egyes kiskereskedőnek ki kell cse­rélnie — át kell festenie — meg nem felelő cégtábláját. Január 1-től kezdve a cég­táblákon csak a polgári ne­vet és az iparigazolványban meghatározott tevékenység rövid, tárgyilagos megjelölé­sét szabad használni a kis­kereskedőnek. Ak­ik pedig eltérő, más szö­veget is ki akarnak írni cég­táblájukra, tehát üzletük megjelölésére más utalást, szöveget, elnevezést is akar­nak használni, ezt január 1-ig* . flfe* a cégbíróságnál be kell je­­gyeztetniök­. Bejegy­zés hiá­nyában az ilyen «többletet» is tartalmazó cégtáblás,­­vagy kiírás január 1-én már nem lehet kint a portálon. Megjegyezzük ezzel kapcso­latban, hogy a KISOSz moz­galmat indított az idegen hangzású cégtáblák, megneve­zéseinek megváltoztatására. Ez a mozgalom a kiskereske­dők körében rohamosan ter­jed és máris számos üzlet portáljáról tűntek el az idegenhangzású elnevezések, feliratok. Az ilyen elnevezé­­sek, feliratok rendezését év végéig jogszabály is előírja. Kik kaptak jutalmat a megyében jó terménybeadási munkájukért? Vasárnapi számunkban beszámol­tunk arról, hogy azokat a gazdá­kat, akik a terménybegyűjtés so­rán­­kimagasló eredményeket értek el, népi demokratiku­s kormányza­tunk jutalomban részesítette. 50 község 83 dolgozó parasztja a díszoklevél mellett még pénz­jutalmat is kapott. 250 forintot összesen 36 gazda kapott, míg 150 forintot 47. Hét dolgozó parasz­tot — mint megírtuk — üdülésre visznek el az ország legszebb gyógyhelyeire. 250 forintot a következő dolgozó parasztok kap­­tak: Horváth Pál Nagyveleg, Ta­kács János Bakonykuti, ifj. Fehér József Seregélyes Bőhm Feren­c Sárkeresztur, G. Szabó József Nagyveleg, Zlinszky Pál takony­­sárkány, Dömötör József, Tác, Szekeres Sándor Nagyveleg, Arn­bach Mihály Nagy­venyim, Nagy Ferenc Alap, Szakáts István Tacó Paksi József Sárkeresztur, Deák Ferenc Sárszentmiklós, Fockmau­­zán István Bodajk, Talics József Ujbarok, Gergő István Soponya, Lackinger József Bakony sárkány, Hermann Imre Gárdony, Ujfalusi Józsefné Nagy vény­im, Somogyi Ferenc Kislány, Varga Lajos Sár­keresztur, Deli István Seregélyes, Mikoda János Göböljárás, Mile Lajos Nagylók, Sebestyén József Aba, Bartos Imre Polgárdi, Oro­­szi György Hercegfalva, Herceg Lajos Alap, Csépi János Jenő, Vajda István Alsószenti­ván, Iéélai György Velence, Lukács József Al­­sószentiván,, B. Imre János Alsó­szenti­ván, Garbadi János Rácal­más, Cserfák Kápoly Pusztasza­­bolcs, Merszesán Imre Velence. 150 forintos jutalomban az alábbiak részesültek: Szelicsay József Szár, Pacser János Guttamási, Márkus Józsefné Cece, Junácski János Bakonykuti, Kuber Nándor Guttamási, Zvarics László Kápolnásnyék, Vizi István Felcsut, Kozlov Pál Baracs, özv. Dobok Sándorné Szár, Kiss Imre Vereb, Báli Sándor Baracska, Tür­­sthál István Bakonykuti, Heind- K K­lein György Szár, Kiss Ferencné Kisláng, Torma Ignác Felcsut, Heiden Ferenc Pákozd, Szurok­ János Csór, Lukács Józsefné Ba­racska, Szam­a János Seréd, Ma­gyar Mihály Sárbogárdi, Szabó József Nagy­venyim, Horváth Ist­ván Mór, B. László József Sár­keresztúr, Takács István Fehér­­várcsurgó, ifj. Boldis György Elő­szállás, ifj. Szabó István Csákvár, Kürti József Aba, Kobonics János Pázm­ánd, Paulusz János Pákozd, Csik Sándor Pázm­ánd, Hajdú Ist­ván Sárbogárd, Cs. Nagy János Szívár, Farkas József Kápolnás­­nyék, ifj. Toldi János Alap, Tama­­sek József Cece, Varja István Al­­sószentiván, Kracsó János Alsó­szenti­ván, Lénárd József Alsó­­szentiván, Cakó Mátyás Herceg- Talva, Nagy Miklós Velence, Haj­dú Mihály Velence, „Szente István Pusztaszabolcs, Széles Mihály Al­­sószentiván, Juhász György Rác­almás, Sudár János Hercegfalva, Hegedűs István Gárdony, Nagy István Polgárdi. A megjutalmazottak egytől-egyig ígéretet tettek, hogy a jövő évben, hasonló eredményeket fognak elér­ni a­­ nép s az ország­­ boldogulá­sának érdekében. Új üzemet avatott a Lakásépítő NV Szombaton este ünnepélyes keretek között avatták fel új üzemüket a Lakásépítő N­V asztalosüzemének dolgozói. Mikor átvette a Lakásépítő N­V az üzemet, egy fészerből állt, a többi műhelyrészek romokban hevertek és összesen 10 munkás dolgozott benne. Fél év alatt új üzem épült a régi helyén, ahol már a múltban 1­10 munkással szemben 110 dolgozik. Ez a műhely aközben épült, míg az üzemi dolgozói egész sor építkezéshez készítették el a szükséges asztalosmunkákat A Lakásépítő NV asztalosüzemei kö­zött az első helyre küzdötte fel magát a fehérvári. Az el­múlt tervnegyedben a dolgozók 125 százalékra telj­esítet­ték az előirányzatot és az NV asztalosműhelyek közötti versenyében elnyerték a vándorzászlót. Az ünnepségen Scher Antal, a famunkás szakszervezet központi küldötte átadta a Sztálin elvtárs születésnapjá­ra indított szocialista verseny emléklapjait. Az üzemben 19 munkás tett egyéni felajánlást Sztálin elvtárs születésnap­jára, 110—120 százalékos teljesítményt. Ezen kívül az üzem dolgozói hat újítást is felajánlottak. ?"­ A8er'be CSEPEL kerékpárt, motorkerékpárt Felvilágosításért forduljon a helybeli Földművesszövetkezethez, vagy a Népboltokhoz. ________

Next